Belváros

Berándultam ismét a Városba. Ott van egy biztos helyem az óra elem cserére. Jó régi órásüzlet, alapítva 1800 valahányban. Sajnos elég lepurcantan néz ki már, ráadásul bagó szag is volt bent, akár csak tegnap a virágosnál.:-(((
No de örülök ha még egy régi üzlet a helyén van. Elem cseréket letudva, ballagtam tovább a Petőfi Sándor utcába. Nos ez most egy örömforrás. Autó alig, az elültetett fák élnek és szép zöldek. A szemem sarkából láttam valami kiírást a volt Főposta bejáratán. Megnéztem. Nyitás 2011 második félévben. Hm. ez mintha már rég elmúlt volna. Azt a postát annyira sajnálom. Amilyen undorító hely volt a szintén bezárt és eladott Krisztinavárosi posta, annyira kellemes és otthonos volt a Belvárosi. Főleg, hogy valamikor kicsit fel is újították, legalább is lepucolták a falburkolatokat és kifényezték a rezeket. Az előtérben a régi telefonfülkék, ahonnan még tantusszal intéztem a titkos telefonjaimat. Tovább menve betértem az 1873-ban alapított keztyüshöz a Régiposta utcába. Ő meg a szomszédos nyakkendős még mindig biztos pont a belvárosban. Ellentétben az órással szépen modernizálva van az üzlet és változatlanul egy kedves őszhajú hölgy szolgál ki, aki érti a dolgát. Végre, 3 év után, sikerült megtalálnom az elvesztett sötétkék kesztyűm utódját. Az elmúlt években kerestem már többször nála, de kerestem Olaszországban is és New Yorkban is, sehol nem árultak sötétkék kesztyűt. Most van nálam öröm, megérte bemenni a városba.
A Váci utca nagyon feledős manapság, tobzódni lehet az üres, kiadó üzletek közt.:-(
A Kristóf téren viszont igen kulturált körülmények közt evett ivott a kisszámú turista. A Deák Ferenc utcában, jókat tudnék vásárolni ha 50 évvel fiatalabb lennék, jó akkor meg pénzem nem lenne. Miután a haza buszom elment az orrom előtt, még megszemlélhettem, hogy újabban igen rendes városnéző buszok közlekednek. Megállnák a helyüket bárhol a világban. Kettő ment el amíg vártam, sajnos mindkettőn csak 2-3 ember utazott. Remélem az elmúlt napokban nagyobb volt a forgalom, turistailag.
Már majdnem itthon voltam, mikor bekövetkezett a csúcsélmény. Anyuka egy iker babakocsival, ami akkora volt mint egy tank, feltuszakolódott a buszra és utazott 2 megállót! Eszem megáll. Ennyit nem képes sétálni a gyerekeivel, szép zöld környezetben? Ha belegondolok, anyám 1 éves koromig naponta besétált velem, én a kocsiban persze, a nagymamához, aki a Visegrádi utca elején lakott. Mi pedig a Róbert Károly köruton túl 3 sarokkal kifele. Este pedig Apámmal együtt hazasétáltak, mert a villamos pénzbe került + babakocsival senkinek nem jutott eszébe villamosra szállni. Totál elkorcsosulnak már a népek manapság.

Megdühödtem

Mérgem folytán elbucsuzhatok egy életformától. Mióta kinőttem az iskolából a napot újságolvasással kezdtem. Még utazáskor is ragaszkodom mindig valamilyen újsághoz. Nekem eddig nem volt reggel a reggel ha nem olvashattam újságot. Erre most mi történt? Már márciusban kaptam kedves levelet a média log nevű cégtől, amelyik a lap terjesztéssel foglalkozik. Mint írták az alválalkozó minden előzetes figyelmeztetés nélkűl felmondta velük a szerződést, minek következtében az újságkihordás körül zavarok keletkeztek. Legyek elnéző, igyekeznek stb. Akkor nem is izgatott, hiszen nem voltam itthon. Gondoltam van még egy hónap, addigra megoldják. Mióta hazajöttünk esetleges volt az újság léte vagy nemléte. Volt, hogy csak későn jött, vagy délután jött, tegnap viszont egyáltalán nem jött. A délelőtt folyamán vagy háromszor lementem megnézni, de nem volt. Estére kellően felhúztam magam és írtam e-mailt. Közöltem, hogy ha úgy érzik, hogy nem képesek a rendszeres kihordásról gondoskodni, akkor inkább lemondanám az előfizetésemet, mert a jelenlegi állapot csak bosszúságot okoz. Én naiv. Úgy gondoltam, hogy majd jön levél, hogy igyekeznek, gondoljam meg, adjak még egy esélyt stb. De nem. Simán visszaírtak, hogy tudomásul vették és kész. Kíváncsi lennék, hogy az újság kiadója vajon tudja-e, hogyan viselkedik a terjesztő? Azt is szeretném tudni, hogy a mostani munka nélküliség mellett, miért nem lehet embereket találni akik kihordják az újságot. Az is egyfajta munka szerintem. Nem is túlzottan nehéz, gyakorlatilag bárki meg tudja csinálni ha akarja. De hát ha nem, akkor nem. Kezdhetek kialakítani magamnak valami másfajta reggeleket. Ki fog alakulni. Szerencsére Amerikában úgy jön az újság mint egy óramű, meg se fordul az ember fejében, hogy esetleg nem jön vagy késik. A tartalmán se húzom fel magam soha és akár 1 órát is el lehet olvasgatni benne reggelente. Itthon meg?:-(((

Okos!

