Vágyak?

Már a karácsonnyal kapcsolatban is eszembe jutott, hogy szegény mai gyerekek. Mint olvastam minden felé, az a divat, hogy már a hónap elején feldíszítik a fát kidekorálják a lakást és ezzel úgy hiszik, hogy növelik az ünnep hangulatát. Ezután a mai családban élő gyerek soha nem fogja megismerni azt az örömteli izgalmat, amikor vár a csengő megszólalására és bemehet a szépen feldíszített karácsonyfához és az ajándékokhoz. Igaz én már rég nem ünnepelek, de a gyerekkori kellemes szívdobogtató érzésre mind a mai napig élénkem emlékszem.
A napokban paradicsom salátát csináltam a húshoz és megint átvillant, hogy már ez is mindennapos mint annyi minden más. Régen vártunk a primőrökre, az első újhagymára, amit zsíros kenyérre szórtunk apróra vágva, aztán a retekre, majd a salátára és az első zöldborsóra. Ezek voltak a hétköznapi örömök. Ma már csak a spárgára kell várni, legalább is itthon, minden más egész évben kapható. Persze nem olyan finom, mint a régi, napon érett paradicsom, de egyáltalán tudja-e még egy mai fiatal, hogy milyen a valódi?
Amiért én irigyelhetném a fiatalokat, az a korlátlan szabadság, ami nekem sajnos nem adatott meg fiatal koromban. De ha mérlegre tenném azt a sok apró élményt és örömöt, ami nekünk megadatott valamilyen formában, be kell valljam, hogy az se megvetendő. Különösen ha hozzá teszem, hogy nem is tudják értékelni amit kaptak "szabadság" mert nekik természetes, mint az egész évben paradicsom, vagy a 4 hét karácsonyozás. De akkor mi okoz manapság egy fiatalnak izgalmas örömöt és várakozást?
Aki tudja árulja el!

Karácsony?

21 éve töröltem a naptáramból az ünnepet. Eleinte nehéz volt, de mára tökéletesen belejöttem. Igaz csütörtökön volt egy kis forgatag. Ki halat hozott, ki süteményt, mindenért hálás voltam. Tegnap csak a hús adagomat hoztam el a hentestől, no meg a gyógyszereket, amit sikerült még az utolsó percben feliratni, mielőtt a doktor nőnk jól megérdemelt szabadságára ment. Ez az év végi látogatás, járt némi pénzosztással, de megérdemli ő is és az asszisztensnő is, aki szó nélkül kijön oltást adni vagy vért venni. Port törölni nem szerető takarítónő is kapott egy kis extrát, ráadásul még csokoládét is hozott nekem. Estére azt hittem be van fejezve minden, mikor előjött B. egy csomaggal. Ez a 11. közös karácsonyunk. Még soha nem jutott eszébe ajándékot venni. Kifogás van. Feleségével rossz tapasztalatai voltak, ezer éve persze, valamint nekem mindenem van, neki viszont nincs ötlete. Tudomásul volt véve a dolog, ha nem is tetszett. Az idén viszont végre megtaláltam azt a kardigánt, aminek az elődjét 10 éve vettem neki és azóta imádja. Már a tisztítóba is csak nyáron tudom elvinni, mert máskor kell. Nem kifejezetten karácsonyra, de megvettem. Lehet, hogy ettől jutott eszébe a dolog. Minden esetre egy nagyon becsomagolt elég nagy kocka alakú dobozt nyomott a kezembe. Ebben volt egy ezüst színű fém henger alakú doboz, abban pedig bársony párnán egy normál méretű tégely, a világ legdrágább arckrémével. Ezt a krémet már mindig rám akarta dumálni, mert mikor elégett az arca ezzel kezelték a kórházban. Én persze mondtam, hogy ennyi pénzt nem kenek magamra és úgyse hiszek ezeknek a kenőcsöknek a regeneráló erejében. Most aztán kenem és várom az eredményt.
Mindezek után boldog semmit tevésbe süllyedtem. Tegnap még néhány e-mail és sok telefon, nem mindig boldogító hírekkel. Ma futottunk egyet a városban és sikeresen beszereztük a hétvégi újságjainkat. Ebédre volt hal, aztán olvastam és aludtam. Az imént ránéztem az órámra és már 7 óra volt. Megint elmaradt ez meg az, de a pischinger tortát még megcsinálom. Kb. 10 éve készülök rá.Most végre van hozzá minden itthon. A vaj már biztos megolvadt, összekutyulom a krémet megkenem és várok holnapig. Aztán vihar sebesen felfalom. Ebédre csak húsleves lesz és más semmi. Holnap fodrászolok, holnapután semmi nincs. Kedden talira megyek, kíváncsi vagyok milyen lesz. Ünnep? Az mi?:-)))

2016

Még nincs vége az évnek, de valahogy olyan nagyon rossz évnek tűnik. No nem személyesen nekünk, hanem úgy általában.
Ha hazánkkal kezdem, akkor meghalt két kiváló irodalmár. Egyik se volt igazán öreg, ha a rák nem lép közbe, még jó néhány évig folytathatták volna irói tevékenységüket, mindannyiunk örömére. Személyes sorsomból kiindulva, soha nem értem, hogy miért mindig a jókat éri ilyen betegség és megpróbáltatás. Lenne ötletem bőven, hogy kiknek járna ilyen sors, de ők élnek vidáman mindannyiunk kárára.
Aztán itt van a politika. Minden megtörtént, amiben senki nem hitt, sajnos semmi pozitívum. Kezdődött a Brexittel, ami szerintem ugyan nem nagy kár, mert az angolok ugyis mindig csak a mazsolát akarták a kalácsból. Viszont rémisztő volt olvasni és hallani, hogy hogy tudták a populisták meghülyíteni a népet. A legvadabb, már másnap hallani se akart semmiről, lemondott és eltünt. Nem sokáig persze, mert Trump megválasztása után rögvest elment kicsit talpat nyalni. Akkor már el is jutottunk az igazi katasztrófához, Trumphoz. Nos az amerikaiakról soha nem volt nagy véleményem, már Reagan megválasztásakor is azt mondtam, hogy egy rossz szinésznél nincs lentebb. Lett. Az ifjabb Bush se volt egy babapiskóta. A slamasztikát amiben ülünk neki köszönhetjük. De még van lentebb ez lett Trump. Ez kb.olyan szinvonal, mintha itthon Fábry Sándort választanák meg elnöknek. Primitivség csúcs. Egy napra Amerikába mindenki sokkolva volt, de már kezd minden jó lenni. Hat a néphülyités a médiákban, legalább is azt tapasztalom azoktól akikkel ilyen-olyan kapcsolatban vagyok, hogy már nem is annyira rossz, majd kialakul stb. Már nem baj, hogy a leendő külügyminiszter puszipajtás Putinal, hogy Trumpnak nagy üzleti érdekeltségei vannak minden fele a világban, amiről nyilván nem fog elfelejtkezni elnöksége idején és még sorolhatnám.
Egyetlen pozitívum a megismételt Osztrák választás volt, de elég nagy félelmeim vannak a jövő évi europai választásokkal kapcsolatban. Erről majd írok jövő ilyenkor ha még élek.