Egyiptom, 2 hét hajón

Utólag csodálom a bátorságomat. 14 nap,minden nap egy látnivaló. A látnivalók kétségtelenül megérték. Persze régi vágy. 14 évesen olvastam először a fáraókról és a piramisokról. Rögtön régész akartam lenni, de erről apám erősen lebeszélt. Igaza volt.  Nem lenne nekem való egész életemben a sivatagban guggolva kapirgálni a homokot. Állítólag a kincsek fele még midig a föd alatt van. Mindegy hol kezdenek ásni, mindenhol találnak valamit.

A hajó Kairóból indult. Szerencsénkre megnézhettük az új múzeum egy pici részét. A teljes anyag megtekintése legalább egy hét lenne. Maga az épület elég csúnya, de rendkívül célszerű, nagy tömegek befogadására készült.  Este konflissal és rendőri kísérettel kocogtunk várost nézni. A szélesebb utakon mindenki össze vissza közlekedik. Buszok, autók, konflisok, tuk-tukok és csacsifogatok teljes káoszban. Mindenki ott és arra megy, ahol tud. Felfestés vagy közlekedési lámpa sehol sincs. Ennek ellenére se sok szirénázó autót hallottunk.

Az út időben kr. e. 3000-ben kezdődött és Assuanban kr.u. 1100-ban végződött. Ott már keresztény templomot láttunk, totál egyiptomi stílusban. Külön fejezet volt a koptok, akik az őskeresztények. A templomaikban nincs oltár, csak szószék. Mint mondják a vallási  előírásaik még szigorúbbak az islamnál is.. Viszont nagyon gazdagok. A kopt városrészben a föld az övék. Ott idegen nem vehet telket vagy házat. Összetartanak és az egész világon vannak nagy befektetéseik. Talán az ő városrészükben kicsit kevesebb a piszok az utcákon. Másol rettenetes a kosz. Nem is tudom, hogy létezik-e valahol szemétszállítás. De mintha csak az utcákon lenne piszok. Pl. a nyilvános vécék patika tisztaságúak. Mindenhol ül  a bejáratnál egy jól lefüggönyözött asszonyság, aki mindenki után bemegy a fülkébe és takarít. Ő adja a Papirt is. Fizetni sehol nem kellett. Viszont a fülkeajtókat nem lehet bezárni, ami először kicsit zavaró volt, de aztán megbíztunk az asszonyságban, hogy majd ő eligazítja a betérőket, hogy hova menjenek. A hajónk is nagyon tiszta volt. A teljes személyzet hímnemű volt. Fiuk takarították a kabinokat és fiuk dolgoztak konyhán és mindenütt máshol is. Volt olyan fiu, aki csak a lépcsőkorlátokat és az üvegtáblákat suvikszolta egész nap. Mindenki mindig nagyon kedves, udvarias és mosolygós volt. A kaja, nekem, pocsék volt. Van valami fűszerük. aminek a szagát se szerette m és az volt minden ételükön. Majdnem csak a süteményeken éltem. Szerencsére büfé evés volt, azt vettem amihez kedvem volt. 

Összességében élveztem az utat és ittam a látnivalókat és a vezetőnk szavait. Bár nagyjából ismertem a történelmet,, sok érdekes új dolgot láttam és hallottam. Persze azért fárasztó is volt, de megérte. 

Utazás

Vasárnap elutazom 2 hétre a barátnőmmel. Kérek egy kis drukkot, hogy jól viseljem az utat. Ha visszajöttem mesélek.

Addig is ödv. mindenkinek! 

Rohanó idő

Régen mindig csodálkoztam, mikor kortársaim az idő gyors múlásáról panaszkodtak. Nekem akkoriban az idő inkább csak cammogott, mint rohant. Nos ez mára alaposan megváltozott. Miután reggel több kevesebb nehézséggel sikerül kiebrudalni magam az ágyból hihetetlen seteséggel este lesz, sőt éjszaka. 

Persze mindig van valami extra. Pl. ma fejeződött be a keleti balkonok felújítása. 3 hétig kértük az eget, hogy ne essen az eső. Ugyanis tavaly ugyanez folyt a nyugati oldalon, ami majd két hónapig tartott, miután rengeteget esett az eső.  Az idén én voltam  peches. Mindjárt a munkálatok első napján tönkretették a tv antennámat. Kétszer jött a szerelő és végül jó messzire áttette az egészet, ahol se állvány se munkásember nem volt már. Ezt követte az őrületes zaj mire az egész házban feltörték a balkonok alapját. Azt hittem nyugalom lesz, de persze leszerelték a rácsokat, ezáltal a riasztató se működött. 

Bandi per pillanat önállósította magát kajailag, mert nem tudták már követni, hogy mikor tudok főzni és mikor nem. Mr. Jóképű rengeteget segített, majdnemhogy rendszeresen főzött. Lassan belejön. :-)

Én ismét elkezdtem tornázni és a sok ide-oda rohangálással állandóan megdöntöm a saját - telefonom által- felállított rekordomat, lépésszámban. Azért néha jut idő egy kis kultúrára is. Beindult a szezon a MÜPA-ban és a Zeneakadémián is, láttunk egy jó és egy pocsék filmet és voltunk kirándulni Jászberényben és Turkevén. A kárindulást a Fesztivál zenekar szervezte és egy nagyok jól sikerült nap volt. 

