Berlin egy nagyon érdekes város. Sajnos a ketté szakítottság még mindig jól érezhető a városon. Két központ a Ku'damm és az Alexanderplatz ég és föld, az utóbbiból sugárzik a kelet. Nem is gondoltam rá, de mikor kiszálltunk ott a földalattiból szinte megcsapott a keleti hangulat. Kézzel fogható nyomok már nemigen vannak. A fal helyét keresni kell. Hihetetlen mi mindent építettek fel az elmúlt bő 20 évben.
Barátok vártak minket a vonatnál. Kicsit ledöbbentek a csökkent járó képességemen. Két éve a 80. születésnapomon itt voltak. Akkor még vígan rohangáltam le és fel a lépcsőkön. Jött a tanácstalanság. Lányuk által felajánlott szép új lakás egy mazonet, hihetetlen kényelmetlen lépcsőkkel. Persze mehettem volna vidékre is a lány nyaralójába, de én természetesen a városban akartam lakni. Így aztán oda lettünk szállítva. Van a közelben metro és S-Bahn is. Megálló 10 perc, nekik. Nekünk majdnem a duplája volt. Haza fele persze taxiztunk. Így mulat egy nyugdíjas.
Első nap, alig hogy elindultunk, fekete felhők jöttek és dörgött az ég. Gyorsan vissza is fordultunk. Jól tettük hatalmas égszakadás következett. Jó volt, mert kicsit, de nem túlságosan lehűlt a levegő. Következő nap a belvárosban kószáltunk. Áruházban is persze, listám volt.
Az igazság az, hogy én már annyiszor voltam Berlinben, hogy a kötelező turista célokat már többszörösen is lejártam. B. is megkapott minden látványosságot előző útjainkon. Azért következő nap elmentünk hajókázni a Spreen. Ez igen kellemes volt, elég sokat lehetett látni is. Sütött a nap, élveztük. Meghívtuk a barátokat ebédelni. Hihetetlen, de Berlinben kicsivel kevesebbe kerül a vendéglői ebéd mint itt Pesten egy hasonló kategóriájú étteremben. Következő nap részt vettünk még a családi születésnapi vacsorán és aztán kezdődött a hivatalos program.
Egy nagyon amerikai szállodában laktunk, aminek valami arab tulajdonosa van. Minden nagyon szuper volt, de a márvány fürdőszobában nem volt keverő csap, a zuhanynál se! Volt viszont világítós nagyítós tükör, felette tv képernyővel. Ezen röhögött az egész csoport. Miután én felfele nemigen látok (látótér kiesésem van) csak akkor fedeztem fel a tv-t, mikor már erről beszélgettek a népek.
A program pezsgős ismerkedéssel kezdődött, majd egy igen finom vacsorával folytatódott. Kellemes csoport volt. Csak három vegetáriánus volt, a többiek normálisak voltak. Ez már manapság nem nagy kihívás egy vendéglőnek. Voltak ennél sokkal rosszabbak is már.
Este elkezdett zuhogni az eső, szerencsére a szállodában volt a vacsora. Másnap zenei vonatkozású város nézés lett volna, de ömlött az eső. Nagyon sajnáltam nem csak magunkat, hanem az igen felkészült vezetőnket is, aki zeneszerzők leveleivel és Goethe idézettek felszerelve jött. Elindultunk, de hamarosan beláttuk, hogy esőben álldogálni nem kellemes, így a cég költségére bemenekültünk egy vendéglőbe. Ebéd után vissza a szállodába. Mint utóbb kiderült a délutánt mindenki alvással töltötte.
Este az operában, Berlioz: Faust elkárhozása c. művét láttuk/hallottuk. Ez nem opera, inkább oratóriumnak tűnt nekem. Berlioz maga egy legendának nevezte a művet. Nos ettől az előadástól, feltehetően forog a sírjában. Egy angol rendezte a művet, aki eredetileg valami tv sorozatokat rendezett. Ráhúzta a zenét a német történelemre, különösen a már nem is annyira közelmúltra. Volt rengeteg horog keresztes katona és sárga csillagos zsidó benne. Mellesleg volt Mefiszto, Faust és Margaréta is. De nagyon mellesleg. Előadás után a szálloda bárjában kezdődött a vélemény nyilvánítás. Általában az idősebb korosztályt zavarta az egész. A magam részéről fel voltam háborodva, pedig semmi személyes érintettségem nem volt az üggyel. A kevés fiatal szatírának fogta fel a történetet. Mint megtudtuk a hivatalos kritika is olyan volt, hogy vagy dicsérte vagy teljesen lehúzta. Középút nemigen volt.
Szerencsére másnap ragyogó napsütésre ébredtünk és indult a kirándulás Potsdamba. No ezt majd holnap elmesélem.
