Eddig dédelgettem magamban az élményt, de most már csak megírom.

Miután Marimat kineveztem virágszitternek távollétem idejére, úgy gondoltam, hogy a szokásoson felül is kell hoznia a Jézuskának valamit. Elég nagy áldozatot kértem, miután Rákoshegyről jón hetente egyszer locsolni, mikor elutazunk. Szóval úgy gondoltam, hogy veszek egy használt laptopot Amerikában. Aztán csak néztünk nézegettünk, de nemigen bíztunk meg az ajánlott lapikban. Volt egy "sale" majdnem megvettem, de kiderült, hogy csak felinstallált programmal együtt lehet megvenni, ami jókora ráfizetés lett volna. Közben az is eszembe jutott, hogy ha kint veszek bármit, az kizárólag angolul fog tudni, ami extra nagy nehézségeket okozna Marinak. Szóval a vége az lett, hogy B. beleszeretett egy laptopba, azt megvettük és az enyém régi nagyot pedig Marinak vittem karácsonyra. Előtte persze leszedettem róla minden zavarót. Nos mikor kiszedtem a szatyorból, hogy ezt hozta extrából a Jézuska, Mari csak nézett, majd a nyakamba borult és hirtelen sírva fakadt örömében. Nos ekkora örömre nem számítottam. Igazán olyan jól esett, mintha én kaptam volna valamit.

Azóta sokszor eszembe jut, hogy végül is mennyire el vagyunk kényeztetve. Igazán nem tudom, mivel lehetne nekem ekkora örömet szerezni. Gyerek koromból vannak ilyen váratlan nagy ajándék élményeim, azóta sem. Gondolom manapság már nagyon kevés embernek lehet ekkora örömet szerezni, ami tulajdonképpen nagy kár, mert a régi örömök még ma is igen kellemes emlékek.

Mari azóta is egyfolytában fel van dobva. Az első munkanapon rohant ügyintézni, csak 36-an voltak előtte, de kivárta a T-Pontban. Szerencsére van valami tripla kedvezmény, így csak havi 800 forintjába fog kerülni az élvezet. És élvezi. Naponta többször felhív miután már az átmenetileg kapott mobil internettel bejutott a netre és ujjongva meséli a felfedezéseit. Szóval jó volt ez a karácsony.

Különben kicsit össze-vissza volt minden. A hagyományos halvacsorát az ünnep után ettük meg, közben volt mindig valami más. Csodálnám ha nem híznánk most meg, mert kaja orgiákat rendezek, de mindegy. Majd igyekszem utána lekoplalni.

Most még jön az újév, a hagyományos malac evéssel, na persze kocsonya is van, de abból én csak a szinhust eszem meg a levével, így nem veszélyes.

Haza jöttünk szerda koradélután. Az ut egész elviselhető volt, kellemes és kellemetlen utitársakkal. Az utóbbiak megint a 3-4 év körüli gyerekek voltak, akik ma sem tudom miért sikongatják át a fél utat, velőtrázóan. A következő kérdés már csak az, hogy a k.anyja, miért nem vágja egyszer szájon. Na mindegy, füldugó nélkül többet nem utazom.

A kedves útitárs egy tündéri kutyus volt. B. rögvest barátkozni kezdett és kiderült, hogy őkutyasága életében először utazik 8 éves és fiú. Hogy, hogy bírta ki pisilés nélkül szegény kuty a várakozással együtt kb. 12 órás utat, az rejtély. Viszont egész úton, csak egyszer ült gazdi ölében egy kicsit, aztán eltűnt a szatyrában és nyilván aludt.

Itthon kellemes meglepetés fogadott, mert a virág szitterem hozott nekem meleg ételt, így nem kellett csizma után mennem a pincébe, hanem szépen megmelegítettem a húslevest és a sült csirkét. Erről jut eszembe, hogy fogyókúrára ajánlom a repülői étkezéseket, ami nem csak minimális de bűn rossz is. Igaz, nem enni megyünk repülőre, de azért mégis kicsit erőltethetnék magukat.

Sajnos a jet lagot még mindig nem hevertük ki, így a legváratlanabb időpontokban jön rám az álmosság. Szerencsére az éhség már beállt a normális időre. Intézem a telefonjaimat. Egy öreg barátom, 90 éves lett volna márciusban meghalt, egy másik 87 éves kórházban, a harmadik otthon és bár csak 82 éves, de igen rossz állapotban. Szintén 82 éves orvos barátommal megbeszéltük a politikai helyzetet. Elmondta, hogy a 3 diplomás lánya közül kettő kevesebben fog kézhez kapni az új adózás után, mint eddig. Egyedül a jól kereső veje örül, mert ő viszont lényegesen több pénzt fog hazavinni. Ez persze nem volt újság számomra, mert számolni én is tudok, de ezek konkrét esetek. Ezután üdülés volt a 97 évest felhívni, aki közölte, hogy éppen próbál az egyik ős vendégének (varr) és később vissza fog hívni.

Aztán csenget a postás, lemegyek és a kezembe nyom egy csinos csomagot. Berlini barátnőm küldött kóstolót a 8 féle apró süteményből amit sütött. Majd sírva fakadtam, úgy meghatódtam. Most viszont már holt biztos, hogy a kardigán nagy siker volt. Fel is hívtam rögvest. Sajnos kiderült, hogy a férje, aki 40 éve barátom, most volt kontrollon (rák) és sajnos nem jók az eredmények.

Ma reggel, mióta haza jöttem először bekapcsoltam a hálószobámban még fellelhető magyar tv-t. Gondoltam megnézem milyen most a reggeli műsor. Pont 8 óra volt és semmitmondó híreket mondtak. Árvíz, belvíz, hó stb. Utána sporthirek és várom az időjárás jelentést. Helyette OV következett, aki 25 percig mondta a magáét. Lehalkítottam és felhívtam B.-t hogy felébredtem. Mikor vége volt a beszédnek, gyerekrajzfilmet kezdtek játszani. Se bemondó se semmi. Vajon mi történt? Nincs már személyzet a tv-ben?

