Megőrültem

A héten fodrásznál voltam és hosszú idő után először, az itthon is kapható szinárnyalatú festékkel festettem meg a hajamat. Miután előtte évekig importáltam magamnak a festéket Amerikából, utána nagy bajban voltam, mert pont azt a szinárnyalatot sehol Európában nem árulják. Volt több próbálkozás és nagyon utáltam, hogy minden festés után más szinü volt a fejem. Tavaly aztán egy tuljadonképpen új fodrásznő felajánlotta, hogy ő megy Amerikába és szívesen hoz nekem a kívánt festékből. Irtó meg voltam hatva, mert életében először ment az öccséhez és gondoltam lesz bőven más csomagja is, de kezébe nyomtam $ 100 és mondtam annyit hozzon amennyit tud vagy akar. Hozott is 6 darabot, meg a fölös pénzt vissza. Azóta abból éltem. Ő is nagyon jónak tartja a szint, mindig csak felet használt, így egy bő évig kitartott. Megtanácskoztunk, hogy mi lenne a leghasonlóbb itthoni szin, befestette és sokkal sötétebb lett. Gondoltam nem ügy majd megszokom, de nem szokom meg. Ahányszor bemegyek a fürdőszobába és feltűnik a fejem a tükörben, csak nézek, hogy ki ez az idegen itt.
A napokban írta valaki az indexen, hogy piccolo pezsgőt rendelt az amazonnál, felbuzdultam és bementem az amerikai amazonba. Mégiscsak egyszerübb hajfestéket szállítani int piccolo pezsgőt. Kis keresgélés után meg is találtam a vágyott festéket. Érdekes módon a sima keresésnél nem jött elő ez a szin. Szóval meglett és képes voltam megrendelni. Soha nem hittem volna, hogy ekkora hülyeségre képes legyek, de soha ne mondjuk, hogy soha. Ha minden jól megy egy hónap múlva már a régi színemben fogok tündökölni.

Visszatekintő 2018

Töröm a fejem, mi minden történt ebben az évben. Szerencsére nem sok és semmi rossz. A jók meg...

Az utazás és a zene az élet sója. Ezt a két szenvedélyt igyekszem az utóbbi években összekapcsolni, miután hosszú és távoli túrákhoz már nincs kedvem. Szóval májusban voltunk Berlinben, volt opera és hangverseny is, valamint  a nagyon régi kedves barátok. Velük mentünk aztán Drezdába. A város változatlanul gyönyörű és már az utolsó részt is építik be ami a háborúban földig lett bombázva. Az idő remek volt, nagyon élveztük.
Július elején aztán csak utaztunk, zene nélkül. Folyami hajózás nagy kedvenc lett nálam. Hollandiában és Belgiumban sok érdekeset és újat is láttam, régi emlékeket felfrissítettem. Az időjárás ismét kegyes volt velünk
Utazási csúcs élmény Milano volt, minden szempontból. Nagyon kellemes útitársak voltak, rengeteg jó beszélgetés is kísérte a jó programokat. Már nem is mondom, hogy az idő is kiváló volt.

Itthon éltük a szokásos életünket, itt-ott egy, egy színház, rendszeres hangverseny és a normál hétköznapok. Bejelentkeztünk az öregotthonba, ki tudja mikor lesz üresedés. Csak remélem, hogy előbb mint szükségünk lenne rá, persze egy csendes távozásnak se lennék ellene.
A térdemnek változatlanul napi rendszerességgel örülök, rendületlenül járok tornázni hetente egyszer egy órát, célzatosan a megfelelő izmok erősítéséért.
Az én koromban már nagy szó, hogy csak egy temetésre kellett az idén menni, az is a 105 éves barátnő volt, ami már nem igazán szomorú dolog.
Kicsit babonás vagyok, így elég félve írom le december 28.-án, hogy ez egy jó év volt.

A világra persze  nem ez a nagy nyugalom volt jellemző. Először is Amerikában egy őrült psychopata igyekszik uralkodni. Ha nem lenne hatása Európára jól szórakoznék. Így se tudom nevetés nélkül megállni, mikor bemondja a kamerákba, hogy ő minden idők legnagyszerűbb elnöke. Természetesen még így két év és sok ezer ostoba hazugság ellenére is vannak követői. Európában a szokásos menekült dolgokon túl a jobboldali populisták nyomulása okoz gondot. Ausztriában kormány koalícióba került a szélsőjobb, nem egy öröm. Az olaszoknál a szélsőjobb és a szélsőbal van együtt kormányon, ami elég hajmeresztő és csak rossz fog kikerülni ebből. Spanyoloknál a katalánok gondoskodnak a nyugalom megzavarásáról, na és az Angolok egy kész tragikomédia. A svédeknek még mindig nincs kormányuk, meg működő akadémiájuk se. Az utóbbi csak a Nobel díjra pályázó íróknak bánat, de a kormány dolog nem vidám. Lassan a görögök is lecsillapodnak, lassan majd talán megszokják, hogy dolgozni kell és nem háborogni. Akikről soha nincs semmi hír az Norvégia. Ülnek az unott jólétükben, fizetik a magas adót és kész. Igaz annyira már nem is tartoznak ők Európához. Az igazi jólét és nyugalom szigete Svájc. Halál unalom a politika ott. Igaz harcolnak az EU-val minden féle megállapodások miatt, de ez nemigen kerül a vezető hírek közé. Csak a helyi sajtót olvasva lehet tudni róluk. Népszavazgatnak és majdnem mindig okosan dönt a nép. Néha mellé fognak, amit mindig meg is bánnak és igyekeznek a jövőben okosabbak lenni. Ott élni, nem csak drága, de halálosan unalmas is.

Biztos volt még rengeteg esemény, de most hirtelen ennyi jutott eszembe. Időjárási és egyéb katasztrófákat nem jegyeztem meg. mert minek. Ha a vulkán ki akar törni akkor kitör, ez nem az emberi butaságon múlik.

Minden ide tévedőnek BUÉK!

Televizió

Alapból nem szerettem a televizíót. Mikor bejött, talán a 60-as évek elején hozzánk, mindenki rohant TV-t venni. Pedig vacak volt a műsor, csak este adtak és voltak napok mikor semmi se volt. Népbutitó hülyeségnek tartottam. Ráadásul a gépeink zavarták az adást, így mikor adás volt, nem lehetett dolgozni, a kommunista lakónk miatt, akik azonnal vettek egy készüléket. Szóval a hét bizonyos estéi felszabadultak, amit akkoriban persze olvasással társaságban dumálással töltöttem. Mindkettőt okosabbnak tartottam, mit a képernyőt. Hamarosan mindenkinek lett tv-je csak nekünk nem volt. A technikai problémát, zavarás, megoldottuk de valahogy mégse hiányzott a tv nekünk. Anyám ugyan néha mondta, hogy vehetnénk már, de én mindig leszavaztam, apámat nem érdekelte, szóval nem volt. Aztán 65-ben távoztam és a szüleim hamarosan vettek egy tv-t, mint mondtam helyettem. Ez ellen nem is tiltakoztak, mert kétségtelenül unalmasabb lett az életük nélkülem.

Stockholmban eszembe se jutott a tv, egész addig míg nem kezdtek az ismerősök nógatni, hogy vegyek egyet a nyelv tanulás miatt. Vettem is egy használt példányt, ami olyan nehéz volt, hogy két erős férfi majd megszakadt mire behozták a lakásba. Nyelv szempontjából tényleg jó volt, mert ott mindent feliratoznak, szinkron nincs, biztos sokat használt. A felirathoz úgy hozzá szoktam, hogy ha véletlenül egy magyar filmet adtak már azt is olvastam. De nem sokat néztem, a műsor többnyire pocsék volt. Két műsorra  emlékszem, az egyik az "Angyal" sorozat volt, a másik a Forsythe Saga.

Svájcban aztán már javult a helyzet. Már ott is többnyire a német adókat néztük, volt választék, a társadalmi élet meg elég gyenge volt. Nemigen csábított el semmi a tv mellől. Akkoriból sok szép élményem van. Főleg az osztrákok remek komolyzenei programokat csináltak. De voltak jó filmek is, a sorozatokat inkább kihagytam, mert nagy megkötöttség. Férjem rászoktatott a tenisz nézésre, sok meccset drukkoltunk végig akár késő este, éjszaka is. US Open pl.

Itthon sokáig néztem párhuzamosan a német és a magyar adókat. Az utóbbiak olyan szintre sűlyedtek, hogy már vagy tíz egynéhány éve nem nézek semmit a magyaroknál. Sajnos a németek is züllenek, illetve a fiatalokhoz igazodnak. A krimik egyre durvábbak, a filmek egyre ostobábbak. Ezek a végnélküli ünnepnapok engem is elzüllesztenek. Annyit tv előtt nem ültem már évek óta, mint az elmúlt 2 napban. Ma ugyan már nem vagyok negatív a tv-vel szemben, de azért nem hagyom, hogy eluralkodjon rajtam. Ma már vissza zökkenek normálisba. Este 8  előtt meg se nézem a  műsort. De tegnap nagyon élveztem a bécsi karácsonyi koncertet. Nagy zenekar, az akadémiai vegyes kórus és a Wiener Sängerknaben no meg 4 kiváló szólista. Kár, hogy ilyesmi ritkán van. De majd jönnek megint a normál hétköznapok, az ismeret terjesztő és vita műsorok, este 8-tól éjfélig megint a tv lesz az úr, de nem többet. Ha nem lenne, kevesebb borzalmat látnék, de kevesebb szépséget is. Sajnos a borzalom van többségben.

Karácsony

Itt őrizgetek egy kinyomtatott cikket, hogy majd lefordítom, mert annyi okosság van benne, de valahogy nem értem rá, ebben a nagy karácsonyi anyag beszerzésben. Mi lenne ha még az ilyenkor szokásos cirkuszokat is betartanám. Helyette a tegnapi élményem.
Véletlenül bukkant elém a you tubon a 3 tenor 1999-e bécsi karácsonyi koncertje. Ez egy jó másfél órás műsor volt és nagyon élveztem. Míg néztem B. megkereste nekem ugyanezt a tv-ben is, így a végét már kényelemben néztem. Majd, ha már ott vagyok, még egy 1966-os londoni koncertjüket is végig néztem. Közben kalandoztak a gondolataim. Először is megveregettem a vállam, hogy már nem futok el a karácsony elől, gondolatban sem. Bizony már 24 éve, hogy kiradíroztam a naptáramból a karácsonyt. Sokáig akkora űr volt a lelkemben, hogy  a puszta gondolat is fájt. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy lehetőleg nem is gondolni rá. Ezt elég magas fokra sikerült vinnem.
Aztán az Ember nagy karácsonyos volt. Igaz egyedül élt majdnem egész életében, de neki kellett karácsonyfa meg minden. Ezt én inkább csak eltűrtem, de nem csináltam. B.nek szegénynek, azt hiszem semmilyen karácsonyi élménye nincs. Magától szinte észre se venné. Remekül megvagyunk e-téren is. Tegnap délután viszont, azon vettem észre magam, hogy sorra jutottak eszembe a régi szép karácsonyok és még csak nem is sírtam. Inkább örültem, hogy mindezt megélhettem és most itt ülhetek nyugiban és azt nem csinálok amit nem akarok.
Hat éves koromtól emlékszem a karácsonyokra. Pedig voltak előtte is gyönyörű karácsonyfák, ajándékok, amint azt a fényképek tanúsítják, de élő emlékem nincs. A többiről viszont annál több és csupa jó dolog. Volt persze izgalmas is, pl. 1944-ben, mikor a vacsorától felállva elkezdett mozogni alattunk a ház, mert az utca elejét szőnyeg bombázták, riadó minden nélkül. Ekkora izgalmak aztán már nem voltak. legfeljebb, hogy apám haza ér-e épségben az üzleti útról, vagy lesz-e megfelelő karácsonyfa, meg ilyesmik. 47 karácsonyán csak valami rettenetes ronda fát sikerült szerezni. Már fel is díszítettük, mikor apám egyik ismerőse beállított egy gyönyörű ezüst fenyővel. Remélték a felnőttek, hogy jön, de 24.-én délután már senki nem számított rá. Kiszámíthatatlan idők voltak akkoriban. Szóval jól elnosztalgiáztam a tegnap délutánt.
Ma viszont délben kisütött a nap, ágyakat húztam, mostam, csoda tevékeny voltam egész nap. A még soha nem készített lepényhal remekül sikerült. Ülök a babérjaimon. Ezt kívánom mindenkinek, aki erre téved. A cikket meg majd lefordítom a napokban, amíg megbénul itt az élet.

