Régebben sokat jártam ki Bécsbe. Volt dolgom is ott de szerettem is járni. Gondolom az első időkben ezekkel a kirándulásokkal hidaltam át a különböző hiányokat, ami a haza költözéskor keletkezett.
Hogy hogy nem de most 2 éve nem voltunk kint. Apróbb hiányaim még mindig vannak, így írtam a listát és mondogattam, hogy majd ha kimegyünk. Végül rendeltem egy szállodát és tudtam, hogy most nincs már halogatás.
A szálloda, ami egy 4 csillagos pansio volt, totál csőd. Bécsi 2. emelet, ami az emelet magasságú félemelettel és a kb. 5 méteres belmagassággal kb. 4 emeletnek felelt meg. Lift? Van, de nem működik. Nem kicsit dohogtam. Azt hiszem a pansionak valami baja lehet a ház többi lakójával, ugyanis a 2 nap alatt nem történt semmi a lift javítása érdekében. Ezután jött a dermesztően hideg szoba. Fűtés is van, de persze nem működött. Illetve a fürdő kellemes volt, ott ugyanis padlófűtés volt. Az ablakok az 1800-as évek végéről természetesen nem zártak, a réseken ki lehetett látni, hova? Egy majdnem lichthófra. New Yorkban éreztem magam, mikor kiderült, hogy nem látom az eget, tehát reggel nem tudhattuk hogy napos vagy borús az idő. Mindez nem volt olcsó! Ezek után már az se vigasztalt, hogy reggel a szobába hozták a reggelit, miután reggeliző helyiségük sincs. Mind erre rátett egy lapáttal, hogy a vegetatív idegeim ilyenkor a hasamba költöznek és kifejezésre juttatják, hogy mi itt nem érezzük jól magunkat.:-(
Ennek következtében másnap 8-11 közt a kellemesen fűtött fürdőszobában töltöttem a drága időnket.
Egyik nem titkolt célunk volt, hogy valami ruhát keressek magamnak. Most már nem reménykedem, hogy a rossz helyre lerakódott 1,5-2 kiló majd csak eltűnik rólam, kénytelen vagyok új holmikat venni. B. szerint már nagyon rámfér, mert mióta ismer, jóformán nem vettem új ruhákat. Régen ha bementem kedvenc üzleteim valamelyikébe, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne vegyek meg több mindent. Most, első nap délután, lejártuk a lábunkat és nem találtunk egy darabot se, ami tetszett volna. Illetve a végén, zárás előtt az egyik üzletben végre megláttam valamit, ami persze nem volt az én nagyságomban. Kétrészes holmi, a felső rész lett volna, de a szoknya nem. Másnap aztán elindultunk ismét. Közben beszereztük az apróbb dolgokat a listáról. Késő délután találomra bementem egy üzletbe és mit látok a vágyott szoknyát, az én méretemben. Felső rész nincs. Sebaj, megvettem a szoknyát és jó 20 perc metrózás után visszatértünk az előző üzletbe, ahol még ott árválkodott a felső rész. Szóval ez hapy end, még akkor is ha csak ezt az egyetlen darabot sikerült beszereznem. Amúgy az idén feltehetően nagy kiárusításra fog sor kerülni a nyári divatból. Hihetetlen erős színű ruhák és kabátkák vannak nagy virágos mintákkal. Az utcán egyetlen nőt láttam ilyenben, nem tudom kinek csinálták ezt a divatot. Arról már nem is beszélve, hogy a ruhák mind ujjatlanok, amit az 50+ korosztály, akik ilyen üzletekből öltöznek, már nemigen szabadna, hogy hordjon.
Bécsben leginkább a pályaudvarok körül vannak hatalmas változások. A déli pályaudvart, ami vetekedett a mi Délinkel rondaságban, lebontották. Helyette még épül egy hatalmas Főpályaudvar. A Westbahnhofot totál átépítették. Megmaradt a régi (háború utáni) épület, de kibővítették és hozzá építettek. Rengeteg üzlet létesült, egy valóságos bevásárló központ lett. Ugyanakkor a Bécs közepe nevű helyen, régen onnan indultak a távolsági buszok, szintén egy Mall létesült. Itthon mindig siránkoznak, hogy a városban épült Mammut és Westend tönkretették az üzleteket. Nos Bécsben nem tettek tönkre semmit. A kis üzletek pontosan úgy működnek mint régen. Sajnos az elegáns belvárosba betette a lábát a svéd rongyüzlet, több helyen is, elfoglalva régi patinás üzletek helyét. Ezek ellen nem lehet védekezni.