André Rieu

Egy évvel ezelőtt hirdették itt a tegnapi koncertet. Hirtelen felindulásból megrendeltük a jegyeket, ki is fizettük. Nem volt olcsó. Az idén időben postán megkaptuk. Akkor derült ki, hogy nem a hirdetett helyen hanem valami sport csarnokban lesz a hangverseny. Kicsit hümmögtem, de mit tehettem. Közben persze jó hideg is lett, így kellően felöltözve, én bundában, vágtunk neki az estnek.
Előtte 2 nappal természetesen hosszas munkával parkoló jegyet is vettünk, a parkolás 12$, a költség rá 6.50$. Szóval időben indultunk Tampába, ami kb 35 km. innen. A hely körül elirányítók tömege. Nem is tudom mi lett volna, ha nem lett volna előre váltott parkolóhely. Feltehetően ezt itt mindenki tudja, hogy így kell csinálni.
A sportcsarnok óriási és jéghideg volt. Ugye kint se volt több 15 foknál és természetesen fújták a hideg levegőt. A zenekar hátulról masírozott be és szólt irtózatos hangerővel a gépzene. Aztán felmentek a színpadra és a zene ugyanúgy szólt. Magyarul, hiába ültünk, akaratunkon kivűl, az első sorban, kizárólag a hangszórókat hallottuk. Ez volt az első negatívum. Aztán folytatódott azzal, hogy a szokásos lendület és hangulat teljes mértékben hiányzott. Pontosan azt a műsort hallottuk, amit már a német tv régesrégen leadott. De nem csak a zeneszámok voltak ugyanazok, hanem Rieu amúgy szellemesnek mondható bemondásai is.
A színpad hervadt művirágokkal volt feldiszitve, legalább a közelgő karácsony miatt tehettek volna valami más dekorációt, ha már nem tellett szebb virágfűzérekre. Gondoltuk, hogy majd lesz a végén valami vidám karácsonyi szám is, de az se volt. Az egész úgy ment mint valami jól begyakorolt darab a százvalahányadik előadáson. És nyilván az is. Ki tudja hányszor és hány helyen adták már le ugyanezt, ők is unják. B, a végén azt mondta, hogy ő egész depressziós lett ettől az egésztől, én pedig azon gondolkoztam menet közben, hogy a jegy árából hány jó éttermi steaket ehettünk volna meg. Na de mindegy. Ha nem megyünk el sose tudom meg, hogy milyen rossz az egész és azt hihettem volna, hogy lemaradtam valami jóról.
Mára B. totál benáthásodott és nagyon zabos, hogy nekem van megint igazam, miszerint itt se lehet télen nyári ruhában szaladgálni. Ő az aki soha nem fázik, de irtózatos náthákat tud összeszedni, ellentétben velem, aki mindig fázom, de ha ő nem ragasztja rám, akár évekig is megúszom nátha nélkül. Minden esetre az utazásra nem hiányzott a nátha, de remélem túléljük.
Ez a nyári holmiban járás itt valami mánia. Tegnap mindenki vacogott a hangversenyen, a zenészek is egymás után húzták fel a jó meleg ki kabátkáikat. A nagyérdemű meg igen vegyesen nézett kis. Sok nő flipflopban volt. Ezeknek itt nincs cipőjük. Felül felöltöznek elég melegen, de a lábuk mezítlábas. Mellettünk ült egy nő, aki szintén nagyon panaszkodott a szünetben a hidegre, de a lába mezítláb volt.

Wikileaks

Remekül szórakozom ezen a dolgon. A mai újságban írták, hogy mi a vád Assagne, a wikileaks vezetője ellen. Elment Stockholmba egy szemináriumba. Ott egy nő felajánlotta, hogy lakjon a lakásában, ő úgyse lesz otthon. Viszont aztán mégis hazament a megbeszélt idő előtt. Elmentek vacsorázni majd kellemes kis dugás következett. Ismerem a svédeket, ott ez így szokás. Na de kondom elszakadt, baleset, szerencsére következmények nélkül. Közben a feltehetően csábos Assagne a szemináriumon összeakadt egy másik nővel is. Azzal ebédelni ment. A hölgy saját bevallása szerint rendkivűl vonzódott a pasihoz, így egy motelben kötöttek ki. Ismét a szokott műsor következett, sőt reggel mégegyszer mig a nő aludt. Felébredt vagy sem, azt nem mesélte el, viszont akkor éppen nem volt kondom. Következmény ott se lett. Mikor elváltak, azt mondta neki Assagne, hogy majd felhívlak. Ismerős szöveg, ugyan ki veszi komolyan, pláne a svédeknél? Nos miután nem hívta fel, a nő kezdte keresni a megadott számon, ahol a másik nő válaszolt. Pillanatokon belül kiderült, hogy 4 napon belül mindkettőjüket dugta a pasi. Ezen úgy felháborodtak, hogy elrohantak a rendőrségre feljelentést tenni.
A rendkivűl lazaerkölcsű svédeknél 2005 óta valami eszméletlen szigorú törvény van életben. Gyakorlatilag bármi nemi erőszaknak vagy szexszuális zaklatásnak nevezhető. Utána kellene nézni, minek örömére alkották ezt a törvényt, de most a két spiné alaposan kihasználja a lehetőséget. A hatalmasságoknak meg direkt jól jön, hiszen mindenkinek a bögyében van Assagne.
Ma viszont az ausztrál külügyminiszter nagyon okosan nyilatkozott, hogy talán azokat kellene üldözni, akik kiszivárogtatták a híreket és nem Assagnet.
Jó kis háboruskodás alakult ki. Svéd hackerek letámadták azoknak a cégeknek a szervereit akik megtagadták az együtműködést illetve a pénzek átutalását wikileaksnek. Ilyen pl. az Amazon.com a Paypal és a svájci postabank.
Várom a fejleményeket!

