Mindig azt hiszem, hogy hazai kereskedelemben már nem tudok meglepődni semmin, de igen.

A hónap elején, pontosan másodikán rendeltem egy üzletben B. ágyára egy derékaljat, mert egy évbe tellett neki, mire kiderítette, hogy a tavaly ilyenkor kapott matrac kemény és nyomja a csontjait. Üzletben nagyon kedvesek és készségesek voltak, igen azonnal megrendelik, kb. 2 hét, de lehet hogy hamarabb is meglesz és telefonálnak ha mehetünk érte. Tegnap eszembe villant, hogy már rég eltelhetett az a két hét. Nosza papír elő és tényleg már 3 hét eltelt. Telefon. Hölgy rögvest tudta, hogy miről van szó. Feltehetően nem rengeteg sok a megrendelés ha ennyire emlékszik. Előadja, hogy ez úgy van, hogy mindig valaki aki úgyis Pesten jár, felhozza a megrendelt árukat és hát mostanában nem jött senki Pestre. Mondtam erre. hogy pl. van egy Posta nevű intézmény is. Ja igen, válaszolta, de az nagyon drága. Hirtelen olyan méregbe gurultam, hogy elakadt a szavam. Állítólag holnap jön valaki Pestre és hozza az árut. Majd meglátom. Minden esetre ha nekem lenne egy ekkora nagy üzlet helyiségem Buda egyik frekventált útján, akkor eleve felajánlanám a kedves vevőnek, hogy postázzuk az árut a címére, számlával együtt. Majdan a vevő átutalja a pénzt és kész.

Kérdezte tőlem ma is valaki, hogy miért járok Ausztriába időnként bevásárolni? Nos az ilyesmiért. Azt már úgy, ahogy megtanulták itthon a legtöbb helyen, hogy udvariasan köszönni kell és mosolyogni arra a hülyére aki betéved egy üzletbe. Most már csak a racionális üzletbonyolitásra kellene megtanítani a magyar kereskedőket. Mert azért már alapból az se semmi, hogy azért a nem apró derékaljért mi menjünk el az üzletbe, ráadásul egy olyan helyre, ahol megállni se lehet, nemhogy parkolni. Ennyi erővel a gyár Pesten kószáló valakije, akár házhoz is szállíthatná az árut.