Meghiusult tervek

Mikor rövidebbek lesznek a napok, kezdek kókadni. Tavaly ezt nagyjából kivédtem Egyiptommal. Az idén is jól megterveztem. Október végén 4 nap Vicenza, majd november elején 1 hét Madeira. Ez egész túl szépnek tűnt és valahogy az volt az érzésem, hogy valamilyen (rossz) okból nem lesz semmi az utakból. Persze megvoltak a repülőjegyek, az első út ki volt fizetve Madeirán a lakás lefoglalva. Ezután jött a hideg zuhany. Ifjabb barátom többször szédült és eszméletét vesztve elesett. Ezzel már egyszer megjártuk a éÁnos kórház Traumatológiáját. Most két újabb esés után a harmadik eséssel megint ott landoltunk. Feltételezték, hogy a szive áll meg időnként. Ezért az utazás előtt 4 nappal elrepült Svájcba, a bátyja kísérte, mert annyira szédült, hogy beültessenek neki egy szenzort, ami jelzi, hogy mi is a baj. Egyik nap ment, a második nap már jöttek is vissza, de útközben megint eszmélet vesztés. Orvos, telefon. Az orvosok azonnal vissza rendelték, így a negyedik nap megint repültek.Már megvolt a szív ügy kiértékelése. Egy speciális pace makrt kapott. Ez lett volna az utazás kezdete. Amíg az út tartott ő kórházban volt, irigylésre méltó körülmények közt. Az út végére ő is haza ért. Már nem szédül, de a látása még mindig zavart, az utolsó itthoni eséstől. 

Engem hívtak a barátok, hogy majd segítenek mindenben, de nem akartam elmenni egyedül. Már beláttam, hogy nem vagyok képes egyedül utazni valahova, ahol nem beszélem a nyelvet, mert úton utfélen kérdezősködöm itthon is meg nyáron a németeknél is.  Még nem beszéltünk a biztosítóval, hogy ilyenkor mit fizetnek.  A madeirai jeg0et megpróbáljuk átíratni januárra, bár nem tudom hol van akkor igazán jó idő

Ez talán nem tűnik túl komplikáltnak, de a kórházból csak kísérettel engedték haza, az állandó szédülés miatt. Így egy bő hétre álam volt, ami azért okozott egy kis extrát az életemben. Persze Bandihoz is megyek minden nap, bevásárolni és főzni is kellett, szóval kutya fáradt voltam a végén. 

Most még mindig megyek az egyiktől a másikhoz, bár megtanítottam, hogy hogyan tud hozzám busszal és villamossal eljönni, így már csak a főzés a gond, vagy a vásárlás. Mert már többször ő főzött de a bevásárlás nem egy még neki, a szeme miatt. Én se látok  miatt is van dolgom, mint manikür, pedikür és fodrász. A guta kerülget, soha nem szerettem ilyen dolgokat mással csináltatni, de már nem tudom sajnos magam szépíteni magam.:-(

Egyszóval nincs időm unatkozni. Közben megőrült a ólág. Kulturált népek gyújtogatnak és fosztogatnak. Kívánnék az elégedetlen ifjúságnak egy jó kis Rákosi korszakot. Nem tudják felfogni, hogy milyen jó dolguk van. Az oroszok pedig öldökölnek, ehhez nagyon értenek, ez sajnos tapasztalat. A világ legcsodásabb államának őrült elnökéről már nem is szólok semmit. Hazai helyzettel elégedett vagyok.  

Balatonföred

Tegnap gondoltunk egyet és leugrottunk Balatonfüredre. Gyönyörű idő volt és a szezon vége. Kevés ember, igaz még ebédelni is alig tudtunk, mert minden zárva volt. Nem volt semmi fix elképzelésünk, így először is felültünk a turista kis vonatra, ami persze nem vonat, csak úgy néz ki. 3 nyelven meséltek egész úton, mégse tudok mindent  mert lelkesen elbámészkodtam és nem figyeltem oda.A helyre persze rá se lehet ismerni, igaz, 30+ éve, még hazalátogatáskor töltöttünk ott 1-2 hetet a férjemmel. Ami akkoriban még préri volt, az ma sűrűn be van építve szállodákkal.Iszonyú tömeg lehet ott nyáron. 

