Kedves Mindenki, ha kívántok nekem valamit, akkor azt kívánjátok, hogy ne folytatódjon az év úgy, ahogy a régi lezárult és az új kezdődik. Reménykedem!
Szóval 2024 szilveszterét a konyhában töltöttem. Elősütöttem a malacakot, á 3 óra, alacsony hőfokon, hogy elsején már csak pirítani kelljen szép ropogósra a bőrét. Közben befutott Bandi is, a kísérő ügyesen felhozta, kulcsa van, így már csak akkor vettem észre, mikor a konyha ajtón kopogtatott. Be is fogtam rögvest, a bőr beirdalására. El is vágta mindjárt a kezét egy kicsit, szerencsére ipari mennyiségű ragtapaszom van mindig itthon.
A két malac közti szünetben beindítottam a mosogató gépet, mert csak azután tudtam megteríteni az asztalt. Terítés előtt még az abroszt is ki kellett vasalni, miután már 5 éve állta a szekrényben összehajtogatva. Banditól kölcsönbe elhozott vörös boros poharakat, Lívia elmosta én meg eltörölgettem. Mind e közben leülni, pihenni se volt időm, illetve ha leültem rögtön eszembe jutott valami és már ugrottam is megint.
Természetesen a lencsefőzeléket, no meg magamnak egy kis lencse salátát is meg kellett csinálni. A mennyiséghez nem voltam szokva, így állandóan kóstoltam és izgultam. Este aztán gyorsan megállapítottuk, hogy semmi érdekes nincs a tv-ben, így neki ugrottam a tiramisu készítésnek. Na az se egy kétperces dolog. Bandi is kijött velem a konyhába segédkezni. Ennek részben örültem, mert nagyon utálatos egyedül tenni-venni a konyhában másrészt persze útban volt, mert a konyha kicsi és a rolátor meg nagy. De azért ügyesen kerülgettem meg taszigáltam szegényt. A művelet végére mascaponéban és kész krémben úszott a konyha. Sajnos már a földre lehajolni se tudok olyan jól, mint régen, de igyekeztem legalább papírral feltörölni mindent. Végül az is kész lett és eljött az éjfél is. Miután kívántunk egymásnak boldog újévet, minden koccintás nélkül bezuhantunk az ágyba. Én persze egy notesszel aludtam, mert elalvás előtt még x dolog jutott eszembe, amit nem volt szabad elfelejteni
Végül is egész jól teljesítettem a normát, mert másnapra már csak a főzelék berántása, rántást megcsináltam, és a malacok pirítása maradt. Szerencsére mindenkori támaszom, férjem unokaöccse befutott, így nekem még felöltözni is volt időm mire megérkeztek a vendégek.
A hölgyet nem részletezném. A következő jelzők hangzottak el, távozásuk után. Slampos, rosszul öltözött, kövér, egysíkú. Ezen jelzőket nem én mondtam. Részemről neveletlen, undok, harsány és csúnya.
Nekem direkt sokk volt, mikor 2 nappal ellőtte megismertem. Vártam egy elegáns jó alakú kellemes nőt. Nos ettől messze volt. Ráadásul igen neveletlenül is viselkedett velem, de ez engem túlzottan nem tud izgatni. A lényeg, hogy már rég nem éreztem magam olyan csinosnak és fiatalnak, mint akkor az ebédnél, pedig holt fáradt voltam. A következő napot, részletekben ugyan de átaludtam.
Fényképek is lennének, ha a zip formában küldött tömörített filet ki tudnám nyitni.
Azután péntek este elromlott mindkét tv-m, de ez már egy másik történet.
Jöhetnek a nyugisabb napok 🙂
VálaszTörlés