November 24

Fontos és örömteli dátum ez nekem. Ezelőtt 50 évvel ezen a napon mentem férjhez, először és utoljára. Nem volt semmi felhajtás. A két tanúval elvonultunk az anyakönyvvezetőhöz az irodájába. Persze kaptunk időpontot előre. Szegény kissé ijedten nézett ránk, miután mindenkinek nagyon is magyar neve volt és én ráadásul mint svéd állampolgár szerepeltem, mert a svéd útlevél volt az egyetlen hivatalos iratom. Első kérdés, szép választékos német nyelven: Értenek németül? Egyhangú igen válasz után, aztán megnyugodott  és pár perc alatt összeadott minket. Ezután elvonultunk a két tanúval ebédelni. 

Szép korszak kezdődött akkor az életemben. Új ország, új nyelv, amit már tudtam persze, csak nem svájciul és egy gyakorlatilag idegen ember. De minden jól ment. Január 2.tól már volt új állásom és az emberrel is remekül kijöttünk. Sajnos csak 23 év jutott nekünk együtt. Máig is hiányzik.

Aztán 10 év múlva ezen a napon találkoztam először Bandival egy közeli bevásárló centrumban. Jött igen elegánsan, öltöny, ing, nyakkendő, kalap, kabát és úgy kellett telefonon kinavigálnom a garázsból, a megbeszélt helyre telefonnal. Mondtam üljünk be ebédelni a vendéglőbe. Ez nekem fontos volt, mert Amerikából jött, hátha nem tud rendesen enni késsel és villával. De tudott, kiállta a próbát. Miután szimpatikus volt, ebéd után meghívtam hozzám kávéra. Ezt netes bolondozásaim során soha senkivel nem tettem meg. Itt aznap a szimpátia és az észszerűség eldöntötte a jövőnket. Mindez igen hasonlított a férjemmel való találkozásra. 

Elmondhatom, hogy Bandival igen szép és harmonikus 16 évet töltöttünk együtt. Sajnos ez a 17. már kicsit keserves, de teszem amit tudok, amiért ő igen hálás. Az ápolók mesélik, hogy mennyit áradozik rólam. Ezzel a nappal belépünk a 18. évünkbe, ami sajnos nem lesz rózsás. 

Veregetem a vállam.

 Mai napon nagyjából én egyedül voltam az  ápoló B.-nál. Hiába írtam már 17 évvel ezelőtt a profilomba, hogy "háztartás vezetésére és betegápolásra alkalmatlan vagyok". Pedig a betegápolást halál komolyan gondoltam. Ideges és türelmetlen vagyok és ha valami  kis változás van, rögtön pánikba estem. Nem véletlen, hogy az "elődök", mikor ápolásra került a sor, inkább kórházba mentek. Mindkét esetben, biztosított volt a jó körülmény. Sajnos ma már ilyen nem létezik. Otthon ápoljuk, a szakértők ápolnak én meg szervezem a dolgokat. 

Most szombatra viszont magam maradtam. Az állandó ápolónőnk, már egész héten valami feslőlégúti fertőzéssel szenved otthon. Szerencsémre az egyébként csak vasárnap ápoló nő, szabad volt és jött egész héten. Csak szombaton nem ért rá, ezt már tudtam a hét elején. Meg is volt a hatás, életemben először 180 körüli vérnyomásokat produkálok és szedem a coverexet. 

Próbálkoztam barátnővel, de ő is már 3 napja köhög. A maradék egyetlen kisegítőm Erzsébet és családi ünnep volt náluk szombaton. Tehát magad uram ha szolgád nincsen, alapon, péntek este gyorstalpaló tanfolyamon megnéztem, hogy kell a felfekvéseket kezelni, felírtam, hogy mikor mit kell beadni, stb.  Nem mondhatom, hogy jól és nyugodtan aludtam az éjszaka. Kicsit remegő térdekkel vonultam át ma reggel. Keserűvíz, reggeli, vérnyomás mérés, sebkezelés. Mire végeztem rám telefonált az egyetlen fiatalabb barátnőm, hogy hol vagyok. B.-nál, akkor jó jövök. Jött is, így én haza jöhettem főzni, mert izgalmamban és rettegésemben elfelejtettem, hogy enni is kell adnom valamit délben. Fél kettőre értem jött és átszállított az ebéddel együtt. Sikeresen evett és ivott is, aztán alvás. Én meg átvonultam a nappaliba olvasni. Olyan békés nyugalom volt. Nem szólt a telefon, nem kellett semmit időre megcsinálnom elintéznem stb. Időnként átsétáltam a hálószobához, szépen alszik akkor jó. Egyszer felébresztettem, hogy igyon vizet, aztán elküldött, hogy még akar aludni. Ezt nem nagyon hittem el, de szerintem azt akarta, hogy legyen egy kis pihenőidőm, elfogadtam. A vacsora és az esti sebkezelés is lebonyolódott, meg az egyéb esti teendők is. Röviddel 8 előtt haza jöhettem. 

