Tükörjég

 Életemben kétszer fogtam ki ezt a jelenséget, nem vágyom harmadszor is rá. Az első vagy 50 éve Stockholmban volt. Egy zuhogó esős vasárnap délután beültünk egy moziba. Mire vége lett a filmnek, le volt fagyva az eső az utcákon. Potyogott mindenki jobbra meg balra. Az egyébként merev és zárkózott svédek, együtt szórakoztak velünk, amint egymásba kapaszkodva egyszerre többen kerültünk a földre. Fiatal voltam még, mit nekem egy-két elcsúszás. Máig vidám élményként emlékszem arra napra. 

No de tegnap. Délután a városban volt dolgom, nem észleltem semmi veszélyt. Mikor haza illetve Bandihoz indultam, zuhogott az eső, de volt nálam ernyő. Aztán leszálltam itt nálunk, illetve Bandinál a villamosról és kezdődött a rémség. Polgármesterünk büszkesége a lejtős de szépen kikövezett u.n. városháza tér totál jeges volt. Jöttek emberek csúszkáltak lefele. A bátrabbja végig le tudott csúszni, mintha tényleg rendes jégen lenne. Én meg majdnem négykézláb másztam felfele. Amint vége lett a térnek, az aszfalton simán lehetett menni, az eső is elállt.   

Másfél órával később bátran indultam haza. Autó forgalom erre alig van, megyek az út közepén, semmi vész. Igenám, de közben az útra is ráfagyott a víz. Félúton már káromkodtam, hogy milyen hülye vagyok, miért nem hívtam egy taxit. Akkor már tudtam, hogy ez csak a horror kezdete, mert a villamos sínéken túl lesz majd az igazi. Úgy is volt. Legelején volt még némi földes rész a kerités tövében, majd elfogyott, de ott volt a másik kerités, amibe lehetett kapaszkodni. Egy-két ember igyekezett volna lefele is, mind szólt, hogy vigyázzak mer csúszik. Kicsit kivert már a hideg verejték, mert néhányszor majdnem a földön landoltam, de az őrangyalaim felfogtak az utolsó másodpercben. De aztán vége lett a kerítéseknek és itt álltam a saját parkolónk sarkán. Még volt egy bokor, ami kilógott a szomszéd házból. Ha azt elengedtem, csúsztam lefele a lejtőn. Végül a bokor engedett el engem, letört az ág amibe kapaszkodtam. Nagyon igyekeztem talpon maradni és rájöttem, hogy egyetlen mód van az utolsó 15 méter leküzdésére, ha leveszem a cipőm. Az egyikből ki is léptem, akkor bár nagyon hidegen de fixen álltam. A másik cipőmből nem sikerült olyan könnyen kilépni. A nagy igyekezett közepette lementem négykézlábra, immáron mindkét lábam csak harisnyában. Na akkor össze szedtem az elcsúszkált cipőimet és fürgén begyalogoltam a házba. 

A legnagyobb baj az, hogy belém ültették a félelmet az operált térdem miatt. Azelőtt eszembe se jutott, hogy eleshetek és mi lesz. Nem szabadna félni se az eséstől se mástól!

Újévi konzert Bécsben

Ma néztem meg ismétléskor a koncertet. Soha nem érek én rá, újév napján délelőtt a tv előtt üldögélni. Nagyon elgondolkoztam, hogy hogyan is csinálják a felvételt. Ugyanis 2-3 éve voltunk novemberben két este is a Musikvereinben hangversenyen. Megállapítottuk, hogy eléggé rá férne már a felújítás. Amit a tv-ben látunk arany szobrok és díszek messze nem néznek ki olyan aranynak, mint a felvételen. Arról már nem is beszélve, hogy a székek is öregek, nem túl kényelmesek, a padló sötét, hogy a piszoktól-e vagy a kortól azt nem lehet tudni. Az egész igen kiábrándítóan lepukkadtnak nézett ki. Az előcsarnok és a folyosók teljesen dísztelenek. Azt hiszem nyugodt lélekkel mondhatom, hogy nálunk nem csak az operaház, de a zeneakadémia is sokkal szebb mint Bécsben. 

Az előadások minősége már más kérdés. Ott a mérleg egyértelműen Bécs irányába húz.

Elröppent ünnepek

Az ünnepek tavaly tényleg elröppentek.Már nem emlékszem, mikor volt utoljára ilyen kellemes laza  9 napom.  Bandival egyből visszaestünk a saját életritmusunkba. Későn keltünk, későn ebédeltünk és későn feküdtünk le. Nagyokat beszélgettünk és egyáltalán örültünk egymásnak. Olyanok voltak most ezek a napok, mint anno, mikor megismerkedtünk. 

Bandi csak örült én persze aggódtam, de szerencsére a két eleséssel együtt is minden jól ment. Most már ott tart, hogy a gyógytornász gyakorolja vele a földről felállást. Fel is áll, ha van a közelben valami kapaszkodó. Szerencsére a 22.-én kezdődő nem-tudom milyen fertőzésemet se ragasztottam rá. Szerencsére az egy nap lázzal és egy nap náthával, kis köhécseléssel gyorsan elmúlt. Ő ma lett náthás, ami már biztos nem tőlem van, de a két gyógytornász és az egy masszőr mind emberek közt vannak, feltehetően onnan kapta. Láza nem volt, így remélem holnapra elmúlik. 

Mint olvasom nagy a riogatás a rengeteg kórokozóval és új tünetekkel. Utóbbin csak nevetni tudok. Ha engem bármikor megkérdeznek, hogy vannak-e nehézségeim az alvással és szoktam-e szorongani, nyilván igennel válaszolnék. Akkor én állandóan covidos voltam és vagyok? 

Az új évre nincsenek se fogadalmaim se kívánságaim. Ha csak egy kicsit jobb lesz, mint az elmúlt másfél év, akkor már jól jártam. Elégedett vagyok a sorsommal és ez több mint boldogság, ami elillan. Az elégedettség remélhetőleg itt marad.