Barátok vártak minket a vonatnál. Kicsit ledöbbentek a csökkent járó képességemen. Két éve a 80. születésnapomon itt voltak. Akkor még vígan rohangáltam le és fel a lépcsőkön. Jött a tanácstalanság. Lányuk által felajánlott szép új lakás egy mazonet, hihetetlen kényelmetlen lépcsőkkel. Persze mehettem volna vidékre is a lány nyaralójába, de én természetesen a városban akartam lakni. Így aztán oda lettünk szállítva. Van a közelben metro és S-Bahn is. Megálló 10 perc, nekik. Nekünk majdnem a duplája volt. Haza fele persze taxiztunk. Így mulat egy nyugdíjas.
Első nap, alig hogy elindultunk, fekete felhők jöttek és dörgött az ég. Gyorsan vissza is fordultunk. Jól tettük hatalmas égszakadás következett. Jó volt, mert kicsit, de nem túlságosan lehűlt a levegő. Következő nap a belvárosban kószáltunk. Áruházban is persze, listám volt.
Az igazság az, hogy én már annyiszor voltam Berlinben, hogy a kötelező turista célokat már többszörösen is lejártam. B. is megkapott minden látványosságot előző útjainkon. Azért következő nap elmentünk hajókázni a Spreen. Ez igen kellemes volt, elég sokat lehetett látni is. Sütött a nap, élveztük. Meghívtuk a barátokat ebédelni. Hihetetlen, de Berlinben kicsivel kevesebbe kerül a vendéglői ebéd mint itt Pesten egy hasonló kategóriájú étteremben. Következő nap részt vettünk még a családi születésnapi vacsorán és aztán kezdődött a hivatalos program.
Egy nagyon amerikai szállodában laktunk, aminek valami arab tulajdonosa van. Minden nagyon szuper volt, de a márvány fürdőszobában nem volt keverő csap, a zuhanynál se! Volt viszont világítós nagyítós tükör, felette tv képernyővel. Ezen röhögött az egész csoport. Miután én felfele nemigen látok (látótér kiesésem van) csak akkor fedeztem fel a tv-t, mikor már erről beszélgettek a népek.
A program pezsgős ismerkedéssel kezdődött, majd egy igen finom vacsorával folytatódott. Kellemes csoport volt. Csak három vegetáriánus volt, a többiek normálisak voltak. Ez már manapság nem nagy kihívás egy vendéglőnek. Voltak ennél sokkal rosszabbak is már.
Este elkezdett zuhogni az eső, szerencsére a szállodában volt a vacsora. Másnap zenei vonatkozású város nézés lett volna, de ömlött az eső. Nagyon sajnáltam nem csak magunkat, hanem az igen felkészült vezetőnket is, aki zeneszerzők leveleivel és Goethe idézettek felszerelve jött. Elindultunk, de hamarosan beláttuk, hogy esőben álldogálni nem kellemes, így a cég költségére bemenekültünk egy vendéglőbe. Ebéd után vissza a szállodába. Mint utóbb kiderült a délutánt mindenki alvással töltötte.
Este az operában, Berlioz: Faust elkárhozása c. művét láttuk/hallottuk. Ez nem opera, inkább oratóriumnak tűnt nekem. Berlioz maga egy legendának nevezte a művet. Nos ettől az előadástól, feltehetően forog a sírjában. Egy angol rendezte a művet, aki eredetileg valami tv sorozatokat rendezett. Ráhúzta a zenét a német történelemre, különösen a már nem is annyira közelmúltra. Volt rengeteg horog keresztes katona és sárga csillagos zsidó benne. Mellesleg volt Mefiszto, Faust és Margaréta is. De nagyon mellesleg. Előadás után a szálloda bárjában kezdődött a vélemény nyilvánítás. Általában az idősebb korosztályt zavarta az egész. A magam részéről fel voltam háborodva, pedig semmi személyes érintettségem nem volt az üggyel. A kevés fiatal szatírának fogta fel a történetet. Mint megtudtuk a hivatalos kritika is olyan volt, hogy vagy dicsérte vagy teljesen lehúzta. Középút nemigen volt.
Szerencsére másnap ragyogó napsütésre ébredtünk és indult a kirándulás Potsdamba. No ezt majd holnap elmesélem.
Élvezet Veled utazni:-) A lányom hónap végén megy Berlinbe, konferenciára, a városból nem sokat fog látni, nem igen lesz idő rá.Azért képek lesznek Tőle is, reménykedek. Elmegy onnan Hannoverbe - vonattal, Hannover mellett él Titti unokám, és onnan fog hazarepülni.
VálaszTörlésHannoverben soha nem voltam, de Berlin tényleg nagyon izgalmas város. Különösen nekem, szünetekkel ugyan de 1965 óta járkálok oda. Onnan mentem anno Stockholmba.
VálaszTörlés