Sajnos írni még csk-csak tudok, de olvasni már alig. Így direkt hasznos, hogy éjszaka holtfáradtan zuhanok az ágyba. Az összes elírásért elnézést kérek! Nem látom, hogy mit írtam.:-((( 

Vége a nyárnak:-(

Ez elg szomorú, de azért nagyobb baj nincsen, csak sok apró bosszúság és idegeskedés. Hogy mindjárt a "fiukkal" kezdjem, Bandi ragaszkodik a totál megbízhatatlan és időnként napokra simán eltűnő gondozónőjéhez. Eleinte irtó büszke volt, hogy ő már mindent tud, u-m- reggelit csinálni, ebédet melegíteni, mosogatni stb. Azt persze nemigen veszi észre, hogy lassan cinágyputrivá válik a lakás. Az igaz, ha őnagysága előkerül, akkor gyorsan rend lesz mindenütt, de aztán megint eltűnik. Az egész környezet, agitál engem, hogy küldjem már el, de sajnos nem tehetem. Egyszer régen, mikor még mindent ln fizettem, kitettem a szűrét, aztán nagy mea culpázások közepette visszairtsa magát. Hiába mondtam, hogy kutyából nem lesz szalonna, Bandi vissza vette. Azóta is tépi az idegeinket. Bandi meg várja, hogy majd megjavul a nő és akkor majd mennek sétálni meg minden. Azért, hogy mégiscsak foglalkozzon vele valaki, szereztem egy gyógytornász fiut neki, aki szerinte nagyon hasznos dolgokat csináltat vele. 

Jómagam, túl vagyok a gyógytornán, a lábam már tökéletes. Jövő héttől vissza jelentkezem a régi torna helyemre. 

Mr. Jóképű, közel 3 hétig járta a svájci orvosokat a nem létező betegségével. Én persze tudom, hogy az ottani orvosok is a pénzből élnek és neki egy nagyon jó biztosítása van. Most már itthon élvezi a városi életet, amiben egész életében nem volt része mert mindig falun laktak. Igaz ezt ő agglomerációnak hívja, de a lényeg ugyanaz. Járkálunk ide-oda, hangverseny, mozi, nagy séták, most, hogy már úgy járok mint régen. A holdat is meg akartuk nézni, de nem akart kimászni a párából, íg0 csak a tv-ben láttuk. 

Nálam ma kezdődött az idegbaj, A lakás másik oldalán törik fel a balkon padozatát. Tavaly ősszel már végig csináltam az ellenkező oldalt. Napközben elmenekülök itthonról. Ma mire haza értem, elvágták a tv kábelt.Megkértem mr. Jóképűt, hogy holnap reggel segítsen veszekedni a munkásokkal. Mégis csak más, mint egy hisztis öregasszony. Különben a nagy zajok idején, reggel felkelés után átmegyek Bandihoz, majd mikor megérkezik a nő 11 után, tovább állok Mr. Jóképűhöz. Ott kihúzom a munkaidő végéig, közben alkotunk valami ebédet is. Remélem egy hét alatt végeznek a zajos munkákkal. 

Műtét

Aki elég régen ismer, tudja, hogy ez a második térdem volt. Szerencsére nincs több. Igaz ez soha nem fájt olyan kegyetlenül, mint az első, me megbízhatatlan lett. Nem bírta már azt a hatalmas 50 kilómat. Így aztán az orvos tanácsár, vettem egy mély lélegzetet és bejelentkeztem a műtétre.  Nem izgultam. Emlékeztem a 8 évvel ezelőtti műtétre semmi rossz emlékem nem volt róla. 

Így aztán a júliusi ünnepségek után, megcsináltattam az előírt vizsgálatokat, beszéltem az aneszteziológusai és a megbeszélt időpontban, július 22.-én kettő órakor besétáltam a kórháznak nevezett valamibe.  Ott se változott semmi, csak az ápolónő utasított, hogy vetkőzzek le és zuhanyozzak az ő tusgéljükkel. Tiltakoztam, mert indulás előtt zuhanyoztam otthon, nem kell az én száraz bőrömnek napi két zuhany, nem mentem vele semmire. OK legyen. Sajnos a nő este már nem volt ott, mikor antihisztamin infúziót kaptam a rettenetes viszketegségemre.

A műtétet gerincbe adott injekcióval végezték, nem éreztem semmit. Hallottam viszont a fűrészt a kis meg a nagy kalapácsot és már kész is  volt.   A szobában aztán jöttek az infúziók, meg ment a katéter. Később az antihisztamintól remekül aludtam. 

Reggel jött az orvos. Megfogdosta a térdemet. Közölte, hogy ez olyan jó lett, hogy akár még teniszezhetek is. Aztán jött a nővér, az infúziókat már valamikor éjszaka leszedték, most csak a katéter maradt. Perceken belül ott termett a gyógytornász is. Innen már minden rutin volt. Járókeret, keljek fel óvatosan és menjek.  Boldogan vittem magam előtt a járókeretet. Gyógytornász rám szólt, hogy csak lassan...Nem volt nagy terem, az ágytól a fürdőig és vissza. Délután jött az ápolónő és rá akart beszélni a zuhanyzásra. Majd ő bepakolja jól a lábamat és hoz másik tusgélt. Sikeresen elzavartam. Nem tudom ki hogy van vele, de én nem piszkolódom be egy légkondicionált szobában az ágyban 3 nap alatt. 

Egy poziitiv változás azért von a kórházban. 8 éve, azon gondolkoztam, hogy vajon melyik ócska kantinból tudják azt az ehetetlen kaját hozni amit kaptam.  Nos most kifogástalan ételek voltak és bő választék. Híztam is valamennyit a semmitevés közepette. 

Most örülök, hogy túl vagyok rajta. Érzésre lassabban gyógyulok mint 8 éve, de lehet, hogy csal az emlékezetem. Lehet, hogy az első napokon, itthon, kicsit túlerőltettem a lábam, miután azóta izomláz van a vádlimban.  Hétfőn megyek varat szedésre, ha addig nem múlik el megkérdezem az orvost.

Féykép

Ünnepi vacsorán két ünnepelt és egy vendég. Vendég éppenséggel volt több is, de végül is Bandi és én voltunk a főszereplők.

