Berlin 2.

 Folytatás.

A temető után elmentünk hozzájuk, megettük az előző napra készült ebédet és egy nagyon jót beszélgettünk. Mutatott egy fantasztikus öregotthon prospektust, ahol ismerősei élnek és nagyon élvezik. Nos olyan programok mellett, amit ott kínálnak, én is élvezném. Érdekes módon nem is megfizethetetlen a dolog. Sajnos már öreg vagyok egy ilyen költözéshez. Őt a gyerekei szelíden nyomják valami féle megoldás irányába. Igaz, hogy pár évvel fiatalabb nálam és hihetetlenül fitt, de ki tudja mikor történik valami. Berlintől 36 km.-re egy faluban nem egyszerű megoldást találni. Aztán vissza vitt a szállodába, ahol kezdődött a hivatalos program. 

18 főből állt a csoport, természetesen 65+ korosztály. Az idegenvezetőt ezer éve ismerem, ő volt a kedvencünk mindig. Miután átestünk a szokásos bemutatkozás, pezsgő, falatkák dolgokon, gyalog mentünk a közeli operába. Ez az u.n. Linden opera , ami valamikor a keleti oldalra esett. A Toscat játszották, szerencsére nem találtak ki új történetet az eredeti helyett, illetve a végén mégis. Ugyanis, mióta a világ világ, az opera végén Tosca leveti magát az Angyalvárról. Nos ez a tosca tett 2 lépést a zenekar felé, a frászt kaptam, hogy beugrik a zenekari árokba, de nem. Egyszerüen megállt a színpad közepén, ráirányították a reflektorokat és kész. Sajnos a tenor elég gyenge volt, szóval nem ugrottam ki a bőrömből örömömben. 

Másnap délelőtt nem vettem részt a Humbold fórum ismertetésén, mert már a múltkor elmentem és kicsit untam. Az épület tetszett, mert igen ügyesen megcsinálták. A valamikori királyi kastély helyén van. Nem építették fel az egész kastélyt, csak a fő útvonalra nézőhomlokzatát. Mögé pedig felhúztak egy modern épületet. Ajánlanám a haza Hauszmann hívők figyelmébe ezt a megoldást. Az ebéd a hotelben volt, ahová rendesen vissza értem a híres KDV-ben tett látogatásomról. Ez a legnagyobb és legdrágább áruházuk. Nem vásárolni mentem csak nézelődni. Venni csak egy szuperkönnyű ernyőt vettem, mert nálam már minden súlyra megy. Délután 6-ra jött értünk a busz és mentünk a volt nyugatnémet operába. Az eredeti földig volt rombolva, így a 60-as években építettek egy nagy modern operát. Nem egy gyönyörűség, de kényelmes, jó az akusztikája, van hely, van lift szóval modern. Donizetti Anna Bolena c. operája volt műsoron. Nem sokat vártam tőle, egyszer láttam életemben valami őrült modern rendezésben, New Yorkban. Ezzel szemben egy nagyszerű előadást láthattam és hallhattam. Ragyogó fiatal tenor volt és a szoprán is rendesen megállta a helyét. A rendezés is majdnem normálisnak volt mondható. Csak súgok a hazai opera vezetésnek. Ez egy direkt nyugdíjas előadás volt, ami annyiban tért el a normálistól, hogy a jegy csak 25 EUR-ba került. Normális körülmények közt, 100 felett szoktak lenni a jegyek. 

Még jön a harmadik nap és a hazaút, amint lesz időm.

Berlin 1. rész

A berlini utazás, sajnos egy horror  vonattal kezdődött. Kimentem szépen indulás előtt, vonat bent volt. Kalauz az ajtó előtt állt. Érdeklődtem, hogy hol szálljak be a hálókocsiba. Ma nincs hálókocsi, közölte a kalauz. Miiii??? Ma csak couchette= Liegewagen van  csak, de igyekszem egy külön fülkét adni. Ezt szépen megköszöntem. Pontosan indultunk, majd egy félóra múltán, valahol Vác környékén megálltunk. Egy idő után kerestem a kalauzt, hogy mi van? Sajnos gázoltunk, mondta és én tudtam, hogy ez egy hosszas álldogálás lesz. Az öngyilkos egy fiatal srác volt, többet nem hallottunk róla.  3 órával később végre elindultunk. Akkor gondoltam, hogy le kellene feküdni aludni. Megágyaztam az odakészített lepedőkkel az extrában szerzett második kispárnával és takaróval és félig felöltözve lefeküdtem. A priccs kő kemény volt és a vonat úgy rázott, mintha egy szitában lettem volna. Nem is bírtam soká, fájtak az összes csontjaim. Éjjel 1 óra volt. Felkeltem, a vonat is megállt,egy ismeretlen állomáson. Sehol egy lélek. Vártam, de nem indultunk tovább. Kimentem a folyosóra, sehol senki. Végül megtaláltam a kalauzt a fülkéjében és érdeklődtem. Várni kell amíg tovább engednek. Vissza a fülkémbe. Osztrák vonatok száguldtak el mellettünk, majd tehervonatok, de mi csak álltunk. Végül ott is 3 órát álltunk, mire megindult a vonat. Lassan reggel lett. A kalauz hozta a "reggelit" egy jó eszpresszót és valami müzli szeletet. Szerencsére nálam volt a szokásos reggeliző kekszem, valamint volt még narancslevem is. Aztán egyszer csak valami nyüzsgés lett, a kalauz jött és közölte, hogy 20 perc múlva megérkezünk Prága valamelyik külső állomására, ahol 18 percünk lesz az átszállásra, mert ez a vonat nem megy tovább. 