Meg fogok fagyni. Ma reggel csak 5 fok volt, ami ezekben a papirfalu szellőzősablaku házakban nagyon hideg. Megy a fűtés és egy külön, az idén beszerzett villanykányha, de még sincs igazi meleg. Számolom a napokat. Tudom Pesten is hideg van, de azért ott komfortosabb a fűtés.

Jövőre okosabb leszek. Váltunk jegyet ősszel ide és tavasszal vissza útra. Aztán ha bejön a hideg gyorsan keresünk helyet egy azonnali haza- és visszaútra. Ráadásul innen-oda és vissza, olcsóbb mint fordítva. Az életben nem fogom ezt megérteni, de mióta utazom minden felé soha nem volt egyforma a repülőjegy ára minden irányba. Ráadásul rendszerint a drágábbik oldalon laktam. Zürich-Budapest és vissza duplájába került, mint Bp.-Zürich és vissza.

A konyhámat viszont nagyon élvezem. Az IKEA kitalált valami csodát. fiókok de az ajtók is maguktól csukódnak. Csak kicsit meglöki az ember és magától becsukódik szép csendesen. Most jól hozzászokom ehhez, aztán otthon majd csodálkozom a félig zárt ajtón meg fiókon.:-(

Persze a konyha még nincs kész. Egy szekrényről még hiányzik az ajtó, itt támasztja a falat. Valami zsanér kellene hozzá, hogy felfele tudjon nyílni. No meg festeni is kellene még de előtte le kellene kaparni az elődök giccses diszitményeit. De az már csak jövőre lesz meg. Kicsit kifulladt a lendület belőlünk.

Sajnos nem tudom idevarázsolni a konyha képeket. Viszont ma feltöltöttem a szokott helyre, remélem aki akarja majd megtalálja.
Ma reggel óta drukkolok, hogy az igen kellemes déli szél legyőzze a beígért északnyugati szelet, ami a hideget hozná. Eddig még jól drukkoltam. Délben megint hőség volt, este fele pedig lehetett egy szál akármiben naplementét nézni a tengerparton.
Megkezdődött a házak kicsicsázása karácsonyra. Nem tudom, hogy kerül a csizma az asztalra, de az egyik kertben egy bernáthegyi kutya által húzott szán volt, a dekoráció. Mikor vissza fele jöttünk a kutya és a nyakában lévő kis hordó is ki volt világítva, no meg a szán is természetesen.
A konyhával nagyon boldog vagyok. A nagyon erős elszívó egy áldás. Ma pl. hagymát pirítottam és a lakásban egy parányi hagymaszag se volt, pedig ugye a konyha nem lezárható. Oda jutottam, hogy az itteni konyha modernebb és jobb mint az otthoni, de azért nem költözöm ide.

Megint kiderült, hogy milyen naiva vagyok. A konyha ugyan kész, de B. a szuper perfekcionista azóta is dolgozik rajta. Itt egy milliméter, ott kettő, neki mindent utána kell igazítani. Ma meg csiszolt, reszelt stb. Akkora kosz van már megint, hogy az nem igaz. Megesküdött, hogy ilyesmi már nem lesz, ugyanis holnap jön a főnyeremény takaritólány és aztán már tényleg nem szeretnék itt a piszokban sétálni. Végül ma este én is hozzá tettem egy kicsit a munkálatokhoz. SK bekentem a munka lapokat valami fa kezelő olajjal. Megesküdtek, hogy ez csak egy olaj, de nekem gyanús. Túl fényes lett tőle a lap. Mennyivel jobb volt mikor az első ilyen lapomat még Zürichben, közönséges étolajjal kenegettem. A maradék, ami még megvan most is, csodaszép azóta is.

Közben lebonyolódott itt a pulykaevés utáni össznépi őrület is a "Black Friday" fekete péntek. A név eredtéről mindenféle mesék vannak, állítólag ilyenkor írnak az áruházak először fekete számokat. Nos ezt nem hiszem, de a tény, hogy az emberek tökéletesen meghülyülnek. Vesznek mindent ami le van árazva, függetlenül attól, hogy kell-e vagy sem. Mi csak a tv-ben néztük a sorokat és a tömeget. Tegnap este merészkedtem először be egy üzletbe, vettem is féláron néhány ruhadarabot. Összesen hármat, ami nem volt egészen 20$. Ebbe nem megyünk tönkre. No meg egy valóban méregdrága kötő tűt. Majd hanyatt estem, mikor a kasszánál kiderült, hogy 10.35$ az ára. Viszont kellett. Szerencsére, amint beléptünk az üzletbe beállítottam B.-t a sorba. Ebben az áruházban főleg dekorációs anyagokat árulnak. Most ugye már megy a karácsonyi dekorálás és senkinek nem jutna eszébe a tavalyit használni. Itt minden évben újat vesznek. Magasra rakott bevásárló kocsikkal álltak a nők a kasszánál. Bőven elmentem az áruház leghátsó sarkába megkerestem a tűt és visszaértem. Még vártunk is míg sorra kerültünk. Szóval így szórják itt a nemlétező pénzüket a népek. Valahol olvastam, hogy az amerikaiak nem azt veszik meg amire szükségük van, hanem ami megtetszik nekik. Ez egy igen találó megállapítás. Ettől pörög(ne) a gazdaság. A tény viszont az, hogy itt már semmit nem gyártanak, így legfeljebb a kereskedők no meg a kínaiak járnak jól ezzel a magatartással. Szinte lehetetlen bármit is találni, amit nem Kínában gyártottak. Van még elvétve vietnami áru is, de nem sok. Pl. a jégszekrényünk így szól: Európai stilusu, kanadai gyár terméke, made in china.

Elkészült a konyha!!!! Vannak még apróságok, de azokkal majd B. elkézimunkázgat. Holnap sütni fogok, elhatároztam. A konyhámban itt több a hely mint otthon és a főzőlap kész gyönyörűség, mert nincsenek rajta gombok, irtó könnyű tisztítani.

