Potsdam

Pünkösd hétfőn "kora reggel", 10 órakor indultunk Potsdamba. Remek vezetőnk volt, aki hozott magával segítséget, aki a zenét szolgáltatta CD-ről az útra, végül is mi zenei utazáson voltunk. Csodálatos idő volt, kis kárpótlás az elázott berlini sétáért, előző nap.
Potsdamal  kapcsolatban mindig a Frigyesekről van szó, 1620-tól 1861. összesen hatan voltak. Mindegyik szerette a zenét, volt aki maga is játszott és zenét is szerzett.Miközben gurultunk kifele Berlinből igazi porosz katona indulókat hallgattunk.Közben megtudtuk, hogy Potsdam eredetileg egy halászfalu volt, míg az egyik Frigyesnek eszébe jutott a hadsereget ott elhelyezni. Ettől kezdve elég sokáig egy közönséges garnizon városka lett belőle. Az 1700-as évek közepe táján a "Nagy Frigyes" elkezdett építkezni. Lett kastély színházzal. Miután az építkezéshez emberek kellettek, már akkor vendég munkásokat hívott, főleg hollandokat. Az egész városban eper fákat telepítettek és selyem hernyókat kezdtek tenyészteni. A munkásoknak csinos ki házakat építettek, még ma is látható egy egész utca. Minden házban szőtték a selymet. A hollandokon kívül franciák hugenották is jöttek, őket akkor éppen üldözték de be lettek fogadva. Igen szigorúan protestánsok voltak. Az ő templomukban pl. még orgona se volt, csak a capella énekeltek.  Sajnos menet közben nem tudtam jegyzetelni, így nem tudom melyik Frigyesnek volt egy Dupont nevű cselló tanára, aki hozta magával az egész családját, akik vagy szőttek vagy zenéltek. A másik híres zenész család Bender volt. Ők a mai cseh területről "Bőhmen" jöttek. Négyen voltak testvérek. Az apa szövő mester volt a két fia zenész, két lánya pedig énekesnő. Ezek aztán az európai udvaroknál léptek fel.
Közben folyt az építkezés. Megépült a Garnizon Kirche, amiből sajnos semmi nem maradt, de most elhatározták, hogy visszaépítik, no meg különböző paloták. Mikor már kész volt egy palota, akkor a következő Frigyesnek is kellett még egy nyári palota és így tovább. Egy gyönyörű palota "Barbarini" most épült újjá, múzeum van benne, csak kívülről láttuk. Persze van még több templom is. Ha jól emlékszem a második Frigyes építette Sanssoucit.
Közben takaros kis város lett Potsdamból, miután az király is ott lakott, a főurak is ott építkeztek.
A vezetőnőnk igen érdekesen és élvezetesen, nagy tudással mesélte a dolgokat egész úton, közben mindig zenével fűszerezve a mondandóját. Pl. hogy J.S. Bach fia, Emanuel Bach, ott volt udvari zenész, mikor fia született. Bach útnak is eredt, hogy megnézze magának az unokát. Bemutatkozott a királynak is és vitt ajándékba egy szonátát. Ezt is meghallgattuk.
Az egész út 4.5 órát tartott, közben ebédeltünk egy remek olasz étteremben a nagyon modern új színház mellett, ami direkt a vízparton van. Mikor indultunk azt gondoltam, hogy te jó ég, ennyit ülni egy buszban, de úgy elrepült az idő, hogy észre se vettük a sok buszozást. Kiszállni csak a végén Sanssousiban  tudtunk. Ott megnéztük az egyik Frigyes sírhelyét. A kastély melletti parkban, szinte észrevehetetlen egy lapos sírkő. Alatta kripta van, amit magának építtetett. Végrendeletileg meghagyta, hogy csöndesen, éjszaka ,  inden ceremónia nélkül temessék el. Szegény erre elég sokat várhatott. Mikor meghalt az unokaöccse lett az utód. Ezzel az unokaöccsel egész életükben gyűlölték egymást. Így aztán nagy csindarattával temettette el őt az unokaöccs valahova. Mikor megszűnt a porosz királyság, jöttek a háborúk és senki nem törődött a végrendelettel. Aztán Potsdam sajnálatosan a DDR-hez került. Ez elég szörnyű volt, az oroszok még tönkre tették amit lehetett, bár már alaposan tönkre volt bombázva. Végül az egyesítés után előkerült a végrendelet és valóban éjszaka fáklyák mellett 4 katona kíséretében végül is a kijelölt helyre került a tetem.
Potsdamban először még DDR időkben jártam. Akkoriban másfél órát vonatoztunk, hogy oda tudjunk menni, mert a vonat nagy ívben megkerülte nyugat Berlint. Elég siralmas volt. Elég sok romos palota, templom stb. és az épségben maradt házak is elhanyagolva vártak sorsukra.  Ez még valamikor a 60-as évek elején volt. Az egyesítés után, mint minden más keletnémet város Potsdam is felvirágzott. Berlinből neves személyiségek költöztek ki oda és rengeteget adományoztak és adományoznak még mindig az újjáépítésre. Neves TV-s, bankár stb. Lehetne követni a példájukat itthon is. A Garnizon templomot is adományokból fogják vissza építeni.

