Reggel a napsütéstől vidáman ébredtem. Miközben reggeliztem, odatettem a tejberizst főni, mert ebédre rizskoch volt betervezve. Nézem, nézem, nem fő. Aztán egy percre beszaladtam a szobába, és már úszott is az egész tűzhely és környéke a tejben.Így kezdődött.
Miután tisztába tettem a tűzhelyet és megfőtt a rizs, új tejjel természetesen, készültem az elmenésre. Öltözködés fülbevaló, a zárja kipattan a kezemből és ki tudja hol áll meg. Persze nem látom sehol. Előbb térdre majd hasra ereszkedtem, de csak nincs meg. Végül feltápászkodtam és egyből ráléptem. Szerencsére a szőnyeg vastag és mezítláb voltam, így nem lett semmi baja.
Mindezek után elvonultam a városba, apróságokat intézni. Pl. zoknit venni Lényemnek, miután vele nem lehet, mert akkor pont nem kell neki soha zokni. Aztán indultam haza fele, feltétlenül a 105 busz kellett mert annak a vonalán volt még dolgom, itt Budán. Közben még pár száz forintom bánt egy rendkivűl erőszakos adomány gyűjtőt. Valami koraszülött down kóros gyerekeknek gyűjtött és a fél Váci utcán végigkísért, nem lehetett lerázni. Igen nagy darab ember volt, így nem mertem véleményt nyilvánítani. Aztán gondolkoztam, hogy vajon ezt ilyen jól megfizetik, hogy képes a pénzért ilyen erőszakosan fellépni, vagy neki van néhány ilyen rosszul sikerült gyereke? Mindezek közepette elérkeztem a Deák térre. Oda ugye nem vitték Futárt, mert minek? Pont oda? Busz meg nem jött. Se menetrend szerint se azon túl. Jó 15 percig ácsingóztunk ott többen, mikor megérkezett egy személyautó "BKK üzemzavar elhárítás" felirattal. Kíváncsian néztem, de nem álltak meg, csak jóval messzebb. Vártam, hogy talán mondanak valamit, de nem. Elindultam feléjük, de akkor szépen elhajtottak. Ezután már nem kellett sokat várni, mert jött egy idősebb hölgy aki felvilágosított minket, hogy a Lánchíd le van zárva, a 105 elterelve az Erzsébet hídon jár. Megálló a Károly körúton. Ezután haza jöttem a metroval és villamossal.
A BKK-nak üzenném, hogy normálisabb országokban, minden megállóban van egy kis hangszóró, amin keresztül értesíteni lehet a központból az utasokat ha valahol valami nem jár. Igaz ott nem lehet ingyen utazni, de pont ez az átok. Ők ingyen adják, mi meg fogjuk be a szánkat és örüljünk. Mondanom se kell, hogy inkább fizetnék.
Miután tisztába tettem a tűzhelyet és megfőtt a rizs, új tejjel természetesen, készültem az elmenésre. Öltözködés fülbevaló, a zárja kipattan a kezemből és ki tudja hol áll meg. Persze nem látom sehol. Előbb térdre majd hasra ereszkedtem, de csak nincs meg. Végül feltápászkodtam és egyből ráléptem. Szerencsére a szőnyeg vastag és mezítláb voltam, így nem lett semmi baja.
Mindezek után elvonultam a városba, apróságokat intézni. Pl. zoknit venni Lényemnek, miután vele nem lehet, mert akkor pont nem kell neki soha zokni. Aztán indultam haza fele, feltétlenül a 105 busz kellett mert annak a vonalán volt még dolgom, itt Budán. Közben még pár száz forintom bánt egy rendkivűl erőszakos adomány gyűjtőt. Valami koraszülött down kóros gyerekeknek gyűjtött és a fél Váci utcán végigkísért, nem lehetett lerázni. Igen nagy darab ember volt, így nem mertem véleményt nyilvánítani. Aztán gondolkoztam, hogy vajon ezt ilyen jól megfizetik, hogy képes a pénzért ilyen erőszakosan fellépni, vagy neki van néhány ilyen rosszul sikerült gyereke? Mindezek közepette elérkeztem a Deák térre. Oda ugye nem vitték Futárt, mert minek? Pont oda? Busz meg nem jött. Se menetrend szerint se azon túl. Jó 15 percig ácsingóztunk ott többen, mikor megérkezett egy személyautó "BKK üzemzavar elhárítás" felirattal. Kíváncsian néztem, de nem álltak meg, csak jóval messzebb. Vártam, hogy talán mondanak valamit, de nem. Elindultam feléjük, de akkor szépen elhajtottak. Ezután már nem kellett sokat várni, mert jött egy idősebb hölgy aki felvilágosított minket, hogy a Lánchíd le van zárva, a 105 elterelve az Erzsébet hídon jár. Megálló a Károly körúton. Ezután haza jöttem a metroval és villamossal.
A BKK-nak üzenném, hogy normálisabb országokban, minden megállóban van egy kis hangszóró, amin keresztül értesíteni lehet a központból az utasokat ha valahol valami nem jár. Igaz ott nem lehet ingyen utazni, de pont ez az átok. Ők ingyen adják, mi meg fogjuk be a szánkat és örüljünk. Mondanom se kell, hogy inkább fizetnék.
