Ritkán járok ma arra, most meg amúgy is a lábam miatt majdnem 8 hétig ki se mozdultam Budáról. Ma viszont nagy elhatározással oda-vissza gyalog és BKV-n tettem meg az utat a tanfolyamra. Így aztán oda vissza a Ferenciek, régen Felszabadulás téren szálltam át. Reggel még jópofa volt a dolog, mert a metro lejárat mellett az utcán körben ült vagy 15 fiatal és szemlátomást reggeliztek. Nagy zacskókban állt középen a zsömle és üdítők. Én ugyan le nem ülnék arra a mocskos aszfaltra, de ha nekik jó.... legyen. Fiatalok voltak, nem szakadtak, elég normálisnak tűntek. Jókedvűen nevetgélve majszolták a zsömléket.
Sajnos mikor jó kétóra múlva vissza fele jöttem már másként nézett ki a tér. A házfalak mentén, 5-6 méterenként, igen kétes alakok árultak a földről még kétesebb küllemű gyümölcsöket. Gondolom szedték valahol és nem az igazán szép jutott nekik. A látvány nem volt sem vidám sem kellemes. Visszasírom ilyenkor a zürichi főutcát, ahonnan soha nem tudom hova tüntették el az ilyen kétes alakokat. Elég volt egy-két újságcikk, miszerint mit szóknak ehhez vajon a turisták. Minket ez szemlátomást nem izgat. Toprongy város vagyunk és kész. De ez még csak a tér egyik oldala volt. Átmentem az aluljárón a Váci utcai oldalra és vártam a buszt. Perceken belől ránk szállt egy öv árusító nő. Miután közöltem, hogy nem kell semmi, odapattant egy másik is, akinek már mindene volt. Svájci kés készlet, terítők stb. Én ilyenkor mereven átnézek rajtuk és közlöm, hogy nem veszek semmit. Sajnos B. ilyenkor is kedves és udvarias. A végén odébb mentem mert különben végnélküli megbeszélésbe keveredtek volna, hogy vajon miért nem vesz stb. Persze nem úsztam meg végleg, mert mint kiderült, a buszmegálló környékén még rengeteg ilyen árus volt. Jött egy idősebb férfi, aki köré odasereglettek egy pár percre, talán az a főnök???
Végre jött a busz és már az arcizmom se rándult, mikor körülnézve megszámoltam, hogy 6 darab 2-3 év körüli gyermekecske üldögélt anyukák mellett a buszon, miközben egy csomó felnőtt álldogált. Vajon vesznek ezeknek a gyerekeknek pénzért jegyet? Nincs semmiféle, legalább morális szabály, miszerint ha sokan vannak a buszon az ölembe veszem a kölykömet??? Én ültem, de ettől még szemtelenségnek tartom az ilyesmi.
Sajnos mikor jó kétóra múlva vissza fele jöttem már másként nézett ki a tér. A házfalak mentén, 5-6 méterenként, igen kétes alakok árultak a földről még kétesebb küllemű gyümölcsöket. Gondolom szedték valahol és nem az igazán szép jutott nekik. A látvány nem volt sem vidám sem kellemes. Visszasírom ilyenkor a zürichi főutcát, ahonnan soha nem tudom hova tüntették el az ilyen kétes alakokat. Elég volt egy-két újságcikk, miszerint mit szóknak ehhez vajon a turisták. Minket ez szemlátomást nem izgat. Toprongy város vagyunk és kész. De ez még csak a tér egyik oldala volt. Átmentem az aluljárón a Váci utcai oldalra és vártam a buszt. Perceken belől ránk szállt egy öv árusító nő. Miután közöltem, hogy nem kell semmi, odapattant egy másik is, akinek már mindene volt. Svájci kés készlet, terítők stb. Én ilyenkor mereven átnézek rajtuk és közlöm, hogy nem veszek semmit. Sajnos B. ilyenkor is kedves és udvarias. A végén odébb mentem mert különben végnélküli megbeszélésbe keveredtek volna, hogy vajon miért nem vesz stb. Persze nem úsztam meg végleg, mert mint kiderült, a buszmegálló környékén még rengeteg ilyen árus volt. Jött egy idősebb férfi, aki köré odasereglettek egy pár percre, talán az a főnök???
Végre jött a busz és már az arcizmom se rándult, mikor körülnézve megszámoltam, hogy 6 darab 2-3 év körüli gyermekecske üldögélt anyukák mellett a buszon, miközben egy csomó felnőtt álldogált. Vajon vesznek ezeknek a gyerekeknek pénzért jegyet? Nincs semmiféle, legalább morális szabály, miszerint ha sokan vannak a buszon az ölembe veszem a kölykömet??? Én ültem, de ettől még szemtelenségnek tartom az ilyesmi.