Frigyes temetési kálváriája éppen ismétlődik, a múlt héten meghalt Kohl kancellárral. Nekik van egy családi sírboltjuk, ahol a szülők és a meghalt első felesége is nyugszik. A mostani 35 évvel fiatalabb feleség most másként rendelkezik és nem lehet tenni ellene semmit. Hiába van két fia és unokák, az lesz amit ez a tyúk akar. Pl. nem a fiait hívta fel telefonon, amikor meghalt, hanem Junckert. Ő nem egyezik bele egy német állami temetésbe stb. Nem tudom hol akar majd a nő élni ezután Németországban nem fogja szeretni senki az biztos.  No de ennek semmi köze már Potsdamhoz, csak valahogy eszembe jutott a párhuzam.

Vegyes

Kifelejtődött Berlinből egy sokkoló élményem.
Nagy és drága áruház Burberry butik. Messziről látok valami nagyon "magyarosch" dolgot. Közelebb érve egy komplett ruha kalocsai hímzéssel, az ujja áttörten. Csak hápogtam, hogy pont a klasszikus esőkabátjairól híres Burberrynél van ilyesmi. Megnéztem, hogy nem a szomszédtól lógott-e át a borzadály, de nem. Ára: 3990 EUR!!!!!
Szerintem ez a legcsicsásabb magyar hímzés. Sokszor kaptam ajándékba és adtam tovább tombolára meg ilyesmire. Kinek kell manapság ez?  Szerintem ma már az amerikai turisták se vesznek ilyet, talán a kínaiak?

Tegnap voltunk a müpában, budapesti Wagner napok keretében. Meghallgattuk a Rienzit, amit még egyikünk se látott hallott. Ezt most tényleg hangverseny szerűen adták elő és általános nagy tetszést aratott. Mondhatnám tombolt a nép a végén. Nem is értem, miért nem játsszák sehol ezt az operát. Ez volt az első amit írt és egyből nagy sikert aratott. Az után következő Bolygó Hollandi és a Tannhäuser is csúfosan megbuktak. Mindkettőt máig is játsszák mindenhol sikeresen. Persze  Rienzi zenéje nem igazi Wagner. Ha csak úgy hallom valamelyik francia zeneszerzőre tippeltem volna. Állítólag akkoriban azt mondta a kritika, hogy a Rienzi, Meyerber legjobb operája. Nem tudom melyikőjükre volt ez nagyobb sértés. Mellesleg Wagner maga se volt lelkes ezért a darabért. Bayreuthban pl. soha nem játsszák. Ettől függetlenül itt délután 4-kor kezdődött, úgy mint Bayreuthban szoktak kezdődni az előadások. Az öt felvonást összesen egy hosszú szünettel adták elő. Nagy újítás, hogy előre lehetett rendelni enni és inni valót a szünetre. Viszont este nyolc előtt már kint álltunk az utcán, ami kicsit muris érzés, mikor az ember egy hosszú előadásról jön ki. Olyan matiné szerű volt az érzés.

Telefonos kálváriám lassan a végéhez ér. Tegnap meghozta a futár az Amazontól a megrendelt telefonokat. Csak halkan remélem, hogy rendeltetés szerűen működni fog. Egyelőre töltés alatt van mind.

Megírom még Potsdamot is hamarosan, csak mos valahogy nem volt időm, de nincs elfelejtve.

Berlin

Berlin egy nagyon érdekes város. Sajnos a ketté szakítottság még mindig jól érezhető a városon. Két központ a Ku'damm és az Alexanderplatz ég és föld, az utóbbiból sugárzik a kelet. Nem is gondoltam rá, de mikor kiszálltunk ott a földalattiból szinte megcsapott a keleti hangulat. Kézzel fogható nyomok már nemigen vannak. A fal helyét keresni kell. Hihetetlen mi mindent építettek fel az elmúlt bő 20 évben.

Barátok vártak minket a vonatnál. Kicsit ledöbbentek a csökkent járó képességemen. Két éve a 80. születésnapomon itt voltak. Akkor még vígan rohangáltam le és fel a lépcsőkön. Jött a tanácstalanság. Lányuk által felajánlott szép új lakás egy mazonet, hihetetlen kényelmetlen lépcsőkkel. Persze mehettem volna vidékre is a lány nyaralójába, de én természetesen a városban akartam lakni. Így aztán oda lettünk szállítva. Van a közelben metro és S-Bahn is. Megálló 10 perc, nekik. Nekünk majdnem a duplája volt. Haza fele persze taxiztunk. Így mulat egy nyugdíjas.
Első nap, alig hogy elindultunk, fekete felhők jöttek és dörgött az ég. Gyorsan vissza is fordultunk. Jól tettük hatalmas égszakadás következett. Jó volt, mert kicsit, de nem túlságosan lehűlt a levegő. Következő nap a belvárosban kószáltunk. Áruházban is persze, listám volt.
Az igazság az, hogy én már annyiszor voltam Berlinben, hogy a kötelező turista célokat már többszörösen is lejártam. B. is megkapott minden látványosságot előző útjainkon. Azért következő nap elmentünk hajókázni a Spreen. Ez igen kellemes volt, elég sokat lehetett látni is. Sütött a nap, élveztük. Meghívtuk a barátokat ebédelni. Hihetetlen, de Berlinben kicsivel kevesebbe kerül a vendéglői ebéd mint itt Pesten egy hasonló kategóriájú étteremben. Következő nap részt vettünk még a családi születésnapi vacsorán és aztán kezdődött a hivatalos program.
Egy nagyon amerikai szállodában laktunk, aminek valami arab tulajdonosa van. Minden nagyon szuper volt, de a márvány fürdőszobában nem volt keverő csap, a zuhanynál se! Volt viszont világítós nagyítós tükör, felette tv képernyővel. Ezen röhögött az egész csoport. Miután én felfele nemigen látok (látótér kiesésem van) csak akkor fedeztem fel a tv-t, mikor már erről beszélgettek a népek.
A program pezsgős ismerkedéssel kezdődött, majd egy igen finom vacsorával folytatódott. Kellemes csoport volt. Csak három vegetáriánus volt, a többiek normálisak voltak. Ez már manapság nem nagy kihívás egy vendéglőnek. Voltak ennél sokkal rosszabbak is már.
Este elkezdett zuhogni az eső, szerencsére a szállodában volt a vacsora. Másnap zenei vonatkozású város nézés lett volna, de ömlött az eső. Nagyon sajnáltam nem csak magunkat, hanem az igen felkészült vezetőnket is, aki zeneszerzők leveleivel és Goethe idézettek felszerelve jött. Elindultunk, de hamarosan beláttuk, hogy esőben álldogálni nem kellemes, így a cég költségére bemenekültünk egy vendéglőbe. Ebéd után vissza a szállodába. Mint utóbb kiderült a délutánt mindenki alvással töltötte.
Este az operában, Berlioz: Faust elkárhozása c. művét láttuk/hallottuk. Ez nem opera, inkább oratóriumnak tűnt nekem. Berlioz maga egy legendának nevezte a művet. Nos ettől az előadástól, feltehetően forog a sírjában. Egy angol rendezte a művet, aki  eredetileg valami tv sorozatokat rendezett. Ráhúzta a zenét a német történelemre, különösen a már nem is annyira közelmúltra. Volt rengeteg horog keresztes katona és sárga csillagos zsidó benne. Mellesleg volt Mefiszto, Faust és Margaréta is. De nagyon mellesleg. Előadás után a szálloda bárjában kezdődött a vélemény nyilvánítás. Általában az idősebb korosztályt zavarta az egész. A magam részéről fel voltam háborodva, pedig semmi személyes érintettségem nem volt az üggyel. A kevés fiatal szatírának fogta fel a történetet. Mint megtudtuk a hivatalos kritika is olyan volt, hogy vagy dicsérte vagy teljesen lehúzta. Középút nemigen volt.
Szerencsére másnap ragyogó napsütésre ébredtünk és indult a kirándulás Potsdamba. No ezt majd holnap elmesélem.

Minden jó ha jó a vége!

Elutazásunk előtt ecseteltem a telefon cirkuszunkat. Kint egyszer voltunk áruházban, ahol B. hosszasan tájékozódott a lehetséges telefonok felől, amit majd itthon veszünk vagy megrendelünk.
Nálam összesen 4 készülék van. Okos telefonosok szeint a meglévők mehetnek a kukába, az üzenet rögzitővel együtt. Ehhez képest ma már működik az összes régi készülék, igaz a fő állomás a computernél van. Végül bedugtuk az üzenet rögzitőt is és láss csodát, az is működik.
Így végeredményben ugyan a riasztó extra költséget okoz, de legalább a többi nem kell cserélni. Ez volt a nap jó híre.
Van rossz is. A tv hallgató készülékem már az indulás előtti napon is rakoncátlankodott. Sajnos nem javult meg magától, így holnap mehetek a szervizbe. Olyan metro állomáson kellene le meg felmennem, ahol nincs végig mozgólépcső, így taxi lesz belőle.:-(
Most össze szedem az eszem és elkezdem írni a berlini kirándulásunkat.