Hallgatom + olvasom a híreket

 Németországban tegnap 5 évre elítéltek egy 101 éves férfit. Az illető fiatal katonaként valamelyik koncentrációs lágerben volt őr. 

Szerintem több mint 70 év után, már le lehetne zárni ezeket a dolgokat. Lehet, hogy tényleg akart ott őr lenni, lehet, hogy oda küldték. Látta mi történik, persze, hogy látta, de mit csináljon?  Leszármazott szerint meg kellett volna tagadni a szolgálatot. Normális az ilyen? 

Ez olyan mint mikor a mai fiatalság, ha hall arról hogyan is éltünk itt Rákosi alatt, megkérdezi, hogy miért hagytátok? Mert az ÁVO-nak lehetett azt mondani, hogy nem, szerintük!

A svédek és a finnek, kérték a felvételüket a NATO-ba. Ez különösen a svédeknél nagy szó, mert 250 éve nem voltak benne semmiben. A második világháborúban is megtartották a semleges státuszukat. Szerencsére mindenki megszavazta a felvételt tegnap. Eredetileg Erdogan akart vétózni, de azátn megkapta amit akart, több feltevés is van, hogy mit, de végül is ő is rábólintott. Attól félek, hogy ezen Putin felizgul. A NATO most nagyon beerősít. Eddig 40ezer katona állomásozott, mostantól 100ezer lesz. Plusz az amerikaiak a lengyeleknél kiépítenek egy teljes katonai bázist. Ezt már régóta akarják, csak Putinra való tekintettel nem csinálták. 

Amerikában folytatódnak a meghallgatások a kapitol elleni roham miatt. Egyre több a terhelő bizonyíték Trump ellen, hogy tudatosan lázította fel a mobot. Sajnos nem merem hinni csak remélni, hogy lesz ellene vádemelés és el is ítélik.

Utazunk 2. rész, folytatás

Jött az idegen vezetőnk és közölte, hogy Igor Levit előző este félbeszakította a programot, teszt, koronavírus. Szerencsére az első, estre találtak valakit, aki pont tudta Gerswin zongoraversenyét játszani, így a zenekari koncert meg lesz tartva. A következő, szólóest,elmarad. Gondoltam, mi jön még? 

Ültünk és vártunk, aztán érdeklődtem, legyek türelemmel, mindjárt stb. Végül kiderült, hogy elromlott a lift. A szoba a 2. emeleten, de irtó magas emeletek voltak, egy régi ház. Jómagam felmásztam, a csomagunkat felvitték közben. Kidobáltam néhány ruhát, hogy ne gyűrődjön. Benéztem a minibárba teljesen üres. Lementem és közöltem, hogy üres a minibár. Ja azt már nem csináljuk. Kezdett elborulni az agyam. Mégis Zürich, 4 csillagos szálloda! Üldögéltünk étlen szomjan. B. evett a repülőn, de én a fájós hasammal nem mertem enni, szóval kora reggel óta egy félbögre tejeskávé volt minden, amit fogyasztottam. No meg  a repülőn, egy narancslé. Három után felhívtam az idegenvezetőnket. Ezután ő beszélt a személyzettel, azok mondták neki, hogy a menedzser majd jön és intézkedik. 

A szálló két egymás melletti épület volt, de csak a földszint volt egyben. Fent teljesen külön volt minden. A másikban működött a lift. Többször kérdeztem, hogy nem lenne-e ott esetleg egy szoba? De szerintük nem volt. Miközben vártam a menedzsert hirtelen nagy mozgás lett. Jött valaki, elnézést kért és a másik pasival együtt felkalauzoltak minket a működő liftes szárnyban egy 5. emeleti szobába. Körben balkon, kilátás a tóra, szóval maga a csoda. Említettem, hogy víz is kellene a hűtőbe. Perceken belül hoztak 6 behűtött üveg vizet. Sűrűn kérték a bocsánatot és reménykedtek, hogy megfelel a szoba. Mindenki külföldi volt, nem tudom milyen kézben van ez a szálloda. A főnök szerűség se németül se angolul nem tudott túl jól. Kérdeztem is a vezetőnket, hogy milyen nemzetiségű, de kiderült, hogy ő valaki legfőbb főnökkel beszélt, angolul. Minden esetre Svájc tökéletességével kapcsolatos hitem kicsit megrendült. 

A hátralévő program simán ment. A hangversenyterem amire kíváncsi voltam, gyönyörű lett a felújítás után, a hangverseny nagyon jó volt. Az üres esténket remekül töltöttük a szép szobánkban, néztük a tv-t. Az opera előadás hipermodern volt. Szerintem a Figaro házassága amúgy is elég hosszú, hát még ezzel a rendezői agymenéssel. Ott is hagytuk. Nem mellesleg elég meleg volt bent. A tervezők, azt hiszem, elképzelni se tudták, hogy Zürichben ilyen meleg tud lenni. 

Második nap egy igazi öreg 1780 körül épült céhházban volt. Nos, ott se számoltak a meleggel. A különterembe be volt állítva egy ablak alá egy igazi klíma, a csövek a résre nyitott ablakon vezettek ki, a kinti egységhez. Egyértelmű szükségmegoldás volt. Nem tudom, hogy fogják megoldani rendesen, mert eredeti öreg ablakkeretek vannak és faburkolat mindenütt. 

2 nappal haza érkezésünk után kaptam e-mialt az utazási irodától, hogy teszteltessük magunkat, mert a vezetőnknek komoly tünetei vannak és pozitív a tesztje. Sajnálom szegény pasit így a szezon közepén. Írja, hogy 10 napja pozitív a teszt és fekszik, nem tud csinálni semmit. Persze háromszor oltva van meg minden. 

Talán nem is nagy baj ez a kicsit zűrös utazás, nem fáj annyira a szívem, hogy ezzel vége az utazásoknak.

Utaztunk első rész

 Hihetetlenül ideges voltam és végül már féltem is ettől az úttól. Pedig sokszor megtett út volt Bpest-Zürich, semmi volt nekem, rengetegszer megjártam csak repülővel is. 

Most persze más. B. lábai. Minden esetre asszisztenciával rendeltem a jegyet, ami igen bölcs gondolat volt részemről. Úgy tünt, hogy nagyon nyugodt indulás lesz. Nem túlzottan korán. B. otthon pakolt, oda rendeltem a taxit, én pedig itthon tényleg teljes nyugalomban és átgondolva mindent be tudtam csomagolni. 4 nap nem nagy eset, persze ebben volt két hangverseny és egy opera premier és a Zürichben teljesen szokatlan 30 vagy több fok. 

Előzmény, csak hogy ne legyek annyira nyugodt. Pénteken indultunk és én szerdán lementem a pincébe az ottani mélyhűtőből hoztam fel borsót. Csütörtök délután B. lement valamiért a pincébe és megállapította, hogy a mélyhűtő ajtaja kicsit nyitva van.A mélyhűtő villogott és csipogott, szóval totál leolvadt a 24 óra alatt. 

Az alsó fiók, ahonnan én kiszedtem a borsót kicsit nehezen járt és én azt hittem, hogy sikerült rendesen betolnom, de valószínűleg mégsem. Mondanom se kell, hogy rám tört a harci idegesség, hascsikarás meg minden. B. újra indította a csipogó villogó masinát. Éjfélkor még lementem nézni,hallgatni 4 fokot mutatott. Másnap reggel indulás előtt, már nem szólt csak villogott. Mire hazaértünk már a normál -20 fokot mutatta. Ami benne volt kuka, de örülők, hogy maga a masina túlélte a dolgot. 

Szóval szó szerint hasfájósan indultunk. Az asszisztencia működött, persze a túlbuzgó letapogató nő, még a frizurámba is beletúrt, hátha ott egy bomba. Tényleg megalázó amit művelnek az emberrel. Józan észnek nyoma sincs. Ugye az egész cirkuszt az amerikaiaknak köszönhetjük. Náluk már ezelőtt 10 évvel se kellett pl. a cipőket levenni, itt viszont még most is kell. Nekem egyszerű, de B.-nak kifűzni befűzni, nem annyira egyszerű. Arról sikerült meggyőznie a kiszolgálókat, hogy a nadrágszíját ne kelljen levenni, mert az még egy extra cirkusz. Végül autóval kivittek minket a géphez, ahova saját lábunkon felmentünk és boldogan lezökkentünk a helyünkre.Mindenki más aztán jött, végül becsukták az ajtót, na vége megyünk!

Nem mentünk, vártuk, hogy Zürichben nyugalom legyen. Aztán a repülőút remek volt. Tiszta idő, szép nyugis egy óra és már szálltunk is lefele. Meg kellett várni, amíg mindenki lekászálódik, aztán mehettünk a várakozó tolókocsikhoz, majd át, autóba és a csomagkiadáshoz. Újabb tolószék és várakozás, megjöttek a csomagok, vittek a taxihoz és mehettünk a szállodába. 

Fél kettőkör a szállodában voltunk, ahol azzal fogadtak, hogy kész a szobánk, csak egy pillanatra üljünk le és jönnek értünk. Mi ugyan ebédelni akartunk menni, de ha kész a szoba, akkor gyorsan lepakolunk és valami könnyebb ruhát veszünk fel, miután 31 fok volt. 

Folytatás következik.

Moldova 2.

 Indulás előtt kikaptam a polcról egy kis Moldova könyvet. Nem szeretek a repülőn e-bookot olvasni, mert áttenni repülő módba, aztán elfelejtem vissza tenni, nem találja a wifit stb. Szóval ez tűnt egyszerűbbnek. Örültem is neki, mikor a repülőn ültünk egy órát, mert még nem lehetett felszállni a zürichi légtér túlterheltsége miatt. Olvastam, olvastam, de nem voltam elragadtatva. A könyv hetven valahányban jelent meg, nyilván az akkori életben nagyon időszerű, sőt talán mulatságos is volt. Most már, nekem, nem volt mulatságos csak unalmas. Szerintem túl volt karikírozva az egész. A könyv címe: Titkos Záradék, tulajdonképen novellák vannak benne.

Majd előszedem a 40 prédikátort is, Emlékeimben nagyszerű könyvként él, az összes többi Moldovával együtt. Remélem nem fog számomra kiderülni, hogy Moldova csak az adott időben tudott annyira népszerü és jó lenni. 

Kíváncsiságból belehallgattam egy Hofiba. Azon még most is tudok jókat nevetni. Nos, majd meglátom.

Az Istenek Alkonya

 Az idén megint megrendezésre kerültek a Wagner napok. Ezért örökre hálás vagyok Fischer Ádámnak, aki az egészet, már elég sok éve, kitalálta és azóta is lelkesen csinálja. 

Az utolsó, covid előtti nyáron, elhatároztam, hogy az eddig csak darabonként látott Ringet egyben meghallgatom. Erre egyszer már közel 50 éve volt alkalmam Stockholmban, de akkor nem igy egymásutáni napokon, hanem kicsit szétszórva adták az operában. Szóval 3 éve, mentünk. Az első este Rajna Kincse még egy kis könnyed este volt. Igaz szünet nélkül valamivel több mint 3 óra, de csak ennyi. Második nap már komoly volt, délután 4-kor kezdődött a Walkür és csak 10 után volt vége, két hosszú szünettel. Harmadik este hasonló hosszban Sigfried. Negyedik nap az Istenek Alkonya. A második felvonás után besokalltam és haza jöttünk. Mondtam rögtön, hogy jövőre meghallgatjuk az egészet. Ezután volt 2 év covid szünet. Na de az idén akkor tényleg. 