Ma itt nagy szent pulyka ünnep volt. Tegnap végre elolvastam a svájci újságban, hogy hova vezethető vissza ez az ünnep. Szóval 1620 őszén angolok érkeztek ide hajón, akik protestánsok voltak, amiért üldözték őket, ezért jöttek ide. Miután késő ősszel érkeztek, már nem tudtak magunknak élelemről gondoskodni. Így a tél folyamán a fele meghalt az éhségtől. A megmaradtakat, tavasszal egy indián törzs segítette meg. Megmutatták nekik, hogy kell kukoricát termelni. Abban az évben igen bőséges volt a termés, így ősszel hálából meghívták az indiánokat egy nagy evészetre. Szegény indiánok aztán később megkapták a magukét, jobban járnak, ha nem segítenek.:-(((

Arról már nem szólt a fáma, hogy az istentelen pulykák és sütőtökök mikor jöttek be az ünnepi képbe. Ami tény, hogy ez egy olyan ünnep, ami nincs üzletileg kihasználva. Kivéve a pulykaárusitást. De nincs ajándék, extra dekoráció meg ilyesmik.

A karácsonyi csicsa viszont már megkezdődött. Áruházban folyik a zene a hangszórókból és dúl a dekorálás. A mögöttem lévő háznál is elkezdték. Igaz mára kipukkadt a felfújhato JOY felirat. Feltehetően nem bírta a napot. Ma viszont tényleg minden üzlet zárva van, de már éjjel egytől nyitnak a fekete péntek miatt. Tényleg óriási kiárusítás van, hajnalban ölni fogják egymást az emberek.Állítólag ez a hálaadás ünnep, egy vérbeli amerikainak, nagyobb ünnep mint a karácsony.

Nos ennek fényében, tegnap még nem tudtuk jön-e a konyha építőnk. B. állította, hogy kizárt dolog, hogy ezen az ünnepen bárki is dolgozzon. Én meg mondtam, hogy ennek még nincs átitatva az agya és nyugodtan fog dolgozni. Meg is jelent hála az égnek délben kettőkor, mert akkor végzett egy másik munkán. D.u. 6-ra be is fejeztek mindent. Én csak kushadtam a sarokban, ebéd nélkűl, miután pont akkor akartam elkészíteni az ebédet, mikor megjelent. De nem ezért bújtam el, hanem vártam a felháborodott szomszédokat. Zaj volt ugyanis, nem kicsi, meg kiment fűrészelni a lakás elé a gangra stb. Nem tudom melyik országban tűrnék ezt meg egy ilyen ünnepen. Persze az is lehet, nem volt itthon senki, bár az autóik itt álltak. Szóval toleráns népek, kaptak is tőlem egy hatalmas jó pontot.

Végül még egy jó pontra érdemes dolog. Kánikula van!!! Most este 10 után a nyitott ablak mellett ülök ki lenge nyári cuccban és nem fázom. Hát nem gyönyörű??

Ma feladtuk a csomagot Berlinbe. Nem kicsit csodálkoztam, mikor kiderült, hogy a posta költség kb. a másfélszerese az egész fonal árának. Igaz, hogy a "megfizethetetlen" munkámat nem számoltam, de kicsit mellbe vágott az ár. $43 amit legomboltak rólunk. Ez fájt. Ennyi pénzért még egy valódi ajándékot is vehettem volna.:-(((

Ezek után elvonultunk festéket venni a nyomtatónkba. Mindenkinek van valami amit utál. B. az én HP nyomtatómat nem szereti én meg ezt az itteni Brothert. Tavaly vettük és tavaly működött is. Az idén nem hajlandó. A legrosszabb pillanatokban jelenti be, hogy nincs festék. Ha valamilyen szín kifogy, egyáltalán nem nyomtat, szóval rengeteg volt már a mérgünk vele az idén. Miután a teljesen tele fekete patront nem volt hajlandó használni kihasználódott a méregdrága szines patron 3 hét alatt. Igaz B. imád nyomtatni, de ez akkor se volt jogos. Egy komplett patron $ 50 fölött kerül. Egy új nyomtatót megvettünk $80 -ért. Van hozzá, extra pénzért persze, 2 éves garancia. Ha nem megy, csak telefonálunk és hoznak helyette újat. Ez egy olyan igazi amerikai lépés volt, kicsit rossz is a lelkiismeretem. Nem az én világom, az elromlott dobjuk ki vegyünk ujat módi. Még nincs installálva, majd meglátom milyen lesz.

Jövő csütörtökön lesz itt a pulykaünnep. Ez olyan mint karácsony, dec. 25, amikor minden üzlet zárva van. Utána pénteken van az u.n. fekete péntek, amikor is óriási kiárusítás van. Az üzletek reggel 5-kor nyitnak. Ma olvasom az újságban, hogy néhányan máris az üzlet előtt sátoroznak, mert már évek óta szeretnének elsőnek bejutni de eddig még nem sikerült. Most boldogok, mert végre övék az első hely. Szerintem már nem fognak megbolondulni. Normál halandónak nem egy nagy szám ez a nap, mert lehet, hogy az egész olcsó valamiből csak 1-2 darab van. Nekünk tavaly jó volt, mert akitől a tv-t kaptuk, ezen a napon szerezett egy újat magának. Ott volt reggel 5 előtt az üzletnél. Mi meg délután megkaptuk a régi tv-t tőle. Pluszban ott kaptam a magyar takaritonőm telefonszámát, akinek takarításon kivűl is rengeteg hasznát vesszük. Rengeteg illegális magyart ismer.

Végül is a jégszekrény ma se érkezett meg. B. szerint szombaton is szállítanak, de ezt egy percig se hiszem el. Ezt senki nem tudja elképzelni, hogy mennyire tele van már a hócipőm a félkész konyhával.