Tényleg megálltunk Prága külsőn és mindenki leszállt. Én csak mentem a többiek után, mozgólépcsőn le, majd egy hosszú rámpán fel a másik vonathoz. Ki tudja, honnan tudták hova kell menni, de mentem. Az útközben már megismert német házaspár férfi tagja, kikapta a kezemből a gurulós kofferemet és felhúzta helyettem a hosszú emelkedőn. Egy teljesen őszhajú nő, aki se magyarul se németül nem tudott rendesen, minden áron el akarta venni a kézitáskámat, de nem hagytam. Szóval itt az öregség előnye, mindenki segíteni akar. Útóljára huszon éves koromban tapasztaltam ekkora segítő készséget, főleg a férfiak részéről. Akkor jobban esett! Végül felszálltunk, beültünk az első adandó helyre, a vonat elindult. Reggel félhét volt. Próbáltam hívni a barátnőmet, aki várt volna Berlinben, de már nem volt otthon. Végül ő hívott engem,., hogy már otthon van . Megbeszéltük, hogy elmegyek a szállodába és majd onnan hívom. Végül délben egykor érkeztünk Berlinbe, 5 óra késéssel. A német házaspár már Drezdában leszállt, de a fülkében lévő és tovább utazó  fiatalember leadta a kofferemet, Végre megérkeztünk. Taxi, szálloda, a szoba is megvolt már. Telefon a barátnőnek, jön vissza, 3-ra ott lesz. Én bevetettem magam a szálloda bárjába és curry wurstot ettem. Meglehetősen megéheztem addigra. Barátnő jött háromra, kávéztunk, dumáltunk, majd mentünk is egy kört a környéken. Hozott nekem süteményt, saját készítményt persze. Az lett a vacsorám. Már nem is tudom mikor, de elég korán bezuhantam az ágyba 

Másnap aztán megvalósult az eredeti tervünk. Kértem, hogy vigyen el a férje sírjához, aki tavaly halt meg, de nem mentem ki, mert akkor a családból valakinek engem kellett volna fuvarozni. Sokan voltak, rokonok barátok, nem lett volna időnk beszélgetni se. Már akkor abban maradtunk, hogy majd jövök, mikor lesz rám idejük. A férjét még régebben ismertem mint őt. Ma már ők az egyetlen olyan barátaim, akik ismerték a szüleimet, a férjemet, az egész felnőtt életemet. Folytatás következik, hamarosan!

Öregségi nyűgök

Szerencsére semmi bajom nincs, mégis ezer apróság hátráltat vagy bosszant a mindennapi teendők közepette. Kedden hangversenyre mentem. Már a felöltözés is egy kész cirkusz. Fekete ruha, hátul végig cipzár. Persze madzag behúzva a cipzárba, de elakad, rángatom, a végén kisiklik a kezem közül. Ruha ezután se le se fel. Végül nagy tornamutatvánnyal sikerül felhúzni a cipzárt. No de kellene valami színes vidám a nyakamba, elő a gyöngyökkel. Képtelen vagyok becsukni a gyöngyöt. Egy idő múlva már görcsbe áll a kezem és a karom. Jó pihenjünk mondom. Elég korán hozzá láttam a z öltözéshez szerencsére. Próbáljuk meg a másik gyöngyöt, a közelmúltban rajtam volt. Újabb kísérletezés, görcs a karban, nem megy. Na jó, akkor az arany lánc, azt legalább könnyű becsukni, de nehéz kinyitni. Ha nem sikerül vele alszom majd és valaki majd leszedi rólam.

Szerencsére a koncert nagyon jó volt, kárpótolt a kínlódásért. Az aranylánc könnyen kinyílt és a ruhából is kiverekedtem magam. 

Persze gondolkoztam később az ágyban, hogy mit lehetne kitalálni a gyönyörökre. Van is egy ötletem, de!  A két tarkabarka gyöngysort azóta se találom. Néha már azt hiszem, hogy Dzsinnek költöztek a lakásba, ugyanis azóta senki nem volt nálam, de a gyöngyök eltűntek. Már nem is keresem. Keresem viszont az ernyőmet, ami szintén felszívódott valahova. A barátnőm esküszik, hogy a kezemben volt, mikor kiszálltam az autóból és jöttem be a kapun. Én is arra emlékszem, de ernyő nincs. Kénytelen leszek Berlinben megvenni az utódját. Amit itthon vettem, az szuper, de só nehéz és nekem igazán nem mindegy, hogy mit cipelek magammal. 

Utolsó esésem is egy rejtély. Jól láthatóan a jobb oldalamra estem, ott is van a lila folt. Akkor éreztem a bal vádlimat, mintha izomlázam lenne. Nem is figyeltem különösebben rá. Aztán szépen belilult a vádlim. Most már halvány zöld, viszont a bokám körben sötétkék és miután nyomja a cipő, rájöttem, hogy picit meg is dagadt. Remélhetőleg csütörtökre elmúlik. 

Holnap megyek gerontológus szakorvoshoz, vizsgálja meg az elmeállapotomat, mert már megőrülök önmagam feledékenységétől. Ha kiderül, hogy tényleg vészesen hülyülök, akkor megoldást kell találnom a jelenlegi teendőim egy részének átruházására.