Ünnepeltünk

 Julius első hete, már 2 éve a közös születésnapok jegyében telik. Idén kerekek voltak, részemről 9, Bandi 95. Államunk is hozzá járult az ünnephez kaptunk pénzt és levelet is egyenesen a nagyfőnök aláírásával. Az aláírás nagyon hasonlít a másik idegbeteg elnökikéhez, de ez csak egy mellékszál. Az ünnep nem erről szólt. 

Persze a kihalt barátok okán, már csak igen szűk kör volt. Mi, immáron hárman, egyetlen igazi helyi  barátnőm, egyetlen "rokonom", férjem unokaöccse és a német szakasz, ottani barátnőm, csak hetven éve ismerjük egymást és az ő lánya és veje.  Kicsi társaság volt, de mindannyian igazán szeretjük egymást.  Jól éreztük magunkat, kedvenc kertes vendéglőmben. Szerencsére az én születésnapomon még tartja magát a nyár. Nagyon sűrű hét volt, de élveztem.

Most aztán kezdődnek a nem egészem normális hétköznapok.  Nyakamon a térdműtét. Az előzetes vizsgálatokat, tegnap már lezavartam, a műtétet is kifizettem már. Ha nem jön közbe semmi 2..-én délután kés alá kerülök. Egyetlen izgalmam, hogy ez is olyan jól sikerüljön, mint az első. 

Nagyobb baj a szemem. Végül elmentem egy igazi szem tudóshoz. Már mindkét fiúmat, a régit és az újat is elvittem hozzá.  Sajnos nem sok jóval biztatott. Felírt valami új cseppeket is pluszban, a régi mellé. Kontroll szeptemberben. Majd meglátjuk, vagy nem.:-(

Közben elromlott a jobb fülem. Egy vagyonért javították volna meg. Így inkább vettem egy újat Már ár is vettem, de oda is kell még mennem a jövő héten. akciósan.  Remélem majd a 3 nap alatt a kórházban jól kipihenhetem magam. Gyaloglásban már lassan világbajnok leszek. Az utóbbi napok esős szélviharos időjárásában nem volt egy kellemes dolog.

Sajnos a képeket valami fura formában kaptam, de majd ha kiderítem a hogyant, beteszem ide is.Az került be amit nem akartam. Van képönk hármasban, az majd jön.

 

Pech széria

Nem tudom, milyen gonosz csillag járások vannak, de néhány nap alatt sorban hagytak cserben az eszközeim. A nyomtató kezdte, elkezdett idegesen pislogni rajta két gomb.  Elég új, még semmi tapasztalatom nem volt vele. Nyomkodtam rajta mindent, de nem segített. Közben persze nem is nyomtatott. Aztán a két hete vásárolt kapszulás kávéfőző döntött ügy, hogy nem főz kávét. Majd kedvenc kis buta telefonom, követelt rajtam valami PUK számot, amit persze nem tudtam. Hogy teljes legyen a sor, a hallókészülékemen elromlott a jobb fülem. 

Itt a cselekvés ideje. Először írtam a computeresemnek.  Fel is hívott tegnap éjszaka. Beengedtem a gépembe és hamarosan kiderült, hogy a papírral van baj. Kibányásztam az összegyűrt papírt és éjfélkor már működött a nyomtató. De ha már itt van jeligével, megkértem, hogy állítsa nagyobbra a betűimet és állítsa erősebbre a kontrasztot. Most valamivel jobban látom a képernyőn a szövegeket. 

Aztán elmentem füles üzletbe, ahol az lett a vége, hogy vettem új füleket. Most 50% kedvezmény van rá, Majd a jövő héten megkapom. Addig a bal fülemben az újabb a jobb fülemben az ősrégi készülék van. Sajnos a tv-t nem tudom így direktbe hallgatni, ami nekem nagy bánat. Én nem sokat ülök tényleg a tv előtt. N0yakamban a készülékkel, járok kelek és intézek dolgokat a lakásban. 

A fülestől nem volt messze a Mamut és a T-Com. Ott viharos sebességgel megkaptam a PUK számot A kávéfőző várja ifjabb barát, vasárnapi haza térését. Egyrészt neki is ilyen főzője van, ha meg nincs ötlete, majd segít vissza vinni  a főzőt a szervizbe. 

Ifjabb barát hazatérte már nagyon időszerű. Ha itthon lett volna, nem repültem volna le egy emeletet egy régi villa lépcsőin. Óriási attrakció volt. Szerintem úgy gurultam mint a filmekben szoktak az üldözött betörők Rajtam kívűl mindenki nagyon megijedt, csak én nem. Én csak restelltem magam, hogy egy csomó ember előtt mutatom be ezt a mutatványt. Persze kapkodtak utánam, de elparancsoltam mindenkit és magamtól, a korlátba kapaszkodva, felálltam. Nem tört össze semmim, taxival szépen haza jöttem. Azóta számolgatom a kék foltokat.:-)))

Berlin

 A múlt héten eljött az ideje, hogy útra keljünk 4 napra Berlinbe. Elég sok zűrzava volt, mire ide jutottunk. Ehhez képest a ronda időjárás előre jelzés miatt. legszivesebbn lemondtuk volna az utat. Persze nem lehetett. A partner nem akart velem haragba kerülni, én meg annyira pontosan megbeszéltem mindent a barátokkal, hogy pofátlanság lett volna lemondanim

Vonattal mentünk, mert Mr. Jóképű még mindig nem repülhet. Az út hivatalosan 11 óra, persze a vonat rendszeresen késik. Csütörtök reggel indultunk. Pont elállt az eső, mire oda értünk, de persze igen hideg szél fújt. Fel voltunk készülve. Este még kicsit mászkáltunk. Én elátkoztam a futball eseményt, ami fél Németországot oda csődítette Berlinbe. Miattuk vezényeltek át minnket másik szállodába, ami küzel se volt olyan jó, mint mamit akartam. 