Úgy tűnik nem jutok egyről kettőre.
Miután otthoni szomszéd asszonyom kért, hogy írjak neki a környékünkről, megtettem. Irtó lelkes lett, hogy mennyire jól írom le stb. Gondoltam idemásolom a szöveget, de nem megy. Semmilyen metódussal nem akar a szöveg idejönni. Így most feladtam.:-(((
Amúgy meg a híres Godotra nem vártak annyit mint én az új hűtő szekrényre. Ma végre megszólalt a telefon és kiderült, hogy nem találják a címet, illetve szerintük utca és házszám nem volt a szállitólevélen. B. persze nem kérdezte, hogy most akkor hol is van a szállítmány, így nem tudjuk hozzák-e holnap vagy nem. Úgy tűnik jobb lenne nekem itt nem fogni semmi építkezésbe, mert mindig bejön valami gubanc. Ilyenkor aztán beszűkülök a problémán kivűl nem tudok semmire se koncentrálni de még gondolni se.

Szóval most van konyhám meg nincs is. Mert a jégszekrény még nem érkezett meg, így a régi a kicsi konyha közepén terpeszkedik. Így az új szekrények egy részét nem lehet használni. Holnap megint megyünk az IKEA-ba, tegnap is voltunk, mert még mindig van amit cserélni kell. Hibás, vagy nem a jó méretet adták. IKEA innen 45-60 perc autóval, iszonyú forgalom és nem vagyok lelkes, de menni kell. Az új micro se fér bele abba a szekrénybe, amit B. megálmodott. Ez egyébként az ő fixa ideája, hogy a micronak szekrény kell. A végén majd úgyis csak egy polc lesz, de hagyom, hogy magától rájöjjön. ilyen microt még senki nem látott azt hiszem, mert a tetején a közepéről jön ki a drót és felfele megy. Hát érdekes lesz bedugva, nem vitás. Ma egész nap a fogókat szerelte fel a szekrényekre, no meg újra ki- majd bekötötte a mosogatógépet, mert szerinte nem volt jó. Szerintem ment az rendesen, de legyen meg az öröme. Eddig csak próba járat volt, az edényt ő mosogatta sk.:-))

Volt kis vitánk, mert megjegyeztem, hogy így nincs értelme elkezdeni szekrényt rámolni, mikor a fele még nem rámolható. Ezen megsértődött, de aztán megértette, hogy tényleg nincs. A lényeget berámoltam és kész.

A mai újságban olvastam, hogy egy 30 éves pasi aki be volt gyógyszerezve, elütött két fiatalt, akik meghaltak. Pasit 20 év börtönre ítélték, amit nagyjából le is fog ülni. Helyes. Ilyenkor nekem mindig Császár Előd jut az eszembe, aki nyilván szintén drogosan vagy részegen, halálra gázolt egy rendőrt, aztán semmi. Talán 6 hónapot ha ült akkor sok. Bizonyos dolgokban itt drákói a szigor, amit csak helyeselni tudok. Pl. minden áruház és közért előtt jó sok rokkant parkoló van kijelőlve. Senki nem áll oda, ha nem valóban rokkant. $ 300 a büntetés, amit pillanatok alatt be is hajtanak. Rendőrök civilben járnak, csak intézkedéskor rakják fel a sapkát. Hatásos a dolog.

Végezetül, elkészült a kardigán. Szerintem jó lett. Napokig nem tudtam befejezni, mert vasalni is kellett és nem volt hely, na meg hosszabbító a vasalóhoz. Keriteni kell egy dobozt, aztán a hét végén mehet a postára.

A hajamat ma sikerült elég jó sötétre megfesteni. Remélem lesz még sok nap, ami kiszívja. A festék számát azért megjegyzem, hogy ilyet többet ne vegyek. Szóval festéssel, vasalással és varrással telt a nap, pedig dög meleg volt, lehetett volna fürdeni. Holnapra esőt ígértek és a meleg szele már itt is van.

Még mindig konyha.

Szerdán kezdődött a cirkusz és még messze nincs vége. Gy. rendes és szorgalmas érti a dolgát. Még sincs még meg a konyha. Igaz akár csak a fürdőben tavaly, akadtak itt is buktatók bőven. Az alap baj, hogy szerintem totál irracionálisan felülről kezdték csinálni a konyhát. Nekem ez az 5. . IKEA konyhám, ebből kettőt a férjemmel raktunk össze sk. Olyan nem volt, hogy napokig ne működjön a konyha. Az ember ugye elkezdi az alsó résszel, mert ott van a lényeg. Mikor már a mosogató és a tűzhely működik akkor lehet vacakolni a felső résszel, az ráér. Nos itt nem ez történt. B és Gy a felső résszel kezdték. Most is itt ütöget a guta, mert reggel óta az elszívóval szórakoznak, közben a mosogató meg vár.
A buktatók a csodás amerikai építkezési mód következményei. Itt nem úgy van, hogy lekövezzük meg kicsempézzük a konyhát, aztán bele tesszük a bútort. Nem itt előbb beteszik a bútort, majd körbekövezik meg csempézik. Nos ennek következménye, hogy pl. az alsó szekrények első lábai magasabbra kerültek mint a hátsó. Mondom vágják ki a kis részt aztán jó. Kb. 1 cm.-t kellett volna. Erre hatalmas részeket, kb 4 cm. vágott ki a pasi. B ott állt és nem szólt, mert azt hitte így jó lesz. Grrrr..... Majd most jön a toldozás, de kit izgat. A csempe dolog már meredekebb volt. Tényleg nem volt mese le kellett verni az egészet. Szerencsére lehet itt nagy vastag plasztik lapokat kapni, azt felszögeztük a falra aztán jó napot. Nem lesz csempe a konyhában. Amugy a plafon valami fura módon le van eresztve és csak a közepén egy négyzet a valódi belmagasságú. Aztán körben fénycsovek vannak, amik plasztik lapok alá vannak rejtve. Alapból jó megoldás. Igenám, de mikor elkezdték furni a lukat a mennyezetbe az elszívónak, kiderült, hogy nincs ott már mint valami szigetelőanyag. Magyarúl a lakás teteje a konyhaszekrény teteje volt. No persze hullámos is mint a Balaton, ami a régi szekrényekkel fel sem tünt. Engem most se izgat, a konyhában soha nincs időm a plafont nézegetni. Maradék gond, hogy B. későn rendelte meg az uj jégszekrényt, igy teljesen nem tudják befejezni a munkát. Ezt az elefánt méretüt egyszerüen nincs hova tenni és a mellé képzelt uj szekrény nem fér be a helyére. De ez már nem izgat. Ha lesz tüzhely és lesz mosogató, akkor hurrá!!!
Minden esetre áldom a sorsomat, hogy összehozott az illegális magyar takaritólánnyal, aki már szerzett egy nem illegális , de becsületes autó szerelőt plusz most a szintén illegális Gy.-t. Neki már 2 háza van, bár nem értem, hogy ha valaki nem legálisan tartózkodik itt, hogy vehet házat. Persze nem sajnálom tőle, sőt örülök, hogy ilyen jól alakult a sorsa. Bezárva lenni ebbe az országba elég borzalmas lenne nekem, de őt nem izgatja. Viszont elbeszélgetve ezekkel az emberekkel megint az az érzésem van, hogy aki már otthon se csak siránkozott, hanem viszonylag jól megélt, annak itt is jól megy sora. Aki meg otthon nem volt sikeres, az itt se megy egyről kettőre. Ezt a kint töltött évtizedek alatt figyeltem meg és mindig újra bebizonyitódik.

