Öregotthon

Egy ideje keressük a lehetőséget. A tegnapiban már voltunk egyszer, de elriasztott az ár és a négyzetméter aránytalansága. Sok pénzért kevés négyzetméter. Az épület szállodának épült és ez látszik is a szobákon. A másik ahol voltunk, jó lakások de pocsék kaja és ha tartósan megbetegszel 3 ágyas ápolás 4 hónapig, aztán állami elfekvő. Tehát vissza az elsőhöz. Nyílt nap volt, részletes bemutatással és lehetett kérdezni is. Egyik kérdés hozta a másikat, mígnem kiderült, hogy létezik olyan megoldás, hogy megveszem a lakást de nem költözöm be. Ők addig hasznosítják a lakást, nekem nem kell semmit fizetnem tovább, amíg be nem megyek. Nos ez kell nekem, a biztonság, hogy ha baj van, van hova menni, 30 napon belül mehetek. Az igazgató is mondta és magam is úgy éreztem mindig, hogy addig kell elintézni az ilyesmit, amíg az eszem és a fizikai állapotom is jól van. Érdekes módon B. is benne van nagyon a dologban. 1-2 éve még hallani se akart erről a témáról.
További plusz a hellyel kapcsolatban, hogy nincs beteg részlegük. Halálunkig ápolnak a szobánkban. Ott is ebédeltünk, ehető volt. Szobában nincs főzési lehetőség illetve tilos, de van egy hobby konyha, ahol kedvére süthet főzhet aki akar. Ellentétben a másik hely elriasztó étkezdéjével, itt nagyon kulturált étterem van. Pincérek szolgálnak fel. Figyeltem a népeket semmi öregotthon hangulat nem volt. Vidáman cseverészve ebédeltek a lakók. Főleg nők persze. Igen jó állapotúaknak néztek ki, pedig 80 alatt nem lehet bekerülni. Barátnőm szerint én se nézek ki rozzant nyolcvanasnak, de a tükröm mást mond.
Szóval feliratkoztunk, aztán majd meglátjuk mi lesz. Vélemény???

Fodrász kaland

A kaland nem is a fodrásznál volt, hanem útban haza fele. Miután gyorsan körül jártam a fodrász környékét és megelégedetten vettem tudomásul, hogy jó irányú munkálatok folynak a belvárosban, némi várakozás után felszálltam a tömött buszra. Szerencsére mindjárt leszállt valaki, így az ablak mellett kaptam helyet a járda felőli oldalon. A busz döcögött a délutáni csúcsban, én meg szokásom szerint bámészkodtam kifele. Időnként álltunk is a messze elöl lévő lámpa miatt. Egy ilyen alkalommal egy járdán álló, nyilván bedöglött autó mellett álltunk. Motorház tető nyitva én meg néztem, mit csinál a három suhanc. Nézte az egyik az olajat. Egyszer csak felnézett, illetve a buszra nézett és nyilván észre vette, hogy érdeklődéssel nézem mit csinál. Elkezdett üvöltözni, hogy "kirakom a (nem írom le, de a nemi szervéről volt szó) nézed?"  Én meg csak néztem tovább az autó motort. Erre elkezdett az olajmérő valamivel csapkodni a busz felé és tovább üvöltött. Normális az ilyen? Lehet, hogy ha megállóban lettünk volna, feljön és megver, mert nézem az autó motort?

Csak a rend kedvéért mondom, hogy ezután megnéztem őket rendesen. Szép fehér magyar ifjak voltak. Remélem megütötte őket a guta az ócska kocsijuk mellett a Hegyalja úton, a délutáni csúcsban.

Szórakoztató újsághírek

Svájcban 2014-ben egy német pasas felturbózott BMW-vel átszáguldott az országon. 40 perc alatt 5 kantonon jutott át, helyenként 250 km.-es sebességgel, majd a Gothard alagúton, ami irányonként egy sávos, 200 kilométerrel cikk-cakkban is átjutott. Utána lekapta a rendőrség. Tunelban előzni szigorúan tilos persze és az ottani autobahnon a max. sebesség 120 km/óra. Jogosítvány és az autó is egyből ugrott, a pasas taxin utazott tovább. Mondanom se kell, hogy óriási port vert fel az ügy. Ilyesmiért Svájcban börtön jár. El is ítélték, távollétében, 30 hónapra. Pasi persze ívben kerülte Svájcot. Igen ám, de az ottani bíróság jogsegélyért fordult a stuttgarti bírósághoz, hogy ültessék le a pasit. Németeknél persze, ahol nincs sebesség korlátozás nem ennyire szigorúak, de megígérték, hogy intézkednek. Már mindenki azt hitte, hogy a pasi ül, mikor kiderült, hogy egészségi állapotára való tekintettel nem lehet lezárni. Most itt tartunk.

Londonban, tegnap elfogadtak egy törvényt, miszerint a nők szoknyája alá nem szabad fényképezni. Úgy látszik, ott ez szokás, mert erre még egy speciális szavuk is van, mármint a szoknya alá fényképezésre. Természetesen egy hülye feminista liba kavarta fel a sz@rt. Valami fesztiválon volt, ahol valaki alá fényképezett a szoknyájának és mai szokás szerint mindjárt közzé is tette. Volt a nőn bugyi, így szerintem semmi rémség nem történt, de ő nagyon felháborodott és elment a rendőrségre feljelenteni. Rendőrség a vállát vonogatta erre nincs törvény, nem lehet semmit se tenni. Nő erre újságíró nőkhöz fordult, botrány lett egy másik nő csinált egy törvény javaslatot, amit tegnap el is fogadtak. Egyetlen képviselő tiltakozott csak, mert szerinte aránytalanul gyorsan nyomták át a parlamenten az új törvényt.

Ha már törvény, kevéssé vicces, hogy kvázi vissza állítják a határsávot nálunk. Kezdek gondolkozni, hogy hova kellene disszidálni.

Semmi

Jelenleg olyan semmilyen lötyögésből áll az élet. Lusták vagyunk mindketten. Vasárnap fejtegettem, hogy majd még megbánjunk, hogy nem élünk a jelenleg még meglévő lehetőségeinkkel. Ülünk itthon és nézünk bambán bele a levegőbe. Jó, persze főleg én olvasok. Miután véleményeztem a legutóbbi utazásunkat, kapok ajándékba 6 héten keresztül egy hetilapot. Nagyon érdekes okos újság. Sajnos az is lepedő nagyságú mint a már amúgy is olvasott napilap. Napilap napi 30 oldal, hetilap heti 60. Képtelen vagyok mindent elolvasni. Persze még könyv is van mellé, este az ágyban, napközben pedig itt az internet. A legnagyobb baj persze az, hogy már nem tudok félnapot ülni a szófa sarkában. Ez régen nálam nem volt probléma. Magányos koromban, akár az evésről is elfelejtkeztem ha elmerültem az olvasásban. Az evés ma se izgat túlzottan, csak ugye nem vagyok egyedül, van kiről gondoskodnom. Szerencsére az igények nem túl nagyok.
A lényeg az, hogy élünk, megvagyunk. 2 hét múlva utazunk, akkor majd lesznek élmények és írnivalók.