Volt lakás, nincs lakás.

Nos ezen is túl vagyunk. 6 hete kezdtük árulni a lakást. Jöttek az emberek, néztek, egyesek úgy lelkesedtek, hogy azt hittem rögvest megveszik aztán semmi. Ahogy teltek multak a hetek, egyre jobban izgultam, hogy ne vegyék meg, mert tudtam, hogy nem tudjuk már elintézni az elintézendőket 1 hét alatt. Mit ad Isten, az utolsó héten 3 ajánlatot kaptunk. Az első alkudozott, végül engedtünk is egy keveset. Aztán jött, hogy ez a bútor kell, a másik nem kell, ami neki nem kell azt vigyük el stb. A legszivesebben elküldtem volna valahova. De már majdnem aláírtuk a papírokat, mikor jött egy újabb ajánlat. Kp fizet alku nélkül és az u.n. zárás se sürgős neki. Az utóbbi fontos volt, hogy legyen időnk haza menni és vissza jönni, elpakolni nyugalomban. Kő gördült le a szivemről. Most voltak itt, miután már letették az előleget a jegyzőnél. Itt így szokás. Az összes papirmunkát aztán ők intézik. Egy igen szimpatikus házaspár, ellentétben az elsővel aki egy ciki nő volt. Ezek Nowa Scotiából jönnek a nő a végén már hálálkodott, mikor megmutattam neki, hogy minden itt marad, jöhetnek és beköltözhetnek. Öröm volt nézni a boldogságukat. Még fiatalok, külön kérdés volt, hogy valóban elmult-e valamelyikük 55 éves, mert az feltétel itt a vételhez.
Nem tudom a harmadik vevő ki lett volna. Azok akkor telefonáltak az ingatlanosunknak, mikor éppen ezeknek az ajánlatát hozta el hozzánk aláírásra. 
Lényem lekisérte őket, megmutatni a parkolót. Lehet, hogy az autót is megveszik. Itt alant meg lehet nézni a hirdetést, amit az ingatlanos tett fel a netre.


ww.trulia.com/property/3066063937-600-Glennes-Ln-212-Dunedin-FL-34698