Megint nem leszek vidám. Mentem ma át B.-hoz. Látom egy rendőrautó áll a ház előtt és 2 rendőr tébdábol az utcán. Megszólítanak, hogy ismerek-e egy x.y. nevü urat. Nem ismertem. Aztán már az ablakból láttam, hogy jött egy tüzoltóautó majd valami orvosi ügyelet, végül a mentők. Nagy járkálás kezdődött. B. végűl rájött, hogy ő tudja kiről van szó. Az úrnak nemrég halt meg a felesége és azóta teljesen összerogyott. Vagy 10 évvel lehet fiatalabb nálunk, az autója ott állt mindig a ház előtt és időnként még dolgozott is valamit nyugdijasként. Feltehetően nincs senkije.
Végül is nem tudjuk mi történt, meghalt? Vagy csak nem nyitott ajtót? Valakinek feltünt, hogy nem látja? Majd talán kiderül. Azt viszont nem értem, minek kellettek a tüzoltók teljes felszerelésben csákánnyal és fűrésszel. Az ajtót egy zárszerviz sokkal kiméletesebben ki tudná nyitni. Nem hinném, hogy B. felmászna a negyedikre megnézni mi a helyzet. Talán idővel valaki más elmondja. A megjelent szervek egymás után elvonultak. Először a mentő, aztán a tüzoltó, majd a rendőrök és az orvosi ügyelet is.
Én meg láttam egyikünket, aki visszamarad, hasonló helyzetben. Nem volt egy örömteli kép.

Mindig azt hiszem, hogy hazai kereskedelemben már nem tudok meglepődni semmin, de igen.

A hónap elején, pontosan másodikán rendeltem egy üzletben B. ágyára egy derékaljat, mert egy évbe tellett neki, mire kiderítette, hogy a tavaly ilyenkor kapott matrac kemény és nyomja a csontjait. Üzletben nagyon kedvesek és készségesek voltak, igen azonnal megrendelik, kb. 2 hét, de lehet hogy hamarabb is meglesz és telefonálnak ha mehetünk érte. Tegnap eszembe villant, hogy már rég eltelhetett az a két hét. Nosza papír elő és tényleg már 3 hét eltelt. Telefon. Hölgy rögvest tudta, hogy miről van szó. Feltehetően nem rengeteg sok a megrendelés ha ennyire emlékszik. Előadja, hogy ez úgy van, hogy mindig valaki aki úgyis Pesten jár, felhozza a megrendelt árukat és hát mostanában nem jött senki Pestre. Mondtam erre. hogy pl. van egy Posta nevű intézmény is. Ja igen, válaszolta, de az nagyon drága. Hirtelen olyan méregbe gurultam, hogy elakadt a szavam. Állítólag holnap jön valaki Pestre és hozza az árut. Majd meglátom. Minden esetre ha nekem lenne egy ekkora nagy üzlet helyiségem Buda egyik frekventált útján, akkor eleve felajánlanám a kedves vevőnek, hogy postázzuk az árut a címére, számlával együtt. Majdan a vevő átutalja a pénzt és kész.

Kérdezte tőlem ma is valaki, hogy miért járok Ausztriába időnként bevásárolni? Nos az ilyesmiért. Azt már úgy, ahogy megtanulták itthon a legtöbb helyen, hogy udvariasan köszönni kell és mosolyogni arra a hülyére aki betéved egy üzletbe. Most már csak a racionális üzletbonyolitásra kellene megtanítani a magyar kereskedőket. Mert azért már alapból az se semmi, hogy azért a nem apró derékaljért mi menjünk el az üzletbe, ráadásul egy olyan helyre, ahol megállni se lehet, nemhogy parkolni. Ennyi erővel a gyár Pesten kószáló valakije, akár házhoz is szállíthatná az árut.

Színházban voltunk. A színház a valamikori Barlang mozi, majd film múzeum helyén van. Szerencsére, mióta utoljára ott jártam, kitalálták a klímát. Amúgy nem sokat változott, még a híres hátsó néhány páholy is megvan. Azért az egészet kicsit kiglancolták.

A darab, amolyan nyári habkönnyű szórakozás, igaz közben beköszöntött az őszi idő. Két főszereplő nő van és egy nyégytagu zenekar. Ez minden. Amolyan nyári hakni. De kellemes és szellemes a darab. A zenétől nem kell megsüketülni, jó és mérsékletes az erősítés. Udvaros Dorottya és Hernádi Judit igen jól bírják szuflával. Mindketten 55 körüliek, nem is akarnak fiatalabbnak látszani. Ilyen idősek a szerepük szerint is. Másfél óra kemény munka után se folyt róluk a verejték, amit jó volt nézni. Pedig végig énekelték és mozogták a másfél órát.

Mikor vége lett az előadásnak, nagyon örültem, hogy nem ütött ki tűz vagy történt egyéb pánikra okot adó esemény, mert az elég sok lépcsőn, feltehetően eltaposták volna a nyugdíjasok egymást, még a felszínre érés előtt. A darabot az idősebb korosztálynak írták és ők voltak a közönség. Ötven alattiakat szinte nem is láttam, pedig direkt körülnéztem.

