Nincs cím

Ma beugrott hozzám egy barátnőm. Ő az egyetlen aki lényegesen fiatalabb nálam, csak 63 éves. Férjestől ismertük meg és ha egy igazán sikeres házaspárról volt szó, csak ők jutottak az eszembe. Rájuk nézni is öröm, harmónia árad róluk. Jó anyagi helyzetben vannak, két sikerült gyerekük és több jól sikerült unokájuk van. Gyerekeik is karriert csináltak, pedig mindenki igen távol áll a politikától.

A hír amit hozott sokkolt mindkettőnket. A férje csütörtökön egy megbeszélés közben leesett a székről az irodában, mert megállt a szíve. Egyidősek és 40 éve házasok. Férj egészséges, kisportolt, nem iszik nem dohányzik nincs elhízva. Senki nem tudja, hogy mi történt. Intenzíven van persze és még nem tért magához. Senki nem tudja megmondani, hogy mi lesz vele. Nem tudni hány percig nem kapott oxigént az agya. A mentők ötször élesztették újra, bár a harmadik kísérlet után már abba akarták hagyni, de véletlenül ott volt a lánya és az kikönyörögte a további kísérleteket.

Utána néztem a neten a hirtelen szív leállásnak, ami az estek legtöbbjében halálos szokott lenni. Több cikk szerint sincs semmi előjele, csak jön. Persze tulajdonképpen egy szép halál, igaz nem a hozzá tartozóknak. Állandóan azon jár az eszem, hogy mi lesz ha magához tér? Lehet, hogy már soha nem lesz ép ember. Agyi vagy testi károsodással még akár 30 évet is élhet, de milyen lesz az az élet? Iszonyú dolgokat tud néha produkálni a sors.

Mese a 95 éves barátnőm életéből.

Amit leírok, azt most mesélte el nekem ilyen részletesen. Sok részleet tudtam, de most igyekeztem rákérdezni a homályos dolgokra. Gondolom nem hazudott, csak talán néhol kihagy vagy bele fantáziál dolgokat. Nem tudom ellenőrizni és nem is érdekes. Nagyon élvezetesen ad elő, bár néha keresi a magyar kifejezéseket, de így is érdekes volt.
Barátnőm 1920 januárjában született. Késön jött egyetlen gyerek volt. Szerinte, mert a szülei féltették az üldözéstől és a gázkamráktól, 1935-ben egy női zenekarral kiment Törökörszágba játszani. Zeneakadémián tanult, akkor már 10 éve. 10 zsidó lány és egy karmester, valami előkelő étteremben játszottak. Szerintem valami nem stimmel, mert 1935-ben még nem voltak gázkamrák, de javítsatok ki ha rosszul tudom. Én akkor születtem.
Jó dolguk volt, elég szép pénzt + lakást és teljes ellátást kaptak. Mindezért esténként kétszer félórás műsort adtak. Ő hegedült. Egy szép napon lezárták az éttermet mert jött Kemal pasa és a miniszterek. Nekik kellett játszani. Utána végig kellett vonulni előttük. Őt és még egy lányt kiválasztottak, hogy elviszik a hárembe, illetve ez hivatalosan úgy hangzott, hogy a pasa örökbe fogadja őket. Akkor éjszaka az egész társaság a karmester vezényletével kiszökött Törökországból és Tangerben kaptak szerződést. Idővel a pasa meghalt és ők vissza mehettek volna. 1939 volt, amikor már voltak rossz hírek. Neki a szülei azt mondták, ne menjen haza. Így ő egyedül kapott egy szerződést Gibraltarba. Kiküldtek valakit elé a hajóhoz, az lett a férje. Még 1939-ben összeházasodtak, ismét Tangerben, mert mint magyar nem maradhatott Gibraltárban. Házasság után bemehetett. 1940-ben már állapotos volt, mikor az angolok az összes nőt, öreget és gyereket kivitték a szigetről. Londonba került. A férje elszerződött hajófűtőnek és utána ment. Ez volt a kezdet.
Háboru alatt a szüleiről nem tudott semmit. Kerestette őket de senki nem hozott semmi hirt. Mig 1946-ban kapott egy levelet, hogy a szülei élnek, Németországban vannak és nem tudják mi legyen. Ők persze kivitették őket, kalandos uton küldtek pénzt, amivel Párizsba, majd onnan tovább Londonba tudtak utazni. Ha elképzelem a háboru utáni utazásokat, ez se lehetett egy kéjutazás. Szülők táviratoztak Párizsból, hogy mikor érkeznek, de a távirat nem érkezett meg. Késő este megérkeztek Londonba és senki nem várta őket. A férje akkor egy vendéglő menedzsere volt és ott is laktak, de a vendéglő vasárnap zárva volt. Szülőket egy taxis elvitte a cimre, de nem tudtak bejutni a házba. Leültek várni, jöttek a rendőrök és bevitték őket az örszobára. Kerestek tolmácsot, a papa jól tudott németül. Végül valamikor hajnali 4 órakkor a rendőröknek sikerült felverni őket és a szülők révbe értek. Ő akkor ismét terhes lett, így a mama ott maradt vele, hogy lássa az uj unokát, a papa hazajött. Megfázott és meghalt. Ezután a mama 37 évig élt még vele. 101 évesen halt meg.
Ő is fantasztikusan fitt, szerintem neki is jó esélye van megélni a 100. évét.

Read more: http://kucko.freeforums.net/thread/6/talk?page=81#ixzz3DJPZdA3a