Némi téblábolás után találtunk egy nem jó, de elfogadható helyet az ebédeléshez. Nem volt rossz, de mi ha már Balaton, akkor halat szerettünk volna enni,amit itt nem volt. Aztán sétáltunk, megnéztük a szobrokat és a kb. 100 éves fákat, amiket Nobel díjasok ültettek el a múlt század húszas éveiben. Ezeket én se ismertem régről, lehet, hogy nem is volta még megjelölve akkoriban. A park szép és gondozott. A füvet szemlátomást öntözik, mert különben már rég kiégett volna. Általában rend és tisztaság volt.

Aztán kávéra vágytunk, de a presszók is zárva voltak. Végül az állomás vendéglőjében sikerült kávézni, ami után aztán haza is jöttünk. Vissza fele a vonat tele volt, klíma nuku, de ha mentünk akkor kellemesen szellőzött a kocsi. Én még ilyen magas vonatlépcsőkkel soha nem találkoztam. El se tudom képzelni hol gyártották. Itthon a Déliben két fehér inges pasi fotózta a leszállási nehézségeket. Remélem Vitézy Dávid megbízottjai voltak.:-) 

Kellemes meglepetések A Déliben és Füreden is kifogástalanul tiszták és papiral ellátottak voltak a mellékhelyiségek.  Fejlődünk!:-)

Lilafüred

Gyerek kori szép emlékeimet akartam viszont látni Lillafüreden. Az életem általában komplikált, de aztán mégis csak összejött a dolog. Örömmel mondom, hogy nem csalódtam.  A valamikori Palota szálló, már szépen felújítva várt. Semmi SZOT üdülő érzés nem volt. A környék gyönyörű. A szálloda igen kellemes, személyzet rendkívül udvarias és kedves. Félpanzió volt, azzal se volt semmi baj. 

Nagy kirándulásokat nem tettünk a 3 napon, mert nagyon meleg volt. Csak a környéken sétáltunk. Sajnos a vízesés pont kiszáradt, de a tó megvan. Elmentünk a kisvasúttal is. Ez kis csald-ódás volt nekem. Ómasára vágytam, ami tudomásom szerint a legrégibb ihletve az első sasüzem vagy kohó volt. Oda sajnos nem ment a vasút. Az egyelsz csak 3 megálló, szop erdőben haladt a vonat.  A pisztráng neveldét kihagytuk, mert nem szeretem a füstölt halat. 

Este a szálloda kertjében egy Latabár filmet vetítettek, Egy szoknya egy nadrág címmel.  Érdekes volt egy ilyen régi bohóságot nézni. Második este tánczene is volt a bárban, ki is álltunk bátran, amiért a fiatalabb közönség kis szív jeleket küldött nekünk. No és hogy ki ne hagyjam, a szálloda medencéjében is úsztam egy rövidet. Szerencsére az ősöreg fürdőruháim még megvoltak a pincében és jók is  voltak. Sajnos a szusz gyorsan fogyott, de nem fulladtam bele. 

Összességében nagyon kellemes volt. Ha még élek talán megyünk majd jövőre valamikor megint, különösen, hogy felfedeztem, hogy a miskolci pályaudvarról megy egy busz, aminek a szálloda előtt van egy megmállója. 

Van fénykép is, sajnos a telefonomon, amit nem tudom hogy lehetne ide varázsolni.:-( 

Meleg van

 A melegnek én mindig örülök, nincs is semmi bajom vele. Szerencsére már kitalálták a klímát. Nálam 26 fokra van állítva, kellemes a lakás így. Élvezem is, bár tudom, hogy minden klíma fűti a környezetet, de mit tegyek? Ez van.

Nos tegnap melegtől függetlenül simán elújultam a buszmegállóban. Nekem ehhez nem kell hőség. Ha kora délelőtt sokáig kell ácsorognom egy helyben, akkor összecsuklom, mint egy zollstock. Ősrégi munkás életemben, mindig össze estem május elsején, a kivonuláson. 

Vártam a buszt, éreztem, hogy baj lesz, de az átok busz nem jött, én meg szépen lementem a földre. Egy fiatal lány ugrott segített, felálltam.Aztán nem tudom mi történt, de megint a földön voltam és valaki tartotta a lábaimat felfele.Kértem, hogy tegye le és segítsen felállni. Közben egy anyuka már telefonált a mentőknek, persze tiltakoztam. Jött egy erős férfiú, nyújtotta a két kezét, megfogtam és felálltam. A telefonálós a nevemet kérte, de nem mondtam meg. Aztán a korom is érdekelte, azt se mondtam., csak kértem, hogy hagyja már a mentőket békén. Mellém szegődött egy középkorú hölgy és haza kísért Megköszöntem, bele karoltam és hazajöttem. Még érdeklődött, hogy nem kellene-e felkísérnie, de meggyőztem, hogy már jól vagyok. 