Komolyan elgondolkoztam ma, hogy mit csinálnék B. nélkül.

A hétvégén elkezdett az asztali gépen egyre hangosabban brummogni, majd időnként már vinnyogott is egy kicsit. Számomra rémisztő volt, gyorsan ki is kapcsoltam, hogy majd kedden, ünnep után, hívom a computeresemet. Jött B. bekapcsolta, kikapcsolta, szétszedte, pucolta és olajozta, azóta teljes csendben működik a masina.

Ezzel majdnem párhuzamosan észrevettem, hogy a jégszekrényem körül nincs valami rendben. Először 8 fokot mutatott a hőmérője, mire alacsonyabbra vettem, gondolván, hogy ellököddtem valamit az állításon. Igen ám, de hamarosan érzékelhetően túl hideg volt. Beleraktam egy hőmérőt ami -1 fokot mutatott. Most mi van. Figyelgettük hétfő óta, de nem akart beállni normálisba. Mindig 5 fokkal többet mutatott mint amennyi van. B. kiszedte a bűnös darabot, a beállítót a termosztáttal és most azon matat szegény már elég régóta. Biztos meg fogja csinálni. Kérdem én, honnan szereztem volna valakit aki ilyesmit még megjavít. A jégszekrény már kb. 10 éves, szinte hallom az illetékes szakszerviz hangját, miszerint ehhez már nincs semmilyen alkatrész vegyek újat. De ez volt az elmúlt 1 éven belül a villanytűzhelyel, a csappal meg mit tudom én még mivel. Nem hiszi el nekem, ha mondom, hogy szó szerint aranyat ér és akkor az érzelmi oldalról még nem is beszéltem.

Nem volt semmi történés az éjszaka. A hisztim is elmult mire a lefekvésre került a sor. Ma viszont folytatódik. Ez a szokásos hétfő reggeli hiszti, mert jön Icuka, a takaritónő. Ilyenkor a szokásosnál egy órával előbb kelek, kipattanok az ágyból már 8 körül. Ébren vagyok, de nem szeretek korán felkelni és nekem a 8 óra korán. Kipattanás után elkezdek lázasan tevékenykedni. Reggelizés közben rendet rakok a konyhában, ahol tegnap éjfélkor még elmostam néhány edényt. Majd futkosok a szobákban körbe, miután tudom, hogy rendetlenségben nem lehet takarítani. Ezt a tudást tapasztalat utján szereztem, mert voltam én is takaritónő. Közben néhányszor berohanok a mellékesbe, miután a korai keléstől megy a hasam. Ezt minden áldott hétfőn eljátszom. Igy utólag nem győzők csodálkozni, hogy hogy éltem túl a közel 40 évet, mikor minden reggel rohannom kellett a munkába:-(

Most mindjárt 10 óra, és én hulla fáradt vagyok. Normál napokon estére se tudok ennyire kifáradni mint ilyenkor ebbe a reggeli ugrabugrába. Most már csak remélem, hogy Icuka hamarosan ideér és mi elvonulhatunk megnézni a városligeti tavon lévő kiállítást. Még a svájci újság is nagy cikkben méltatta, csak eddig esett az eső, mikor nézhettük volna. Remélem nem rendeznek semmilyen kirakodó vásárt arra fele, mert a tömeg nem az én esetem.

Teljesen hisztis lettem. Az előbb beszéltem B.-val, aki közölte, hogy körülnézett a garázsban mikor ment haza fele és ezek szerint egyedül vagyok a házban. Ennek már egy jó órája, de félek. Teljesen irreálisan, mert már rengeteget voltam egyedül a házban, volt, hogy tudtam, volt, hogy nem és nem szoktam félni. Előfordult, hogy éjszaka eszembe jutott és lementem bezárni a kaput, miután valakik tárva nyitva hagyták meg ilyesmi. Soha nem féltem. Most meg itt ülök totál bezárkózva, riasztó bekapcsolva és rossz érzéseim vannak. Aggódóm, hogy tényleg baj van az eszemmel. Vajon a demensek is félnek???

Voltunk ma eligazításon. Svájc ugyanis spórol és bezár egy csomó konzulátust, a pestit is természetesen. Már ősz óta megy a zsongás, ellenkezés, levelezés, beadványok, de mindhiába. Kaptunk levelet, mert pontosan számba vagyunk véve, mi külföldön élő polgárok, hogy jön a külügytől egy pasi és válaszol minden kérdésre.

Vittem B.-is, és rendben és időben odaértünk a tett helyre, egy belvárosi étterembe. Rendeltem egy vizet és egy sört B.-nek, amit utána közölték, hogy az állam fizet, de gondosan kihangsúlyozták, hogy csak az első italt. Aki kettőt iszik a másodikat már fizetni kell. Miután ebédidőben volt és még nem ettem, eszembe se volt többet inni.

