Amint kikeveredtünk a meleg nyárból, dús programmal várt a szeptember. Mindjárt szeptember elsején egy kirándulással kezdődött a hónap.A Fesztivál Zenekar rendezett egy kiindulását Pannonhalmára. Majd meghaltunk a hőségben, de jó volt a hangulat és a társaság is. Beindult a hangverseny szezon, remek opera előadással nyitott a Fesztivál Zenekar. Oda kivételesen nem a barátnőmmel mentem. Kicsit tűl szerveztem magam, mert a koncert utáni napon, hatkor kellett kelnem, mentünk a barátnőmmel Drezdába. Nekem ez mindig nagy élmény, mert ahol 1959-ben egy város elplanírozott romjai voltak, ott ma már a teljesen újjáépített barok város található. Ezt azóta sok lépésben végig néztem, ahogy elkészült az operaház, elmentem, aztán a Frauenkirche, azátn a belvárosi háztömbök, paloták,minden. Még ma is látom a szemem előtt az üszkös kiégett házakat, templomokat stb. Szóval ez egy igen látványos dolog volt számomra. Barátnőm viszont soha nem volt ott és 15 éve készült csak. Szerencsére berlini barátnőm is lerándult hozzánk, akivel végre rendesen kibeszélgettünk mindent Az öregedésről, eutanáziáról, szóval mindenről, amiről csak mi ketten tudunk jól beszélgetni. Pesti barátnőm sokkal fiatalabb nálunk. Az idő hihetetlen pocsék volt. Hideg szél zuhogó esővel kísérve két napon keresztül. A harmadik utolsó napon már csak erős szél volt, az eső elállt. Haza fele egyedül jöttem, a vonat ismét késett 50 percet, de Férfiú várt a nyugatiban, aminek őszintén örültem este 10 után.
Az elmúlt héten megint két koncert volt, aztán majd októberben semmi. Közben vadul lakást keresünk, kevés sikerrel. Persze óriási elvárások vannak és sok no go. Nem könnyű egy ilyen elkényeztetett svájcival a dolog, akinek már emléke sincs arról, hogy mi volt itthon, miután 12 éves korában vitte ki a család. De, a remény hal meg utoljára.
Így össze foglalva nem tűnik soknak, de megélve elég sűrű volt a hónap. Szerencsére még elég jól bírom az iramot. A hátralévő napokban saját ügyeimmel fogok foglalkozni. Férfiú elutazik, szünetelnek a lakásnézés programok. Bandi jön át hétvégén. Újabban ha szép az idő, már az utcán is sétál, nyilván nem egyedül.
Még egy kis dicsekvés. Ma a villamosról leszállva megdicsérte egy 40-es nő az eleganciámat. Pedig csak egy nadrág és egy blézer volt rajtam, igaz az utóbbi tűzpiros.:-)
Ps. majd a mese is folytatódik egysszer ha kicsit elrendeződnek a soraink.