Megmértem a vérnyomásomat, persze a béka popója alatt volt. Ittam egy nagy pohár vizet, befújtam a könyökömet, amiről kicsit lejött a bőr, plastubolal, megállapítottam, hogy tiszta felénk az utca, mert a fehér pólóm nem lett koszos és folytattam a napot, a tervezett kirándulás nélkül.  

Sajnos Lényem kicsit hisztis lett, pedig ő is megélte már az ilyen összecsuklásomat, de most azt hiszi azért van, mert mászkálok az utcán. Végül, ha meleg van nem állhat meg az élet. A covid alatt is mentem mindenhova, mikor lehetett, nem akarom, hogy külső erők irányítsák az életemet. Meg van az írva már, hogy mi történhet és mi nem, kár nekem mást akarni. Ma is átmentem hozzá, hiába ágál, hogy maradjak itthon. Délben ott van a gondozó, de különben egész nap egyedül van. Nekem ez a borzasztó, nem a meleg.  Az én koromban, már nem lehet megülni itthon, mert ha kizökken az ember a napi rutinból, már nem tud visszailleszkedni. Szóval köszönöm egyenlőre jól vagyok! 

Bad Kisslingen

A múlt héten aláutaztam  a Fesztivál Zenekarral Bad Kisslingenbe. Mint kiderült ez a kis város Németország legnagyobb gyógyfürdő helye, ahol nyaranta komolyzenei fesztivált rendeznek Miénk volt a nyitó koncert. Csak lestem milyen elegáns estélyi ruhás a közönség. Nálunk ilyesmit sajnos soha nem látok.A terem szép, 1911-ben épült remek akusztikával. A műsor is jó volt, meg is hozta a nagy sikert.  

Meglepetésemre a bejárat előtt II. Rákóczi Ferenc élt nagyságú bronz szobra várakozott egy karosszékben.  Hogy mi  köze volt a fürdőhöz, azt nem tudom, de jó volt látni. Gyönyörű parkok övezik a a gyógyforrásokat. Sajnos senki nem tudta, hogy mire is jók az ottani forrásvizek. A szállodánk is gyógyszálló volt, felszerelve fürdővel, szaunával, meg minden ilyen divatos wellnes dologgal. Ez engem nem érdekelt. 4 napig 4 különböző vendéglőben ettünk. A közös nevező, a hatalmas adagok és valamilyen fűszer, ami nekem nem ízlett, de mindenhol mindenben benne volt. 

A belvárosban mindenki rotátorral járt. Én még ennyi rotátoros embert soha nem láttam. Úgy tűnt, mintha ez valami divat lenne. Főleg a hölgyek jártak vele, de itt-ott láttam férfiakat is.  

Városi nevezetesség, hogy ott született Henry Kisinger, sokáig amerikai külügyminiszter. A család leszármazottai még mindig ott élnek. Ott voltak a megnyitón is, mint ezt a polgármester mondta.  A megnyitón a Bajor miniszterelnök is ott volt, sőt beszédet is mondott. A bajor ott egy külön népnek tartja magát, no meg a frankok is, akik szintén ott élnek Valahogy nagyon más egy bajor város és ember mint a berliniek. 

Pech sorozat + programok

 Ma egy hete a belvárosban  bementem a régi órasomhoz, mert már több órába lemerült az elem. Kis buta telefon a kezemben, mert menet közben kellett találkozni és én már 5 méteren túl nem ismerek meg senkit.:-(Elemek cserélve, kis duma, majd mentünk tovább a havi egy törzsasztal találkozóra. Másnap reggel indultunk Tapolcára a Fesztivál zenekar szervezésében. Onnan akartam felhívni lényemet, de csak az okos telefonomat találtam a táskámban. Ok. már tudok azzal is telefonálni, felébredtél, jól vagy, a szokásos reggeli kérdések. Közbe mondom, hogy képzeld otthon maradt a kis telefonom. Jön a válasz, nincs az otthon, az órásnál hagytad. Abban a pillanatban nem értettem semmit, de aztán megvilágosultam. Az órás felhívta az utolsó hívott számot.Kicsi baj volt, hogy az órás hétvégén zárva tart, így hétfőn tudtam csak érte menni. Mindeközben szombaton, mikor rohantam elkésve a fodrászhoz, a liftajtóban kiesett a kulcs a kezemből és egyből elnyelte a liftakna.Összes kulcsom egy csomóban van. Szerencsére el van dugva a pincében egy kulcs amivel aztán szerencsésen ki tudtam menni a házból. Így aztán a hétvége, telefon és kulcsok nélkül telt. 