Tüntetnek

Jellemzően a külföldön élők blogjából tudtam meg, hogy Pesten tüntetnek. Aztán ránéztem a hírekre és örömmel láttam, hogy főleg fiatalok vannak a tömegben. Persze nem nagyon értem az egészet, de nekem nagyon maradi a gondolkozásom. Nagyon szerettem tüntetni, de komoly csak 56-ban volt. Akkor konkrétan tudta mindenki, öreg és fiatal egyaránt, hogy mit akarunk. Akkor se sikerült, de ez már történelem. Későbbiekben is mindig az oroszok ellen tüntettem Stockholmban volt erre néhányszor mód. De az csak buli volt. Van olyan érzésem, hogy ez a mai fiataloknak is főleg buli. Elzárkózva élek, talán ezért, de nem látok semmi komoly okot speciálisan a fiatalok részéről. Végül is tanulhatnak, nem kérdezik kik voltak a felmenők stb. Ha mégse tetszik semmi elmehet. Elmehet akár csak tanulni, egyetemre stb. Szabadon élnek, ez nekik nyilván természetes, de mi a bajuk???  Öreg, már meghalt barátaim gyerekei mind volt valamennyi időt külföldön, de ma már mind itthon vannak. Élnek, ahogy látom nem is rosszul. Orvos, közgazdász, informatikus stb.
Ezek a tüntetők miért nem mennek szavazni? Minden kormányt le lehet szavazni, van rá mód 4 évente.Csak őszintén kíváncsi lennék, kik jönnének aztán, mert én nem látok senkit a láthatáron.
Természetesen csak csinálják, ezt is szabad. Nemigen fogják őket bevinni és összeverni mint hajdanán tették Kádárék.
Úgy tűnik az index normálisan közli a híreket. Ma felhívott valaki és nem győzött szörnyűlködni, hogy miket csinálnak ezek a tüntetők, lepisilték a nem tudom mit és milyen csúnyán beszélnek stb. Nem kötelező nézni, hallgatni, mondtam. Mire az volt a válsz, hogy ő csak a you tubet nézte. Nem tudom, én még soha nem láttam ilyesmit. Nálam csak operák és énekesek jönnek elő ha oda kattintok.
Viszont megláttam, tényleg véletlenül, hogy valahol beszédet fog mondani a momentum alelnöke Donáth Anna. Ennek megörültem. Ugye a nagypapa Donáth Ferenc még 49-ben börtönbe került. Azt hiszem 1953-ban szabadult.  Aztán a Nagy Imre pernek volt a másodrangu vádlottja. Fia,  Donáth László evangélikus lelkész szabad demokrata volt, még ország gyűlési képviselő is egy időben. Rendszerváltás előtt ismert ellenzéki ember. No és most a lánya folytatja a családi hagyomány. Lány egyébként New Yorkban élt, karriert csinált, aztán a végén mégis haza jött. Én meg tudom érteni. Írt egy könyvet is, amit elfelejtettem megvenni, sajnos. Talán van még remény.

Olvasom az újságot

Nevezetesen a Süddeutsche Zeitungot, ami egy komoly napilap. Örök sláger a klíma változás. Sikeresen szítják a tömeg hisztériát itt Európában. A rendkivűl környezet védő svédek már egy új szót is alkottak "flygskam" ami nem más mint repülő szégyen. Azaz aki többször repül az szégyellje magát, hiszem a repülő szennyezi a környezetet. Ez tény, persze a repülő még csak egy gyenge kezdő a cruise shipekhez képest. Azok majdnem 100%-ban olyan "nehéz" olajjal járnak, aminél jobban semmi se szennyez. Nem tudom a svédeknél mennyire népszerű a hajókázás de Amerikában és Európában is nagyon népszerű. Óriási hajók vannak már, amire egy hétre fapados áron lehet már menni, pár száz euróért. A repülést figyelemmel fogom kisérni. Ugyanis a ronda hosszú sötét tél következtében a svédek már 50 évvel ezelőtt is minden télen elmentek vagy Mallorkára vagy valamelyik Kanárira, esetleg többször is. Nem volt már akkor se nagyon drága.
No de nem csak a járművek szennyeznek. Lelkes környezet védők szerint le kellene szoknunk a hús evésről. Mert a marhák vég terméke bekerül a földbe, amoniák keletkezik és baj lesz. Okos bioparaszt Németországban most éppen a disznókat tanítja wc-re járni. Igaz csak 4 disznaja van, de szerinte nagyban is működne. Van az istállóban egy elkülönített rész az a disznó wc. Ha a disznó oda bemegy a dolgát végezni, akkor egy elmés szerkezet egy csövön át ad neki egy citromos cukorkát. Igaz a tv kamerák miatt  egy disznó se volt hajlandó produkálni magát, azért ő beöntött egy pohár vizet a helyre, mire egy cső valóban kiköpött egy cukorkát. 
Krakkoban már 2 hete tárgyalnak a klíma tudósok, célokat tűznek ki, amit még a lelkes németek se voltak képesek betartani. Ugyanakkor persze Amerika még látszatból se hajlandó úgy csinálni, mintha akarna bármit is csinálni. A kínaiakról se tudok semmit no meg Indiáról sem. Kivéve az, hogy ez a három állam a legnagyobb klíma szennyező a világon.

Nem tartozik szorosan a klímához, de elmondom. Kb. 2 éve láttam vagy olvastam valahol olyan fűtőtest szelepről, amin be lehet állítani a hőmérsékletet. Mint lelkes fűtő rögtön mondtam, hogy kellene ilyen. Kerestem a neten de nem találtam olyant amit én akartam, egyszerűt, kézzel beállíthatót. Többnyire telefon távirányításu vackokról volt csak szó. Eltelt másfél év és B. egy szép napon elkezdte piszkálni az egyik fűtőtestet. Háborogtam persze, mert végre sikerült beállítani a régi eredeti szeleppel. Végül kiderült, hogy ő is meglátta valahol és meg is vette az új szelepeket. Csak dicsérni tudom. Persze B.hoz idegek kellenek, ő nem olyan, hogy most kitaláljuk és rögtön meg is csináljuk, de végül is meglett. Azóta olyan egyenletes 24 fok van az egész lakásban, hogy öröm élni benne.

Dicsekszem!

Tegnap délelőtt doppler vizsgálatra voltam beutalva. Volt időpont is, sorra is kerültem pontosan. Jól kezdődött, mert az orvos kiakadt, hogy a doktornő kézzel írja a beutalót. Szerintem nem tudta elolvasni. Mikor felvilágosítottam, hogy a lábaimról lenne szó, megérdeklődte, hogy melyik fáj. Egyik sem. Akkor mi legyen? Eközben már letornáztam magamról a szoknyát és a harisnya nadrágot, állva, mert az egyetlen székre a kabátomat és a kalapomat raktam le.
Na jó feküdjek az ágyra. Melyik láb legyen? Mindkettő, ugyanis mindkettő zsibbad, ezért van az egész. Két lábat nem lehet! Miért? Mert nem fér bele a 15 percbe. OK akkor csináljon amit akar.
Jobb lábat fogom nézni, de mit? Artériát, aortát vagy visszeret? Visszér biztos nincs, nézzen amit akar.
Ezen persze jót szórakoztam. Mint a szatócsnál, lehet rendelni, csak ne tartson soká. Szerencsére nem hittem, hogy bármi baja lenne a lábamnak, csak a doktornő lelkes és a lábam zsibbad, nézzük meg alapon mentem a vizsgálatra. Vizsgálta az ereimet az ultra hang cuppogott, jól össze lettem kenve. 13 perc és kész volt. Öltözzön fel és várjon kint. Kaptam egy darab papírt az ágy takaró papírból, próbáltam letörölni a kencét, majd megint állva persze huzigáltam magamra a harisnya nadrágot, majd a szoknyát. Közben oda jött a nővér és csodálatát fejezte ki az egy lábon álló harisnya húzás és a korom felett. Persze támaszkodtam a falhoz, nem csak úgy a szabadban húztam. Kimentem és tényleg hamarosan jött a nővér és hozta a leletet. Ismét elmondta, hogy tagadjak le nyugodtan 10 évet, mert hogy milyen fiatalos vagyok. Nem vagyok ehhez mostanában már hozzá szokva. Senki nem mond ilyeneket, nem úgy mint mondjuk még 5-6 éve. Elkönyveltem a dolgot és megkérdeztem, hogy a doktor úr mindig ilyen pokróc vagy csak pont ma bal lábbal kelt fel. Nővér szerint soha nem kedves. Akkor jó helyen van, mondtam, mert ha privátban rendelne én nem lettem volna ilyen lezser a modorával szemben. Ott ugyanis mindig jön a kérdés, hogy mivel hogy voltam megelégedve. A modorra is rákérdeznek.
Délután aztán mentem a német társalgó körbe, ahol két új jelentkező is volt. Mindkettő nagyon fiatal nyugdíjas. Valaki szóba hozta az öregotthonokat, ennek kapcsán a kort, így mondtam, hogy abszolút megértem már az otthonra, mert 83 éves vagyok és fel is vagyok iratkozva. Utána az egyik újonccal együtt jöttem, mert erre jött ő is és rákérdezett, hogy jól értette-e a koromat. Igen. Erre mondta, hogy irtó fiatalos vagyok, soha nem hitte volna, hogy ennyi idős stb. Mondtam hagyja. Van tükröm sok, a szemem már rég megoperálva, remekül látok szóval tisztába vagyok a küllememmel, ami számomra rémisztő, de ez van. Szerinte viszont, még mindig látszik, hogy milyen szép lehettem 20-30 évvel ezelőtt és ezt a ráncok se tüntetik el. Nos igen. Vannak akik állandóan fiatalkori képeiket teszik be ide-oda, ez nekem nemigen jut eszembe. Pedig már rájöttem, ami nálam fiatalon soha nem volt tudatos, hogy végül is elég szemrevaló voltam fiatalon, tetőtől talpig.
Dicsekvés befejezve, de tegnap ez így tömörítve és váratlanul, nőktől! Jól esett.

