Utazunk 2. rész, folytatás

Jött az idegen vezetőnk és közölte, hogy Igor Levit előző este félbeszakította a programot, teszt, koronavírus. Szerencsére az első, estre találtak valakit, aki pont tudta Gerswin zongoraversenyét játszani, így a zenekari koncert meg lesz tartva. A következő, szólóest,elmarad. Gondoltam, mi jön még? 

Ültünk és vártunk, aztán érdeklődtem, legyek türelemmel, mindjárt stb. Végül kiderült, hogy elromlott a lift. A szoba a 2. emeleten, de irtó magas emeletek voltak, egy régi ház. Jómagam felmásztam, a csomagunkat felvitték közben. Kidobáltam néhány ruhát, hogy ne gyűrődjön. Benéztem a minibárba teljesen üres. Lementem és közöltem, hogy üres a minibár. Ja azt már nem csináljuk. Kezdett elborulni az agyam. Mégis Zürich, 4 csillagos szálloda! Üldögéltünk étlen szomjan. B. evett a repülőn, de én a fájós hasammal nem mertem enni, szóval kora reggel óta egy félbögre tejeskávé volt minden, amit fogyasztottam. No meg  a repülőn, egy narancslé. Három után felhívtam az idegenvezetőnket. Ezután ő beszélt a személyzettel, azok mondták neki, hogy a menedzser majd jön és intézkedik. 

A szálló két egymás melletti épület volt, de csak a földszint volt egyben. Fent teljesen külön volt minden. A másikban működött a lift. Többször kérdeztem, hogy nem lenne-e ott esetleg egy szoba? De szerintük nem volt. Miközben vártam a menedzsert hirtelen nagy mozgás lett. Jött valaki, elnézést kért és a másik pasival együtt felkalauzoltak minket a működő liftes szárnyban egy 5. emeleti szobába. Körben balkon, kilátás a tóra, szóval maga a csoda. Említettem, hogy víz is kellene a hűtőbe. Perceken belül hoztak 6 behűtött üveg vizet. Sűrűn kérték a bocsánatot és reménykedtek, hogy megfelel a szoba. Mindenki külföldi volt, nem tudom milyen kézben van ez a szálloda. A főnök szerűség se németül se angolul nem tudott túl jól. Kérdeztem is a vezetőnket, hogy milyen nemzetiségű, de kiderült, hogy ő valaki legfőbb főnökkel beszélt, angolul. Minden esetre Svájc tökéletességével kapcsolatos hitem kicsit megrendült. 

A hátralévő program simán ment. A hangversenyterem amire kíváncsi voltam, gyönyörű lett a felújítás után, a hangverseny nagyon jó volt. Az üres esténket remekül töltöttük a szép szobánkban, néztük a tv-t. Az opera előadás hipermodern volt. Szerintem a Figaro házassága amúgy is elég hosszú, hát még ezzel a rendezői agymenéssel. Ott is hagytuk. Nem mellesleg elég meleg volt bent. A tervezők, azt hiszem, elképzelni se tudták, hogy Zürichben ilyen meleg tud lenni. 

Második nap egy igazi öreg 1780 körül épült céhházban volt. Nos, ott se számoltak a meleggel. A különterembe be volt állítva egy ablak alá egy igazi klíma, a csövek a résre nyitott ablakon vezettek ki, a kinti egységhez. Egyértelmű szükségmegoldás volt. Nem tudom, hogy fogják megoldani rendesen, mert eredeti öreg ablakkeretek vannak és faburkolat mindenütt. 

2 nappal haza érkezésünk után kaptam e-mialt az utazási irodától, hogy teszteltessük magunkat, mert a vezetőnknek komoly tünetei vannak és pozitív a tesztje. Sajnálom szegény pasit így a szezon közepén. Írja, hogy 10 napja pozitív a teszt és fekszik, nem tud csinálni semmit. Persze háromszor oltva van meg minden. 

Talán nem is nagy baj ez a kicsit zűrös utazás, nem fáj annyira a szívem, hogy ezzel vége az utazásoknak.