Nem bántuk meg. Csodálatos előadás volt, remek hangú énekesekkel és a zene... Sigfried halálakor komoly szívdobogást kaptam.Nincs még egy zene, ami ennyire felemel, elröpít és végül szívet dobogtat mint amit Wagner írt. Persze jó volt a zenekar is, a magyar Rádió zenekara játszott és az énekkar, ami szintén a rádióé volt plusz még egy valamilyen kórus, hogy jó erősen szóljon. És jó a müpa akusztikája az ember tényleg benne űl a zenében. Persze díszlet nincs, de a modern technikát igen ügyesen használják. Filmen remekül úszkálnak a Rajna lányok. 

Müpa vezetősége is rájött talán közben, hogy nem kell a termet 18 fokra hűteni, mint 2 évvel ezelőtt. Akkor sokkal melegebb nyár volt, de bent meg lehetett dermedni. Most nagyon kellemesre volt hűtve a terem. Ez is hozzá járult a jó érzéshez Mindent össze vetve egy nagyszerű este volt és egy csodálatos élmény. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy ilyesmiben lehet még részem. .

Morbid gondolatok

 Vasárnap reggel, B-vel heverésztünk az ágyban. Aludni csakis egyedül, külön szobában szeretek, de a heverészés az más. Ilyenkor lehet képtelen gondolatokat kergetni. Miután megegyeztünk, hogy remekül érezzük magunkat, de azért majd idővel fel kellene kelni, mondtam, hogy most lenne jó, ha egyszerre megállna a szívünk. Csend. Majd mondom tovább. Most mégse jó, mert be van kapcsolva a riasztó, bezártam az ajtót és benne hagytam a kulcsot. Nyár van meleg, igaz nyitva vannak az ablakok, meddig tartana, amíg érezni lehetne a szagot és betörnének a lakásba? Kedden van takarítás. Ha nem nyitok ajtót és telefonra se reagálok, a lány tudná, hogy valami baj van, de kihez fordulna? Magam se tudom, hogy kihez fordulnék. Azt hiszem jobb lesz, ha felkelünk és megfőzőm a kávét.

Moldova

 Meghalt Moldova György, kortársam. Emlékezetem szerint kora svájci éveimben kaptam az első könyvet tőle. Negyven prédikátor, nagyon tetszett. Termékeny író volt. Mint tegnap utána néztem, minimum 1 méter könyvem van tőle a polcon. Persze mind olvastam, nem is olvastam, faltam a könyveit. Barátok megvették, amint megjelent tőle valami. Több dedikált példány is van. Megdöbbentett, hogy milyen primitív aláírása van. Persze ő is, mint én, zsinórírást tanultunk kötelezően az iskolában. Én inkább elhagytam ezt mint ő. Végül is a sok könyvből csak az elsőre emlékszem, meg a vasútról irt szociográfiájára. Azt is izgalmasan tudta megírni. Jó író volt, olvasmányos, szerintem. Nem értek hozzá. Nem emlékszem, hogy valaha is olvastam volna valami kritikát róla.

Lelkesedésemet akkor vesztettem el, mikor már itthon, tehát bőven rendszerváltás után, hallottam vagy olvastam egy nyilatkozatát. Nos az, hogy vér kommunista még elég gyengéd jelző volt ezután őrá. Nincs időm újra olvasni, legalább is  művei egy részét. Jó lenne tudni, hogy ha ennyire kommunista volt, mi nem tetszett neki az akkori rendszerben? Vagy ennek a vad kommunistaságának köszönhette, hogy engedték magukat kritizálni az akkori uralkodók? Kádár éráról van szó, ami csak látszólag volt szabad. 

Aztán még egy teljesen profán kérdés. Tudtommal még mindig írt és nyilván ki is adták a könyveit. Ebből már régen is elég vagyonos lehetett. Mit tett a pénzzel? Jó kommunista módján, kiosztotta a szegényeknek? Nagyon jól esne megtudni, hogy alapítványt csinált jótékony célra. Akkor talán helyre billenne a lelkemben az emléke.