Film / Kótai

Férjemnek megszámlálhatatlan mennyiségű unoka testvére volt. Soha egyikkel se tartotta a kapcsolatot csak a néhány évvel fiatalabb "Józsival". Természetes egyike volt a rögtön első alkalommal meglátogatottaknak, mikor Pestre jöttünk. Nagyon helyes kis srác volt. Néhány évvel fiatalabb mint mi, végtelenül kedves és szerény. Már akkor igen értékes holmikkal berendezett lakása volt. Kizárólag régi holmikkal, öreg szőnyegekkel stb. Bizományi áruházak lelkes látogatója volt és az akkoriban kezdődő lomtalanításokat se hagyta ki. Nem egy értékes szőnyeget talált, kutya-macska piszokkal telítve kicsit molyrágta stb. állapotban. Ezeket csak mellesleg kimosás után megjavította. Iparművészeti főiskolát végzett, ötvös szakon, de azért a textilesekhez is be- benézett.
A szakmájában is igen sok minden féle munkát csinált. A régi és az új rendszerben is megkapott minden szakmai kitüntetést. Végül is készült vele egy 1 órás portré film, aminek ma volt a bemutatója a Vigadóban. Utána volt, feledhető, beszélgetés. Az egész filmet persze nem lehet megnézni, de itt a bemutató részlet:https://www.youtube.com/watch?v=mbFx3JHbfUI   ha valakit érdekel.

Semmi okom rá, de büszke vagyok, hogy elfogadott rokonnak és barátnak.  Férjem halála után igazán pátyolta a lelkem  mindenben mindig a segítségemre volt. A 80. születésnapomon azt mondta, hogy neki sógornőkben igen nagy választék állt rendelkezésére, de én vagyok a kedvence. Nem egy hízelgő valaki, ha ezt mondta így is gondolja. Jónéhány műve is a birtokomban van, olyan is, amit a filmben nem is mutattak. Egy ember, akire mindig számíthattam és számíthatok is.

MÜPA

Fantasztikus hangversenyen voltunk. Persze gondoltam, hogy nagyon érdekes lesz, mert már kb. 3 éve hallottuk őket Münchenben és az is nagyon élvezetes volt. A karmester Teodor Currentzis, aki Athenban született és nem tudni miért valahol Orosz országban szeret élni. Ott alapított egy zenekart, csupa fiatalokból musicAeterna néven. 2011-től a permi operaház vezető karmestere. A zenekarát is vitte magával Permbe. Most ez a zenekar volt itt az operaház zenekarával kibővülve. Ezeket nem csak hallgatni de látni is érdekes. A karmester még mindig fura öltözékben dirigál, pl. fekete magas szárú cipő piros cipőfűzővel, a zenekar most nagyon szolidan volt öltözve. Ugyanaz az első és másod hegedűs volt, mint Münchenben.
Az egész műsor elég újdonság volt számomra, mert csak Mahlert játszottak, akit nem annyira ismerek. Az első részben dalokat, nagy zenekari kísérettel egy szoprán és egy bariton előadásában. A dalszövegek kis történetek voltak, többnyire vidámak. Szerencsére kivetítették a szöveget.
A második rész Mahler 4. szimfóniája, szintén könnyed dallamos érdekes zene. Úgy elröppent a közel egy óra, hogy észre se vettük. Valami komolyabbra és komorabbra számítottam, az eddig hallott Mahler szimfóniák ilyen emlékként élnek bennem.
Ez a zenekar nem csak hangzásilag köt le, hanem látványként is. a karmester időnként tánc lépéseket tesz és nagyban eltér a mostanában divatos egyszerű mozdulatokkal való vezényléstől. A zenekar meg szinte rajongva játszik. A Mahler szimfóniát, akár csak Münchenben, a vonósok, állva játszották végig. Az első hegedűs váltogatva két hegedűn játszott, ennek okát nem sikerült megfejteni, a kisérőfüzetben sincs szó róla. Természetesen most is lépdelt előre hátra, lábujjhegyre állt, meg minden. Nem is tudom, talán a látvány kicsit el is vonja az ember figelmét a zenétől. Minden esetre hatalmas élmény volt és nagyon örültem, hogy szemfülesen szereztem jegyet, mert dugig volt a terem és már rég nem volt egyetlen jegy se kapható.

Hofi az örök!

Megkezdődött az advent és ezzel a német televízióban a karácsonyi műsorok. Sajnos már rég nem az ami volt, mikor szép díszletek között komoly művészek léptek fel no meg gyerek kórusok, amiket különösen szerettem. Nézni a sok értelmes, éneklő gyereket és remélni, hogy ugyanilyen értelmes felnőtt lesz belőlük. Szóval ez már nincs. Német televízió is spórol vagy nincs már érdeklődés a komoly műsorok iránt. Most szombaton, ami az első ilyen karácsonyi műsor volt, egy hatalmas sport csarnokban volt a felvétel, nagy közönség előtt, akik lelkesen csápoltak meg minden. A fellépők is elég feledősek voltak, vagy már kiöregedettek vagy semmitmondó újak. Persze lehet, hogy bennem van a hiba, mert én mást várok, de ez mindegy is. Valahogy csak eljutottak a grand finalhoz és jött még az összes szereplőhöz egy gospel kórus, olyan igazi amerikai. Rázendítettek a "we are the world" c. örökéletűre, mire nekem rögtön beugrott, hogy "piál a föld, piába mindent stb" Hofitól. Ez is olyan, mint hogy Csehov három nővérét már soha nem fogom tudni újra nézni, mert végigröhögném a darabot. Ezt persze látni kell, különben értelmetlen. Magyarázom B.-nek, emlékszel a Hofira, piál a föld...  stb. Nézett rám hülyén. Még most se értem, hogy ezt hogy tudta kikerülni. Mikor Hofi meghalt már itthon volt. Akkor a tv mindent ismételt többször is.
Előszedtem a szalagokat, torzít a tv. de mindegy alapon. Nos az új tv-vel, ami már elég régi még soha nem próbáltam a régi videót használni, nem is ment. Maradt a youtube. Nem volt idegem a tv-n keresni így itt a computeren hallgatta és röhögte végig a piál a föld c. igazán örökértéküt.
Megint megállapítottam hogy itthon és külföldön is sok művészt láttam hallottam ebben a műfajban is, de olyat mint Hofi soha sehol. Igazán egyedülálló tehetség volt.

Csak írom a semmit....

Ma reggel 8-kor az ágyamra sütött a nap. Nosza felhajkurásztam B.-t, hogy akkor most menjünk a KIKÁ-ba. Már voltunk egyszer és tetszett is neki valami, amit keres, de akkor mégse vette meg. Nem a hirtelen vásárlások embere. Azóta többször is emlegette, hogy el kellene már menni megvenni. Mikor sötét szutyok idő van, elég nehéz engem kimozdítani, de ha süt a nap, akkor hajrá. Nos innen a KIKÁ-ba átszállás nélkül kényelmesen elvisz a busz. Én még élvezem is, mert végig megy a városon és én várost soha nem unom meg nézni. Mindegy milyen város én mindenütt tudok találni valami érdekeset. Normális emberek a természetet járják, de én nem. Szóval mentünk mendegéltünk, még mindig sok a turista, a siklónál most is álltak és a Lánchídon is sokan mentek gyalog át, nyilván csak turisták. Az Andrássy út nekem mindig egy öröm. Kb. 40 perc alatt oda is értünk. Aztán kerestük kerestük azt a kb 90 cm széles és 40 cm mély egy polcos üveg valamit, de nem találtuk. A tv-t és egyéb oda tartozó eszközöket akarja valami ilyenre rakni. Tulajdonképpen nem értem, most is van egy üvegajtós szekrény amin minden elfér, de valami érthetetlen okból azt nem szereti. Most van egy feladatom, keresek neki egy valamit, amiről azt se tudom pontosan milyen a vágyott darab. A KIKÁ-t alaposan bejártuk, még az étterembe is betévedtünk. Nagyon bánatos voltam, hogy nem voltunk éhesek, mert igen guszta ételek voltak és kulturált körülmények közt lehet enni, nem úgy mint az IKEA-ban, ami rettenetes. Mindezek után vissza szálltunk a buszra és haza jöttünk.
Itthon várt a Die Zeit c. hetilap, lepedő nagyság és 80 oldal. Ezt most kapom az utazási irodától, mert értékeltem az utazásunkat. B. közben elhozta a szokásos napilapot is. Holnap csak olvasni fogok, no meg közben járatom a mosógépet és várom, hogy süssön a nap.

Hogy mik vannak!

Ronda sötét időben, a depresszió szélén, nincs más mint olvasni és írni.
Igaz tegnap különleges nap volt. Nem, nem sütött ki a nap. Viszont pont tegnap volt 13 éve, hogy B.-t megismertem. Nem akármilyen nap a november 24. ugyanis ezen napon, immáron 46 éve, mentem férjhez. Emlékdús a nap.
Térjünk vidámabb témára. Németországban egy 89 éves férfi most áll bíróság előtt, mert megölte a 88 éves feleségét, aki megmondta neki, hogy elhagyja mert talált egy másik férfit. Ő féltékenységből kinyírta az asszonyt. Hát nem szép? Nekem nagyon tetszett.
A másik dolog amin kacarászok magamban a mai svájci népszavazás. Persze több mindenről szavaznak a derék honfitársaim, de egy ügy remek. A kérdés az, hogy legyen-e a tehénnek szarva. Egy jelenleg 68 éves bioparaszt teljesen egyedül gyűjtötte össze a 100ezer aláírást. Közben a biogazdaságát már a fia csinálja, neki nem volt arra már ideje. Valahol a Jura tövében egy eldugott helyen van a gazdasága. Szerinte a tehenek jobb tejet adnak ha van szarvuk. Sajnos nem írták, hogy ezt bizonyította-e és hogyan. A magam részéről azt se tudtam, hogy a tehenek szarvát, természetesen érzéstelenítéssel levágják és a helyét tűzforró vassal megégetik. Látszik mennyire érdektelen vagyok az ügyben, csak most tűnt fel nekem, hogy a tehén egy szarvasmarha. Kár, hogy már nem él az öreg barátom, aki nagy marha szakértő volt, Amerikában a farmerek egyszer kinevezték az év emberének, azt hiszem Reagan írta alá az oklevelét, amit ő persze személyesen vett át.
Szóval ma várom este a híreket. Ehhez képest már semmi, hogy Brüsszelben aláírták a Brexit papírt, nem tudom mivel kábították el a spanyolokat Gibraltár ügyben. Nem mellesleg ezt még az angol parlamentnek is el kellene fogadnia, ami nem lesz egész könnyű. Szóval csupa izgalom az élet, mindjárt jön a Mikulás és a német CDU új vezetőt fog választani aznap. Tavasszal meg EU választás, nem fogok unatkozni.

Hangverseny

Tegnap kicsit nehezemre esett rávenni magam a hangversenyre menésre. Ez a sötét nedves idő, mindig megfekszi a lelkem, bármennyire harcolok is ellene. Kis nyűglődés után, összekaptam azért magam és mentünk. Nem bántam meg! Már rég élveztem itthon egy hangversenyt annyira mint ezt a tegnapit. Dvorák és Beethoven volt műsoron, ez már eleve nem lehet rossz. Könnyed kis Dvorákal indult a dolog, kellemes dallamos darabok. Majd jött az első meglepetés, a 3. számot a zenekar énekelte. Sajnáltam szegényeket, nyilván cseh volt a szöveg, hogy nem tört bele a nyelvük. Az egész zenekar felállt és énekkart alkotva énekeltek. Jópofa volt. Fischer Iván mindig igyekszik a Fesztivál zenekarral, valami kis extrát is nyújtani. Ezután jött a nem várt csúcs. Beethoven első zongora versenye önmagában is nagy élmény, de ez az általam soha nem hallott fiatal srác, valami remekül adta elő. Fejérvári Zoltánnak hívják a fiút, és ahogy a műsor füzetből megtudtam, már sok rangos versenyt megnyert, valamint már igen sok felé hangversenyezet. Azt már a google árulta el, hogy 32 éves és nem akar külföldre költözni, ennek külön örültem.
Szünet után még egy Dvorák szimfóniát hallgattunk meg ami persze mindig jó, dallamos nem unalmas kellemes.
Hangverseny után a saját személyes kis boldogság adagom. észre se vettem, csak simán elindultam a lépcsőkön lefele a ruhatárhoz. Nem mentem a mozgólépcsőhöz nem vártam a liftre, hanem simán lementem. Egy év és két hét telt el a műtét óta, ami előtt már 2-3 lépcsőtől is megtorpantam. Persze azóta is járok normálisan minden fele, de tegnap ez valahogy ott a müpában olyan tudatos lett, hogy megyek simán a lépcsőn, hogy még extra megdobta a hangulatomat.

Olvasok....

Egy blogot olvasok rendszeresen. Onnan értesültem, hogy Milanoban bemutatták Kurtág György első és egyetlen operáját. Megnéztem a dolgot egy magyar oldalon és túlestem a sokkon, hogy a Milanoi főkonzul egy levitézlett tv moderátor, elkezdtem valami komolyabb források után nézni. Az elsőt a New York Timesben találtam, nem kritika, hanem egy cikk Kurtágról és a műről általában.
Modern zeneszerzőket általában nehezen viselem, de a Kurtág névhez valami rossz érzés kapcsolódott nálam. Nos kiderült, hogy egy hithű kommunista volt, akit 56 annyira megrendített, hogy Párizsig meg se állt és psychiátriai kezelésre is szorult. Eddig a tény. Ott aztán szerintem rádöbbent, hogy a régi szalon kommunisták is meglehetősen kiábrándultak már a nagy szovjet modellből, így aztán és ez is tény 2 év múlva haza is jött.
Valamilyen nemzetközi hírnévre biztos szert tett, mert a jelenlegi operát fölkérésre írta. Pereira aki jelenleg a Scala igazgatója, előzőleg a Salzburgi ünnepi játékoknál volt valami nagy pozícióban, kérte fel, még anno. Hét évig dolgozott a művön, amit a Süddeutsche Zeitung kritikája szerint nem is kellene talán operának nevezni. Hogy valóban mi, azt a kritikus nem árulja el.
A libretto Samuel Beckett egy műve, ahogy olvasom részletek szóról szóra megzenésítve. A művet sajnos nem olvastam, mert se Joycehoz se Becketthez nem ér fel a műveltségem.
Kurtág, aki mellesleg egy nyelvzseni, 6 nyelven beszél, az operát az eredeti francia nyelven írta. A kritika szerint a könyvből jelenetek vannak megzenésítve. Semmi fülbemászó dallam vagy ilyesmi, csak zene. Igaz, hogy voltak akik kimenekültek előadás közben, 2 óráig tart és nincs szünet, de aki maradt, az állítólag lelkes volt. Kicsit szkeptikus vagyok az ügyben, lehet, hogy az 5. és 6. emelet teljesen üres volt. Ott ülnek ugyanis azok, akik döntenek a mű és az énekesek sorsáról. Mindezt persze nem tudhatom. Azt viszont tudom, mert megnéztem, hogy a maradék 4 előadásra még kapható 5-600 jegy előadásonként, ami nálam nem a nagy siker jele.
Minden esetre ez jó alkalom volt, hogy üzembe helyezzék a katonai privát jetet és OV páváskodhasson a Scala múzeumában Liszt Ferenc zongorája előtt. Vajon végig állta és hallgatta a 2 órás múzeumi vezetést is vagy csak célirányosan odaállt fényképezkedni.

Nem ide tartozik, de nem állom meg, hogy leírjam. Sebastian Kurz osztrák miniszterelnök, kizárólag menetrendszerinti géppel utazik minden hova a turista osztályon!!!

Rámtört a szorgalom:-)

Persze azzal kezdődött, hogy a nappaliban az egyik függöny végén eltörtek a gurik és a függöny lekókadt. B. persze felajánlotta, hogy majd leveszi és kicseréli a törötteket. De a nap nem ezzel kezdődött, hanem a főzéssel. Már tegnap belengettem, hogy ma hagymát kell vágni, sokat. B. ezt elfelejtette és mikor reggeli után felszólítottam, hogy ne olvasson, hanem menjen a konyhába, kicsit meg volt sértve. Felvágta az összes, 4 darab, hagymát. Ezután jöttem én. Először össze készítettem a már beáztatott anyagokból a sóletet. A hagyma egy része ide kellett. Utána hozzá láttam egy hatalmas adag borsos tokány elkészítéséhez. Ugyanis tegnap mikor kicsit kiborultam a nagy vásárlások után, B. közölte, hogy minek főzöl minden nap, főzzél egyszerre többet. Aztán majd esszük a maradékot 2-3 napig. Végül is igaza van, van mélyhűtő is és régen mindig ez volt a módszer nálam, csak valahogy menet közben leszoktam a nagy mennyiségek főzéséről. Ma elégedetten állapítottam meg, kora délelőtt, hogy a sólet a sütőben a tokány a tűzhelyen rotyog boldogan és én leülhetek újságot olvasni.
A déli pezsgőzés közepette, aztán eszembe jutott, hogy ha már leszedjük a függönyt ki  is kellene mosni. Már nem emlékszem mikor volt utoljára kimosva. 4 darab elég nagy függöny van a nappaliban és tavaly karácsonykor hirtelen felindulásból kimostunk kettőt, a többi elmaradt.
Tegnap tiszta véletlenül vettem valami csoda mosó szert, ami állítólag fehérit. A hypot nem szeretem. Beraktam az első függönyt a gépbe és egy adag mosó szert is hozzá. Terv szerint mentünk még vásárolni, addigra pont lejár és jöhet a másik, de a terv az csak terv maradt. Ugyanis akkora habot termelt a mosó szer, hogy belefulladt a gép. Kezdődött a cirkusz. Öntsünk bele több vizet. Nem használt. Indítsuk újra. Az se használt. A végén leállítottuk és elmentünk vásárolni. Mire haza értünk kicsit lement a hab és készre tudtuk mosni az első függönyt. A másodikhoz már csak fele mosó szert raktam be, de az is tönkre habozta magát. B. elég sokat macerálta, mig kész lett.
Közben már szemüveggel próbáltam elolvasni mennyi szert kell használni egy gép ruhához, de ez persze nem derült ki. Magyarul és minden szláv nyelven le van írva, hogy a szemembe ne rakjam, kezet ne mossak vele, de ha mégis azonnal öblítsem le, sőt ha orvoshoz megyek, vigyem magammal a flakont a leírással! Mennyiségről, használatról egy szó sincs. Tény, hogy a függönyök nagyon szépek lettek. A baj csak az, hogy van még 4 ekkora, két kisebb és 3 sötétítő függöny is. Talán majd karácsonykor azokat is kimossuk. Ha nem az idén, akkor jövőre.

Paraoniás lettem?

Ma mielőtt haza jöttünk bementünk a bevásárló központba. B. elment az emeletre a pénzváltóhoz én pedig le a henteshez. Mindketten gyorsan végeztünk, így mikor a földszintre értem, láttam, hogy B éppen indulni akar lefele a mozgólépcsőn, már a földszintről. Vadul integettem neki a füstölt libacombokkal, mire megfordult és jött felém. Közvetlen mögötte volt egy kb. 40-es kicsit molett nő, aki szintén vissza fordult és jött B. után. Ezek után kijöttünk a központból és elindultunk haza fele. A nő utánunk 3 lépésre. Gondoltam talán a villamos megállóhoz megy, de nem. Így szóltam B.-nak, álljunk meg és hagyjuk elmenni. Elkezdtem kotorászni a táskámban, de a nő csak nem jött elénk, hanem megállt ő is. Ezután haza jöttünk. A kapuban a nő is megállt, mi szépen bejöttünk. Feljöttem a házig a lépcsőn ő meg ott állt és meredten nézett. A lakásból én nem látok az utcára, gondolom elment, de vajon mit akarhatott? Meg kellett volna kérdezni. A kapuban melósok dolgoztak, tehát volt fedezék is, hülye voltam, na mindegy.
Amúgy se volt az én napom, A vendéglőben irtó sokáig vártunk a megrendelt étkekre és ráadásul az enyém nem is volt igazán jó. Mondtam is a pincérnek, mikor megkérdezte rutinból, hogy jó volt-e. Állítólag valami kedvezményt adtak, még nem néztem meg a cédulát.
Ezek után jött a Mammut. Az interneten láttam, hogy az egyik üzletben lehet kapni a vasaló deszkára való alátétet vagy minek hívják. B. állította, hogy a Mammut 2.-ben van az üzlet, de a végén kiderült, hogy mégis csak az egyben van. Már megint nekem volt igazam. Sajnos párhuzamban hülyülünk nem lesz ennek jó vége.:-)  Végül is több mozgólépcső után elérkeztünk az üzletbe. Sorszám persze, de le lehetett ülni. Hamar sorra kerültünk, mondom miért jöttem. Pasi hosszan elgondolkozik, majd nézi a computert. Igen van, de csak megrendelésre és vagy házhoz hozzák, vagy itt lehet átvenni. OK megrendelem. Ja azt nem lehet, csak computeren lehet rendelni. Megjegyzem csak azért mentem oda, mert a computeren annyi mindent akartak tudni, hogy nem volt kedvem kitölteni a dolgokat egy ilyen vacakért. Szerencsére eszembe jutott, hogy a média marktnál is meg kellene próbálni. Megint át mozgólépcsőztünk az egyből a kettőbe és láss csodát, ott volt. Megvettem kifizettem és diadalittasan haza is hoztam. Nos ezek után jött a nő, a mi kis házi bevásárló központunkban.

Bécs, sokadszor

Igen Bécs sokadszor, de egyre nehezebben. Most megint muszáj volt, persze már nem is emlékszem mikor mentünk utoljára passzióból. Kimentünk kedden, délre értünk ki, de ez így volt betervezve. Egy barátnőm is jött nem direkt velünk, de egy panzióban laktunk. Szerencsére tud németül és teljesen önálló. Telefonon egyeztettünk, így együtt ebédeltünk. Bedobtam a "Tafelspitz" nevű helyi nevezetességet B. meg ő is csak lestek mi mindent kaptam. Először is a húst egy réz lábas szerűségben hozták, volt benne leves, velős csont és természetesen a finom hús. Jött kis csészében leves tészta, aztán a húshoz spenót, remek ropogósra resztelt krumpli, almás torma és snidling szósz. Ezt érdemes lett volna lefényképezni, mert a fél asztal tele lett vele, de nem volt nálam eszköz. No meg csak elhiszi nekem mindenki, hogy tényleg ilyen volt és finom. Barátnőm igazi hagymás rostélyost evett B. pedig bécsi szeletet.
Ebéd után ide oda lődörögtünk és kevéssel 4 után már a szállodában nyújtóztattuk a derekunkat. Este jött a fő élvezet, operába mentünk. Barátnőm állandóan készül de soha nem jut el, így kénytelen voltam megszervezni. Az Álarcosbált játszották. Remek előadás volt, normális díszletekkel és kosztümökkel, akár csak régen. Az énekesek is jók voltak, számomra ismeretlen nevek de jók. A zene meg, majdnem operett olyan kis könnyed. A hátam mögött egy fiatal férfi ült, aki állandóan vezényelt. Bevallom időnként nekem is kedvem lett volna. Barátnőt jól körbe nézettük és megkaptam a jutalmam, miszerint igaz, hogy a mi operánk kisebb de sokkal szebb. Ilyenkor szoktam egy nagyot sóhajtani és mondani, hogy már csak normális előadások rendes létszámú zenekar, statisztéria illetve énekkar és jó énekesek kellenének. Mindjárt jönnének a minőségibb turisták. Ott van a gyönyörűen felújított Zeneakadémia és a belül nagyon jó müpa. Micsoda programokat lehetne kínálni a nagyérdeműnek. Álmodozás befejezve.
Turistákról jut eszembe, hogy Bécsben is iszonyat ami van. Délután a belváros összes padján eltikkadt ferdeszemü férfiak ültek, csomag hegyek közepette. A nők meg rajzottak köztük és az üzletek közt, mindig újabb zacskókat cipelve. Ismerős volt a kép. Berlinben ugyanezt néztük végig, egy nagy áruház önkiszolgáló éttermében. Délelőtt még ugyanezek csorda szerűen közlekedtek az utcán, haladni alig lehetett. Régen voltak csoportok, akik itt ott elállták az utat amíg az idegen vezető elmondta a dolgokat. Ezek csak vásárolnak, ami biztos jó a kereskedőknek de élvezhetetlenné teszik a várost. Érdekes módon az operában inkább helyiek voltak, legalább is küllemre úgy néztek ki.
Másnap mentünk a követségre utána megvettük a szokásos csokoládét és nagy mennyiségű papirzsebkendőt, majd beültünk ebédelni. Ebéd után kérdem B.-t hova akarsz menni? Válasz: én már sehova. Kimentünk az állomásra és két órát vártunk a vonatra. Soha többé nem veszek olyan jegyet, ami csak egy meghatározott vonatra érvényes. Eljöhettünk volna 2 órával hamarabb.
Nagyon nem valók már nekünk ezek a kirándulások. Ez volt a szomorú tanulság az útból.

Német társalgás

Hirdet a helyi hirharsona valami német társalgást az újonnan elkészült kulturális szalonban. Az első alkalmat elfelejtettem, de most a másodikra elmentem. Persze kiderült, hogy ez a társaság már régóta társalog németül, csak valami szörnyű helyen voltak, ahova nem mentem soha, illetve nem is figyeltem fel rá. Nos várakozásnak megfelelően az átlag életkor erősen 70+ volt. Erre számítottam, mert ugyan ki tanul és akar beszélni manapság még németül? Az idős urak és hölgyek tényleg nagyon jól és kulturáltan beszéltek németül. Az egyetlen fiatal, az nem tud igazán jól, viszont nagyon érdekesen elmesélte mit csinál. Majd fejlesztjük a németjét idővel. Miután új voltam, el kellett mondanom, hogy mit csináltam, hol voltam stb. Az egyik hölgy viszont csodásan beszélt németül. Mikor rákérdeztem, kiderült hogy született német, de már a 60-as években ide jött férjhez Berlinből. Nem is kérdeztem, de biztos keletnémet. Akkoriban nekik Magyarország paradicsomnak tűnt, hát ha még egy rendes fickó is tartozott hozzá. A legjobb azért az volt, hogy az óra végén odajött hozzám az egyik úr, aki sajnos magyarul is elég értelmetlenül beszél és megérdeklődte, hogy tudok-e még svédül. Hát, elég nyögve nyelősen de kicsit azért még megy. Ő ugyanis szintén tanult svédül és annyira szeretne svédül beszélgetni. Ma kerestem egy online svéd kurzust, ami ingyenes. Könyveket kellene szerezni, olvasni. Két hetenként találkoznak, el fogok menni a jövőben.

Milánó

Azt hiszem ez nem az én városom. Össze számoltam most hatodszor vagyok itt, ebből harmadszor a Scalaban. Három látogatást elmosott az eső. Utoljára B. pénztárcáját ellopták az állomáson, mikor megérkeztünk. Első este és éjszaka, telefonálgatással, kártya letiltás, tellett. Ezek után a második opera elöadásra az előző napi jegyet sikerült magunkkal vinni, minek következtében az előadás elejét nem láttuk. Felmehettünk viszont az 5. emeletre, ahonnan állva élvezhettük a darabot, a szünetig.
Most "csak" az altatómat hagytam otthon. A vonaton így semennyit se tudtam aludni. Zürichben a patikában már majdnem kaptam altatót, de mikor kiderült, hogy galucomám van, lebeszélt róla a patikus. Adott valami növényi szert, ami semmit se ér, így a szállodában is alig aludtam. Mindent össze vetve az egyetlen tökéletes kirándulás az első Scala látogatás volt, amikor remek időben  Zürichből autóval jöttünk. Marton Éva aznap debütált itt a Turandotal csodálatos volt.

Mindezen zűröktől eltekintve ez az út is remek volt eddig. Hihetetlen jó igazi nyári idő van. Este 11-kor egy szál nyári ruhában sétáltunk haza tegnap az operából, kabát a kezemben, mert meleg volt. Jonas Kaufmann nagyot teljesített, egy igen nehéz dal est után még 5 ráadás is volt. Mikor rátért az opera áriákra, a közönség hangosan tombolt, én is természetesen. Jó a csoport is, éjfél utánig ment  a duma a bárban.
Nap közben tegnap a városban mászkáltunk, miután a nevezetességeket már mind láttuk. Nem győzök csodálkozni, hogy mennyi remek ruha üzlet van, lépten nyomon. Ilyen már se Bécsben se Berlinben nincs, ebben teljes volt az egyetértés a csoport nőtagjai közt. Óriási a kihívás, de semmit nem vásároltam. . Ma a Scala múzeumban voltunk, nagyon érdekes de fárasztó, mert sok volt a mese és emiatt az álldogálás. Ki is dőltem egy idő múlva.
Ma magunktól ebédeltünk így nem volt 3 fogás csak kettő. Kellemes árnyas udvarban volt az étterem. Utána még akartunk kicsit mászkálni, de szombat lévén irtózatos tömeg volt az utcáḱon.

Este megint a Scalaba mentünk. Az előadás előtt kaptunk egy vezetést az egész épületben. Fent a hatodik? emeleten kezdtük Meghallgattuk a történetet is, meg az ottani szokásokat. Pl. a szakértők a legfelső karzaton ülnek és ültek is mindig, nyilván ott olcsóbb a jegy. Rajtuk  múlik az előadás sorsa. Ha ők kifütyülik valamelyik énekest vagy rendezőt stb. akkor halálra van ítélve a dolog. A színház egyébként 1787 óta működik. Eredetileg a parketten nem voltak ülő helyek. Az első emeleti páholy sor volt az igazán előkelő. Ott csak arisztokraták vehették meg a páholyokat. A felette levő két emeleten a meggazdagodott polgárság osztozott. A földszint és a karzatok a népé voltak. Miután eleinte csak 10 operát játszottak, egy idő után már mindenki unta, viszont mégis járt a Scalaba,  mert az volt a sikk. Az előadás már nem is érdekelte őket, ott éltek társadalmi életet, kötöttek üzleteket stb. Volt olyan páholy, amiben kandalló is volt, még van egy mutatóba. Az oldal páholyokban hatalmas tükrök voltak, amiből háttal ülve remekül lehetett látni, mi történik a másik oldalon. Páholyokat le is lehetett függönyözni és ott sok minden történt. A scala volta az egyetlen hely, ahol társadalmilag elfogadott volt, hogy bárki a hivatalos szeretőjével is megjelenhetett.
Utána Verdi, Ernani c. operájának volt a premierje. Ezt az operát, aminek igen zavaros a története, még senki nem látta a csoportból, pedig elég vájtfülü, komoly zenében jártas társaság volt. Fischer Ádám vezényelt, az énekesek ismeretlenek voltak számunkra. A zene jó volt, hatalmas kórusokkal, igazi régimódi rendezés, díszletekkel, jelmezekkel stb. Sajnos egy szál dallam se ragadt meg a fülemben, de ettől élveztem. Legelső páholyban ült az opera intendánsa, aki az egész előadást végig vezényelte énekelte stb. Időnként a fejét fogta, szóval egy kis külön cirkusz volt nekünk. Előadás végén a karzat, szegény énekes nőt rondán kifütyülte. Állítólag mindenkit kifütyülnek aki nem olasz. Miután én soha nem hallottam a darabot, dunsztom sincs, hogy jól vagy rosszul énekelt szegény.
Opera után búcsú este volt, megint sok vidám dumával. Bécsi házaspár ideadta az elérhetőségeit, hogy ha arra járunk szóljunk. B. el volt ragadtatva a nő angoljától, a férj nem jeleskedett annyira az angollal. De a legnagyobb meglepetésem egy észak német nő volt, aki első este mellettem ült a vacsoránál. Ő először volt Milanoban és kíváncsian várta milyen lesz. Beszélgetés közben felfedeztük közös nagy szerelmeinket Wagnerrel kapcsolatban. Mondta, hogy jön nyáron a Wagner napokra valami bécsi barátokkal. Elmondtam mire készüljön, nagyon lelkes volt. Nos mikor búcsúztunk megölelt és közölte, hogy annyira örül, hogy megismerhetett és milyen jó lenne kapcsolatban maradni. Miután egy értelmes nőszemély, rögtön címet cseréltünk. Nemigen fordulnak elő komolyabb ismerkedések ilyen 3 napos utakon, így külön örültem ennek is.
Ezek után másnap vonat Zürichbe, az idő változatlanul remek volt. Győnyőrű tájon jár a vonat, na meg azt hiszem Európa leghosszabb alagútján is átfut. Zürichben nagy meglepetésemre szintén meleg volt. Bevásároltam némi csokoládét, majd beültünk a megszokott éttermünkbe vacsorázni. Érdekes módon utána a vonaton is egész tűrhetően aludtam. Az igazság az, hogy bármennyire kényelmesre vesszük is az utazást, mégis elég kifáradunk. Tegnap csak lézengtem és kipakoltam egész nap. Most kellene egy félévre téli álomba merülni.

