Sajnos valami okból nem tudok válaszolni a kommentekre. Egyszerűen nem hagy írni.
Utána néztem, nem vagyok egyedül, de a blog.hu semmi ötlettel nem szolgál a panaszokra. Egyelőre köszönöm a kommenteket és majd ha tudok írok is. A blog meg működik tovább, ahogy eddig.
A gyógyszer segít valamelyest, az éles fájdalmak tompultak. Megyünk az orvoshoz, gondolom majd ír erősebbet.
Szóval végre megvolt minden a tapaszhoz. Nem egyszerű, mert kezdődik a szakorvos levelével, folytatódik a körzetinél, aki nem tudta, hogy neki még egy külön irományt kell kitölteni a patika részére, nem elég a recept a felhőben.
Letelt a 2 hét, B. szerencsére jól bírja. Sajnos nem egészen mulasztja el a fájdalmat, de tompítja. Megyünk megint az orvoshoz, aki előre jelezte, hogy lehet, hogy erősebb kell majd.
Mentem a múlt héten a körzetihez, nagy nehezen megvolt a kért papír, irány a patika. Jó megrendeljük de keddre nem lesz itt. Hogyhogy? Csütörtök van, rendeljék meg és akkor keddre itt lesz. Erre nagy hümmögés következett és újabb előadás, hogy ez milyen komplikált és a cég nem szállítja azonnal stb. A patikusnő akivel beszéltem, nem volt ott. Végül majdhogynem megesküdtek, hogy ők még aznap megrendelik.
Ma délelőtt telefon. A múltkori patikusnő telefonált. Kiderült, hogy a rendelést a cég 24 órán belül szállítja, de ugye a nők nem rendelték meg. Ő nem volt ott és a főnöknő sem, a többi személyzet meg.....
Szóval ő már ma megrendelte és holnap délben mehetek érte. Ezen kívűl ezerszer bocsánatot kért és megígérte, hogy a jövőben ez nem fog előfordulni stb. A bánat csak az, hogy egyrészt nem lehet váltogatni ez ügyben a patikát. Ahol elkezdte az ember oda kell állandóan menni. Másrészt, nem biztos, hogy máshol jobb. Nincs már sehol patika, ami igazi magántulajdon és nem egy lánc része. Ha meg lánc, akkor senki se felelős igazán, nem is beszélve arról, hogy nekik tök mindegy, hogy mennyire elégedett a vevő. A fizetést úgyis megkapják.Nekem annyira nincs szükségem erre a kéthetenként ismétlődő stresszre.
Itt válaszolok, mert valamiért a blog nem enged.
A gyógyszer ami egy tapasz, mérsékeli a fájdalmat de nem tünteti el. Viszont ez csak a kezdet. Csütörtökön megyünk az orvoshoz és feltehetően az erősebb verziót fogja felírni.
Véletlenül akadtam tegnap egy rövid TV sorozatra. Arról szül, hogy egy alapítvány egy berlini iskolában, ahol a gyerekek 80%-a migrációs háttérből jön, zenét oktat. Lehetett jelentkezni és végül ötven gyereknek biztosítanak egy féléven át oktatást és hangszert.
Először játszottak nekik, hegedű + trombita + gitár+ ütős hangszerek, egy darabot. Ezután felírhatták, hogy ki mit szeretne. Énekre is lehetett jelentkezni. Óriási volt az izgalom és az öröm és sajnos néhánynál a csalódás, hogy nem abba a csoportba került, ahova szeretett volna. Aztán megkezdődött a gyakorlás. Fantasztikus tanárokat szedtek össze erre a célra.
Az alapítványt egy török származású stand up komédiás alapította és ő találta ki ezt a projektet. Ott volt egész idő alatt és a mai folytatásban is megjelent és beosont az órákra, motiválta a csüggedőket. Ennyi hangszerre és a tanárokra elég sok pénzt kellett össze szedni. Elvitte a gyerekeket egy igazi szimfonikus zenekar próbájára, ahol Beethoven 9. szimfóniáját adták elő. Érdekes volt figyelni a gyerekek arcát és mozgását. Volt kis 8 éves, aki spontán végig vezényelte a darabot.
