2015. április 23., csütörtök

Volt lakás, nincs lakás.

Nos ezen is túl vagyunk. 6 hete kezdtük árulni a lakást. Jöttek az emberek, néztek, egyesek úgy lelkesedtek, hogy azt hittem rögvest megveszik aztán semmi. Ahogy teltek multak a hetek, egyre jobban izgultam, hogy ne vegyék meg, mert tudtam, hogy nem tudjuk már elintézni az elintézendőket 1 hét alatt. Mit ad Isten, az utolsó héten 3 ajánlatot kaptunk. Az első alkudozott, végül engedtünk is egy keveset. Aztán jött, hogy ez a bútor kell, a másik nem kell, ami neki nem kell azt vigyük el stb. A legszivesebben elküldtem volna valahova. De már majdnem aláírtuk a papírokat, mikor jött egy újabb ajánlat. Kp fizet alku nélkül és az u.n. zárás se sürgős neki. Az utóbbi fontos volt, hogy legyen időnk haza menni és vissza jönni, elpakolni nyugalomban. Kő gördült le a szivemről. Most voltak itt, miután már letették az előleget a jegyzőnél. Itt így szokás. Az összes papirmunkát aztán ők intézik. Egy igen szimpatikus házaspár, ellentétben az elsővel aki egy ciki nő volt. Ezek Nowa Scotiából jönnek a nő a végén már hálálkodott, mikor megmutattam neki, hogy minden itt marad, jöhetnek és beköltözhetnek. Öröm volt nézni a boldogságukat. Még fiatalok, külön kérdés volt, hogy valóban elmult-e valamelyikük 55 éves, mert az feltétel itt a vételhez.
Nem tudom a harmadik vevő ki lett volna. Azok akkor telefonáltak az ingatlanosunknak, mikor éppen ezeknek az ajánlatát hozta el hozzánk aláírásra. 
Lényem lekisérte őket, megmutatni a parkolót. Lehet, hogy az autót is megveszik. Itt alant meg lehet nézni a hirdetést, amit az ingatlanos tett fel a netre.


ww.trulia.com/property/3066063937-600-Glennes-Ln-212-Dunedin-FL-34698

2015. április 14., kedd

A computer ördöge

Avagy aki nem ért hozzá, az szenved.

B. utál levelet írni, de most muszáj volt. Napok óta halogatta, fogalmazta papíron stb. Tegnap végre hozzá fogott. Kezdődött, hogy a soha rendesen beüzemelt gépen, nem tudta hova lehet írni. Együttes erővel rátaláltunk a word pad-ra. Szünetekkel de nagyjából egész nap írta. Estére kiderült, hogy a gép nem látja a nyomtatót. Végül átdugtuk a nyomtatót az ő gépére, de már sötét este volt. Levélen volt javítani való, így ajánlottam, hogy mentsük el és majd ma befejezzük együtt a projektet. Nem kell több oldalas levélre gondolni! A magam részéről leveleket írni nagyon tudok, így segítettem elmenteni. Mondtam, hogy az lesz a baj, hogy soha nem fogja megtalálni, hogy hova mentette, mert igen furcsa dolgokat láttam a mentésnél. Ma aztán hosszas nógatásra nekilátott. Ez délben volt, most mindjárt este 8 óra lesz és annyit tud, hogy valami felhőbe lett elmentve a levél. Felhővel még soha nem volt dolgunk, akarva biztos nem találtunk volna bele. Most megy a próbálkozás, hogy hogyan lehet a felhőből visszacsalogatni a levelet. Már felajánlottam, hogy mondja mit írt és percek alatt leírom, de nem. Makacsul keresi.:-(((

2015. április 9., csütörtök

Bajazzo Salzburgból

Nagy szerencsével találtam egy teljes opera közvetítést az idei bemutatóról. Sajnos a Parasztbecsület rossz, szaggat a hang. Szóval Bajazzo.
Kivételesen egész normális a rendezés. Igaz a szinpad fel van osztva, nem csak széltében hanem magasságában is, ami élőben biztos jobban mutat, mint egy aránylag kis képernyőn. Az énekeseknél jobbat kívánni se lehet. Igaz szegény énekesnőre fehér patentharisnyát húztak, amitől elég hurka lábai lettek, de ez a legkevesebb. Ha őt nem zavarja!
Aztán valahogy összességében mégsem tetszett az egész. Hiába a legkedvencebb sztártenorom énekli a címszerepet és a többiek is nagyon jók. Silvió úgy néz ki mint egy görög isten stb. Tegnap este még ott tartottam, hogy valahogy hiányzik a drámai erő az egészből. Ma reggelre aztán megvilágosodtam. Már rég láttam ezt az operát, viszont régen nagyon sokszor. Bajazzo mindig egy idős(re maszkirozott) énekes volt. Jonas Kaufmann viszont egy erőtől duzzadó nagyon jóképű fiatal énekes és a maszkja se volt öregesre csinálva. Sötét haj és hegyes fekete szakáll végleg nem passzol a képbe. Hiszen az egész dráma abból ered, hogy az idősödő bohócot a szép fiatal felesége megcsalja egy fiatal férfivel. Erről szól a híres nagy ária is. Így ez egy dráma, de két egykoru férfi egy nőért, nem az igazi nekem, legalább is az eredeti opera libretto szellemében nem.
Meg fogom hallgatni mégegyszer, de nem fogom nézni. Akkor talán az igazi lesz.

2015. április 1., szerda

Valami más

Meséltem már az itteni ágyamról? Biztos nem. Egy hatalmas darab 2x2 méter. Mikor először jöttünk csak egy ágy maradt ránk a lakásban, ami 1.30 m. kettőnknek igen szűknek bizonyult, így a legsürgősebb beszerzés az ágy volt. Az üzletben akkoriban irtó magas ágyakat árultak. Jártunk jó néhány helyen, míg beláttam, hogy normál ágyat nem fogok kapni. Végül lealkudtunk minden alépítményt. Feltehetően itt csúszott el a méret, mert csak a magasságra koncentráltam. Miután volt ágy kellett ágynemű is. Nos ezzel harcolok most is minden éjszaka. A gumis lepedő felvarázsolása komoly munka két ember számára. Ezután jön a felső lepedő, ami 3 méterszer 2.80 méter. Ez aztán bővel lelóg minden oldalon. Erre kerül rá a takaró ami 2.80 x 2.60. Több problémám van. Először is egész életemben sarokban aludtam. Álmomban feltehetően most is a sarkot keresem és úgy ébredek reggel az ágy kellős közepén, mintha egy lakatlan szigeten ülnék. A másik bajom, hogy forgolódom + időnként szeretném kidugni a lábam a takaró alól. Iszonyú gubancokat tudok létrehozni. A csúcs ma reggel volt, amikorra komplett keresztbe forgattam magamon a takarót lepedőstől.