Olvasom a svájci újságot, belföldi híreiket is. Írják, hogy évente rengeteg házasságot kötnek ott vegyes párok. Az egyik fél külföldi. Miután a többnyire messze lakó hozzátartozók odautazása az esküvőre túl drága lenne, újabban lehet kérni komputeres közvetítést. Skypeevel megy a dolog. Nekem ez nagyon tetszik. Nincs semmi felhajtás sokadalom, kiadás, semmi. Ifjú pár elvonul esküdni, rokonság szerte a világban bekapcsolja a komputerét és részt vesz az esküvőn. A megmaradt pénzt aztán kettesben el lehet verni. Milyen kár, hogy az én időmben ilyesmi még nem volt. Mit nem adtam volna érte, ha a szüleim, legalább ily módon ott lehettek volna akkor velem.
A komputer jó, az internet csodás! Nem győzőm zengni a dicséretét.

Közben megtaláltam az igazi láb doktort. Semmi gond, ők tárgyalnak a biztosítómmal. intézik a számlát helyettem. Ez számomra a dolgok rendes menete. Kár, hogy ezek a helyek egyrészt fehér hollók, másrészt a magyar nyugdíjas átlagnak nyilván túl drágák. De változatlanul állítom, hogy ebbe az irányba kellene menni. Mindenről számla, a biztosító térit a betegnek és az igazán rászorulóknak teljes ingyenesség. Valamint gyermekkortól ránevelni mindenkit, hogy semmi nincs ingyen, mindennek ára van és mindenkinek magáról kell gondoskodnia. Tudom mindig lesznek akik ezt valamilyen okból nem tudják majd megtenni, de számukra vannak a szociális juttatások.

Elveim

Ma komoly konfliktusba kerültem önmagammal. Már egy éve neki- nekiindulok a kalapácsújj műtét megszervezésének, aztán valahogy mégse lesz belőle semmi. A szomszédom most lelkesen ajánlott egy orvost. Neki is megcsinálta, azóta is remek. Megkerestem a neten, rendel valami lehetetlen helyen, bejelentkeztem és ma elmentem. Orvos szimpatikus, rendes, de!!!! Mondja, hogy kérjek a házitól beutalót, majd menjek el a valamikori MÁV jelenleg Honvéd kórházba. Ott majd el akarnak zavarni, de azért menjek csak be. Várjak. Ha kijön az ő asszisztens nője, nyomjam oda a papírt amit most ő ad. Akkor regisztrálnak és akkor majd júniusban rám kerül a sor.
Ezek után előadtam, hogy van privát biztosításom, ami fizet, csak számla kell, így én szeretnék simán és emelt fővel menni erre a műtétre. Megkérdezte, hogy van-e TAJ számom, persze hogy van. Na és ekkor jött, hogy szépen rám nézett és közölte, hogy ez a műtét nekem egy fillérembe se fog kerülni. Nyeltem egyet és nem szóltam semmit, mondtam, persze ott leszek jövő héten a beutalóval.
Aztán haza jöttünk és nem volt nyugvásom. Ez annyira önmagam ellen való dolog lenne. Persze megtehetném, hogy OK és nem adok neki egy fillért se, de ezt se tudom megtenni, de azt se, hogy ilyen sumákolásba belemenjek. Tudom én mire megy ki a játék. Kedves beteg fizet zsebbe, orvos nem adózik csak gyűlik a pénz.
Most mi van? keresek másik orvost, aki privát rendel és operál is. A végén Telkiben fogok kikötni és kész. Tudom hülye vagyok, de nem tudok kibújni önmagam bőréből.

Régi dicsőségem:-)

Felhívtam ma, a 2 éve meghalt őshaverom özvegyét, akivel a napokban összefutottam a buszon. Mondta, hogy mikor mellé ültem, megállapította, hogy valami finom kölni van a nőn. Aztán kicsit gyanakodott, hogy hátha én vagyok, de nem akart feltűnően stírölni oldalról. Majd a kezemre nézett és megállapította, hogy mégse én ülök mellette. Miből? "Neked mindig olyan gyönyörű hosszú ápolt vérvörös körmeid voltak"  Bizony azok voltak, hogy gyönyörű azt nem tudom, de ápolt vérvörös az biztos. Férjem halála után hagytam abba a köröm ápolást, lakkozást. Akkoriban semmihez nem volt kedvem, a legkevésbé a vörös körmökhöz. Később megállapodtam magammal, hogy a vörös köröm kiment a divatból és soha többet nem lakkoztam a körmeimet. Pedig volt bajom miattuk fiatal koromban. Fatelepi időszakomban még a szakszervezeti gyűlésen is emlegették az egyeseket, akik vörös körmökkel ülnek az irodában. A főnököm azt mondta, hogy ha az ő felesége csinálna ilyen körmöket, addig verné amíg vértől lennének vörösek az ujjai. Szóval nem kicsit voltam feltűnő. De akkoriban másom sem volt. Egy szoknyám télire néhány, apám tönkrement ingeiből házilag varrt blúzzal, öreg felfejtett és újrakötött pamutból pullover a nagy hidegek idejére. Nyári ruhatáramra nem emlékszem, de az se volt valami gazdag az biztos. A vacak vörös körömlakk volt nekem akkor a luxus, a valami ami másabb volt mint a szürke tömeg. No meg mindenki mondta, hogy milyen szép kezeim vannak.:-)))