MÜPA kétszer

Kezdjük az elsővel. Kb. két hete mint ezüst szintű koncert látogató, lehetőségem volt ingyen filmet nézni a müpában. A film a Metropolitan opera történetével és építésével foglalkozott. Persze azonnal jelentkeztem és az adott napon meg is jelentünk félhatkor. Nemigen voltam még gyalog a müpában, de miután nyár és szép idő volt, gondoltam miért ne. Boráros térről gyalog igyekeztünk oda, ami egy kifejezett tortúra, Átmenni a Soroksári úton csak egy helyen lehet, a szerviz úton hol van járda hol nincs. Bokáig jártunk a koszban. Bementünk megkaptam a jegyet, valami rejtélyes C sor 8 és 9 szék. Kérdezem a jegyszedőket, ez meg hol van. Akkor derült ki, hogy az első sorok nincsenek számozva, a C sor a 3. sornak felel meg. Harmadik sorban moziban? Rettenetes volt. Tudvalevőleg vízszintes fölött nem látok, ha mondjuk  a plafont akarom nézni hátra kell tekerni a nyakam. Nos a filmvászon magasabban volt mint itthon a plafon. Kettő órát tartott szünet nélkül. Kimenekülni nem lehetett, mert a sor kellős közepén ültünk, no meg B. nem olyan, hogy valahol csak feláll és kimegy.
Mindentől függetlenül érdekes volt. Életem csalódása volt első látogatásom a MET-ben, mert én azt hittem, hogy a filmekből ismert régi operaházba veszek jegyet. Aztán kiderült, hogy mire én New Yorkba mentem, azt már rég elbontották és a jelenlegit építették helyette, ami nem egy különálló ház, hanem egy kultúrkomplex része. Évekig tartott amíg megegyeztek, hogy egyáltalán mi legyen és hol. Beindult a telek spekuláció a mindig újabb felröppenő hírektől. Végül is egy hatalmas területet kiürítettek, porig rombolták a házakat és ott építkeztek. Természetesen volt valaki a háttérben, aki olyan hatalmas pozícióban volt + rengeteg pénze volt, hogy mindent el tudott intézni. Mint mondták délelőtt aláírt egy engedélyt, majd átküldte önmagának egy másik hivatalba és ott engedélyezte azt amit már délelőtt is engedélyezett. Nem vitás, hogy mindezek után még több pénze lett. A városrész amit lebontottak, normális 2,3,4 emeletes bérházakból állt. Mutattak képeket és beszéltek emberekkel akik ott éltek és nőttek föl. Egy nagyon emberi városrész volt. Kb. olyan, mintha itt azt mondanák, lebontjuk a VII. kerületet és ott építünk valami nagyot. Ott ezt simán meg lehetett tenni. Ezért nincs Amerikában egyetlen öreg városrész se, mert jön egy befektető, akkor lebontják még az anyjuk feje felől is a házat.
A kész épület csupa kompromisszum lett. Az eredeti tervekhez és elképzelésekhez igen kevés köze van. Remek akusztikája van, de mint épület unalmas. A filmben is lelkesedtek a csillárokért, amit Bécs városa ajándékozott nekik. Nem azért mondom, de nekem ez volt az egyetlen ami tetszett.

Tegnap este is a müpában voltunk. Megkezdődött a bérlet szezon, első hangverseny volt. Buta fejjel nem néztem meg előre a programot, pedig mindig elküldik nekem e-mailben. 3 vad idegen. soha nem hallott szerző műveit játszották. Mindhárman északiak. Az első nem csak zenét szerzett, hanem festett is. Az első mű közben vetítették a képeket, nagyon szépek, a zene is elment. Na de aztán jött "korunk legnagyobb élő zeneszerzője" aki megtisztelt minket és személyesen ott volt a koncerten. 30 percet tartott a mű. Egy szerencsétlen szoprán énekelt, de nem tudni mit és a zenekar kísérte. 30 perc tömény unalom. Szünet után volt valami rövid, majd ismét az unalmas, most egy nagy kórus is fellépett. Nos akkor el akartam jönni. Bérletet én csak sor szélére veszek, csak fel kell állni és kijönni. B. persze, "azt most már nem lehet", aztán addig vitatkoztunk, amíg elkezdték. Bár az előttünk ülő úr simán felállt néhány perc múlva B.-vel ez nem megy. Szóval végig szenvedtem megint 30 percet.
Közben alaposan megvizsgáltam a termet. A mennyezeten ki volt égve 2 lámpa, nagy slamposság így évad kezdetén. A parketta is javításra szorulna itt-ott. Szóval elfoglaltam magam, de nagyon untam. Amint vége lett és kezdtek tapsolni felálltam és jöttem kifele. Nem voltam egyedül. Ajtón álló lány, közölte, hogy nem tud vissza engedni ha kimegyek. Dehogy jövök én vissza, felkiáltással kiszabadultam végre. Csak remélni tudom, hogy a szezon ezek után már csak jobb lehet.

Televizió

Ebben a nagy nyári semmiben, ami mostanában a tv-ben látható, nagyon üditő, hogy szombatonként komolyzenét lehet hallgatni és látni.
Az első ilyen este Bayreuthból közvetítették a Lohengrint. Sajnos megint hattyú nélkül. Nem tudom mi a baja a rendezőknek a hattyúval, ami az eredeti szövegben nagyon is benne van, sőt még egy ária is szól direkt a hattyúhoz. No de, főleg a női hangok, feledtették ezt a hiányt. Anna Harteros és Waltraud Meyer igazán nagyot énekeltek. Sajnos a hős tenor nem volt annyira jó, de lehet, hogy csak én lettem régen elkényeztetve.
Ezután már a salzburgi ünnepi játékokról voltak közvetítések. Valami egészen döbbenetesen jó Salomet láttunk. Igaz itt meg a szintén bőven megénekelt Jonathan  (János) feje hiányzott, de a Salomet alakító litván énekesnő lenyűgöző volt. Leírom a nevét, biztos sokat fogjuk még hallani Asmik Grigorian-nak hívják. Ma hab a tortán, Bareinborn West East Divan zenekara játszott, ő vezényelt. Egy igen fiatal hegedűművésznő játszotta Csajkovszki hegedűversenyét, ami a kedvencem. Ezt a zenekart öröm nézni is. Ha jól tudom, kizárólag palesztin és zsidó fiatalokból áll. A fiatalok olyan lelkesek és olyan szerényen normálisan néznek ki, hogy tényleg öröm nézni őket.Voltak aztán kevésbé jelentős koncertek is. Grafeneggből egy német est, a berlini Waldbühneről Jonas Kaufmann egy délafrikai szopránnal énekelt áriákat.
Nem értem az év folyamán ezt miért nem csinálják többet. Ha már elviseltették velem a futball világ bajnokságot, majd most megint valami atlétika Európa bajnokság napokon keresztül, akkor adhatnának kicsit több kultúrműsort. Most már itt a nyár vége, aztán járhatok itthon koncertekre, amiben lesznek a télen igazi csemegék.

Helyreigazítás

Az utazás utolsó részben lenyelte a szöveg felét. Nem értem mi ez, de pillanatnyilag nincs idegem tovább vacakolni vele. Majd egyszer ha jó kedvemben leszek, megismétlem a végét.
A többiről se tudom, mennyire olvasható, vagy hogy lehetett-e valamit csinálni, hogy olvasható legyen.

Utazás vége

6.nap Amsterdamm, Harlem

Délelőtt csak úgy magunkban mászkáltunk Amsterdammban. Nem szeretem a várost. Koszos, zűrös stb. Hajóról már többször is láttam, onnan szép és érdekes. Ennyi csikket az utcán már nem is emlékszem mikor láttam. Tiszta véletlenül bekeveredtünk a piros lámpás utcába. Voltak lányok már d.e. 11-kor, akik az ablakban ültek.

Délután busszal vittek minket Harlemben. Ez egy igen kedves kis nyugis városka, amit csak most kezdenek bevonni az idegen forgalomba. Majd megbánják. A vezetőnk 3,5 órát rohangászott velünk a városban. Igen lelkes volt, mindent meg akart mutatni a rendelkezésére álló időben.Eredmény, nem volt idő fényképezni, mert rohantunk. Van egy nagyon szép dóm, protestáns, így semmi barokkos csicsa nincs benne. Késő gótikus épület, hatalmas. Miután fűtés nincs, épitettek egy kisebb templomot, az működik télen. Láttunk “apartmanos öregotthont” is. 1591-ben alapították de már akkor is igen drága volt a bekerülés. Egy nagyon szép zöld udvar köré vannak építve a sorházak.

Sok szimpatikus dolgot művelnek a hollandok, csak ne lennének annyira sz@revök, úgy általában.

Természetesen Harlem is, mint minden holland város tele van kanálisokkal.

7.nap

Rotterdam egy modern város, nagyon izgalmas épületekkel. Háború után oly mértékben volt romos, hogy elhatározták, egy új várost építenek. Hihetetlen izgalmas épületek vannak. Tele építették a város közepét lakóházakkal. Nagyon bejött nekem. Miután itt van Európában a legnagyobb kereskedelmi kikötő azt kicsit kitolták a városból. Ha egyáltalán valahol, akkor Rotterdamban szeretnék élni. Van egy bámulatos vásárcsarnoka is. A hatalmas csarnok bele van építve egy lakóházba. Lakások, gondolom konyha ablakai, a csarnok belsejébe nyílnak. A hatalmas csarnok olyan mint egy hangár színes a boltíves teteje. Sokat fényképeztem, nem tudom lesz-e belőle valami.

8.nap

Brugge

Tegnap olyan rusnya idő volt, hogy meg kellett változtatni az útirányt a hajónak. Így aztán direkt Antwerpenbe jöttünk. A kirándulás ugyis buszos volt, kicsit többet buszoztunk. Előtte délelőtt kicsit bemerészkedtünk a városba. A katedrálisig nem jutottunk el, viszont megint egy piros lámpás utcába keveredtünk. Gondolom ha keresnénk,, biztos nem találnánk. Szorgos lányok, már d.e. 11-kor üldögéltek meg álldogáltak az ablakokban.  

Ebéd után aztán irány Brugge. Ez egy csodás kis város, minden a 11-16 századból van. Sajnos sokat romlott mióta utoljára itt jártam. Elözönlötték a turisták. Ez volt itt a negyedik de garantált utolsó látogatásom. A szűk kis utcákon ember ember hátán plusz a sok bicikli, kevés autó és a turistáknak lovaskocsik. Nagyon érdekes helyet láttunk. Egy zárt udvar köré épített szép házak. Ezekben laktak azok a gazdag özvegyek, akiknek a férjei a háborúban ott maradtak. Eredetileg mindnek volt saját háza, de a város féltette az erkölcsöket, ezért bekényszerítette őket egy egyesület féleségbe. Bent a hatalmas udvarban volt kápolna is és kötelesek voltak igen vallásos életmodon élni. Ugyanez megvolt szegény asszonyoknak is, A város gazdagjai építtettek egy öregotthont, hasonló módon csak sokkal szegényesebb kivitelben. Ott kötelesek voltak napi háromszor imádkozni a jótevőik lelkéért. Persze a csoporttól nem jó elszakadni, de fényképezni ilyen tempó mellett a tömegben nemigen lehet. Szóval változatlanul különleges a hely, de a régi emlékeimhez képest csalódás volt. Apró kis cukiság, hogy pl. a kávézó mellékheilysége egy mélységes mély pincében volt, ahová egy szűk, meredek csigalépcsőn lehetett lejutni. Persze az egész város macskaköves, még turista cipőben se kényelmes a járás. Sajnos ez a tömeg turizmus mindent tönkretesz, sajnos Pest se lesz kivétel.

9.nap

Antwerpen is egy nagy kikötőváros. Ahol parkolt a hajónk, 20 éve még raktárak voltak. Most remek modern magas házak vannak, mind lakás. Mint mondták ott egy lakás könnyen belekerül 1 millió euróba is. Szerintem még sok üres lakás volt, persze lehet, hogy el van adva, csak nem laknak benne. Busszal vittek be minket a belvárosba, ahol aztáń közel 3 órát mentünk. Itt főként XVIII. századi épületek dominálnak. Kicsit fiatalabb a “világ legszebb pályaudvara”, 1905-ben épült. Tényleg nagyon szép. Hatalmas előcsarnok többszinű márvány és kő burkolattal, impozáns lépcső stb. Többnyire teljesen eredeti állapotban van. A nagy csarnok közepét kivágták és építettek mínusz 2 emeletet. Oda vitték a fent elvesztett síneket. Az egészre azért került sor, mert az eredeti fej pályaudvar,manapság már teljesen elavult. Most a föld alatt mennek tovább a szerelvények, csak a helyi járatok jönnek be felülre. Sokáig tartott és nagyon sokba került, mondta a vezetőnk. Elképzeltem, hogy mi is megcsinálhatnánk, hiszen nekünk is van Pesten két gyönyörű pályaudvarunk, amivel dicsekedhetnénk, csak ki kellene pucolni és folyamatosan vigyázni a rendre és tisztaságra. Következő nevezetesség a katedrális, ami hatalmas. Szokásos sztori először egy román templom, ami elpusztult az idők folyamán, majd a XIV században egy hatalmas gótikus katedrális. Ez is kiégett valamikor, de csak a fa dolgok pusztultak el. Van benne 3 Rubens oltárkép. Ezen kívül is sok szép épület volt, de annyira fáradt voltam, hogy csak hagytam magam hajtani tovább. Láttunk egy nagyon szép lakótelepet is a város közepén. általában nem sokat bombáztak itt a háború alatt, de ki tudja miét a város közepén volt egy hatalmas bombázás, amikor 400 kicsi ház elpusztult. Ezen a területen a város épített szociális lakásokat. Nagyon szép 2-3 változatos emeletes összefüggő épületek, közben belső zöld udvarokkal. Volt hangulata a helynek.