Másnap reggel jött értünk a barátnőm és mentünk vonattal Potsdamba. Barátnő és barát rögtön szimpatizáltak egymással és igen jókat beszélgettünk az út alatt. Potsdamban is hideg volt és fújt a szél. De azért bátran nekivágtunk a kastélyoknak, Az első teljesen más benyomást keltett, mint amire emlékeztem. Szerencsére a barátnőmnek is idegen volt az új látvány. Aztán mentünk tovább a második kastélyhoz, és máris kiderült, hogy nem mi emlékszünk rosszul, hanem mi a másodikra emlékszünk. Megelégedetten vettük tudomásul, hogy mégse vagyunk teljesen gyagyák. Aztán eleredt az eső és mi gyors léptekkel menekültünk egy fa alá. 

A különbség a két kastély közt az volt, hogy az elsőnél egy labirintus szerű sövény teljesen elvette a rálátást a kastélyra. Az "igazi" aljában szőlőtőkék vannak és voltak is, amitől szépen látható volt lentről  a kastély. Pihentető ebéd és egy kis belvárosi séta után, vissza bumliztunk a városba. Esett az eső. A szobánkban múlattuk az időt, majd Mr. Jóképű felugrott és közölte, hogy elállt, menjünk kicsit járni. A kis járás nála kb. másfél órát tesz ki. A Leipziger Strassen mentünk, mert ott volt a szálló. Megcsodáltuk a rettenetes paneleket, amik ott 6 emeletes sorházakban mutatkoznak. Tény, hogy igyekeztek már kicsit szépíteni, színezni, de hát nem sokat segít a látványon. Az utca viszont szép széles széles zöld sávokkal mindkét oldalán és hatalmas fákkal. Általában Berlin nagyon zöld. Ahol csak lehet fasorok vannak az utcákban, alul dús bokrok. Öntözni állítólag nem kell, mert mindig sokat esik az eső, legalább is a török taxisofőr szerint. 

Szombaton a "fiatalság" vett minket a kezébe. Házaspár 55 /65 ée vsek,  Előszőr a Bernauer Str-ra mentünk ahol nagyok jól van bemutatva a falép0tés drámája. Az utca egyik oldala keltre a másik nyugatra esett. Pillanatok alatt húzták fel oda a falat. Aztán elváltunk. A fiuk megnézték a kormányzati negyedet, mi pedig áruházba mentünk. Azt hiszem tényleg öreg vagyok már. Nem vettem semmit. Miután leadtak minket a szállodában, ismét jártunk egy kicsit. Egy egész érdekes utcát találtunk. Csupa keskeny 4 emeletes ház volt benne. Hipermodern. A házakban 2-3 lakó volt. Nem mind tetszett, de érdekes volt.

Vasárnap aztán a barátnőmnél voltunk igazi finom spárga ebéden. Általa vettem 1 kiló spárgát, amit ma és holnap fogunk felfalni. 

Ők az igazi jó régi barátaim. Több mint 60 éve ismerjük egymást. Ismerták a szüleimet is. Ilyen itt Pesten már nincs egy se. Nagyon jókat beszélgettünk, mindenkinek szimpatikus volt mindenki.  Nyáron jönnek, már alig várom.

Utaznék

 Biztos teljesen elment az eszem, de rám tört az utazási vágy. Lehet, hogy a szemem rossz állapota váltotta ki a vágyat, mert ki tudja meddig látok még valamelyest elfogadhatóan.  Első tippem Japán volt. Novemberben, mert akkor itt mindig nagyon utálatos minden. Sötét, nedves stb.Ki is néztem egy remek utat, rábeszéltem a barátnőmet, aki szintén szeret utazni. Nem volt könnyű, mert irdatlan hosszú a repülés és nem is nagyon olcsót az út. Végül rajött, hogy rajtam kiviül senki nem akar iylen utakat csinálni, tehát jobb ha most belevág. 

Aztán jött a fekete leves. Az utazási irodának komoly gondot okozott a korom. Mag0aráztam, hogy fitt vagyok és bírom a strapát, de nem igazán tudtam meggyőzni őket. Végül valami főnök félével kitárgyaltam az ügyet, majd itthon a környezetemmel is és fájó szívvel lemondtam az utat. A végső érv az volt, hogy ez egy studium út ami pl. azzal jár, hogy minden éjszaka máshol alszunk, indulás kora reggel és este érkezés a szállodába. Semmi pihenés közben. Pont ilyet csináltam egyedül Inában pont 20 éve, de akkor még tényleg jól bírtam a gyürődést

Persze nem nyugszom. Legújabb terv Egyiptom, 2 hét hajón a Níluson. Na ez nagyon az én esetem.. Már csak a megfelelő kabinok megszerzésén műlik, ha van, holnap lefoglaljuk az utat. Jó ez a home office. Egész hétvégén leveleztem az útról egy Mohamed nem tudom kivel. Mennyivel jobb lehet így dolgozni, mint minden nap ülni az irodában. 

Na és last but not least, megajándékozom magam a 90. születésnapra egy új bal térddel. Csak remélem, hogy olyan lesz mint a jobb, mert akkor minden pénzt megér.

Húsvét

Nos ma már majdnem túléltük az ünnepeket. Nekem nagy feladat manapság már 4 napra tervezni, szervezni és főzni ebédeket. Most is hármasban voltunk, ha valaki ház tartott volna helyettem még élveztem is volna az ünnepet.  Természetesen elszámoltam magam, így ma délben kiderült, hogy holnapra már csak a maradékok lesznek ebédre. Szerencsére a vendégségben kaptam egy jó adag füstölt főtt sonkát, így megvalósulhat a betervezett sonkás kocka. Végül is szép volt az idő, de ezt csak tegnap sikerült kihasználni, délután egy kiadós sétával. Ma viszont vendégségben voltunk. Meglátogattuk a barátnőmet, illetve az éber kómás férjét. Örültem, mert a férj fülig érő mosollyal fogadott, szemlátomást megismert. A két fiúra nem mosolygott. Voltak még ott családtagok, két nagyon helyes felnőtt unoka, szóval jól éreztük magunkat. 

