Bécsi kaland

A kaland Pesten kezdődött. Taxi rendelésen sokat tökölődtünk, mármint azon, hogy hány órára jöjjön ide. Végül B. győzött és korábbra rendeltem mint ahogy gondoltam. Itt volt pontosan, ráadásul egy női sofőrrel. Elindultunk, mindjárt az első sarkon a nő nem vette észre, hogy jön a villamos. Villamos csörömpölt, nő fékezett én majdnem átszálltam mellé, hátulról, de nem lett semmi baj. Tudta a célpontot, nem magyaráztam semmit. Innen a kelenföldi állomásra kimenni, nem egy nagy művészet, általában 20 perc. Ráadásul a nőnek hanggal is működő GPS-e volt. Nem részletezem, de totál eltévedtünk. Mikor valaki nem a szokott úton megy már nem tudunk segíteni. A XI. kerületet nem ismerem olyan jól. Áldtam B. eszét, hogy ragaszkodott a korábbi induláshoz. A nő szerintem pályát tévesztett. Annyi tisztesség azért volt benne, hogy leállította az órát és annyit fizettünk amennyit szoktunk. A vonaton az u.n. pihenő kocsiban volt helyünk, ahol nincs telefonálgatás és gyerekbőgés se. Jót szundikáltam az úton.
Megérkezés után kiderült, hogy már nincs az u.n. shopping jegy a járművekre, megszűnt januártól csak 24 órás jegy van, ami persze drágább. Megnyugtattak, hogy minden jegy drágább lett. Hülye Magyarországon meg persze ingyen utaznak a turisták is. Mentünk a dolgunk után. Belátogattam kedvenc cipő üzletembe és nem vettem semmit. Ez ritkán fordul elő velem. Aztán megláttam egy kis üzletet, ahol óriási leárazás volt a téli kollekcióra. Persze ami tetszett az vagy 38-as vagy 46-os méretben volt csak. Spóroltam a pénzt.
Még itthon kerestem valami helyet, a Mariahilf környékén ebédelési célból. Találtam is egy valódi kis bécsi "Beislt" az egyik mellékutcában. Mikor oda értünk tömve volt, de éppen mentek el egy asztaltól. Tagesmenü volt az asztalon, de mi valami mást szerettünk volna. Jött az étlap. Bécsi szelet csak disznóból volt, de sebaj. Pincérnő közli, hogy az nagyon nagy. Rendben, mondom, Ember megeszi a nagyot is, ajánljon nekem valami kicsit. Egy adag két tányéron, biztos elég lesz. Nos ha ő mondja, legyen. Kértem még két kis vegyes salátát és sört.
Hallottuk aztán, hogy csak verik verik azt a húst. Gondoltam majd kapunk valami papírt bundában, de nem. Ahogy elnéztem törzs közönség volt, menüt ettek, részben dolgozók a környékből, másrészt egyedülálló öreg nyugdíjasok. Elég nagy adagok voltak. Aztán megérkezett a mienk. Két óriási szelet hús, mellette petrezselymes krumpli. Kérdezem a nőt, mégis két adagot hozott? Nem ez egy adag két tányéron. Én persze nem tudtam megenni a nagyon finom rántott húst és B. is hagyott ott egy szép darabot. Szerintünk 3 emberes volt az adag, ami 8.90 EURóba került. Persze nem volt valami kicsicsázott tálalás, hús néhány karika citrom, krumpli mellette és kész. Mehetnének a hazai vendéglősök tapasztalat cserére.
Imigyen jól lakva, bevonultunk a Merkurba megvenni amit kell. Úgy mint a swiftert a takarításhoz, tubusos paradicsomot, papírzsebkendőt és semmi mást. Csokit az állomáson akartunk venni, de már mire oda értünk, nem volt erőnk és kedvünk egy lépést se extrába megtenni. Az állomáshoz egy jó hosszú és szűk utcákban kacskaringozó busszal lehet menni. Remekül lehet nézegetni a régi szép és a háború után épült ronda házakat. Utóbbiak szinte egyformán rondák. A régiekben meg eszméletlen belmagasságok lehetnek. Egy földszint + 3 emelet régi ház mellett simán elvan az új 6 emeletes és egy centivel se magasabb mint a régi. A belvárosban fantasztikus tetőtér beépítések vannak. Erre lenne nálunk is bőven lehetőség, ha a törvények kicsit megengedőbbek lennének. Bécsben nem kötelező minden lakáshoz garázst is biztosítani, más országokban is törlik el ezeket az előírásokat. Nálunk viszont most emelték az ára, ha valaki meg akarja váltani, legalább is a mi kerületünkben. Na mindegy, ez már nem tartozik a kalandhoz.
Haza fele amerikaiakkal ültünk a vonaton. 2 házaspár, állandóan dumáltak. Az egyik nőnek minden szavát értettem, a többiből majdnem semmit. Kérdezem B.-t, ez mind igazi amerikai? Nem az egyik nő magyar. Megint bebizonyosodott, hogy én mindent megértek angolul, ha nem anyanyelvü beszéli.
Haza fele egy normális taxis hozott, még 20 percig se tartott az út. Most remélem késő őszig nem lesz dolgom Bécsben, nagyon nem hiányzik nekem már Bécs.