Vasárnap a svájci egyesület szervezésében Esztergomba kirándultunk. Nem mintha nem ismertük volna már régen, de a társaság kedvéért elmentünk. Este elég lestrapáltan értem haza. Hétfőn aztán begyűjtöttem az eltűnt dolgaimat, sőt még egy csomag is előkerült az irodából, amit oda kézbesített valami futár. Kedden csak hajnalban keltem, takarítás! és tornáztam aktívan egy órát, mint mindig. Ma délelőtt kaját vásároltam, mert én voltam az ebéd soros, majd átrohantam Lényemhez és 6-ra mentem a Márai házba, ahol az ő műveiből volt felolvasás. Ifijú jött persze velem, így mától még egy Márai hódolóval szaporodott a hódolók száma.Nem is értem. Tanul magyar nyelvet és irodalmat, de Márairól nem is hallott semmit. No persze a Szerb Antal irodalomtörténetében Márai még nem lehet benne.  Holnap hangverseny  

Aki nem vette észre annak mondom, hogy a drágalátos "fagyos szentek" az idén nagyon pontosan érkeztek. Tegnap majdnem megfagytam.Ma se volt meleg. A szemem állapota pocsék, nagyítóval látom csak a javításokat. Az előadáson a 4. sorban ültem, de sejtelmem sincs, hogy hogy nézett ki az előadó. Férfi volt, de más semmi.Amúgy meg imádom az új egészségügyi minisztert. különösen mikor már flash mob van a brandenburgi Tornál Berlinben! Magyar követség nincs onnan messze.:-) Kb. ennyit tudok a jelenlegi helyzetről, de izgatottan várom a fejleményeket.   

Április 1.

Ma mintha tényleg tavaszodna. Remélem ez nem csak egy áprilisi tréfa lesz, hanem tartós napsütés. Pár nap és itt a húsvét. Kapkodok persze, mert olyan váratlanul jött,nekem aki nem sokat tanulmányozza a naptárat. Futkosok vásárolni, este rendelek, kínlódok a képernyő előtt mert nem látok. Nem minden oldalt lehet nagyítani. No de majd csak lesz valahogy, a karácsonyt is jól túléltem. 

Közben apró örömök és nagy bánat. Az utóbbi kedvenc doktornőm halála. Sokkal fiatalabb volt nálam és neki köszönhetem jó fizikai állapotomat. Nincs senki, aki a nyomdokaiba léphetne, nem tanított senkit és az ő szaktudását nem itthon szerezte. Most keresek orvost, de nem találok. A körzetink is olyan öreg, hogy már szinte hasznavehetetlen. Kijött Bandihoz, mikor köhögött és féltem, hogy tüdőgyulladást kap. Meg is vizsgálta alaposan. Ma már azt hiszem senki nem vizsgál hosszasan sztetoszkóppal és kopogtatással, de a körzeti közben néha elaludt.Nézni is szánalmas a nálam valamivel fiatalabb öreg doktort. Nem mondja meg neki senki, hogy abba kellene hagyni? Sajnálatos, az egész, mert egy igen jó és lelkiismeretes orvos volt.   

Beszéljünk az apró örömökről is Egy jó hangverseny, egy vacsora remek társaságban, a szokásos "Stamtisch" havonta egyszer és a jó beszélgetések a német ötye tagokkal. Holnap meg a Rózsavölgyiben egy vígjáték, reméljük jó lesz. Ha marad a szép idő, lesznek nagy séták, talán majd nem a környéken ügy intézve fogom leróni a napi kb. 7000 lépést. Nem számolom, hol több hol kevesebb, de ennyi az átlag. 

Kívánok mindenkinek kellemes húsvétot, töltse mindenki a napokat kedve szerint és élvezze a tavasz leheletét!