A nyuszi nekem drága "ajándékot" hozott. A múlt héten voltam a térd orvosomnál, aki úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy vegyek egy mély lélegzetet és operáltassam meg a másik térdemet is. Felhívtam a figyelmét a koromra, de szerinte olyan jó állapotban vagyok, hogy lesz még néhány évem, élvezni a jó térdemet. Nos azóta is kapkodom a levegőt, de nagyjából már beleegyeztem, hogy hogy szeptember, október táján belevágok. Ha az is olyan jól sikerül, mint az első térd, akkor feltétlenül megéri, a nem csekély költséget. Közben magamban nyugtatom magam, hogy ősz még messze van, azt meg is kell még élni, stb. Bandi izgul, hogy mi is lesz, de a 3 nap kórházat majd csak túlélem, aztán meg már semmi gond. Mr. Jóképű is itthon lesz és már mondta, hogy számíthatok rá, mindenben segít. Ilyenkor gondolom, hogy talán mégse vagyok olyan gonosz, mint sokan hiszik, ha így jön a segítség szükség esetén. Persze nyugtával dicsérjük a napot.:-)

Nem unatkozom

Mr Jóképű, aki úszik, fut napi rendszerességgel, most éppen konditerembe iratkozott be. Gondolom nagy lendülettel ment, mikor a bevásárlóközpont kőkemény kövén megszédült, majd elvágódott. Mire magához tért, már volt mentő és orvos is. Gondolom a helyszínen lévő magán kórházból ment ki valaki. A mentők már a kórházzal tárgyaltak, ahonnan mondták, hogy mit kell csinálni. .9 óra után szólt nálam a telefon, előbb ő beszélt, majd átadta a mentősnek, aki biztatott,, hogy menjek oda megvárnak. Végül is megmondták, hova viszik és mentem utánuk taxin.. János kórház, traumatológia. 

Egy ilyen menetem már Lényemmel is volt. Igaz ő az utcán esett össze és verte be a fejét. A mentők nem jöttek, az utca népe riasztott engem és haza sétáltunk. Aztán mégis hívtam a nemtőket, jöttek is, de semmi ellátás, visznek a traumatológiára, a Fiumei útra. Minden rosszra el voltam készülve, de fél óra alatt, megcsinálták a CT-t bekötötték a fejét és jöhettünk haza. . Azt hittem most is ez lesz, de nem így lett.

Iszonyú sok ember, ágyon, tolószékben, stb.  Aztán végre elvitték, én meg vártam. Aztán vissza hozták, közben lett CT és egy derék röntgen, mert fájlalta a fenekét. Maradt a várás. Elkaptam egy orvos küllemű férfit, mennénk már haza, mire várunk? Oh ja. A fejét még nem látták el. Aztán mozgás lett és több ágyat betoltak egy nagy terembe. Gyorsan beosontam és oda adtam a telefonját, hogy legalább tudjunk beszélni. A személyzet persze rikoltozott, hogy tilos ide belépni. Jött megint az orvos, kérdeztem, hogy legalább egy kávét vagy valami vizet, nem küldhetnék be neki. De nem, semmi nem ihat!Telt ámult az idő, kezdtem én is éhes és szomjas lenni, de várni kellett. Végre megjelent megint az orvos, "maga akart olyan idegesen haza menni?" Igen. A "férjét" itt tartjuk megfigyelésre, mert vér van a koponyájában.Felhívtam telefonon, neki nem mondtak semmit. De aztán csak kitolták, lift, második emelet, agysebészet. 

Nos ekkor kezdődött csak az igazi élet. Gyorsan számba venni mit kell behoznom. Pizsama valami egyéb ruhanemű. Még apám idejéből tudtam, hogy a wc papír az hiánycikk a kórházakban. Törölköző, fogkefe stb. Megint taxival le a hegyről, lakásából össze szedni a holmikat, taxival vissza, majd a cuccal vissza a hegyre. (egyszer jöttem le gyalog, 5700 lépés volt) Ápolónő nézi ahogy rakodjuk ki a holmit, véres ruhákat persze elhoztam, majd rám néz és kérdez valamit ..... nem tetszett hozni? Nem értettem, mit nem hoztam? Étkészletet!!!Hát ez nem jutott eszembe. Kapott ugyan egy papír poharat és egy műanyag kanálkát, amit az ápolónő gondosan elmosott, eltörölgetett és vissza tette a rozzant éjjeliszekrényre. Másnap délelőtt málháztam megint, vittem az étkészletet és egy narancslevet, mert a kórházban víz sincs, csak valami rettenetes rossz tea. 

Ez volt a sokkoló rész. De az ápolónők kedvesek, az orvos is rendes. A szoba 3 ágyas és van hozzá külön zuhanyozó és wc. Igaz függöny vagy fal a zuhanynál nincs, így még a szerény alsó zuhany után is úszik minden, de van. A karjába be van kötve két vacak, ami miatt felül nincs zuhany. 

Első közlés szerint péntekig marad megfigyelés alatt, de ma hiába mentem oda, nem engedték el, majd hétfőn, mondta az ápolónő. Eléggé le voltunk lombozva, mert a 2 napi benti kaja után, már fogyási vágy ellenére is igen éhes volt. Miután haza jöttem, jött a hír, holnap délben elengedik. Reménykedünk.