Kutyák és gazdák

Németországban nagy felháborodást keltett, hogy egy kutya megölte az 52 éves gazdáját és annak a 27 éves fiát. Ezután talán 2 héttel, egy másik kutya egy 7 hónapos csecsemőt harapott halálra. Számomra nem lenne vitás, hogy a kutyákat ott helyben el kell pusztítani. Régebben ez nem is volt probléma. A hivatalos statisztika szerint Németországban átlagban 8 embert öl meg kutya egy évben.
No de manapság az állatvédők már egy erős ellenzéket képviselnek. Többen be akarták fogadni magukhoz a kutyát, amit átmenetileg egy kutya otthonban helyeztek el. Megpróbáltak betörni, hogy kiszbaditsák a gyilkos kutyát. Mert a kutyának esélyt kell adni a reszocializálódásra, mondják. A kutyaotthon környékét megszállva tartja részben az állatvédő egyesület önkéntes tagsága, másrészt a szenzáció éhes média. A kutyaotthon vezetőjének a telefonja egész nap szól. Fenyegetések is vannak bőven. Mindez a dupla gyilkos kutya miatt van. A csecsemőgyilkosról nincs hír. Gondolom ott a szülők csak elintézik, hogy kiirtsák a kutyát.

Én csak a fejemet fogom, hogy hova jutunk ennyi hülye közt. Ez csak egy cikk volt a tegnapi újságban, a másik se volt megnyugtatóbb. Rá kellett jönnöm, hogy nem az a baj, hogy kik gyakorolják a hatalmat itthon és azoknak milyen a karaktere. Sokkal rémisztőbb, számomra legalább is, hogy milyen rettenetes sötét buta tömeg lakja ezt az országot. Akik beveszik és elhiszik a migránsokat, gyűlölködnek olyanokkal szemben akiket soha nem láttak és és egy pici tányér lencséért (erzsébet utalvány) eladják magukat. Sajnos már elzárkózni se tudok, mert a hülyeségünk már a világsajtóban is benne van.

Karajan

Ma mindenki a választásokról írogat, de én nem. Az eredmény szerintem már boritékolható, így inkább régi filmet néztem Herbert von Karajanról. Ő azt mondta, hogy 10 évvel később kellett volna születnie, nekem viszont 10 évvel korábban. Akkor akár még élőben is nézhettem és hallgathattam volna. Hogy miért akart 10 évvel később születni? Mert akkor teljesen kiélvezhette volna a modern lemez felvétel lehetőségeit. Nagy zene művészekre általában nem jellemző, hogy imádják a technikát, de ő imádta, Fiatalabb korában a gyors autók, később a repülés vonzotta. Persze volt saját gépe, amit állandóan használt is. "Mellesleg" 32 évig volt a berlini filharmonikusok vezető karmestere.
Eleinte hallani se akart a televízióról, aztán mikor először mentek Tokióba és elkerülhetetlen volt az élő közvetítés, rádöbbent, hogy amíg a hangverseny teremben kétezren hallgatják a televízióban 20 millióan. Ezután őrületbe kergetett jó néhány filmes szakembert. Hihetetlen erős egyéniség volt, nem lehetett nemet mondani neki.
Megkeresett egy híre francia filmest és szabályosan kitanulta a szakmát. Rengeteg próba előzött meg minden felvételt. Csak kuriózumként említették, hogy ahhoz, hogy a terem tökéletesen legyen bevilágítva és ne legyenek árnyékok, minden zenész széle alá egy 250 wattos lámpa volt szerelve. Gondolom irtó meleg lehetett egy idő után az a szék.
Minden második évben mentek Tokióba. Természetesen össze ismerkedett a Sony vezetőségével és állandóan érdeklődött az újabb technikai fejleményekről. Szentül hitt a CD jövőjében, akkor mikor mi még jóformán nem is hallottunk róla. Egészsége egyre romlott, de vas akarattal még bejátszotta az összes Beethoven szimfóniát, mert ezt akarta örökül hagyni az utókorra. Persze óriási film és hanganyag maradt utána, gondolom valami alapítvány kezelésébe került. Gyereke tudtommal nem volt, az utolsó felesége még biztos él.
Bánatos vagyok, hogy nem élvezhettem soha élőben. Az este végén együtt játszott Yehudi Menuhinnal, annak a koncertjén viszont ott voltam az Erkel színházban, mikor Pestre jött. Ferencsik vezényelte az Állami Hangverseny zenekart, nagyon szép boldogító este volt 1956 tavaszán vagy őszén, de a forradalom előtt. Totál nosztalgiába estem.