Itt őrizgetek egy kinyomtatott cikket, hogy majd lefordítom, mert annyi okosság van benne, de valahogy nem értem rá, ebben a nagy karácsonyi anyag beszerzésben. Mi lenne ha még az ilyenkor szokásos cirkuszokat is betartanám. Helyette a tegnapi élményem.
Véletlenül bukkant elém a you tubon a 3 tenor 1999-e bécsi karácsonyi koncertje. Ez egy jó másfél órás műsor volt és nagyon élveztem. Míg néztem B. megkereste nekem ugyanezt a tv-ben is, így a végét már kényelemben néztem. Majd, ha már ott vagyok, még egy 1966-os londoni koncertjüket is végig néztem. Közben kalandoztak a gondolataim. Először is megveregettem a vállam, hogy már nem futok el a karácsony elől, gondolatban sem. Bizony már 24 éve, hogy kiradíroztam a naptáramból a karácsonyt. Sokáig akkora űr volt a lelkemben, hogy a puszta gondolat is fájt. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy lehetőleg nem is gondolni rá. Ezt elég magas fokra sikerült vinnem.
Aztán az Ember nagy karácsonyos volt. Igaz egyedül élt majdnem egész életében, de neki kellett karácsonyfa meg minden. Ezt én inkább csak eltűrtem, de nem csináltam. B.nek szegénynek, azt hiszem semmilyen karácsonyi élménye nincs. Magától szinte észre se venné. Remekül megvagyunk e-téren is. Tegnap délután viszont, azon vettem észre magam, hogy sorra jutottak eszembe a régi szép karácsonyok és még csak nem is sírtam. Inkább örültem, hogy mindezt megélhettem és most itt ülhetek nyugiban és azt nem csinálok amit nem akarok.
Hat éves koromtól emlékszem a karácsonyokra. Pedig voltak előtte is gyönyörű karácsonyfák, ajándékok, amint azt a fényképek tanúsítják, de élő emlékem nincs. A többiről viszont annál több és csupa jó dolog. Volt persze izgalmas is, pl. 1944-ben, mikor a vacsorától felállva elkezdett mozogni alattunk a ház, mert az utca elejét szőnyeg bombázták, riadó minden nélkül. Ekkora izgalmak aztán már nem voltak. legfeljebb, hogy apám haza ér-e épségben az üzleti útról, vagy lesz-e megfelelő karácsonyfa, meg ilyesmik. 47 karácsonyán csak valami rettenetes ronda fát sikerült szerezni. Már fel is díszítettük, mikor apám egyik ismerőse beállított egy gyönyörű ezüst fenyővel. Remélték a felnőttek, hogy jön, de 24.-én délután már senki nem számított rá. Kiszámíthatatlan idők voltak akkoriban. Szóval jól elnosztalgiáztam a tegnap délutánt.
Ma viszont délben kisütött a nap, ágyakat húztam, mostam, csoda tevékeny voltam egész nap. A még soha nem készített lepényhal remekül sikerült. Ülök a babérjaimon. Ezt kívánom mindenkinek, aki erre téved. A cikket meg majd lefordítom a napokban, amíg megbénul itt az élet.
Véletlenül bukkant elém a you tubon a 3 tenor 1999-e bécsi karácsonyi koncertje. Ez egy jó másfél órás műsor volt és nagyon élveztem. Míg néztem B. megkereste nekem ugyanezt a tv-ben is, így a végét már kényelemben néztem. Majd, ha már ott vagyok, még egy 1966-os londoni koncertjüket is végig néztem. Közben kalandoztak a gondolataim. Először is megveregettem a vállam, hogy már nem futok el a karácsony elől, gondolatban sem. Bizony már 24 éve, hogy kiradíroztam a naptáramból a karácsonyt. Sokáig akkora űr volt a lelkemben, hogy a puszta gondolat is fájt. Az egyetlen lehetőség az volt, hogy lehetőleg nem is gondolni rá. Ezt elég magas fokra sikerült vinnem.
Aztán az Ember nagy karácsonyos volt. Igaz egyedül élt majdnem egész életében, de neki kellett karácsonyfa meg minden. Ezt én inkább csak eltűrtem, de nem csináltam. B.nek szegénynek, azt hiszem semmilyen karácsonyi élménye nincs. Magától szinte észre se venné. Remekül megvagyunk e-téren is. Tegnap délután viszont, azon vettem észre magam, hogy sorra jutottak eszembe a régi szép karácsonyok és még csak nem is sírtam. Inkább örültem, hogy mindezt megélhettem és most itt ülhetek nyugiban és azt nem csinálok amit nem akarok.
Hat éves koromtól emlékszem a karácsonyokra. Pedig voltak előtte is gyönyörű karácsonyfák, ajándékok, amint azt a fényképek tanúsítják, de élő emlékem nincs. A többiről viszont annál több és csupa jó dolog. Volt persze izgalmas is, pl. 1944-ben, mikor a vacsorától felállva elkezdett mozogni alattunk a ház, mert az utca elejét szőnyeg bombázták, riadó minden nélkül. Ekkora izgalmak aztán már nem voltak. legfeljebb, hogy apám haza ér-e épségben az üzleti útról, vagy lesz-e megfelelő karácsonyfa, meg ilyesmik. 47 karácsonyán csak valami rettenetes ronda fát sikerült szerezni. Már fel is díszítettük, mikor apám egyik ismerőse beállított egy gyönyörű ezüst fenyővel. Remélték a felnőttek, hogy jön, de 24.-én délután már senki nem számított rá. Kiszámíthatatlan idők voltak akkoriban. Szóval jól elnosztalgiáztam a tegnap délutánt.
Ma viszont délben kisütött a nap, ágyakat húztam, mostam, csoda tevékeny voltam egész nap. A még soha nem készített lepényhal remekül sikerült. Ülök a babérjaimon. Ezt kívánom mindenkinek, aki erre téved. A cikket meg majd lefordítom a napokban, amíg megbénul itt az élet.
Nekem is van néhány emlékezetes karácsonyom. Mi 1956-ban jártunk úgy, mint ti 1947-ben. Édesanyám a piacon fenyőfa helyett csak egy nagy ágat kapott, s az is 20 forint volt! Aztán, hogyan, hogyan sem - vagy már csak nem emlékszem rá - karácsony estére sikerült igazi fenyőfát kapni, igaz, hogy csak elég kicsit. A másik, az 1958-as karácsony, ami emlékezetesnek mondható. Abban az évben, nyáron halt meg a bátyám, s így szüleim minden szeretete, meg talán aggódása "rám zúdult". Csodálatos ajándékokat kaptam, igazi gőzgépet, ami egy csomó "gépet" működtetett, kaptam villanyvasutat, könyveket, stb. Sokat játszottunk aztán ezekkel együtt.
VálaszTörlés