Konyha

Ma teljesen váratlanul megjelent Gyuszi, a konyha építőnk. Próbált telefonálni de nem tudott, így kiderült, hogy a mobilunk valamilyen rejtélyes oknál fogva meghalt. Ettől függetlenül örültünk neki és egyből munkához is látott. Szerencsénk van. A pasi ügyes, gyors és szorgalmas. Jó volt kinézni a munkákra, mert nem B. mászott négykézláb a földön hanem ő. Lett is aztán elég gyorsan óriási rumli. Elkezdte összerakni a szekrényeket, hol? A nappaliban. Mozdulni se lehet, ha hízok még néhány kilót ki se tudok menni a konyha irányába. Most este realizáltuk, hogy ma tv nézés sincs, mert a tv előtt állnak a szekrények.
Szerencsére tegnap az olasz üzletben vettem egy hatalmas házi pizzát, amit még az utolsó percben sikerült megsütnöm ebédre. Hogy holnap mi lesz evésileg, azt nem tudom.
Sajnos mindig jól beleérzek, hogy nem lesz minden olyan egyszerű, mint azt B. mondja. Nos csak annyi probléma merült fel, hogy a csempét le kell verni, helyette majd lesz mű csempe és kész. Azt táblában lehet venni és felrakni. A mennyezet sem egyenes. Az új felső szekrény keskenyebb mint a régi volt, helyenként, így a mennyezetet is ki kell egyenesíteni. A remek ötletüket, miszerint kövezzük újra az egész konyhát, gyorsan megvétóztam. Majd a kis kieső részt kipótolja B., mint tavaly a fürdőben is. A fickó szívesen kikövezte volna, de az ugye +1 nap konyha nélküliséget jelentett volna, szóval számomra szóba se jöhetett. B. egy szót se szól, de azért látom, hogy nagyon örül, hogy végül is nem vágott egyedűl bele az épitkezésbe. Sose fogja bevallani.
Az újság tele van drámákkal, most,hogy a választások már lezajlottak. Tegnapelőtt egy nő kihajtott a garázsából, majd elvesztette az uralmat a jeepje felett és belehajtott 4 kint a szomszéd kertben játszó kisgyerekbe. A négyből három hármas iker volt. 1 meghalt, a másiknak az élete még kétséges, a harmadik csak könnyen sérült. Szeretném tudni, hogy a nő részeg volt-e vagy drogos. Mindez d.e. 11 körül történt.
A mai újságban egy tűzről írtak. 5 gyerek bent égett egy házban, ami persze öreg volt és mint itt minden fából épült. A felnőtteket kimentették a gyerekek bent égtek. Állítólag a villany hősugárzó volt a tettes. Csak tudnám miért fekszenek le emberek aludni, bekapcsolt hősugárzóval?
Végül a halálhirek közt esett rá a tekintetem egy magyar névre. Mikulas Laszlo, meghalt itt egy kórházban 56 évesen. Ismert hozzátartozója nincs. Nekem ezt nagyon borzalmas volt olvasni.
Most elmegyek és halk imákat rebegek az ég fele, hogy holnap estére visszaálljon a normális állapot a lakásban. Akkor is lesz még tenni való, mert az IKEA a végén csak megkevert valamit, igy van amit nem rendeltünk, de itt van, viszont van amit rendeltünk de nincs itt. Nem lényeges, azt már tényleg magunk is megoldjuk majd.

Konyha

Hétfő délután megérkezett az IKEA szállitmány. Jól felszerelt kocsijuk volt, az első emelet magasságáig, ahol lakunk, felemelték a cuccot és onnan szedegették le majd hozták be a lakásba. Eredmény: mozdulni is alig lehet. Mára sikerült kiszabaditani a gardrob ajtaját, mivel benne volt az összes cipőm, sőt már az asztalhoz is oda tudunk ülni. Alig, hogy elmentek, jött a beigért ember. Rendes 45 körüli, akinek saját cége van ilyen mindenféle munkákhoz, de valami üzletben is dolgozik. Mi derült ki? Majd 10 éve itt vannak, már a második házában lakik, asszony is dolgozik, gyerek is van, viszont még mindig illegálisan vannak itt. Ezt csak egy iylen rumlis államban lehet megtenni. B. csak röhög rajtam, hogy az europai agyammal egyszerüen nem tudom az ilyet felfogni. De mindegy, egész megfizethető órabért kért és állitotta, hogy ez a konyha 2 nap alatt meglesz. Péntek szombaton. Gondolom a legtöbb időt a régi konyha ki- és szétszedése fogja elvenni. Azután néhány órát megint a barkácsáruházak egyikében töltöttük, a mosogatógép bekötéséhez szükséges vacakokat kellett összeszedni. Pl. uj konnektor kell a bedugásához, a vizes részhez pedig csövek vagy mik. B. ma több órát töltött a régi konyhaszekrényben, hogy ezeket megszerelje ugy, hogy majd csak helyére kelljen tenni a mosogatót.
A mai élmény, az idő melegedésén kivűl a tavaly felfedezett olasz üzlet meglátogatása volt. Igazi nyálcsorgatós élmény az ilyen itt. Persze otthon is elfogadnék szivesen egy ilyen bevásárlóhelyet, ha lenne. Nos mikor onnan hazaértünk, látom, hogy az ajtónk előtt jónéhány csomag vár. Itt volt megint az IKEA és lerakta az elfelejtett árut. Mi észre se vettük a sok cucc láttán, hogy nincs minden itt. Most aztán B alaposan végignézte és számolta a holmit. Minden megvan. Ők ezt tegnap lefelejtették és nyilván csak utólag derült ki. Miután ma a mikro is megjött már csak az europai stilusu, igy hivják, jégszekrényt várjuk. A nagy kérdés, hogy az elefánt méretü elődjét hova fogjuk tenni. Kinálgatjuk fűnek-fának, de egyelőre senkinek sem kell.

