Utaztunk első rész

 Hihetetlenül ideges voltam és végül már féltem is ettől az úttól. Pedig sokszor megtett út volt Bpest-Zürich, semmi volt nekem, rengetegszer megjártam csak repülővel is. 

Most persze más. B. lábai. Minden esetre asszisztenciával rendeltem a jegyet, ami igen bölcs gondolat volt részemről. Úgy tünt, hogy nagyon nyugodt indulás lesz. Nem túlzottan korán. B. otthon pakolt, oda rendeltem a taxit, én pedig itthon tényleg teljes nyugalomban és átgondolva mindent be tudtam csomagolni. 4 nap nem nagy eset, persze ebben volt két hangverseny és egy opera premier és a Zürichben teljesen szokatlan 30 vagy több fok. 

Előzmény, csak hogy ne legyek annyira nyugodt. Pénteken indultunk és én szerdán lementem a pincébe az ottani mélyhűtőből hoztam fel borsót. Csütörtök délután B. lement valamiért a pincébe és megállapította, hogy a mélyhűtő ajtaja kicsit nyitva van.A mélyhűtő villogott és csipogott, szóval totál leolvadt a 24 óra alatt. 

Az alsó fiók, ahonnan én kiszedtem a borsót kicsit nehezen járt és én azt hittem, hogy sikerült rendesen betolnom, de valószínűleg mégsem. Mondanom se kell, hogy rám tört a harci idegesség, hascsikarás meg minden. B. újra indította a csipogó villogó masinát. Éjfélkor még lementem nézni,hallgatni 4 fokot mutatott. Másnap reggel indulás előtt, már nem szólt csak villogott. Mire hazaértünk már a normál -20 fokot mutatta. Ami benne volt kuka, de örülők, hogy maga a masina túlélte a dolgot. 

Szóval szó szerint hasfájósan indultunk. Az asszisztencia működött, persze a túlbuzgó letapogató nő, még a frizurámba is beletúrt, hátha ott egy bomba. Tényleg megalázó amit művelnek az emberrel. Józan észnek nyoma sincs. Ugye az egész cirkuszt az amerikaiaknak köszönhetjük. Náluk már ezelőtt 10 évvel se kellett pl. a cipőket levenni, itt viszont még most is kell. Nekem egyszerű, de B.-nak kifűzni befűzni, nem annyira egyszerű. Arról sikerült meggyőznie a kiszolgálókat, hogy a nadrágszíját ne kelljen levenni, mert az még egy extra cirkusz. Végül autóval kivittek minket a géphez, ahova saját lábunkon felmentünk és boldogan lezökkentünk a helyünkre.Mindenki más aztán jött, végül becsukták az ajtót, na vége megyünk!

Nem mentünk, vártuk, hogy Zürichben nyugalom legyen. Aztán a repülőút remek volt. Tiszta idő, szép nyugis egy óra és már szálltunk is lefele. Meg kellett várni, amíg mindenki lekászálódik, aztán mehettünk a várakozó tolókocsikhoz, majd át, autóba és a csomagkiadáshoz. Újabb tolószék és várakozás, megjöttek a csomagok, vittek a taxihoz és mehettünk a szállodába. 

Fél kettőkör a szállodában voltunk, ahol azzal fogadtak, hogy kész a szobánk, csak egy pillanatra üljünk le és jönnek értünk. Mi ugyan ebédelni akartunk menni, de ha kész a szoba, akkor gyorsan lepakolunk és valami könnyebb ruhát veszünk fel, miután 31 fok volt. 

Folytatás következik.