Busz vitt minket vissza a hajóhoz. Feltünt, hogy alig volt autó az úton, a belvárosban. Ezek hétköznap délutáń 3.-kor feltehetöen dolgoznak, nem úgy mint nálunk, ahol egész nap be van dugulva a város. Pedig itt folyik a városon át a Schelde, elég nagy folyó. Híd nincs egy se csak 2 alagút. Az alagút se volt bedugulva, se ma, se tegnap,amikor Bruggebe mentünk, majd jöttünk. Nem láttunk se koldust se hajléktalant az utcán. Szemlátomást mindenki dolgozik és jól élnek.

10. nap

Nijmegen, semmi különös. A háború alatt illetve már 1944 szeptemberében az amerikaiak tönkre bombázták. Ami régi az többnyire helyreállitották a romokból. Szép a városháza, ahol most muzeum van. Van persze egy katedrális, bemenni nem lehetett és egy u,n, latin iskola, ami tulajdonképen papnevelde volt régen, ma valami hivatal van benne. Máśfélórás menés, dombra fel, lépcsők, halálosan el voltunk fáradva a végén. 

Elég komoly programot jártunk végig 10 napon kersztül, elég jól bírtuk, de ennyi bőven elég is volt.

Próbáltam a a google docsban beljebb vinni a margót, nem tudom segített-e. Más ötletem nincs a rövidebb sorokra.

 

Utazás, folytatás

4.nap

Hajnalban indultunk csak útnak, mert egy nagy zsilipen csak délben kaptunk időpontot az átkelésre. Itta zsilipen csak az egyik vízből megyünk a másikba, nincs "liftezés" Így aztán egy óra késéssel érkeztünk Harlingtonba. Ez is egy tipikus, régvolt nagy kereskedőváros, ami ma már csak a turistákból él. Szokásos kis gát meg nagy gát meg még nagyobb gát, amit az idők folyamán egyre csak magasítanak. Nagyon régi ház fölszintje ma már pince szint az első emeleten van ma a bejárat. Sok szép régi tipikusan holland ház a kanálisok mentén. Az igazi gazdagoknak saját hajójuk is van a ház előtt a kanálisban. Sok egykori menekült élt a városban, akiket a katolikusok üldöztek el francia országból. A városhoz képest hatalmas protestáns templom és egy nem sokkal kisebb katolikus is. Az előbbi még dombra épült, mert akkor az volt a biztos. Aztán jöttek a kanálisok meg a zsilipek amivel az összes áradást  kivédték eddig. Tulajdonképpen erről szól minden, az áradásról meg a még nagyobb vízről. Régen híres volt a város a korcsolyaversenyekröl. Közel 20 km. volt a táv, de már sok éve nem fagytak be a kanálisok, ezért a versenyek sincsenek megtartva.

Ma éjjel indulunk tovább Leystaatba.

5.nap

Lelystaat egy teljesen jelentéktelen város. Az ötvenes években kezdték kiszárítani a tengert itt, ami több mint 10 évig tartott. Aztán 1967-ben megszületett a város, amit rögvest a környékbeli szigetek fővárosának neveztek ki. El se tudom képzelni, hogy működik az ilyesmi. Ma 60 ezer lakosa van a városnak. Különösebb látnivaló nincs is itt. Viszont van egy nagy bevásárló falu, olyan Parndorf szerű. Nos ezt meglátogattuk. Első sorban a Lindt csokoládéra vetettem rá magam, majd vettem bugyikat és harisnyákat mélyen leszállított áron. Szerencsére sehol egy H&M vagy Zara nem volt. Egyszer estem csak komoly kísértésbe, de őrangyalaim megvédtek. A kinézett darab nem volt az én nagyságomban. Spóroltam.

Ma este még valami műsor lesz a bárban, aztán megyünk tovább Amsterdammba.

6.nap Amsterdamm, Harlem

Délelőtt csak úgy magunkban mászkáltunk Amsterdammban. Nem szeretem a várost. Koszos, zűrös stb. Hajóról már többször is láttam, onnan szép és érdekes. Ennyi csikket az utcán már nem is emlékszem mikor láttam. Tiszta véletlenül bekeveredtünk a piros lámpás utcába. Voltak lányok már d.e. 11-kor, akik az ablakban ültek.

Délután busszal vittek minket Harlemben. Ez egy igen kedves kis nyugis városka, amit csak most kezdenek bevonni az idegen forgalomba. Majd megbánják. A vezetőnk 3,5 órát rohangászott velünk a városban. Igen lelkes volt, mindent meg akart mutatni a rendelkezésére álló időben.Eredmény, nem volt idő fényképezni, mert rohantunk. Van egy nagyon szép dóm, protestáns, így semmi barokkos csicsa nincs benne. Későgotikus épület, hatalmas. Miután fűtés nincs, építetttek egy kisebb templomot, az működik télen. Láttunk “apartmanos öregotthont” is. 1591-ben alapították de már akkor is igen drága volt a bekerülés. Egy nagyon szép zöld udvar köré vannak építve a sorházak.

Sok szimpatikus dolgot művelnek a hollandok, csak ne lennének annyira sz@revök, úgy általában.

Természetesen Harlem is, mint minden holland város tele van kanálisokkal.

Próba

Köszönöm a segítséget!!!

Ha már ide sikerült rakni, akkor elmondom, hogy ez a "daru" Harlingtonban volt a tengerparton. Mint kiderült ez egy egyszobás összkomfortos szálloda. A szoba reggelivel potom EUR 315.  Ha még egyszer fiatal és szerelmes lennék biztos elmennék oda egy éjszakára. Mikor ott voltunk is jött délután egy pár, sokáig kint ültek a teraszon. A darut persze forgatni is lehet, a nap vagy a hold felé, ahogy tetszik. Este mikor bent voltak már a szobában, nagyon hangulatosan nézett ki a világítással. A képen alul a fehér a lift, ami felvisz az első szintig. Onnan gondolom valami lépcső vezet tovább.

Utazós

Nem tudom mit rontottam el, de a bejegyzés eleje végtelen sorokból áll. Később már jó, lehet normálisan olvasni.

Taxi, repülőtér, szokásos macera. Röntgen + személyes motozás. Mondom, van a térdemben egy darab fém az szól, de etttől függetlenül csak keresik, keresik a bombát amit elrejtettem az egyszál ruhámban. Aztán várakozás. Beszállás, gép nem indul, több mint félórát ülünk bent.

Érkezés késéssel Münchenbe. Irdatlan nagy repülőtér, rohanás a másik terminálban, végül kisvonat, további rohanás a gatehez. A gép kéśik, leülünk és pihegünk. Végül beszállás és 1 óra várakozás a gépben. Szerencsére nem idöre mentünk. Szálloda jó, vacsora, alvás.

.

2.nap

Délelőtt kóválygás a városban. Kölnben gyönyörű a dóm. Valami csoda folytán alig sérült a háború alatt. A város viszont elég lehangoló. Szinte kizarolag rögtön a haboru után épült házak, sivár látvány.

Ebéd után felszálltunk a hajóra. Kabin a szokásos a program is. Kipakolás hely keresés a holmiknak. Utána általános eligazitás a kirándulások ismertetése, vacsora.

Mindeközben bámulás ki az ablakon. Számomra nincs szebb, kellemesebb és megnyugtatóbb, mint ülni és nézni a vizet és az elvonuló tájat.  Itt sokkal késöbb sötetedik. Este 10-kor még nem volt teljesen sötét. Az ég alján halványrózsaszin felhöcskék úsztak, csodálatos volt.

3. Nap

Ébredéskor borús az idő, de 10 körül már süt a nap. Most a valami belső tengeren járunk, olyan mint egy igazi tenger, csak nem hullámzik, szerencsére.

Ebéd után kezdődött a városnézö séta. Sajnos a vezetőnek szó menése volt. Kevés tényt közölt de rengeteget beszélt totál érdektelen dolgokról.

Iskolájáról, volt munkahelyeiröl a fiatalkori zenekaráról, amiben játszott stb. Mi meg csak álltunk és hallgattunk, mert mit lehetett mást tenni. Hoorn egy nagyon régi városka. A XVI. században komoly kereskedelmi kikötője volt. A csodálatos kis holland házak engem mindig elbűvölnek, még ha tudom is, hogy belül szűk kis szobák és elképesztő keskeny magas lépcsők vannak. Nézni jó, lakni nem jó benne. Nagyon sok igazi öreg házat láttunk. A gazdagabb kereskedők a homlokzatokat homokköböl építtették, a normál halandók téglából. Nem sok Kő homlokzatú ház van.

Nevezetes a vörös kő tér, ahol egy kapitány, J.P.Coen szobra áll. Ezen a téren folytak a nyilvános kivégzések és a vértől volt vörös a kő, ami a téren látható. Sajnos nem láttuk, csak mesélték, hogy szintén a téren állt egy mérleg. Ezen a mérlegen mindent mértek, sajtot, zöldséget, állatokat és a nőket. Aki kevesebb volt mint 60 kiló, az boszorkány volt és megégették, Na ja, ha a rubensi idomokra gondolok, akkor feltehetően nem volt sok boszorkány. (Nekem egy kiadósabb ebéd, megmentette volna az életemet.)

Sok nagyon régi háznak kifele dőlnek a falai. Hogy ez véletlen, vagy volt valami építészeti alapja, azt nem sikerült megtudni.

Kuriózum egy hatalmas késő gótikus templom, ami 1970 óta kihasználatlanul állt. Már le akarták bontani, mikor valakinek eszébe jutott, hogy a hatalmas tetötérbe lakásokat lehetne építeni. Ez megtörtént. Alul a templomban egy ideig áruház működött, de feletehtöen túl nagy volt a kis városnak. Most szállodát akarnak bele építeni, elég trükkös építésznek kell ehhez lenni, mert gondolom a templom külső megjelenés nem akarják elrontani.

Közel 2 óra megyünk, megállunk, megyünk megállunk, közben a sok felesleges duma után, elég fáradtan értünk vissza a hajóra. Most már nincs más, mint bámulni az ágyról a vitorlásokat. A mi hajónk ki van kötve, csak majd éjszaka indulunk tovább.