Rengeteget metróztunk ezen a két napon Szerencsére a vonatjegy árában benne van 2 nap tömeg közlekedés is. Egy vonaljegy egyébként 2 EUR. Érdekes módon idősebbeket és gyerekeket csak elvétve láttam a metrón. Egyszer sikerült egy tömött kocsiban utaznunk. Senki nem akarta átadni a helyét. Itthon sokkal udvariasabbak az emberek. Az egyik üzletben egy 50-es eladónő a kérdésemre vállat rándított és otthagyott. Csak néztem, ilyet nemigen szoktam sehol megélni. A metro egyébként hihetetlen tömegeket szállít. Tömve ugyan nem volt napközben, de mindig elég sok utas volt. Délután 4-6 között, viszont árad a nép ki meg be a megállóknál.
Azt hiszem életemben először fényképeztem is Bécsben. Még meg se néztem, csak néhány kép az utolsó pillanatban. Első este felmentünk egy áruház tetejére ahonnan nézegettünk körbe. Sütött a nap, de a fényképező gép otthon maradt. Másnap már direkt fényképezni mentünk, persze sötét felhők gyülekeztek. Azért remélem majd annak az áruháznak a rondasága jól kijön, amit a Kärtner Strassen lebontott 5 öreg ház helyére építettek. Valami iszonyat. Elképzeltem itthon micsoda háborgás lenne ha a Váci utcában lebontanának néhány öreg bérházat és egy ilyen förmedvényt építenének helyette. Mikor 2 éve ott jártunk. ki volt írva, hogy felújítják az utcakövezést a Kärtner Strassen, ráadásul vagy másfél év volt a határidő. Azt hittem valami gyönyörűséget fognak oda lerakni, de nem. Unalmas szürke nagy kövekkel rakták ki. Semmi feltűnő csoda.
Hogy hogy nem de most 2 éve nem voltunk kint. Apróbb hiányaim még mindig vannak, így írtam a listát és mondogattam, hogy majd ha kimegyünk. Végül rendeltem egy szállodát és tudtam, hogy most nincs már halogatás.
A szálloda, ami egy 4 csillagos pansio volt, totál csőd. Bécsi 2. emelet, ami az emelet magasságú félemelettel és a kb. 5 méteres belmagassággal kb. 4 emeletnek felelt meg. Lift? Van, de nem működik. Nem kicsit dohogtam. Azt hiszem a pansionak valami baja lehet a ház többi lakójával, ugyanis a 2 nap alatt nem történt semmi a lift javítása érdekében. Ezután jött a dermesztően hideg szoba. Fűtés is van, de persze nem működött. Illetve a fürdő kellemes volt, ott ugyanis padlófűtés volt. Az ablakok az 1800-as évek végéről természetesen nem zártak, a réseken ki lehetett látni, hova? Egy majdnem lichthófra. New Yorkban éreztem magam, mikor kiderült, hogy nem látom az eget, tehát reggel nem tudhattuk hogy napos vagy borús az idő. Mindez nem volt olcsó! Ezek után már az se vigasztalt, hogy reggel a szobába hozták a reggelit, miután reggeliző helyiségük sincs. Mind erre rátett egy lapáttal, hogy a vegetatív idegeim ilyenkor a hasamba költöznek és kifejezésre juttatják, hogy mi itt nem érezzük jól magunkat.:-(
Ennek következtében másnap 8-11 közt a kellemesen fűtött fürdőszobában töltöttem a drága időnket.
