Az idén megint megrendezésre kerültek a Wagner napok. Ezért örökre hálás vagyok Fischer Ádámnak, aki az egészet, már elég sok éve, kitalálta és azóta is lelkesen csinálja.
Az utolsó, covid előtti nyáron, elhatároztam, hogy az eddig csak darabonként látott Ringet egyben meghallgatom. Erre egyszer már közel 50 éve volt alkalmam Stockholmban, de akkor nem igy egymásutáni napokon, hanem kicsit szétszórva adták az operában. Szóval 3 éve, mentünk. Az első este Rajna Kincse még egy kis könnyed este volt. Igaz szünet nélkül valamivel több mint 3 óra, de csak ennyi. Második nap már komoly volt, délután 4-kor kezdődött a Walkür és csak 10 után volt vége, két hosszú szünettel. Harmadik este hasonló hosszban Sigfried. Negyedik nap az Istenek Alkonya. A második felvonás után besokalltam és haza jöttünk. Mondtam rögtön, hogy jövőre meghallgatjuk az egészet. Ezután volt 2 év covid szünet. Na de az idén akkor tényleg.
Nem bántuk meg. Csodálatos előadás volt, remek hangú énekesekkel és a zene... Sigfried halálakor komoly szívdobogást kaptam.Nincs még egy zene, ami ennyire felemel, elröpít és végül szívet dobogtat mint amit Wagner írt. Persze jó volt a zenekar is, a magyar Rádió zenekara játszott és az énekkar, ami szintén a rádióé volt plusz még egy valamilyen kórus, hogy jó erősen szóljon. És jó a müpa akusztikája az ember tényleg benne űl a zenében. Persze díszlet nincs, de a modern technikát igen ügyesen használják. Filmen remekül úszkálnak a Rajna lányok.
Müpa vezetősége is rájött talán közben, hogy nem kell a termet 18 fokra hűteni, mint 2 évvel ezelőtt. Akkor sokkal melegebb nyár volt, de bent meg lehetett dermedni. Most nagyon kellemesre volt hűtve a terem. Ez is hozzá járult a jó érzéshez Mindent össze vetve egy nagyszerű este volt és egy csodálatos élmény. Hálás vagyok a Sorsnak, hogy ilyesmiben lehet még részem. .
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése