November 24

Jeles dátum ez a november 24. Ugyanis 45 éve ezen a napon mentem férjhez. Amolyan próba szerencse alapon, ami aztán nagyon bejött mindkettőnknek. Sajnos csak 23 évig tartott.

Aztán 12 éve ezen a napon randevúztam először B.-vel. Ez is bejött. Mikor találkoztunk valahogy nem is realizáltam, hogy ez most az a nap. Szerencsés nap.

Ma viszont felkerestük a kórháznak csúfolt műintézményt, hogy megszabaduljak a kis kapcsoktól a térdemben. Nem varrták a sebem hanem kis fém kapcsokkal, olyanok mint a fűzőgépben használatos, kapcsolták össze. Professzor urat persze nem is láttam, valami samesz csinálta. A nevük megegyezik, mint a kapott papírból kiderült, talán a fia?
Ma nem volt dugó, így elég korán oda értünk. Nézegettem a csellengő lányokat, a kristály csilláros váróban, esküszöm ezeket átvették a régi üzemből. Volt egy szolid 30-as, az ült a pult mögött és talán dolgozott. Másik kettő, mindkettő bomba alakkal tetőtől talpig fekete szorosan a testre simuló ruházatban, mintha egy éjszakai bárból tévedtek volna oda. A ruházat olyan volt, hogy akár meztelenül is mászkálhattak volna. Valami baj van ott a vezetőséggel. Ahova különben járunk szintén magán klinika, a szintén fiatal lányok egyenruhában vannak. Jó a szoknyahosszak nem egyformák, de a szolid felsők teljesen egyforma mindegyiken.  Na mindegy, még 4 hét múlva lesz még egy jelenésem, akkor állítólag a prof. személyesen fog megnézni, valamint csinálnak egy röntgent is. Mindez az év legsötétebb napján fog történni, mellesleg sztálin et. születésnapján. Kisbetű akaratlagos!

Boris Becker

Házasságomban nagy tenisz rajongó lettem. Férjem mindig nézte a tv-ben, miután maga is játszott, megmagyarázta a szabályokat és hogy mire is érdemes figyelni. Ha egyáltalán sport akkor legyen egyéni. 11 ember futkos másfél órát a gyepen, soha nem érdekelt.
Eső sztárom Björn Borg volt a svéd csodagyerek, aki úgy játszott mint egy automata gép, de ő is megnyerte 17 évesen Wimbledont. Miután ő letűnt, kevés szünet után, jött Boris Becker a német csodagyerek. Ő aztán minden volt csak nem automata. Most volt 50 éves, ebből az alkalomból csináltak a németek egy dokumentum filmet róla és vele.
Amit a legjobban csodáltunk anno, hogy a srácban nem volt semmi félelem érzet. Ugrott, vetődött a labda után és persze hatalmasakat esett. Felállt és folytatta. Tegnap mesélte a volt trénere, hogy egy meccs után, miután leszedték róla a kötést, csak a nyers hús volt. Ha játszott nem érezte a fájdalmat se. Mint tegnap elmondta, neki a tenisz az élete a szenvedélye és a legjobban Wimbledonban érzi magát. Az neki olyan, mint  a saját nappali szobája.
Érdekes módon két "román" csinált belőle sztárt. Az egyik egy ottani szász, aki az első trénere lett. A trénernek volt meg az összeköttetése Tiriachoz, aki akkor már Monte Carloban élt és profi teniszezőket menedzselt.  Elég nagy kultursokk lehetett Borisnak 17 évesen, az álmos német kisvárosból egyszerre csak Monte Carloba költözni. Hihetetlen gyorsasággal futott fel a karrierje. Akkoriban előfordult, hogy egy héten 3 nagy turnét nyert 3 különböző földrészen. Minden jól ment, amíg teniszezett. Részt vett a német Davis kupában, felejthetetlen számomra is a New Yorki finálé, amikor hat óra 40 percet játszott McEnroe ellen. Az éjszakát akkor a tv előtt töltöttük, pedig hétköznap volt.
A bátorságáért amint látható volt tegnap, igen nagy árat fizetett. Alig tud járni. Mutatták, hogy Baselbe ment egy sebészhez, aki megígérte neki, hogy járni fog és talán egy kicsit még teniszezni is. Mint az orvos mondta, ha csak a röntgen képet látja a lábáról, azt hiszi, hogy a páciens már rég tolószékben van. Utolsó képek egy nagy gipsz csizmában mutatták, két mankóval. Nagyon drukkolok neki, hogy javuljon meg valamelyest a lába, hiszen még csak 50 éves.

Magánklimnika Pesten

Nem volt más választás, csak az igen előkelőnek mondott Dr.Rose magán klinika. A valóban remek orvos ott operál maszekban. Nem maszekban egy pesti kórházban, ahol ki tudja mikor kerül sorra az ember, no és lehet saccolgatni, hogy akkor kinek mennyi pénz jár stb.  Miután van egy eszement jó biztosításom, gondolkozás nélkül a magán helyet választottam. Már az ambuláns megbeszélésen se voltam lelkes, mert nem 5 csillagos keleti hangulatú szállodába vágytam, hanem egy orvosi rendelőbe. A kórház részleg viszont egyszerűen a földhöz vágott. Bevezettek egy szobába, ahol kizárólag a szoba közepén árválkodó kórházi ágy utalt a szoba funkciójára. Különben az egész sötét és fekete volt. Volt benne totál jugendstil ruhás szekrény, két alacsony kis fotel asztalkával, hasonló stílusban. Az éjjeli szekrényen fekete kő lapon díszelgett egy arany színű lámpa, a fiókok tükrösek voltak. Olvasó lámpa sehol. Az ágyból az éjjeli szekrény nem volt elérhető. Volt aztán még egy hatalmas tv és mellette egy fekete kő tál szerű mosdó kagyló. Az egyik fal valami sötét olívzöld kárpittal volt borítva, amin még sötétebb virág girlandok tekeredtek. A másik fal viszont párnázott volt, valami bronz színű műbőrből, amin zsinórok fogták le a párnákat. Legszívesebben sarkon fordultam volna és kimenekültem volna a helyről, de már nem lehetett. Volt persze fürdőszoba is, ami teljesen fölöslegessé tette a szobai mosdót, ami viszont elfoglalta az egyetlen helyet ahova rakodni lehetett volna. A fürdőszoba kicsi volt és szintén sötét. Közel fekete csempék a földön és a falon is. A zuhany falán voltak valami indák de az is sötét volt. Lámpa egy arany karon selyem ernyős lámpácska, aminek köszönhetően a tükörből egy kísértet nézett vissza az emberre. Extra volt, hogy a folyosóval ellentétben itt nem finom keleti illat áramlott, hanem igen büdös csatorna szag éjjel-nappal. Nos ez eddig a szoba.
A személyzet, hogy úgy mondjam lezser. Csöngettem, miért ilyen nyűgös ma? Három éjszaka 3 különböző éjszakás orvos, 3 különböző gyógytornász. Bejönnek a szokásos vérnyomás mérés, valami kis cetlire írják fel az eredményt, tőlem kérdezik, hogy előző nap milyen fájdalom csillapítót kaptam stb.
Mikor az egyetlen állandó ápolónak mondtam, hogy ilyen unfunkcionális kórházat még életemben nem láttam és nem hinném, hogy aki ezt tervezte volt-e valaha kórházban, elárulta, hogy mert ezt nem is kórháznak tervezték. Hanem? Luxus kuplerájnak? A válasz az volt, hogy"ezt nem én mondtam".
Nagyon hiányoltam a mindenütt kötelező kézfertőtlinetőket. Valami csoda, hogy itt még nem léptek fel komoly fertőzések emiatt.
A kaját választani lehet és valahonnan hozatják. Nem tudom hol lehet ott a közelben egy ilyen ócska irodai kantin, ahol ilyen ennivalókat főznek. Aztán nem elég, hogy rossz, de még hideg is az étel.
Az egész annyira nyomasztó volt és belülről annyira rám feküdt, hogy hihetetlen magasságokba ugrált a vérnyomásom, de túléltem. Nincs az a pénz, hogy én még egyszer ebbe a kórházba menjek. Mindentől függetlenül pofátlanságnak tartom, hogy azért a pénzért amit elkérnek, ezt a szolgáltatást nyújtsák. Csak vissza sírni tudom a pokol fenekén lévő de abszolút korrekt Telki kórházat.

Bécsi filharmonikusok

Nagyon régen kaptam hírlevelet a MÜPA-tól, hogy jönnek a bécsi filharmonikusok, Zubin Meta vezényel. Rögtön ugrottam persze, de aztán megláttam a műsort, ami nem túlzottan vonzott, no meg a jegyárakat. Igaz mióta megláttam miket kérnek egy sportcsarnoki valamilyen rockhíresség koncertjéért, rájöttem, hogy ezek direkt olcsók. Szóval úgy döntöttem, hogy nem kell nekem mindenütt ott lennem. Tegnap este aztán nagy örömmel láttam, hogy a 3 SAT német kulturális adó közvetíti a hangversenyt. Persze néztem. Erkel u.n. ünnepi nyitánya nem győzött meg, utána Haydn és Bartók, no meg csemegének a Kék Duna Keringő. Haydnt unalmasnak Bartókot borzalmasnak tartottam de nem ezért voltam okos, hogy itthon maradtam, hanem a német moderátor miatt volt érdemes itthonról élvezni a műsort. Haydnal kapcsolatban elmondta, hogy az Esterházyaknál volt udvari zenész, és ez a család egy igen híres magyar arisztokrata család volt, mesélt a monarchiáról stb. Aztán a szünetben mesélt Orbánról aki valami illiberális demokráciában gondolkozik, ami ugye nagyon furcsa, hogy egy ilyen ember kvázi uralkodik az országban, aki nem hajlandó befogadni senkit. Majd interjúvolta Zubin Metat, aki szinte folytatta a dolgot, hogy ő 56-ban kint volt a határon és sok magyar menekülttel találkozott. A kozervatúriumi társaival adtak is egy koncertet a menekült magyar fiatalok megsegítésére. Ezek után mégis csak furcsa, hogy ma a magyarok nem hajlandók egyetlen menekültet se befogadni. Imádtam őket természetesen, mármint a moderátort és a dirigenst.
 végre jött még egy cukorfalat. A Kék Duna keringő alatt a Dunáról voltak képek végig és természetesen Budapesten fejeződött be, alőször nappal, majd sötétben is, ami ugye a legnagyobb gyönyörűség.
Utána volt még Zubin Meta életéről egy dokumentumfilm, majd régi nagy tenorokról egy összeállítás, kezdve Carusonál. Olyan érdekes volt, hogy észre se vettük, hogy majdnem egy óra lett mire vége lett. Ilyen műsorok hiányoznak nekem. Régen sok ilyet lehetett látni és hallani. manapság jó esetben krimik vannak és kész.