Folytatás következik, csak félek, hogy ez is elromlik. Az eleje is jól indult, csak hirtelen kiszélesedett és nem tudom vissza csinálni:-(

 

Sugar daddy

Most a hajón vagyunk és nézegetem az embereket mert más dolgom nincs.
Feltűnt tegnap egy kb. 40-es nő, rettenetes csiricsáré mintás ruhában és kb 12 cm.-es sarkú cipőben. Csak amerikaiul tud és lelkesen ügyintézett a bejelentkezésnél. Késöbb láttam, hogy egy idősebb nagyon amerikaiul öltözött úr van vele. Ilyet azt hittem csak regényekben írnak, de ez a teljes valóság. Ma reggel a hölgy egy hatalmas szalma kalapban jelent meg a reggelinél. Nyakában 4 soros gyöngy, hamis persze. Rengeteg karperec gyürük stb, a nő csilingel mikor jár. Cipő viszont lecserélődött egy rózsaszín papucsra, amihez egy szintén rózsaszín táska is jár. Reggeli büfénél a nö futkos ide oda, kapkod be a pultokba, nyilván kifogástalan kiszolgálás jár a pasinak. Pasin világoskék nadrág, piros zakó és piros cipő van. Biztatom B.-t, hogy elegyedjen már szóba velük, kíváncsi lennék honnan eresztették el őket, de B, ellenáll. Viszont már megismerkedett a sport managerrel, aki magyar. Állitólag öten vannak magyarok itt a hajón. Nem fogok unatkozni.

Öregotthon

Egy ideje keressük a lehetőséget. A tegnapiban már voltunk egyszer, de elriasztott az ár és a négyzetméter aránytalansága. Sok pénzért kevés négyzetméter. Az épület szállodának épült és ez látszik is a szobákon. A másik ahol voltunk, jó lakások de pocsék kaja és ha tartósan megbetegszel 3 ágyas ápolás 4 hónapig, aztán állami elfekvő. Tehát vissza az elsőhöz. Nyílt nap volt, részletes bemutatással és lehetett kérdezni is. Egyik kérdés hozta a másikat, mígnem kiderült, hogy létezik olyan megoldás, hogy megveszem a lakást de nem költözöm be. Ők addig hasznosítják a lakást, nekem nem kell semmit fizetnem tovább, amíg be nem megyek. Nos ez kell nekem, a biztonság, hogy ha baj van, van hova menni, 30 napon belül mehetek. Az igazgató is mondta és magam is úgy éreztem mindig, hogy addig kell elintézni az ilyesmit, amíg az eszem és a fizikai állapotom is jól van. Érdekes módon B. is benne van nagyon a dologban. 1-2 éve még hallani se akart erről a témáról.
További plusz a hellyel kapcsolatban, hogy nincs beteg részlegük. Halálunkig ápolnak a szobánkban. Ott is ebédeltünk, ehető volt. Szobában nincs főzési lehetőség illetve tilos, de van egy hobby konyha, ahol kedvére süthet főzhet aki akar. Ellentétben a másik hely elriasztó étkezdéjével, itt nagyon kulturált étterem van. Pincérek szolgálnak fel. Figyeltem a népeket semmi öregotthon hangulat nem volt. Vidáman cseverészve ebédeltek a lakók. Főleg nők persze. Igen jó állapotúaknak néztek ki, pedig 80 alatt nem lehet bekerülni. Barátnőm szerint én se nézek ki rozzant nyolcvanasnak, de a tükröm mást mond.
Szóval feliratkoztunk, aztán majd meglátjuk mi lesz. Vélemény???

Fodrász kaland

A kaland nem is a fodrásznál volt, hanem útban haza fele. Miután gyorsan körül jártam a fodrász környékét és megelégedetten vettem tudomásul, hogy jó irányú munkálatok folynak a belvárosban, némi várakozás után felszálltam a tömött buszra. Szerencsére mindjárt leszállt valaki, így az ablak mellett kaptam helyet a járda felőli oldalon. A busz döcögött a délutáni csúcsban, én meg szokásom szerint bámészkodtam kifele. Időnként álltunk is a messze elöl lévő lámpa miatt. Egy ilyen alkalommal egy járdán álló, nyilván bedöglött autó mellett álltunk. Motorház tető nyitva én meg néztem, mit csinál a három suhanc. Nézte az egyik az olajat. Egyszer csak felnézett, illetve a buszra nézett és nyilván észre vette, hogy érdeklődéssel nézem mit csinál. Elkezdett üvöltözni, hogy "kirakom a (nem írom le, de a nemi szervéről volt szó) nézed?"  Én meg csak néztem tovább az autó motort. Erre elkezdett az olajmérő valamivel csapkodni a busz felé és tovább üvöltött. Normális az ilyen? Lehet, hogy ha megállóban lettünk volna, feljön és megver, mert nézem az autó motort?

Csak a rend kedvéért mondom, hogy ezután megnéztem őket rendesen. Szép fehér magyar ifjak voltak. Remélem megütötte őket a guta az ócska kocsijuk mellett a Hegyalja úton, a délutáni csúcsban.

Szórakoztató újsághírek

Svájcban 2014-ben egy német pasas felturbózott BMW-vel átszáguldott az országon. 40 perc alatt 5 kantonon jutott át, helyenként 250 km.-es sebességgel, majd a Gothard alagúton, ami irányonként egy sávos, 200 kilométerrel cikk-cakkban is átjutott. Utána lekapta a rendőrség. Tunelban előzni szigorúan tilos persze és az ottani autobahnon a max. sebesség 120 km/óra. Jogosítvány és az autó is egyből ugrott, a pasas taxin utazott tovább. Mondanom se kell, hogy óriási port vert fel az ügy. Ilyesmiért Svájcban börtön jár. El is ítélték, távollétében, 30 hónapra. Pasi persze ívben kerülte Svájcot. Igen ám, de az ottani bíróság jogsegélyért fordult a stuttgarti bírósághoz, hogy ültessék le a pasit. Németeknél persze, ahol nincs sebesség korlátozás nem ennyire szigorúak, de megígérték, hogy intézkednek. Már mindenki azt hitte, hogy a pasi ül, mikor kiderült, hogy egészségi állapotára való tekintettel nem lehet lezárni. Most itt tartunk.

Londonban, tegnap elfogadtak egy törvényt, miszerint a nők szoknyája alá nem szabad fényképezni. Úgy látszik, ott ez szokás, mert erre még egy speciális szavuk is van, mármint a szoknya alá fényképezésre. Természetesen egy hülye feminista liba kavarta fel a sz@rt. Valami fesztiválon volt, ahol valaki alá fényképezett a szoknyájának és mai szokás szerint mindjárt közzé is tette. Volt a nőn bugyi, így szerintem semmi rémség nem történt, de ő nagyon felháborodott és elment a rendőrségre feljelenteni. Rendőrség a vállát vonogatta erre nincs törvény, nem lehet semmit se tenni. Nő erre újságíró nőkhöz fordult, botrány lett egy másik nő csinált egy törvény javaslatot, amit tegnap el is fogadtak. Egyetlen képviselő tiltakozott csak, mert szerinte aránytalanul gyorsan nyomták át a parlamenten az új törvényt.

Ha már törvény, kevéssé vicces, hogy kvázi vissza állítják a határsávot nálunk. Kezdek gondolkozni, hogy hova kellene disszidálni.

Semmi

Jelenleg olyan semmilyen lötyögésből áll az élet. Lusták vagyunk mindketten. Vasárnap fejtegettem, hogy majd még megbánjunk, hogy nem élünk a jelenleg még meglévő lehetőségeinkkel. Ülünk itthon és nézünk bambán bele a levegőbe. Jó, persze főleg én olvasok. Miután véleményeztem a legutóbbi utazásunkat, kapok ajándékba 6 héten keresztül egy hetilapot. Nagyon érdekes okos újság. Sajnos az is lepedő nagyságú mint a már amúgy is olvasott napilap. Napilap napi 30 oldal, hetilap heti 60. Képtelen vagyok mindent elolvasni. Persze még könyv is van mellé, este az ágyban, napközben pedig itt az internet. A legnagyobb baj persze az, hogy már nem tudok félnapot ülni a szófa sarkában. Ez régen nálam nem volt probléma. Magányos koromban, akár az evésről is elfelejtkeztem ha elmerültem az olvasásban. Az evés ma se izgat túlzottan, csak ugye nem vagyok egyedül, van kiről gondoskodnom. Szerencsére az igények nem túl nagyok.
A lényeg az, hogy élünk, megvagyunk. 2 hét múlva utazunk, akkor majd lesznek élmények és írnivalók.

Szomorú találkozás

Van egy igazán gyerekkori barátom Torontóban. Most itthon van, eladta a lakását és ha itthon van, mindig megpróbálja össze szedni azokat, akik még élnek a régi társaságból. Ő 56-ban ment ki és igen sokáig nem járt haza, de mióta jár, nagy igyekezettel ápolja a kapcsolatait. Persze már alig élünk néhányan. Három éve még náluk volt az össze jövetel, de azóta áttértek egy vendéglőre. Ez nagyon okos ötlet volt részéről. Tavaly valami miatt nem voltam ott, most elmentem. Összesen négyen voltunk plusz a hozzánk tartozó társak. Fiuknak persze könnyű, a feleségek, mindhárom, tizen valahány évvel fiatalabbak a férjeknél és persze nálam is. Mindhárom "fiú" elég roggyant. Az egyik egy vékony hosszú dalia volt, most kicsit alacsonyabb lett, 120 kiló, 92 éves és tök süket. Van halló készüléke, de valami ősi modell, nem ér semmit. Viszont jár mozog, utazik stb. Torontói is sántikál, mert fáj a térde. Több barátját már megoperálták, de mind rosszul sikerült, bottal járnak stb. Ajánlottam figyelmébe az én operáló orvosomat. No és a harmadik. Soha nem volt magas és mindig cérna vékony, nagyon jóképű fiú volt. Még a szüleim is lelkesedtek érte, ami azért nagy szó volt nálunk. Haza járó koromban, lépten nyomon bele botlottunk, legyen az belváros vagy múzeum. Akkoriban már sok éve elvált volt és nyüzsgött. Elég nagy karriert csinált a szocializmusban, ami nekem persze nem tetszett, de mi közöm hozzá. Politikáról ilyen találkozásokon soha nincs szó, de tudom hogy most a ló másik oldalára esett, de ehhez sincs közöm. Viszont nagyon sajnálom. Egyidős B.-vel, el se akarta hinni. Ő ugyanis még a székről se tud felállni egyedül. Kicsit süket is, de nem vészes. A felesége nélkül mozdulni se tud, persze a feleség se, mert saját bevallása szerint nemigen meri egyedül hagyni otthon, mert fél, hogy elesik, nem tud felállni stb.
Miután bucsuzáskor, rájuk már várt a taxi, B és a kanadai haver közösen segítették ki a taxihoz. Utána, mi a maradék, megállapítottuk, hogy minimum parkinzonos, csak ki tudja miért titkolják.

Ez a találkozás most, majdnem olyan rémisztő volt, mint amikor a 104 éves barátnőmet akartam meglátogatni. B-nek mondtam, hogy magasra szökött az értéke egy nap alatt, de ha ilyen állapotba kerül, akkor én szerzek valami személyzetet, mert erre, amit ez a nő csinál, nem lennék képes. De addig is csak járunk szorgosan tornázni.

Ma délután azért jó hírt is kaptam. Egyetlen, még élő,  stockholmi barátnőm, akinek már több strokja volt és kizárólag rollátorral közlekedik, utazott. Megszervezte a gyerekeit és unokákat és elmentek norvég fjordokat nézni. Én közben kerestem és rémült üzeneteket hagytam, hogy szóljon már valaki, hogy mi lett vele. Előző eltűnései után mindig kiderült, hogy kórházba vitték. Így most a boldog beszámolója az útról , egy igen üdítő hír volt számomra.