Miközben rohamléptekkel jöttem a gusztustalan sötét őszi utcákon, elgondolkoztam, hogy vajon mivel érdemeltem ki a sorstól, hogy ilyen jó emberek vesznek körül. Mindkét ápolónk igazán kiváló, jó szakember és emberileg is igen közel kerültek hozzánk. Amilyen rémhistóriákat olvastam a facebookon ilyen ápolási ügyekben, tényleg szerencsésnek mondhatom magam. A jön-visz-hoz-vásárol kisegítőm is végtelen rendes. Jómagam meg kiálltam  a próbát, legalább is ma, egy viszonylag nyugis eseménytelen napon. Elégedett ember vagyok.

Folytatás

Tegnap hetek óta először éhes lettem délben, így ebédeltem és vacsoráztam is. Tudom, nem rólam szól a mese, de ha én kidőlök mi lesz? Mínusz 9 kiló,elég rozogává tesz. Jó volt tegnap, mert ha tudok enni, talán gyorsan vissza szerzem a kilóimat, ha. Mert ugye a ha mindig ott van. Ha B. nem produkál semmi extra drámát, mert sajnos szokott. 

A dráma nem váratott sokáig magára. Ma reggel, alig, hogy az ápolónő megérkezett, jött a telefon: "gyere át, baj van" B. nincs magánál. Kapkodtam valami ruhát és rohantam. Szerencsére takarítás volt, így rábíztam a hűtőszerelő fogadását, aki 10-2 közt mondta be magát. 

B. valóban nem volt magánál. Nem reagált sem rám, sem az ápolónőre. Próbáltuk vízzel kínálni, de ellökte a kezünket. Nem beszélt, de nem volt stroke-ja. Az arca normális volt, csak a semmibe nézett és nyugtalanul forgolódott az ágyban, már amennyire ő forgolódni tud. Belegabalyodott a takaróba, kihámoztam, erre befúrta a fejét a párnába. Felhívtuk az ügyeletet, de azok azt mondták hívjuk a mentőket. Hívtuk. Közben már felhívtam az egyetlen barátnőmet, aki szerencsére pont úton volt és el tudott jönni. Mint mondta előző este B. felhívta őt telefonon és jót beszélgettek. 

A mentők aztán jöttek én elbúcsúztam B.-tól, mind a hárman azt hittük, hogy ennyi volt az élete. A mentős egy magas nagydarab nagyhangú pasi volt. Kitöltötte a hálószoba ajtaját, jó hangosan ráköszönt B.-ra, aki ettől magához tért. Teljesen normálisan válaszolgatott a mentős összes kérdésére. Mi hárman meg csak álltunk ott tátott szájjal. Vérnyomás, várcukor meg mit tudom én még mi, minden tök normális volt. Mentők el. B közölte, hogy éhes is meg szomjas is. Én mondtam, hogy haza kell rohannom leváltani Elenát. Megígértette velem, hogy vissza megyek és elmesélem, hogy mi volt reggel. 

Utólag kiderült, hogy este szokatlanul magas volt a vérnyomása. Neki általában alacsony, de 170/100 volt ami nála igen magas. Aztán mondta, hogy valamikor nagyon fájt a feje, de aztán az elmúlt. Háziorvos szerint még feljebb ment a vérnyomása és attól fájt a feje.

Tudós ápolónő szerint valami baj van a fejével. Minden esetre elindítottam egy neurológus látogatását. Ő maga felajánlotta, hogy kijön, mikor e-mailben ecseteltem neki a helyzetet. 

Ez egy ilyen nap volt. Jártam mint az inga a két lakás közt egész nap. Este hívott valaki és érdeklődött mit ettem ma. Egy kis almakompótot. Erre elkezdett rábeszélni, hogy próbáljak enni. Nem tudok teljesen ki van száradva a szám. Igyál valami erőset. Erőset soha nem iszom. Végül rábeszélt a sörre. Működött. Megettem a tegnapi rakott kel maradékát. Sajnos 2 órával később már ment a hasam.:-(((