Egyik nem titkolt célunk volt, hogy valami ruhát keressek magamnak. Most már nem reménykedem, hogy a rossz helyre lerakódott 1,5-2 kiló majd csak eltűnik rólam, kénytelen vagyok új holmikat venni. B. szerint már nagyon rámfér, mert mióta ismer, jóformán nem vettem új ruhákat. Régen ha bementem kedvenc üzleteim valamelyikébe, nagyon vissza kellett fognom magam, hogy ne vegyek meg több mindent. Most, első nap délután, lejártuk a lábunkat és nem találtunk egy darabot se, ami tetszett volna. Illetve a végén, zárás előtt az egyik üzletben végre megláttam valamit, ami persze nem volt az én nagyságomban. Kétrészes holmi, a felső rész lett volna, de a szoknya nem. Másnap aztán elindultunk ismét. Közben beszereztük az apróbb dolgokat a listáról. Késő délután találomra bementem egy üzletbe és mit látok a vágyott szoknyát, az én méretemben. Felső rész nincs. Sebaj, megvettem a szoknyát és jó 20 perc metrózás után visszatértünk az előző üzletbe, ahol még ott árválkodott a felső rész. Szóval ez hapy end, még akkor is ha csak ezt az egyetlen darabot sikerült beszereznem. Amúgy az idén feltehetően nagy kiárusításra fog sor kerülni a nyári divatból. Hihetetlen erős színű ruhák és kabátkák vannak nagy virágos mintákkal. Az utcán egyetlen nőt láttam ilyenben, nem tudom kinek csinálták ezt a divatot. Arról már nem is beszélve, hogy a ruhák mind ujjatlanok, amit az 50+ korosztály, akik ilyen üzletekből öltöznek, már nemigen szabadna, hogy hordjon.
Bécsben leginkább a pályaudvarok körül vannak hatalmas változások. A déli pályaudvart, ami vetekedett a mi Délinkel rondaságban, lebontották. Helyette még épül egy hatalmas Főpályaudvar. A Westbahnhofot totál átépítették. Megmaradt a régi (háború utáni) épület, de kibővítették és hozzá építettek. Rengeteg üzlet létesült, egy valóságos bevásárló központ lett. Ugyanakkor a Bécs közepe nevű helyen, régen onnan indultak a távolsági buszok, szintén egy Mall létesült. Itthon mindig siránkoznak, hogy a városban épült Mammut és Westend tönkretették az üzleteket. Nos Bécsben nem tettek tönkre semmit. A kis üzletek pontosan úgy működnek mint régen. Sajnos az elegáns belvárosba betette a lábát a svéd rongyüzlet, több helyen is, elfoglalva régi patinás üzletek helyét. Ezek ellen nem lehet védekezni.
Rengeteget metróztunk ezen a két napon Szerencsére a vonatjegy árában benne van 2 nap tömeg közlekedés is. Egy vonaljegy egyébként 2 EUR. Érdekes módon idősebbeket és gyerekeket csak elvétve láttam a metrón. Egyszer sikerült egy tömött kocsiban utaznunk. Senki nem akarta átadni a helyét. Itthon sokkal udvariasabbak az emberek. Az egyik üzletben egy 50-es eladónő a kérdésemre vállat rándított és otthagyott. Csak néztem, ilyet nemigen szoktam sehol megélni. A metro egyébként hihetetlen tömegeket szállít. Tömve ugyan nem volt napközben, de mindig elég sok utas volt. Délután 4-6 között, viszont árad a nép ki meg be a megállóknál.
Azt hiszem életemben először fényképeztem is Bécsben. Még meg se néztem, csak néhány kép az utolsó pillanatban. Első este felmentünk egy áruház tetejére ahonnan nézegettünk körbe. Sütött a nap, de a fényképező gép otthon maradt. Másnap már direkt fényképezni mentünk, persze sötét felhők gyülekeztek. Azért remélem majd annak az áruháznak a rondasága jól kijön, amit a Kärtner Strassen lebontott 5 öreg ház helyére építettek. Valami iszonyat. Elképzeltem itthon micsoda háborgás lenne ha a Váci utcában lebontanának néhány öreg bérházat és egy ilyen förmedvényt építenének helyette. Mikor 2 éve ott jártunk. ki volt írva, hogy felújítják az utcakövezést a Kärtner Strassen, ráadásul vagy másfél év volt a határidő. Azt hittem valami gyönyörűséget fognak oda lerakni, de nem. Unalmas szürke nagy kövekkel rakták ki. Semmi feltűnő csoda.