Rémhírek

Olvastam már tegnap is a facebookon, hogy egy rokkant nyugdíjas megműtötte saját magát. Eltávolította a vérrögöket a lábából stb.
Ma beleolvastam a kommentekbe. Egyetlen ember nem kérdőjelezte meg a hír igazságát. Elképzelhetetetlen számomra a dolog. Egyáltalán honnan tudta, hogy hol az a vérrög, másrészt egy ilyen vérrög nem borsó nagyságú, jó esetben nem is látni szabad szemmel, pláne ha ömlik a vér.  Aztán lehet akár milyen kemény ember, egy ilyen fájdalomtól simán elájul, sőt el is vérezhetett volna.
Igazán nem védem a magyar egészségügyet, még ha pillanatnyilag jó benyomásaim vannak is. De ekkora hülyeséget bevenni és terjeszteni, az ész megáll! Aztán elgondolkoztam, hogy semmi se véletlen, a kommentelők nyilván a jelenlegi kormányra szavaztak, mert akkor azok hintették a port.:-(((

Hihetetlen történet.

B.-nek már utazás előtt kiderült, hogy Carpat alagút syndromája van, ami azt jelenti, hogy elérzéketlenedtek az ujjai. Meg kell operálni. Miközben ő az orvosnál járt, ahová a körzeti küldte én a neten nézegettem egy jó kézsebészt. Találtam is egyet. Mit ad Isten őt az orvosa ugyanahhoz utalta. Sebész a Sportkórházban dolgozik, de mint én kikutattam a Budai Egészségközpontban is rendel. Ma reggel próbált ott B. időpontot kérni és valami októberi dátumot kapott, szín maszek alapon.
Erre én felhívtam a beutalón szereplő számot és láss csodát, aug. 17-re kaptam neki időpontot. Csodálkozom, de van ilyen. Az igen rendes és alapos neorologus, akihez a körzeti utalta, rengeteget foglalkozott már vele. Elküldte valami különleges és ritka betegségek intézetébe, ahol műszeresen megállapították a bajt. Eddig még senki egy fillért nem kapott.
Körzeti aki szintén egy lelkiisemeretes fajta, karácsonyra szokott kapni egy borítékot. Ha baj van házhoz jön, ami számomra szintén egy csoda. Ilyet egyetlen országban se tapasztaltam vagy hallottam, hogy orvos házhoz menne. Szóval nem tudom. Lehet, hogy a honfitársaim rontják el az orvosokat?

Ugyanakkor tisztában vagyok vele, hogy pocsékul fizetik az orvosokat és végül mindenki fog kapni borítékot, de itt a példa, hogy megy ez anélkül is.

Amerikának vége, de az élet megy tovább!

Tegnap haza érkeztünk B. szerint életünk legrosszabb útjáról. Ez az út végig idegeskedés izgalom volt. A 10 év alatt nem hangozz el köztünk összesen ennyi hangos szóváltás , mint ebben a közel 3 hétben. Nincs persze jelentősége és el van minden feledve. Egyszerűen mindketten idegesek voltunk. Ehhez társult az extrém kellemetlen időjárás, ami röviden egy borús török gözfűrdőnek tudnék csak leírni. Ha kis is sütött egy néhányszor rövid időre a nap, akkor se volt sok kedvünk menni sehova a hihetetlenül fullasztó pára miatt. No meg nem egyszer valamelyik hivatalban vártunk a sorunkra, a kint 30+ fok után a benti 17-18 fokban.
A csúcs aztán az utolsó nap jött. Miután hétfőn délben átadtuk a lakást, aznap éjszaka már egy szállodában kellett aludnunk. Szerencsénkre a vevő egy kellemes ember, így ott hagyhattuk a nagy kofferjeinket a lakásban másnapig. Ettől kezdve, úgy éreztem magam mint a kivert kutya. Az érzés hamarosan fokozódott. Elmentünk a szállodába, ami jónak tűnt. Egész közel hozzánk, ismerős környezet. Bementünk és egy pillanat alatt belénkfagyott a lélek. A légkondi 62 fok Fahrenheitre volt állítva. Még B. is megborzongott. Gyorsan átállítottuk a szokásos 74-re és kimenekültünk a szobából. Elmentünk ebédelni, majd órákat bolyongtunk egy mallban, leginkább a lemerült karóra elememet kellett kicseréltetni. Végül visszatértünk, jó fáradtan, a szállodába. Ott akkor nem volt már hideg, viszont érezhetően nedves volt a levegő. Ismét megoldódott egy rejtély, hogy miért is hűtenek mindenütt esztelen hidegre. Primitív a klíma rendszerük, nem képes a nedvességet kivonni a levegőből. Ez egyébként alap követelmény a klímáknál. Ráadásul nagy hangon ki-be kapcsolt a rendszer, egyszóval borzalmas volt. Egyedül a folyósokon volt normál légkör, de ott nem lehetett aludni.
Amerikai szállodák jellemzője a hatalmas szoba. Náluk ez a fontos. Partit lehetett volna rendezni, de a koffert csak a földre lehetett lerakni. Nagy ágy, vele szembe hatalmas képernyő, majd a sarokban egy jó méretű íróasztal. Közben üres fal, ahol bőven lehetett volna valami állványt, padot vagy valamit oda rakni a bőröndöknek. Volt egy szófa is, sajnos ott fújt a leginkább a hideg levegő. Ehhez a táncteremhez képest kicsi fürdőszoba, ahol se fűtés se hűtés nem volt. Szálloda ott a tengerparton üdülésre szolgál, így ez a megoldás elég primitív. Volt pool is meg wirlpool, szóval nem egy átutazó motel volt a hely. Na és a reggeli. Önkiszolgáló, ez rendben. De eldobható tányér, pohár, plasztik kés meg villa. A kaja és ital kínálat ennek megfelelő. Az IKEA ehhez képest egy első osztályú étterem.