Szinte hihetetlen de már 4 hete itt vagyunk. Rohan az idő. Igaz mult csötürtökig ragyogó meleg volt, most meg bejött a hideg. Állitólag viszont melegszik megint. Várom nagyon. Akkor legalább el tudnék menekülni a medencébe a konyhám elől.

Holnap hozzák a dolgokat. Naponta kétszer megyünk valamilyen barkács micsodába, mert még mindig kell valami és a java még csak ezután jön. No de nem is erről akartam irni, hanem a poloskákról. Igaz még nem találkoztam itt velük szerencsémre, viszont az ujság rendszeresen irogat róluk. A minap egy féloldalas poloska kép volt az ujságban és hosszas leirás a poloskák szokásairól, szaporodásról stb. Miután gyakorlatilag, azt hiszem, már minden hathatós szert betiltottak, azt ajálnják, hogy szaksegitséget kell hivni ha megjelennek. Nos nem tudom. Azt hiszem ott ahol megjelennek nemigen lesz pénz a szakemberekre. Bár ki tudja hova mindenhova elkerülnek, miután már a metropolitan opera balettszinházának a jelmeztárában is találkoztak velük. Azért reménykedem, hogy pl. a repülőgépeket gondosan tisztogatják.

Itt ma hajnalban állitottuk vissza az órákat. Nem nekem valók már az ilyen dolgok. Egy órával ezelőtt már azt hittem, sietnem kell mert már nagyon késő van. Pedig dehogy. Koraesti 10 óra volt. Mikor ide jöttünk akkor is egy hétig tartott mindkettőnknek, mire ugy igazán átálltunk az itteni időre. A korral egyre megrögzöttebbek leszünk és ez nem jó.

Most remélem csak egy hétig, konyhaépitési kinokról lesz szó, aki unja ne olvassa!

A héten annyi dolog volt, hogy nem értem rá még írni se. De most már megrendeltük az IKEA konyhabutort. Hétfőn hozzák. Szintén ott találtunk megfelelő mosogatógépet, elszivót és fözőlapot is. Az utóbbi jobb lesz mint otthon, miután nem lesznek rajta gombok hanem érintésre fog működni. Egy kéjmámor lesz pucolni.
Az IKEA ugye potom $100 kér egy szekrény összerakásáért, mindjárt elment a kedvem ettől a kedvező megoldástól. Hétfőn jön egy ember megbeszélni B-val a teendőket. Ma vettünk egy fűrész gépet, hogy legyen mivel kifűrészelni a mosogató és a főző lap helyét. Egyúttal persze lecseréljük a nyomasztó méretű hűtőt és sütőt is. Ezt így könnyű elhatározni, de egy normál méretű eszközt találni már sokkal nehezebb. Jelenlegi hűtőnk akkora mint egy elefánt és egyáltalán nem egyedi. Itt ilyen a divat. Már álmunkban is hűtök vonulnak a szemünk előtt. Mert ugye nem elég, hogy európai méretű legyen, hanem a mélyhűtő legyen alul és a normál hűtő rész felül. Egyre öregebbek leszünk és egyre nehezebb lesz majd hajlongani a földig. Ezek az amerikaiak viszont be vannak oltva a praktikus racionális megoldások ellen. Nemrégiben találtunk a neten a két ilyen hűtőt. Remélem ha megrendeljük, nem fog kiderülni, hogy már nem is létezik. Üzletekben, nem kevésben, egy darabot sem láttunk ilyet. Nem tudom a jövő héten mit eszünk és hogyan. kicsit borzongok ha a végnélküli fürdőszoba építésre gondolok, de essünk túl rajta alapon megkezdjük.

Ma B. egész nap a konyhával foglalkozott papíron. Faragjuk a költségeket, lassan már csak egy konyha csontváz marad. Magyar takaritónőnek feladtam a leckét, keressen nekem egy embert. Majd meglátjuk talál-e.
Eközben én szerencsésen befejeztem a második ujját is a kötésnek. Összes ujjak kispannolva nyugszanak a vizes törülköző alatt. Este elkezdem a pántot kötni amibe majd a gomblyukak is bekerülnek.
Délután aztán elmentünk sétálni, természetesen a tengerpartra. Gyönyörű naplemente volt már megint. Most nem a stégre mentünk, ahol ugye veszélyes sirályok repkednek, hanem a kiépített parti sétányra. Mondtam is, hogy fel lehet vágni ezzel a faluval, mert az út mindkét oldalán szabályos járda van. Már tűnt lefele a nap, mikor visszaértünk a parkolóba. Mi látnak szemeim? Amerikaiak ülnek az autóban és onnan nézik a naplementét. Nem normálisak! Mi csak azért mentünk ki autóval, amit aztán ott is hagytunk a parkolóban, mert utána még alapvető élelmiszereket kellett vennünk.
Ma ugye Halloween van. Erről már elég sokat olvastam. Most viszont állítom, hogy ez már kiment a divatból. Egy szál gyerek nem sok annyit sem láttunk az utcán. Házakon semmilyen halloveen dekoráció nem volt. Viszont elég sok maskarába öltözött felnőttet láttunk a faluban. Lehet, hogy volt korábban valami rendezvény és onnan maradtak vissza.
Elfelejtettem jelenteni korábban, hogy a barkácsáruházakban már tele van minden feldiszitett műkarácsonyfával, és egyéb "ízléses" karácsonyi dekorációval. A legjobban egy hatalmas felfutható szánkó, inkluzíve Télapó, aki integet, tetszett. Árát nem néztem, pedig B. biztatott hogy vegyem meg, milyen jól mutatna a balkonon. Egy baj van csak, oda el se férne. Szóval dúl a karácsony, pedig még a pulyka ünnepen se vagyunk túl