Göröngyös napok

Valahogy tudtam, hogy ez egy ilyen nem túl vidám év lesz.  Persze, szerencsére semmi szörnyűség csak apró bosszantó dolgok. De ne a panasszal kezdjem. Az elmult 20 évben talán egyszer voltam moziban. Ehhez képest most az elmúlt hetekben már három filmet is láttam. Van ugye "házi mozink" a férfii

 lakásától 3 percre. Volt egy olyan film  amit csak a városban lévő mozikban játszottak. Egyszer se sikerült úgy oda mennünk, hogy megnézhessük. A háromból kettő igen vidám és szórakoztató volt, az egy híres Oscar d1jas főszereplővel, feledhető.

Győrben is voltunk, ahol unokaestvér részvételével rendeznek zenés vacsorákat. Igazi nosztalgia est volt. Sajnos mindhárom énekes iszonyú hamisan énekelt, de ifjúságom slágereinél ezt még megbocsájtom. A közönség és az énekesek is bőven a 60+ korosztályhoz tartoztak. Kár, hogy Pesten nincs ilyesmi. Az idő is ronda és hideg volt. Semmi séta meg ilyesmi, jöttünk haza, amint csak lehetett.

Állandó "program" hogy ki főz ma. Elvben a hét első három napján a férfiú, a második 3 napon meg én főzök. Nos ez valahogy nem indig sikeres, de igyekszünk. Április zűrös lesz, mert jönnek amerikai rokonok, aztán húsvét,utána családi hét majd barátnő. Már most szeretném ha május lenne. 

Most az ifjú egy hétre elutazott, így Bandi itt töltötte az egész hétvégét. Sajnos hétfő reggel ébredés után felsóhajtottam, hogy minden milyen jól ment, semmi baj, cirkusz stb nem volt. A következő pillanatban nagy robajt hallottam. Ész nélkül rohantam át a másik szobában, ahol Bandi nagy zajjal elesett. Persze magától fel tudott állni de a könyvespolc kicsit megrokkant. Feltehetően arra esett rá, a legalsó széles polc, amin a hifi és a gramofon van. A polc leszakadt, szerintem javíthatatlan. Most a polc előtt a földön van minden. Nem lehet kihúzni 2 drótot a készülékből és a falból sem, mert meg se tudom mozdítani a polcot. Már két napja asztalost keresek, de nem találok. Érdekes módon Bandi csak nálam tör-zúz. Már egy állólámpát is elintézett régebben. Abba is kapaszkodni akart. 

Nem sok programom van, de a keveset is sikeresen egymásra szervezem. Holnap is két helyen kellene lennem kettőkor, de majd reggel valamelyiket lemondom. Ingyenes hallásvizsgálat, majd lesz máskor. Azt hogy a bal fülem totálkáros a jobb meg koromnak megfelelően gyengül már úgyis tudom.

Rohan az idő

Nagy hirtelen már vége is van a farsangnak és remélhetőleg a komolyabb télnek is. Immáron 2 napja süt a nap és a madarak örült zenélésbe kezdtek. Nem mondom, hogy itthon ültem volna az utóbbi időben, de két napja mászkálunk. Megint folytatom az ismerd meg Budapestet programot. Ma Lipótváros és Újlipótváros volt műsoron. Eredmény csak 6 kilométer, de az üzletek miatt elég sokat totyorogtunk is. Soha nem voltam moziba járós, az elmúlt 20 évben talán egyszer voltunk moziban, de azt is ott hagytuk, mert nagyon hangos volt. Nos most nagy hirtelen már három filmet is láttunk. Kettő igazi vidám szórakozás volt, a harmadikat, ami Oscar díjas  is lett, nyugodtan kihagyhattuk volna. Mellesleg nem tudom miből élnek a mozik. Az utolsó alkalommal, igazán jó film volt, összesen 12-en voltunk az előadáson. Én magamban, illetve a barátnőmmel voltam koncerten is. Kivételesen a Budapest Bár c. zenekarit hallgattuk meg. Kár volt az időért. 

Változatlanul a hét második felében főzök, hétfő, kedd, szerda nem az én napom. Ha nincs kedve főzni,vendéglőbe meggyünk. Viszont mikor én főzök, akkor remek salátákat hoz. Hétvégén átjött Bandi, akkor hármasban is remekül elvoltunk. Az egészben az a legszebb, hogy nem kell olyan sokat egyedül lennem. Ebben remekül egymásra találtunk. Nem tudom, melyikünk viseli rosszabbul a magányt. Rossz idő esetén, képesek vagyunk átdumálni az egész délutánt. Aztán megnézzük a híreket, végre valaki aki azt nézi amit én, és aztán megint van új téma a dumára. Mióta a férjem meghalt, ami sajnos már igen régen volt, mindig úgy néztem a híreket, hogy fordítottam magyarra. Most végre csak ülök és bambulok bele a tv-be. Világ-eseményekben sincs hiány. Az egyik sokk jön a másik után és időnként ha nem lenne olyan tragikus, remekül lehetne szórakozni rajta. Egy cseppet se vidám, ahogy kis hazánk kizárja magát a nyugati világból és egyetlenkét dörgölőzik valamikori elnyomóinkhoz. Én persze már semmin se izgatom fel magam, mert fatalista vagyok és úgyse tudok a hülyeség ellen semmit se tenni.

Változó élet

L. Pestre költözésévvel igencsak megváltozott az életem. Kiderült, hogy ő pont úgy viszolyog a magánytól mint én. Ő se szeret sehova egyedül menni, egyedül enni, stb.. 

Jelenleg még mindig lakásberendezéssel vagyunk elfoglalva. Nem vitás sokkal nehezebben határoz mint én, így többnyire többször kell menni pl. IKEA-ba, mert meglát valamit, amit aztán két nap múlva akar megvenni. Szabad időm szinte lenullázódott.  Ettől függetlenül élvezem a dolgot, miután én is imádtam lakást berendezni. Ő a szakember, de a berendezési ötleteimet szívesén magáévá teszi. Mászkálunk minden felé, de még íróasztal széket nem találtunk. 