Visszagondolva a megtapasztalt amerikai szállodák mind ilyenek voltak. Még az eszméletlenül drága newyorki is. Ott pl. szekrény nem volt csak fogasok és a fürdő akkora volt, hogy a fogkefe és fogkrém számára se volt egy polcocska vagy valami. Volt viszont egy nagy szoba, szárnyas ajtókkal összenyitva a háló résszel. Ha az ember tripadvisoron vagy más hasonló helyen szálloda értékeléseket néz, az  amerikaiak mindig kifogásolják, hogy kicsi a szoba. Azt, hogy normális a hűtés és fűtés, tisztességes a reggeli, észre se veszik.
Na persze ahhoz, hogy tudjam mennyire igaz volt a régebben elterjedt hit, miszerint az amerikaiaknak főleg a látszat a fontos, hogy nagy általánosságban primitívek, unpraktikusak, nem tudnak gazdálkodni a lehetőségeikkel stb. stb. kellett egy ilyen alaposabb környezet tanulmány, amiben részem volt az utóbbi években. Apám barátainak elbeszéléseiből valamint olvasmányaimból kialakult ellenszenves Amerika kép egy jottányit se változott pozitív irányba. Most már tudom, hogy nem voltam igazságtalan, a valóság még sokkal rosszabb mint amilyet képzeltem.

Most örülök, hogy Európában vagyok, hogy ide születtem, mert a kultúra mégis csak itt lakozik és nem odaát.
Lassan bevetem magam a mindennapokba és biztos leszek a jövőben is közlendőim, ha nem is Amerikával kapcsolatosak. Új blogot lusta vagyok nyitni, akit érdekel majd olvas itt tovább. Vannak még előttem utak, lesz beszámoló is ha nem is napi rendszerességgel.

Zajlik az élet, csak lassan.:-(

Az éjjel és ma egész nap is ömlött az eső. Reggel megjelent az autó hirdetésünk az ujságban. 10-kor telefonált valaki, hogy megnézné, egy óra múlva itt lesz. Eltelik az óra, telefon, majd most indulnak mert eddig nagyon esett az eső és tényleg esett nagyon. Végül egy óra után megérkeztek és meg is vették az autót.
A csomagszállítókat három órára vártuk, előzetes telefon szerint. B. reggel korán még pakolgatott egy kicsit, de végre le lett zárva minden doboz. A végén már kénytelen voltam odanézni, hogy mit pakol, mert kitüremlekedett a cucc a nappaliba a tv elé. Mondogattam magamban, nem szólok, nem szólok. De azátn mikor kimentem a konyhába és eltüntek az összes késeim és az olló is, mégis megszólaltam. Otthon két komplettül felszerelt háztartásunk van, minek???? De drága ember már csak ilyen. Elképzelhetetlen cuccokat költöztetett haza, anno mikor eredetileg haza költözött. Mikor feljött Pestre nem győztem elajándékozni és kidobálni a sok fölösleges holmit. Most közöltem, hogy hozzám ne hozzon semmit, a két vastag téli pongyolámon kívűl, ami tömitésnek kellett.  Szóval azt hittem, nyugodt napom lesz. Persze nem lett. Az autóért holnap délelőtt jönnek. Gyorsan kellett szerezni egy bérautót. Ez nem gond, a kölcsönző közel van, hatig el kell hozni. A csomagszállítók, meg nem jöttek. Telefon, visszahívás úton vannak. Végül félhatkor csak elment, mondanom se kell, hogy 10 perc múlva itt voltak és nagyon siettek. MInt mesélték, időnként félre kellett állniuk, mert annyira esett az eső, hogy nem láttak az orrukig sem. Mondtam, mese nincs, eddig mi vártunk, most nekik kell egy kicsit várni. Nemsokára megérkezett B. és most végre elvonultak. Már csak egy kérdés van, mit csinálunk itt most még egy hétig ebben a dög időben.

