Voltunk ma eligazításon. Svájc ugyanis spórol és bezár egy csomó konzulátust, a pestit is természetesen. Már ősz óta megy a zsongás, ellenkezés, levelezés, beadványok, de mindhiába. Kaptunk levelet, mert pontosan számba vagyunk véve, mi külföldön élő polgárok, hogy jön a külügytől egy pasi és válaszol minden kérdésre.

Vittem B.-is, és rendben és időben odaértünk a tett helyre, egy belvárosi étterembe. Rendeltem egy vizet és egy sört B.-nek, amit utána közölték, hogy az állam fizet, de gondosan kihangsúlyozták, hogy csak az első italt. Aki kettőt iszik a másodikat már fizetni kell. Miután ebédidőben volt és még nem ettem, eszembe se volt többet inni.

Ezek után jól leégtem B. előtt, mert vertem a mellem, hogy meglátod halál pontosan kezdenek. Nem kezdtek, pedig tényleg mindenki ott volt a megadott időre. 10 perc késés volt, igaz ezért nagy bocsánat kéréssel kezdődött az előadás. Igen. Ahhoz, hogy választ kapjunk a kérdésekre, végig kellett hallgatni egy gondosan megszervezett diákkal aláfestet előadást, hogy miért és hogyan is van ez a megszüntetés. Mikor láttam, hogy pl. egész Skandináviát ezentúl Stockholmból intézik, rájöttem, hogy ahhoz képest milyen távok vannak ott, ne szóljunk egy szót se ha innen Bécsbe kell menni ügyintézni. Az előadás végeztével, elkezdte megválaszolni az írásban feltett kérdéseket és javaslatokat. Szerintem az én nevemet tudta csak baj nélkül kimondani, mert az én e-mailemre válaszolt csak név szerint. A lényegi kérdések után jöttek a hülyék. Pl. ki fizeti az útiköltséget ha Bécsbe kell menni? Na ki? Aki megy. Másik: Ha meg is kell szállni Bécsben, fizetik a szállodát??? A végén már a pasi is röhögött, mikor valaki az iránt érdeklődött, hogy ha ő nem tud már mozogni, ugyan hogy lesz neki új útlevele? A válasz logikus volt, ha nem tud mozogni, utazni se tud és akkor minek az útlevél.

Közben eltelt másfél óra, mi étlen ha nem is szomjan, ültünk ott és kezdtem nagyon unni a dolgot. Akkor jöttek még a jelenlevő gyagyák kérdései amik többnyire már előzően meg lettek válaszolva. Így kénytelen voltam a magam részéről radikálisan berekeszteni a gyűlést. Felálltam, a terem közepén ültünk, és kimasíroztam. Útközben még elrebegtem hálámat az előadónak és közöltem vele, hogy nagyon megnyugtatott az előadottakkal, mire ő boldogan lekezelt B.-vel, aki persze egy kukkot nem értett semmiből.:-)))