Aztán elvitte őket a berlini opera gyerekkórusának a próbájára, ahol a végén együtt énekelt az összes gyerek. Egy kislányt egyből meghívtak az opera kórusába énekelni.
A projekt 6 hónapig tart és a cél, hogy a végén a gyerekek rendes hangversenyteremben fognak fellépni. Elég nehéz vállalkozás ötven gyereknek hangszer plusz ének betanítani valamit, de majd meglátjuk.
Ennek az ötven gyereknek egy új világot nyitottak ki, kaptak egy perspektívát, egy nagyon a nyolckerre hajazó környezetben.
Persze elgondolkoztam, hogy vajon nálunk eszébe jutna-e egy stand up komédiásnak egy ilyen ügyet megszervezni és végig vinni? Sajnos még nem hallottam ilyesmiről, pedig milyen jó és hasznos lenne. Egy szintén német tanulmány alapján, a zenével foglalkozó gyerekeknek sokkal jobb a tanulmányi eredményük, mint a zenével nem foglalkozóknak. Sokkal hasznosabb mint a futball. Ezt már csak én tettem hozzá. Ahol a tanulmány készült, nem volt téma a futball.
Persze ne szóljak semmit. Van amit meg se kísérelünk hivatalos sztk alapon intézni. Ez volt pl. B. rettenetes fájdalmaival, ami gyakorlatilag járó képtelenné tette. Mikor rájöttem, hogy titokba marokszám eszi a szabadon kapható fájdalomcsillapítót, ami ráadásul még nem is igazán használ, elhatároztam, hogy ezen változtatok.
Írtam-ide oda. Itthon valami téveszme folytán, azt hiszik, hogy kizárólag daganatos betegnek lehetnek nagy fájdalmai, amin a hivatalos szöveg szerint. " ma már senkinek nem kell szenvedni, mert kiváló palliativ megoldások vannak" , segítenek. Na ja, elvben. Tönkre kerestem a neten, palliativ orvost, ez innen nyugatabbra egy külön szakma az orvosláson belül, vagy valami fájdalom ambulanciát, vagy bármit. A Semmelweiss egyetem egyből hospice szolgálathoz küldött, de megjegyezték, hogy ha egyébként egészséges nem fogják fogadni. Így lett.
Voltunk egy fájdalom ambulancián, ahol az ezzel foglalkozó, igen szimpatikus orvos szerint, lehetne más megoldás, ő utána néz és majd jelentkezik, de nem jelentkezett. B.-t már több szakorvos látta. Senki nem ajánlott műtétet, ami kétes kimenetelű lenne, 5-6 óráig tart és lehet, hogy utána már csak a kerekesszék marad. Az ambuláns lapjaink szépen gyűltek. Végül vissza tértünk a kiindulási ponthoz, Gerincgyógyászati klinika, de egy másik orvoshoz. Amint bementünk előadtam, hogy B.-nek igen is joga lenne fájdalom nélkül élni, akkor is, ha nem daganatos beteg és 92 évesen már tök mindegy, hogy függő lesz-e vagy nem. A lényeg, hogy ne fájjon. Ezek után az orvos, megnézte az MRI-t ami a gerincéről készült és felírta a tapaszt. Ilyen egyszerű, ha értelmes emberhez kerül az ember.
Persze voltak még kisebb akadályok, amit le kellett győzni, mert a szakorvos csak ajánlást ír, a tapaszt a körzetinek kell felírni. Tudtam, hogy a nagyon rendes de igen konzervatív körzetink nem lesz boldog, de szépen lenyelte a békát.
Csütörtökön kaptuk a szakorvosi ajánlást. Pénteken a körzetinél voltam, utána egyből mentem a patikába. Meg kell rendelni, ok. De nem lett meg szombaton és hétfőn sem, mire egy elég dühödt, bár udvarias e-mailt küldtem a gyógyszertárba. Ma délelőtt jött a telefon, mentem érte. Végre egy valódi gyógyszerésszel találkoztam, a telefonálgató leányzók helyett. Megígérte, hogy rendszeresen meg fogja rendelni, a jövőben nem lesz több napos várakozás stb. Hát majd meglátjuk.
Most már csak azon izgulok, hogy bírja a tapaszt, ne legyenek kellemetlen mellékhatások stb.