Folytatás

Ma reggel B. közölte, hogy felhívja a szállítós nőt és megmondja, hogy mégse lesz meg a csomag péntek estére. Nem tudom milyen arcot vágtam, de elég hangosan reagáltam a dologra. Szerencsére telefonálni is utál, így maradt a péntek este. Ezután lázas pakolásba kezdett. Egy fél szoba tele van már, nem tudom mivel. Jómagam csak két remek serpenyővel járulok hozzá a csomaghoz. Tényleg remekek és sajnálnám itt hagyni, miután Europában lassan tisztességes teflon serpenyőt már nemigen árulnak. Miután tegnap lábmozgatás okán egy órát sétáltunk egy nagy plázában, ma a praktiker szerü helyre mentünk. Kész téboly ez a lakásba zárt állapot. Néha már rohangálok fel és le, mint egy ketrecbe zárt oroszlán.
Másik "idegnyugtató" dolog az autó ablak. Kijött a pasi megnézte, majd jött a megbeszélt időben, hogy berakja. 5 perc múlva elkezdett zuhogni az eső, pedig nem is volt különösen borus az idő. Ma is háromszor esett. Nem tudom mikor lesz megcsinálva az üveg, közben péntektől már megjelenik a hirdetés. B.-t gondolom kicsit bántja a lelekiismeret, miután én évek óta mondogattam, hogy "hivd már fel azt az üvegezőt!"

Hab a tortán, hétfő éjszaka kétszer vonultak ki hozzám a riasztósok és a barátnőm szegény. Nem volt semmi történés, eddig. Az egyik balkon riasztott.:-(((  Ha ez így folytatódik a lakásom rabja leszek.

Lassan beindulunk

Jobban mondva B. beindul. A legnagyobb bajom itt, hogy nem vagyok önálló, nem tudok ügyintézni stb. Ma azért nagyot léptünk előre. Másfél óra totyorászás után elindultunk a jogosítványos hivatalba. Az ügyintézés hihetetlen gyors volt, már amikor végre sorra kerültünk. Ugyanott elintézte az a kis sárga pecsétet is, amit rá kell évente ragasztani a rendszámtáblára és pont lejárt. Nem egészen értem a rendszert, de ez volt az utolsó ilyen.
Miután svungban volt, figyelmeztettem a telefonokra is. Nos itt akadt egy titkos segítségem. A szállító céggel megállapodott, hogy szól mikor kész a csomag és akkor majd küldenek érte valakit. Az imént telefonált a lány (magyar persze), hogy el tudja-e készíteni a csomagot péntekig, mert akkor éppen jön erre valaki és elvinné Miamiba, ahonnan jövő héten indul egy hajó, amire fel tudná tenni a csomagot. B rögvest közlte, hogy nem. Letette a telefont és kérdeztem, hogy mégis mikor akarja megcsinálni? Ma még csak hétfő van!!! Elgondolkozott és visszahívta a lányt, hogy ok megcsinálja péntekre, jöhetnek érte. Micsoda siker!!!
Persze van még tenni való bőven, de egy szikla fog leesni a szivemről, amikor elviszik a csomagot. Közben csendben lesek, hogy milyen kacatokat fog össze szedni és haza küldeni. Szvsz minden van otthon ami itt van, de mindegy. A lényeg, hogy ne indulás előtt 1 nappal kelljen itt topogni, hogy jönnek-e a csomagért vagy nem és ha igen  mikor stb.

