Veregetem a vállam.

 Mai napon nagyjából én egyedül voltam az  ápoló B.-nál. Hiába írtam már 17 évvel ezelőtt a profilomba, hogy "háztartás vezetésére és betegápolásra alkalmatlan vagyok". Pedig a betegápolást halál komolyan gondoltam. Ideges és türelmetlen vagyok és ha valami  kis változás van, rögtön pánikba estem. Nem véletlen, hogy az "elődök", mikor ápolásra került a sor, inkább kórházba mentek. Mindkét esetben, biztosított volt a jó körülmény. Sajnos ma már ilyen nem létezik. Otthon ápoljuk, a szakértők ápolnak én meg szervezem a dolgokat. 

Most szombatra viszont magam maradtam. Az állandó ápolónőnk, már egész héten valami feslőlégúti fertőzéssel szenved otthon. Szerencsémre az egyébként csak vasárnap ápoló nő, szabad volt és jött egész héten. Csak szombaton nem ért rá, ezt már tudtam a hét elején. Meg is volt a hatás, életemben először 180 körüli vérnyomásokat produkálok és szedem a coverexet. 

Próbálkoztam barátnővel, de ő is már 3 napja köhög. A maradék egyetlen kisegítőm Erzsébet és családi ünnep volt náluk szombaton. Tehát magad uram ha szolgád nincsen, alapon, péntek este gyorstalpaló tanfolyamon megnéztem, hogy kell a felfekvéseket kezelni, felírtam, hogy mikor mit kell beadni, stb.  Nem mondhatom, hogy jól és nyugodtan aludtam az éjszaka. Kicsit remegő térdekkel vonultam át ma reggel. Keserűvíz, reggeli, vérnyomás mérés, sebkezelés. Mire végeztem rám telefonált az egyetlen fiatalabb barátnőm, hogy hol vagyok. B.-nál, akkor jó jövök. Jött is, így én haza jöhettem főzni, mert izgalmamban és rettegésemben elfelejtettem, hogy enni is kell adnom valamit délben. Fél kettőre értem jött és átszállított az ebéddel együtt. Sikeresen evett és ivott is, aztán alvás. Én meg átvonultam a nappaliba olvasni. Olyan békés nyugalom volt. Nem szólt a telefon, nem kellett semmit időre megcsinálnom elintéznem stb. Időnként átsétáltam a hálószobához, szépen alszik akkor jó. Egyszer felébresztettem, hogy igyon vizet, aztán elküldött, hogy még akar aludni. Ezt nem nagyon hittem el, de szerintem azt akarta, hogy legyen egy kis pihenőidőm, elfogadtam. A vacsora és az esti sebkezelés is lebonyolódott, meg az egyéb esti teendők is. Röviddel 8 előtt haza jöhettem. 

Miközben rohamléptekkel jöttem a gusztustalan sötét őszi utcákon, elgondolkoztam, hogy vajon mivel érdemeltem ki a sorstól, hogy ilyen jó emberek vesznek körül. Mindkét ápolónk igazán kiváló, jó szakember és emberileg is igen közel kerültek hozzánk. Amilyen rémhistóriákat olvastam a facebookon ilyen ápolási ügyekben, tényleg szerencsésnek mondhatom magam. A jön-visz-hoz-vásárol kisegítőm is végtelen rendes. Jómagam meg kiálltam  a próbát, legalább is ma, egy viszonylag nyugis eseménytelen napon. Elégedett ember vagyok.