Jól berázódott a heti főzés. A hét első 3 napján ő főz, Bandinak viszik valahonnan az ételt, én pedig nála eszem.Semmit se utáltam jobban, mint egyedül ülni és enni. Csütörtöktől aztán az enyém a főzés, szombat kivételével. Mi itt nálam a konyhában eszünk, kettesben. Majd meglátjuk, hosszú távon hova fejlődünk. Egyelőre a hét elején egészséges ételeket eszem, aztán, amikor én főzök akkor egészségtelen húsokat.:-)

Közben persze szórakozunk is, voltunk moziban és színházban is az elmúlt két hétben.  A nagy esemény aztán a szombati bál volt. Ezen a fesztivál zenekar bálon én már negyedszer voltam. Először még Bandival, aztán kétszer a barátnőmmel és most egy igazi táncolni is tudó lovaggal. A végén alig táncoltunk, mert szerintünk, pocsék volt a zene. Hiába a fesztivál zenekarnak nem a tánczene a profilja. Ettől függetlenül, jól éreztük magunkat. L. eleinte nem volt lelkes, de mielőtt haza indultunk, közölte, hogy jó volt, jövőre is jövünk. Ilyenkor én magamban hozzá teszem, ha még élek. Minden esetre ez volt az leső alkalom, hogy igazi hosszú ruhám volt. Eddig csak mindig valami régi holmiból alkottam valami felvehetőt, ami nem volt estélyi, de elment. Most lett egy igazi estélyi ruhám, egyesek szerint a legszebb ruha volt ott. Igyekszem bevarázsolni az ott készült képet.. 

Hétköznapok

A hétköznapok jól alakulnak. Még mindig sok a dolog, de azért pl. moziba is eljutottunk. Láttunk egy szórakoztató magyar filmet. Kellemes meglepetés volt. Tervbe vettünk egy másik filmet is, de azóta se volt időnk vagy erőnk a moziba menésre. De majd megyünk, talán jövő héten Szinte a szájunkban van a mozi.

Egyelőre ójabb IKEA délután volt beiktatva. Laását még mindig rendezi, most egy íróasztal szék volt műsoron. Mikor az asztalt vettük, nem akart az IKEÁban venni széket aztán volt kávézni az egyik rokonnál, ahol meggyőzték, hogy ott kell jó széket venni. Miután végig ülte az összes széket, megérdeklődte, hogy én hol vettem az enyémet. Mondtam egy szaküzletben, ahová el akartam vinni őt is. Majd a jövő héten oda megyünk. De ő vett egy szőnyeget, én pedig megvettem Bandi összenyomott lámpaernyői helyett két újat. Az eredetiek is onnan származtak. A lámpákra egy szép napon rádölt a vasalódeszka. Szerencsére a lámpák nem törtek össze, csak az ernyők lapultak össze és szegény Bandira ráhozta a frászt az éjszakában a szokatlan zaj. 

Muult csütörtökön megint egynapos kiránduláson voltam Bécsben, Bandi ügyeit intézetem, remélem végleg. Valahogy nem szeretem már úgy Bécset mint régen. Fél Ázsia ott van, tele vannak az üzletek és az utcák velük. A Grabenen szinte lehetetlen normálisan menni. A régi üzletek bezártak, csupa, mindenütt megtalálható áruházak nyíltak. Dúl náluk a báli szezon, a női ruhaüzletek tele voltak báli ruhákkal, a férfiaknál  a kirakatokban a frakk hódított, a szmokingok és sötét öltönyök mellett. Ezekért a balakért, azért irigylem őket. Vásárlásra már nem csábít ott semmi. Egy pár sötétkék harisnya volt mindössze a zsákmány. Jó volt, hogy este várt az állomáson a fiu, elég sötét van mikor beér a vonat. 

Különben egyelőre beválni  látszik a váltott főzés, ezen a héten is holnap kerül rám a sor, három napra. Ma délután voltunk a svájci társasággal kávézni, után jó nagyot gyalogoltunk, mielőtt buszra ültünk. 

Itthon rossz hír várt. 97n éves őskori haveromnak meghalt a 78 éves élettársa. Most totál egyedül van és saját véleménye szerint nem alkalmas már önálló életvezetésre. Ráadásul Pest környékén lakott a barátnővel. Mondtam ha bejön a városba a saját lakásába, akkor tudok segíteni, de így nem. Szerintem soha az életben nem volt alkalmas az egyedül élésre. Hetven éve ismerem. Rohadt élet, mikor a fiatalabb hal meg előbb. A harmadik és utolsó feleségét nagyon szerettem. Ő ötven valahány évesen halt meg. Igazságtalan a sors. Az öregeknek kellene elmennie, de minket valahogy itt felejtettek.

Újév Új zürök

Csak remélni tudom, hogy nem lesz az egész év ilyen mint a kezdet. Az első két hét tele volt feszültségekkel, félreértésekkel stb. Mindez nem Bandival volt kapcsolatos. Vele továbbra is szép harmóniában vagyunk, hála neki. 

De egyébként minden rossz. Elromlott mindkét tv, már az év első hétvégéjére. Kicsit később elromlott a nyomtató is,miközben hivatalos ügyeket kellett intéznem. Az átküldendő papírokkal magam rohantam, mert nem volt scanner.:-( Mindennek a tetejébe a kávéfőzőm is bedöglött. Előszedtem a kis olasz kotyogómat. Jól össze tekertem, aztán másnap reggel nem tudtam kinyitni. Sebaj van a pincében még egy. Kora reggel pongyolában vonultam  pincébe és meg is találtam. Jött az ebéd hordó emberem, vitte Bandihoz a rossz kávéfőzőt és a kis rotyogót is.Este vettem észre, hogy a jót küldtem át, ahelyett amelyiket nem tudtam szétcsavarni. Szerencsére a Lovag itt volt, átmentünk Bandihoz, aki a nagy főzőt már megjavította, így a reggeli kávé biztosítva volt.  .