Ma délelőtt egész normális idő volt és szivesen kimentem volna a tengerbe pancsolni egy kicsit, ami fürdőkád melegségű. Most már megint beborult, biztos lesz megint eső valamikor. Ha jól nyomom a dolgokat, akkor jövő héten esetleg még az is összejön.

BIO!

Rettenetes ez a bezártság. B. Ma délelőtt autót mosott, aztán pont mikor ebédet akartam csinálni nekállt a konyhapultot csiszolni. Erre semmi szükség nem volt, de unta magát, szerintem. Én közben megfejtettem egy egész rejtvényújságot, miután kiolvastam a helyi ujságunkat. Időnként szabályosan elzsibbadok deréktól lefele. Délután, amikor már látta a drágám, hogy kezdek nagyon szenvedni, kitalálta, hogy menjünk vásárolni. Persze semmit se akartam venni, de azért végig vonszolódtunk egy nagy mallon. Mindig sajnálom a szerencsétlen eladókat, akik ki tudja hány órát vannak a teljesen ablaktalan épületben. Sokszor kérdezik tőlünk, hogy milyen idő van kint. Most, mondjuk nem rossz, miután kint elviselhetetlen a nedves meleg.
Ezután átmentünk az élelmiszer üzletbe. Ez az első, ami egy bevásárló központhoz kapcsolódik, de persze csak kivülről lehet megközelíteni, így az egyik parkolóból a másikba autóval kell menni. Ezt soha nem fogom itt megérteni, hogy miért építik a szupermarketeket teljesen külön a a bevásárló központoktól. Ez ami egy épületben van vele, teljesen új és nagyon bio. Én a bio dolgokat ívben kerülöm, mert nem hiszek benne és pofátlanul drága mindenütt. Mai példám. Kis doboz málna, szépen néz ki $2.79. Megyek egy lépést tovább, jé itt is van málna. Rá van írva, hogy BIO. Ugyanakkora doboz, súly minden mint a másik, de ez $4.97. Rendszerint nem tudom megjegyezni az árakat, de erre még most este is emlékszem, mint  kirívó példára. Ennek ellenére ez az üzlet, összehasonlítva a többivel jól megy, igaz csodás húsos és halas részlegük van. Itt persze olasz szalámi nincs. Feltehetően szalámiban nem létezik bio. Igy aztán át autókáztunk még egy üzletbe, az egyetlen ahol szalámit is árulnak. Szerencsére csak 31 fok volt de teljesen borus, így nem izgatott annyira a kocsiban hagyott élelmiszer. Ez valahogy itt még senkinek nem jutott eszébe, hogy a parkolókra valami árnyékolókat is lehetne csinálni. Beállni hőségben egy ilyen parkolóba, maga a pokol. Az összes kocsi ontja magából a meleget.

Nem könnyű az élet....

Ma délelőtti feladat a bank volt. Szerencsére jól működtek és már volt egy új kártya és hozzájutottunk a pénzünkhöz. Ezután jött a neheze.
Megint egy olyan dolog, amiért mélységesen útálom ezt az országot. Itt csak az ember, akinek van jogosítványa. Azt is ellopták és ekkor jöttek a komplikációk. A biztosítás az autóra napokon belül lejár. Ilyenkor ha valaki odamegy az elveszett helyett új jogosítványt kérni, nem kap. Amíg nincs autó biztosítás addig nincs jogosítvány. Mi van ha nincs is autóm és van jogosítványom? Kérdem én a hülye európai. Akkor először igazolni, kell, hogy eladtad a kocsit.
Lényem másfél órát ült a neten és kb 40 percet a telefonon, ez ügyben. Közben ajánlgattam, hogy írjunk egy papírt, hogy én megveszem a kocsit, vagy vigyük el a szomszédos kereskedőhöz, aki tudjuk mennyit fizet érte ha oda visszük. Lassan kiütést kapok az autó szó hallatán is. Hogy lehet egy életet arra felépíteni, hogy jogosítvány. Kötelező??? Nem. Itt is lehet kérni személyi igazolványt, de akinek nincs jogosítványa azt lenézik, vagy furán néznek rá stb. Gyűlölöm ezt a mentalitást.

