Fantasztikus hangversenyen voltunk. Persze gondoltam, hogy nagyon érdekes lesz, mert már kb. 3 éve hallottuk őket Münchenben és az is nagyon élvezetes volt. A karmester Teodor Currentzis, aki Athenban született és nem tudni miért valahol Orosz országban szeret élni. Ott alapított egy zenekart, csupa fiatalokból musicAeterna néven. 2011-től a permi operaház vezető karmestere. A zenekarát is vitte magával Permbe. Most ez a zenekar volt itt az operaház zenekarával kibővülve. Ezeket nem csak hallgatni de látni is érdekes. A karmester még mindig fura öltözékben dirigál, pl. fekete magas szárú cipő piros cipőfűzővel, a zenekar most nagyon szolidan volt öltözve. Ugyanaz az első és másod hegedűs volt, mint Münchenben.
Az egész műsor elég újdonság volt számomra, mert csak Mahlert játszottak, akit nem annyira ismerek. Az első részben dalokat, nagy zenekari kísérettel egy szoprán és egy bariton előadásában. A dalszövegek kis történetek voltak, többnyire vidámak. Szerencsére kivetítették a szöveget.
A második rész Mahler 4. szimfóniája, szintén könnyed dallamos érdekes zene. Úgy elröppent a közel egy óra, hogy észre se vettük. Valami komolyabbra és komorabbra számítottam, az eddig hallott Mahler szimfóniák ilyen emlékként élnek bennem.
Ez a zenekar nem csak hangzásilag köt le, hanem látványként is. a karmester időnként tánc lépéseket tesz és nagyban eltér a mostanában divatos egyszerű mozdulatokkal való vezényléstől. A zenekar meg szinte rajongva játszik. A Mahler szimfóniát, akár csak Münchenben, a vonósok, állva játszották végig. Az első hegedűs váltogatva két hegedűn játszott, ennek okát nem sikerült megfejteni, a kisérőfüzetben sincs szó róla. Természetesen most is lépdelt előre hátra, lábujjhegyre állt, meg minden. Nem is tudom, talán a látvány kicsit el is vonja az ember figelmét a zenétől. Minden esetre hatalmas élmény volt és nagyon örültem, hogy szemfülesen szereztem jegyet, mert dugig volt a terem és már rég nem volt egyetlen jegy se kapható.
Az egész műsor elég újdonság volt számomra, mert csak Mahlert játszottak, akit nem annyira ismerek. Az első részben dalokat, nagy zenekari kísérettel egy szoprán és egy bariton előadásában. A dalszövegek kis történetek voltak, többnyire vidámak. Szerencsére kivetítették a szöveget.
A második rész Mahler 4. szimfóniája, szintén könnyed dallamos érdekes zene. Úgy elröppent a közel egy óra, hogy észre se vettük. Valami komolyabbra és komorabbra számítottam, az eddig hallott Mahler szimfóniák ilyen emlékként élnek bennem.
Ez a zenekar nem csak hangzásilag köt le, hanem látványként is. a karmester időnként tánc lépéseket tesz és nagyban eltér a mostanában divatos egyszerű mozdulatokkal való vezényléstől. A zenekar meg szinte rajongva játszik. A Mahler szimfóniát, akár csak Münchenben, a vonósok, állva játszották végig. Az első hegedűs váltogatva két hegedűn játszott, ennek okát nem sikerült megfejteni, a kisérőfüzetben sincs szó róla. Természetesen most is lépdelt előre hátra, lábujjhegyre állt, meg minden. Nem is tudom, talán a látvány kicsit el is vonja az ember figelmét a zenétől. Minden esetre hatalmas élmény volt és nagyon örültem, hogy szemfülesen szereztem jegyet, mert dugig volt a terem és már rég nem volt egyetlen jegy se kapható.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése