Megint kiderült, hogy milyen naiva vagyok. A konyha ugyan kész, de B. a szuper perfekcionista azóta is dolgozik rajta. Itt egy milliméter, ott kettő, neki mindent utána kell igazítani. Ma meg csiszolt, reszelt stb. Akkora kosz van már megint, hogy az nem igaz. Megesküdött, hogy ilyesmi már nem lesz, ugyanis holnap jön a főnyeremény takaritólány és aztán már tényleg nem szeretnék itt a piszokban sétálni. Végül ma este én is hozzá tettem egy kicsit a munkálatokhoz. SK bekentem a munka lapokat valami fa kezelő olajjal. Megesküdtek, hogy ez csak egy olaj, de nekem gyanús. Túl fényes lett tőle a lap. Mennyivel jobb volt mikor az első ilyen lapomat még Zürichben, közönséges étolajjal kenegettem. A maradék, ami még megvan most is, csodaszép azóta is.

Közben lebonyolódott itt a pulykaevés utáni össznépi őrület is a "Black Friday" fekete péntek. A név eredtéről mindenféle mesék vannak, állítólag ilyenkor írnak az áruházak először fekete számokat. Nos ezt nem hiszem, de a tény, hogy az emberek tökéletesen meghülyülnek. Vesznek mindent ami le van árazva, függetlenül attól, hogy kell-e vagy sem. Mi csak a tv-ben néztük a sorokat és a tömeget. Tegnap este merészkedtem először be egy üzletbe, vettem is féláron néhány ruhadarabot. Összesen hármat, ami nem volt egészen 20$. Ebbe nem megyünk tönkre. No meg egy valóban méregdrága kötő tűt. Majd hanyatt estem, mikor a kasszánál kiderült, hogy 10.35$ az ára. Viszont kellett. Szerencsére, amint beléptünk az üzletbe beállítottam B.-t a sorba. Ebben az áruházban főleg dekorációs anyagokat árulnak. Most ugye már megy a karácsonyi dekorálás és senkinek nem jutna eszébe a tavalyit használni. Itt minden évben újat vesznek. Magasra rakott bevásárló kocsikkal álltak a nők a kasszánál. Bőven elmentem az áruház leghátsó sarkába megkerestem a tűt és visszaértem. Még vártunk is míg sorra kerültünk. Szóval így szórják itt a nemlétező pénzüket a népek. Valahol olvastam, hogy az amerikaiak nem azt veszik meg amire szükségük van, hanem ami megtetszik nekik. Ez egy igen találó megállapítás. Ettől pörög(ne) a gazdaság. A tény viszont az, hogy itt már semmit nem gyártanak, így legfeljebb a kereskedők no meg a kínaiak járnak jól ezzel a magatartással. Szinte lehetetlen bármit is találni, amit nem Kínában gyártottak. Van még elvétve vietnami áru is, de nem sok. Pl. a jégszekrényünk így szól: Európai stilusu, kanadai gyár terméke, made in china.