Most itt ülünk egyre éhesebben és várjuk, hogy a biztosító átküldje a papírt a biztosításról, elvben ugye még érvényes a régi is néhány napig, de az nem számít.:-(((

Ez is jól kezdődött.:-(

Szerda délelőtt, vihar még sehol se volt, megrendeltem a taxit félhatra. Akkor ömlött az eső legjobban. Plusz pontban félhatkor telefonált a taxis társaság, hogy sajnos nem találnak kocsit számomra. Dühös voltam, hiszen mondtam, hogy repülőtérre megyünk, ismernek is, szóval szerintem jogos volt a felháborodásom. Hölgy megígérte, hogy mindent megtesz, kb. 10 perc. OK ez még belefér és úgyis tudom, hogy nincs mit tenni, ha Pesten elered az eső nincs taxi. Lényem közben lement, mobilom lemerült, taxisok vonalason hívnak. Aztán kiderült, hogy a taxis ott volt félhatkor, de annyira ömlött az eső, hogy csak várt. Lényem se tudott kimenni a garázsból, de végül is 10 perc késéssel elindultunk, ami még bőven benne volt az időben. Remekül eljutottunk az Üllői útig, ott viszont totál be volt dugulva az út. Taxis elment mellékutcákon, ahol olyan tócsák voltak, hogy én nem mertem volna belehajtani, de végül is a Nagyvárad térnél vége volt a bűvészkedésnek és  vissza kerültünk a normál útra, ami állt és nem mozdult. Erre lekerültünk az ötös útra. Soha nem látott környéken jártunk, valódi kaland túra volt. Közben láttunk rengeteg faágat a földön, sőt kidőlt fákat is kerülgettünk később, miután már elmentünk  nagybani piac mellett is és valahol Pestszentimrén át döcögtünk. Ahol lehetett taxisunk igen vadul hajtott, előzött kivágott bevágott, amit normál esetben nem nagyon értékelek. Az idő meg csak telt szépen. Már nem is izgattam magam, gondoltam ugrott a szálloda Zürichben és vajon átbukolnak-e minket a viharra való tekintettel a kora reggeli járatra. De végül is másfél órai utazás és másfélszeres pénz árán mégis elértük a gépet. Már fent ültünk rajta, mikor észleltem, hogy a szívem még mindig úgy dobogott, hogy szinte fájt.
Zürichben aztán a szálloda rendben volt, jót aludtunk és délben szép kényelmesen besétáltunk a géphez.
Na de az a tömeg ami a repülőtéren volt az nem normális. Elgondolkoztam, hogy mióta az eszemet tudom, soha nem utaztam sehova nyáron. Okos voltam. Iszonyat ami ilyenkor a repülőtéren van.
Ma szerencsére nem volt ellenszél, így 10 óra volt "csak" az út. Végig néztem három teljes filmet és még mindig nem értünk ide. Közben persze volt evés-ivás dínom-dánom, de megállt az idő. Végül is csak leszálltunk, átestünk az undorító automata + személyes bevándorlási procedúrán és vártuk a bőröndöt. Nekem örök rém álmom, hogy megérkezek valahová és nem jön meg a csomag. Nos először csak vártunk. Kb. 50 perc után közölték, hogy villámlik kint ezért nem tudják lerakni a csomagokat, várjunk. Aztán nagy nehezen csak megindultak a csomagok. Elég gyorsan kezdtem mondogatni, hogy ez a csomag nem fog megjönni, de Lényem leintett. Nagyon nem izgultam, mert a legnagyobb bőrödbe beletettük a következő legnagyobbat és más alig van benne. Egyetlen igen könnyű nyári ruhám, meg talán egy kis táska és más semmi. Kivártuk míg mind a kb. 300 utas megkapta a csomagját, aztán mentünk az illetékeshez. Ki tudja szegény cucc hol landolt és mikor ér ide. Remélem belefér az érkezése a 3 hétbe amíg itt leszünk.
Haza fele a taxiban, átvillant a fejemen, hogy most még csak az hiányzik, hogy ne menjen a klíma. Kint 37 fok volt zuhogott a langyos eső. Bejöttünk a lakásba és tényleg nem ment a klíma. Már kérdezni se merem, mi volt vele. Lényem valami elemet emlegetett, ami lemerült. Eddig azt se tudtam, hogy van benne elem. Minden esetre meg tudta csinálni. Jelenleg is villámlik és dörög, csak otthonnal ellentétben ítt egy fokot se fog lehűlni.