Ezek után jól leégtem B. előtt, mert vertem a mellem, hogy meglátod halál pontosan kezdenek. Nem kezdtek, pedig tényleg mindenki ott volt a megadott időre. 10 perc késés volt, igaz ezért nagy bocsánat kéréssel kezdődött az előadás. Igen. Ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdésekre, végig kellett hallgatni egy gondosan megszervezett diákkal aláfestet előadást, hogy miért és hogyan is van ez a megszüntetés. Mikor láttam, hogy pl. egész Skandináviát ezentúl Stockholmból intézik, rájöttem, hogy ahhoz képest milyen távok vannak ott, ne szóljunk egy szót se ha innen Bécsbe kell menni ügyintézni. Az előadás végeztével, elkezdte megválaszolni az írásban feltett kérdéseket és javaslatokat. Szerintem az én nevemet tudta csak baj nélkül kimondani, mert az én e-mailemre válaszolt csak név szerint. A lényegi kérdések után jöttek a hülyék. Pl. ki fizeti az útiköltséget ha Bécsbe kell menni? Na ki? Aki megy. Másik: Ha meg is kell szállni Bécsben, fizetik a szállodát??? A végén már a pasi is röhögött, mikor valaki az iránt érdeklődött, hogy ha ő nem tud már mozogni, ugyan hogy lesz neki új útlevele? A válasz logikus volt, ha nem tud mozogni, utazni se tud és akkor minek az útlevél.

Közben eltelt másfél óra, mi étlen ha nem is szomjan, ültünk ott és kezdtem nagyon unni a dolgot. Akkor jöttek még a jelenlevő gyagyák kérdései amik többnyire már előzően meg lettek válaszolva. Így kénytelen voltam a magam részéről radikálisan berekeszteni a gyűlést. Felálltam, a terem közepén ültünk, és kimasíroztam. Útközben még elrebegtem hálámat az előadónak és közöltem vele, hogy nagyon megnyugtatott az előadottakkal, mire ő boldogan lekezelt B.-vel, aki persze egy kukkot nem értett semmiből.:-)))

Van egy végtelen történetem a szófámmal. Egy éve láttam úgy, hogy 10 év után felújításra szorul. Sajnos elég drága darab volt, így meg se fordult a fejemben, hogy újat is vehetnék helyette. Ez komoly hiba volt.

Nagyon jó nevű régi kárpitos céget bíztam meg a munkával és egy vagyonba került. Elkészülte után egy hónappal az ülőpárnák pont olyan leültek voltak, mint a régi, 10 évesen. Telefon, jöttek megszemlélték és belátták, hogy nem jó a szivacs. Elvitték kicserélték.

Aki ismeri a körülményeket, tudja, hogy a lakásban gyakorlatilag ez a szófa az egyetlen kényelmes ülő hely, ezen élem az életemet. Mire a csere lebonyolódott, rövidesen elutaztunk. Karácsonykor aztán megállapítottam, hogy egyrészt kő kemény az ülés a szófán, másrészt ronda hullámos marad a hely ahol ülök, tehát a szivacs nem rugalmas benne.

Nagyon utálok reklamálni, jó sokáig fontolgattam mit csináljak. Végül is levelet írtam a cégnek, amiben finoman utaltam arra, hogy nem óhajtanám az interneten, ahol ajánlották őket, megszellőztetni a csalódásomat, hogy egy ilyen jó nevű cég ilyen pocsék munkát végzett. Jött a telefon rögvest, vérig voltak sértve, majd eljöttek megnézni és belátták, hogy igazam van. Abban maradtunk, hogy tavaszra utána néznek, hogy hol lehetne valóban megfelelő szivacsot kapni. Tényleg jelentkeztek maguktól tavasszal és a következőket adták elő. Szorgos utánajárással rájöttek, hogy egész Nyugateuropának mi szállítjuk a szivacsot. Vannak sejtéseim miért. A magyar kárpitos ipar azt hiszem tényleg nagyon jó, úgy általában. A 80-as években már itt gyártatta az IKEA a kárpitos bútorokat. Akkoriban az ő minőségük is lényegesen jobb volt. A szófájuk nálam több mint 10 évet kibírt és boldog volt aki megvette tőlem.

Most ott tartunk, hogy megrendelték és megkapták valami kacskaringós úton a nyugatra gyártott szivacsot, amilyen hülye vagyok, vállaltam, hogy az anyag árat megfizetem. Nyári nyaralásom előtt elviszik ismét a párnákat és mire visszajövök megcsinálják. Még nem tudják, hogy az egész szófát el fogják vinni, miután a karfa tömése is megrogyott, pedig abban nincs is szivacs.

De most jön a méreg. Hirtelen ötletem alapján kimentünk a napokban a Max Citybe, ahol rájöttem, hogy a felujitásért fizetett összegből kb. megvehettem volna egy hasonló minőségű dán szófát. Sajnos nem igazán bízom az újabb javítás sikerében és már látom, hogy előbb utóbb kell vennem egy másik szófát. Semmi nem tud annyira bosszantani, mint a saját hülyeségem.