Napok óta hajnalban ébredek és nem tudok vissza aludni, mert a konyháról töprengek. Igy ma nagy elhatározást hoztam, nem várunk a jövő évig, hanem belevágunk most. Sajnos nem problémamentes a dolog, mert B. perfekcionista és lehetőleg maga akar csinálni mindent. Ezt én persze nem akarom. Lehetséges még az IKEA-tól megrendelni az összerakást, vagy az ajánlott magyarokat felfogadni. Nekem az előbbi tetszene. Biztos, hogy nem a legolcsóbb, de pár óra alatt lebonyolódna az egész. A leginkább a házilag kivágott munkalapok miatt aggódom. B. ugyan magánál tökéletesen megcsinálta, de itt semmi szerszáma nincs ilyesmihez. Kb. egész délelőtt erről vitatkoztunk. Jelenlegi állapot, szerezzek 1 embert aki segit kiszedni és elhordani a jelenlegi konyhát, valamint segit összerakni az ujat. Egy embert szerezni persze nem könnyű. Tavaly se találtunk senki, ezért maradt bent a kád.
Ma viszont villanyszerelés volt műsoron. Végre megszoktam, hogy a fürőszoba villanykapcsoló belül van, erre ma nem átszerelte kivűlre. Itt ugye a falat késsel lehet kivágni, ami remek talaj a mániákus szerelőknek. A laptophoz sem lehet egy sima hosszabitóval elvinni az áramot, hanem csakis falba vezetett vezetékkel mehet oda az áram. Szóval nem unatkozik a drága Ember. Én közben kötögetek. Valahogy egy kicsit megfeneklettem az ujjaknál. Gondolom ma kész lesz a második is, de közben már összevarrtam a meglévő részeket. Nagyon elvonta viszont a figyelmemet a konyha vita, igy lezseren összevarrtam a két elejét az oldala helyett. Nem kevés munka volt szétbontani. Mindig a kötőfonallal varrom, igy aztán esély is alig volt rá, hogy biztoságosan látni lehessen mit kell elvágni. Lényegesen tovább tartott szétbontani mint összevarrni.
Most fog kiderűlni, hogy nem is tudok helyesen irni, miután valamilyen ismeretlen okból nem működik a helyesirás ellenörző.:-)))

Tegnap egész nap úton voltunk. Mint kiderült tegnap megdöntöttük a mindenkori melegrekordot ezen a napon. 35 fok volt és nagyon párás. Nos pont ezt a napot kellett autóban töltenünk.
Először a magyar autó szerelőhöz mentünk, aki persze a világ másik végén székel. Szerencsénkre közölte, hogy nincs most értelme kicserélni az ékszijjakat, mert azok még minimum egy évig jók lesznek. Ezek után következett B. egy régi ismerőse, akinek van köszörű gépe. B. annyit dühöngött a késeink életlensége miatt, hogy elhatározta sk ki fogja köszörülni őket. Így is lett. Azt hittem ott halok meg. A műhelyben nem volt légkondicionállás. Kint maradtam az árnyékban, ahol állt a jó meleg párás levegő. Harmadik lehetőség amit B. ajánlott, hogy maradjak a kocsiban bekapcsolt légkondi mellett, nekem túl vadnak tűnt. Hiába a jó európai spórolós lelkem.
Mindezek után következett az IKEA. Nép alig volt bent, így a konyha részlegen elkaptunk egy leányzót, aki gyönyörű 3 dimenziós konyhát tervezett nekünk a komputeren. Utána ott hagyott minket, de előtte megmutatta, hogy kell kicserélgetni az elemeket, hogy az általunk kívánt árat megkapjuk. A végeredmény elég hideg zuhanyos lett, most megy a gondolkozás arról, hogy mire nincs feltétlenül szükség.
Mindezek közepette megálltunk valahol ebédelni is, ahol finom kis kirántott rákokat ettünk, ami nekem itt az étkek csúcsa. A nagy kiránduláson volt megint alkalmam tanulmányozni az itteni mellékhelyiségeket. Mindig látok valami újat. Most pl. az étteremben az itt szokásos pókháló vékony wc papír kb. 6 centinként volt perforálva. Hasznos az ilyen biztos, miután eleve félmétereket kell letépni a használhatóság érdekében. Az IKEA-ban viszont a már másutt is látott kb 6 centi széles papír volt. Az már az én hülyeségem, hogy hosszasan raktam egymásra a papírokat, hogy elfedje a karimát és csak a művelet végén láttam meg, hogy kész ülőkefedő papírt is lehetett volna kibányászni a wc feletti tartóból. A lényeg viszont az, hogy mindenütt tiszta és rendes a hely.
Volt még nagy újdonság az IKEA-ban. Nem voltak nyitott pénztárak, csak olyanok ahol magamnak kellett mindent csinálni. Nem voltam lelkes, de érdekességnek jó volt. Van a fizető helyen leolvasó, aztán egy képernyő kiírja az összeget, majd megkérdezi, mivel akarok fizetni. Benyomva a készpénzt, be lehetett dugni a papír dollárokat a sliccbe, majd szólt hangosan a gép és elmondta, hogy mennyit kapok vissza. Után a már jött is kifele az apró papírban és fémpénzben is. Ügyes masina és rajtam kivűl senki nem kereste a normál kasszát.