Szemét

Most olvastam egy komoly újságban a következőket. Svédországban harminc valahány szemétégető erőmű van, ami huszonvalahány ezer családot lát el árammal és több mint egy millió háztartást fűt távfűtéssel. Ez már régóta remekül működik. Most viszont kezd kevés lenni a szemét. A svédek rettenetes környezet tudatosak, aprólékosan válogatják szét a szemetet és amit csak lehet ujrahasznosítanak. Egy példa, a tejes doboz tetejét külön gyűjtik a doboztól, miután az műanyag stb.
Most aztán ott tartanak, hogy Norvégiából és Angliából importálják a szemetet. Persze ezt is környezet védő módon, hajókkal szállítják, amelyeknek a retúr útjukon nem lenne rakományuk.
Mint a cikkben írják, egyetlen reményük lehet csak, hogy ezek az országok még sokáig nem érik el a svéd szemét standardot, mert ha majd azok is elérik, akkor a svédek fázni fognak.:-)))

Na most, hogy éppen útban vagyunk Amerikába, ott kellene ezt bevezetni, mármint a szemétégető erőműveket. Ott aztán van szemét dögivel, mert mindenki mindent eldobál és az újrahasznosításról még nem is igen hallottak. A mi lakótelepünkön 2 éve lehet egy helyen bedobni a papírt és egy másik helyen a plasztikot. Mit mondjak nemigen törik magukat a kedves lakók.

Most azon gondolkozom közben, hogy néhány éve elbontották a rengeteg pénzért megépített zürichi szemétégetőt. Extra drága építkezés volt, mert majdnem a városban volt és igen extra füstszürési előírások voltak. Nem hinném, hogy a szemét fogyott el, inkább a város nőtt és lakóházakat építettek azon a területen.  Szemétégetőt persze megszavaztuk és adópénzből építették.:-(

80 év!

Soha nem hittem volna, hogy 20 évvel túlélem a magam számára reálisnak tűnő életkort. Ha őszinte akarok lenni a 10 évvel ezelőtti "ünnepség" vidámabb volt, többen voltunk. Most a nehezen össze-szedett 14 főből egy meghalt, amitől egyből kettővel lettünk kevesebbek. Aztán az utolsó napra egy férj szalmonellás fertőzést kapott egy nő pedig epegörcsöt. Így aztán szerény 10 főre apadt a vendég sereg.
Sikerem volt az étteremmel ami egy szörnyű helyen van és B. kiállt az ajtóba, nehogy eltévedjenek a vendégek, annyira nem is tűnik fel a hely kívülről. Bent aztán volt nagy AHA!!! élmény.

Miután szerencsésen visszajött a hangom, bemelegítőnek elmondtam, hogy ki kicsoda és mikor keveredett az életembe. Mondandómat a németeknek előre leírtam, hogy ne kelljen kétszer mesélnem. Utoljára B. került az életembe, mint mondtam "az internet hatalmas tengeréből kihalásztam egy igazi aranyhalat."

Evés közben aztán jöttek a pohár köszöntők. Mondhatom, hogy tegnap minden szép és jó voltam. "legjobb barát, legkedvesebb sogórnő, legvagányabb, legügyesebb, stb." Még olyan is volt, aki megköszönte, hogy a barátnőnek nevezem. Miután csak egy pohár pezsgőt szopogattam el egész este, így tudom, hogy mindezt nem kell annyira komolyan venni, de egy estére jó volt hallani.

Fogadott húgom óriási meglepetést és örömet okozott az ajándékával, mert ennyi gondolkozást nem néztem ki belőle. Először is saját kezűleg computeren készített egy kártyát, amire belül egy néhány hónapos koromban készült fényképet scannelt be + szöveg. Ez már önmagában is nagy teljesítmény, de aztán jött még a java. Egy könyv, amin egy zöld szövet borító van, saját varrás, ráapplikálva anyukájának egy hímzése, ami valamikor a gyerekszobám (igen olyan is volt:-))) disz párnáját díszítette, egy Pinokió. Párnahuzat persze már rég elfoszlott, de ő kivágta belőle a hímzést és ráapplikálta a könyv borítóra. Na és a könyv, nem más, mint a Pesti Hírlap 1935-ös kemény fedelű naptárja. Most, hogy írom, még mindig egészen meg vagyok hatódva. Hab a tortán, hogy a zacskó mélyén egy nagy plasztik edényben, 12 drb. barackos gombóc is lapult.