Hülye nyílt őszinte természetemnek köszönhetően L. rendkívül felháborodott az őszinte véleményemen. Úgy tűnt vége a dolognak de aztán mégsem. Barátnő távozása után belevetette magát az ügyintézésbe, bejelentkezés, biztosítások, autó helyi parkolási engedélye stb. Napokat töltött a kormányablaknál.

Nekem csak egy angolul és németül is tudó, valamint házhoz kijáró közjegyzőt kellett szereznem. Megvan, illetve már megvolt a látogatása. Jómagamnak az APEH-től kellett igazolás, hogy itt élek. Az is megvan már. Mehetek ügy-intézni. 

Lassan kialakul, hogy mikor ki főz és ha senkinek nincs kedve, akkor elmegyünk valahova enni. Sajnos a szomszédban lévő, igen jó, pizza helyünk bezárt, pedig állandóan voltak ott vendégek. Különben is nagy bezárási hullám van a bevásárló központban. Most a hét elején ő főz én majd csütörtöktől folytatom a főzést. Talán majd sikerül kicsit híznom, ha nem kell mindig egyedül ennem.

Mindeközben izgatottan figyeljük az eseményeket, Trump őrjöngéseit, én extrában a közelgő német választásokat. Sajnos sehol de jó a helyzet, csak a mi hazai híreinkben sugárzik minden az optimizmustól..Végül is ez csak kíváncsiság, mert mi buborékban élünk, nekünk mindegy. Holnap megyek szemorvoshoz, mert, szerintem, lassan vakulok. Majd meglátom mit mond. Sajnos csodák nincsenek a glaukómával kapcsolatban, de a remény hal meg utóljára.

Kép

Ez volt a díszes társaság no meg Bandi és a barátnőm.

Sajnos nem sikerült több képet beraknom. Ezzel szenvedek már napok óta, de hol sikerül hol nem.:-(

Hasznos tanácsokat szívesen fogadok.

2025

 Kedves Mindenki, ha kívántok nekem valamit, akkor azt kívánjátok, hogy ne folytatódjon az év úgy, ahogy a régi lezárult és az új kezdődik. Reménykedem!

Szóval 2024 szilveszterét a konyhában töltöttem. Elősütöttem a malacakot, á 3 óra, alacsony hőfokon, hogy elsején már csak pirítani kelljen szép ropogósra a bőrét.  Közben befutott Bandi is, a kísérő ügyesen felhozta, kulcsa van, így már csak akkor vettem észre, mikor a konyha ajtón kopogtatott.  Be is fogtam rögvest, a bőr beirdalására. El is vágta mindjárt a kezét egy kicsit, szerencsére ipari mennyiségű ragtapaszom van mindig itthon. 

A két malac közti szünetben beindítottam a mosogató gépet, mert csak azután tudtam megteríteni az asztalt. Terítés előtt még az abroszt is ki kellett vasalni, miután már 5 éve állta a szekrényben összehajtogatva. Banditól kölcsönbe elhozott vörös boros poharakat, Lívia elmosta én meg eltörölgettem. Mind e közben leülni, pihenni se volt időm, illetve ha leültem rögtön eszembe jutott valami és már ugrottam is megint. 

Természetesen a lencsefőzeléket, no meg magamnak egy kis lencse salátát is meg kellett csinálni. A mennyiséghez nem voltam szokva, így állandóan kóstoltam és izgultam. Este aztán gyorsan megállapítottuk, hogy semmi érdekes nincs a tv-ben, így neki ugrottam a tiramisu készítésnek. Na az se egy kétperces dolog. Bandi is kijött velem a konyhába segédkezni. Ennek részben örültem, mert nagyon utálatos egyedül tenni-venni a konyhában másrészt persze útban volt, mert a konyha kicsi és a rolátor meg nagy. De azért ügyesen kerülgettem meg taszigáltam szegényt. A művelet végére mascaponéban és kész krémben úszott a konyha. Sajnos már a földre lehajolni se tudok olyan jól, mint régen, de igyekeztem legalább papírral feltörölni mindent.  Végül az is kész lett és eljött az éjfél is. Miután kívántunk egymásnak boldog újévet, minden koccintás nélkül bezuhantunk az ágyba. Én persze egy notesszel aludtam, mert elalvás előtt még x dolog jutott eszembe, amit nem volt szabad elfelejteni

Végül is egész jól teljesítettem a normát, mert másnapra már csak a főzelék berántása, rántást megcsináltam, és a malacok pirítása maradt. Szerencsére mindenkori támaszom, férjem unokaöccse befutott, így nekem még felöltözni is volt időm mire megérkeztek a vendégek. 

A hölgyet nem részletezném. A következő jelzők hangzottak el, távozásuk után. Slampos, rosszul öltözött, kövér, egysíkú. Ezen jelzőket nem én mondtam. Részemről neveletlen, undok, harsány és csúnya. 

Nekem direkt sokk volt, mikor 2 nappal ellőtte megismertem. Vártam egy elegáns jó alakú kellemes nőt. Nos ettől messze volt. Ráadásul igen neveletlenül is viselkedett velem, de ez engem túlzottan nem tud izgatni. A lényeg, hogy már rég nem éreztem magam olyan csinosnak és fiatalnak, mint akkor  az ebédnél, pedig holt fáradt voltam. A következő napot, részletekben ugyan de átaludtam. 

Fényképek is lennének, ha a zip formában küldött tömörített filet ki tudnám nyitni.

Azután péntek este elromlott mindkét tv-m, de ez már egy másik történet.