2024. április 27., szombat

Mik is történtek mostanában?

Alapból nem sok. De kitaláltam, hogy Bandit hétvégére áthozatni hozzám nem csak olcsóbb de kellemesebb is mint otthon hagyni felügyelettel. Felvetésemet nagy lelkesedéssel fogadta és amint kiheverte a 4 napos hasmars fertőzést, bele is ugrottunk a projektbe. Most úgy néz ki az élet, hogy péntek délben áthozzák és hétfőn délelőtt vissza viszik. Azt ugyan nem értem, hogy miért is nem ebédelhet itt, de ragaszkodott a délelőtti haza téréshez. Ez a mostani a második ilyen hétvége,, eddig minden jó. 

Ezzel aztán a vasárnapi gondozónőnk felesleges lett. Szerencsére pont vissza hívták a régi munkahelyére dolgozni. A másik változás nem volt ennyire sikeres. Ugyanis a régi új délelőttös kifúrta a délutános nőt. Nagyon sajnáltam, mert az egyetlen akiben abszolút megbíztam. Neki nem volt egyetlen alkoholista családtagja se. Elvált és egyedül felnevelte a két lányát, mindkettő egyetemet végzett és nem az anyjukkal tartatják el magukat.  Mindezt az összes többire nem lehet elmondani. Sajnos én nem tudok nyugodtan meglenni a tudattal, hogy Bandi délután 4-től egyedül legyen otthon, így rám maradt a kötelező késő délutáni látogatás. Vacsora rendszerint elő van készítve, így aztán a 8 órás hírekre már haza is érek. Bandi állítja, hogy ő remekül elvan otthon egyedül, de szerintem, a hétvégi tapasztalatok alapján annyira azért nincs el jól egyedül. 

Mindeközben sikerült megszervezni egy házhoz járó neurológust,, akinek vannak ötletei mitől vannak időnkénti beszéd zavarai. Csináltassunk EEG és MRI vizsgálatot. Tipikus murphy eset, mióta kint volt az orvos egyszer se jött elő a beszéd zavar. Persze azért majd megszervezem.

2024. április 6., szombat

 Berlin, befejezés

Az utolsó napon volt egy 3 órás, buszos, zenés városnézés. Igaz, ezen is voltam már egyszer, de egy nagyon szellemes okos művészettörténész nő csinálja a férjével együtt. Mindig a környezethez illő zenéket játszik be a férj, felvételről persze. Miután a városnak sok zenei vonatkozása van, bőven van miből össze állítaniuk a programot.  Utána közös ebéd volt egy ismert étteremben. Onnan én mentem vissza a szállodába, mert jött a barátnőm a lányával és aztán a maradék szabad időmet ott csevegtük végig a szálloda bárjában. 

Este a Filharmóniában volt egy hangverseny. Lang Lang zongorázott egy Ravel zongoraversenyt. Legnagyobb döbbenetemre a berlini közönség következetesen beletapsolt a tétel szünetekbe. Ilyet csak Floridában éltem meg, ahol nem is csodálkoztam a "művelt" amerikai közönség viselkedésén. Második rész, Dvorák Új világ szimfóniája volt. 

Másnap aztán jött a barátnőm megint, némi városi mászkálás után, elmentünk a lánya lakására és ott voltunk estig, amikor is közösen kikísértek az állomásra. A vonat pontosan jött, de hálókocsi megint nem volt. Viszonylag pontosan haza is értem. A kapuban fedeztem fel, hogy nincs meg a kulcsom. Hajnalban még kikotortam a nag0 táskámból és feltehetően a kis táskám mellé raktam véletlenül.  Szerencsére a szomszéd asszony beengedett és egy hét múlva a talált tárgyak részlegtőr felvehettem a kulcsot a Keletiben. 

Végül is jó volt, hogy elmentem, de halálosan kifáradtam és meggyőződtem róla, hogy már nem nekem való az utazgatás. Így van ez, egyszer mindent abba kell hagyni.:-(