Kezdjük az elsővel. Kb. két hete mint ezüst szintű koncert látogató, lehetőségem volt ingyen filmet nézni a müpában. A film a Metropolitan opera történetével és építésével foglalkozott. Persze azonnal jelentkeztem és az adott napon meg is jelentünk félhatkor. Nemigen voltam még gyalog a müpában, de miután nyár és szép idő volt, gondoltam miért ne. Boráros térről gyalog igyekeztünk oda, ami egy kifejezett tortúra, Átmenni a Soroksári úton csak egy helyen lehet, a szerviz úton hol van járda hol nincs. Bokáig jártunk a koszban. Bementünk megkaptam a jegyet, valami rejtélyes C sor 8 és 9 szék. Kérdezem a jegyszedőket, ez meg hol van. Akkor derült ki, hogy az első sorok nincsenek számozva, a C sor a 3. sornak felel meg. Harmadik sorban moziban? Rettenetes volt. Tudvalevőleg vízszintes fölött nem látok, ha mondjuk a plafont akarom nézni hátra kell tekerni a nyakam. Nos a filmvászon magasabban volt mint itthon a plafon. Kettő órát tartott szünet nélkül. Kimenekülni nem lehetett, mert a sor kellős közepén ültünk, no meg B. nem olyan, hogy valahol csak feláll és kimegy.
Mindentől függetlenül érdekes volt. Életem csalódása volt első látogatásom a MET-ben, mert én azt hittem, hogy a filmekből ismert régi operaházba veszek jegyet. Aztán kiderült, hogy mire én New Yorkba mentem, azt már rég elbontották és a jelenlegit építették helyette, ami nem egy különálló ház, hanem egy kultúrkomplex része. Évekig tartott amíg megegyeztek, hogy egyáltalán mi legyen és hol. Beindult a telek spekuláció a mindig újabb felröppenő hírektől. Végül is egy hatalmas területet kiürítettek, porig rombolták a házakat és ott építkeztek. Természetesen volt valaki a háttérben, aki olyan hatalmas pozícióban volt + rengeteg pénze volt, hogy mindent el tudott intézni. Mint mondták délelőtt aláírt egy engedélyt, majd átküldte önmagának egy másik hivatalba és ott engedélyezte azt amit már délelőtt is engedélyezett. Nem vitás, hogy mindezek után még több pénze lett. A városrész amit lebontottak, normális 2,3,4 emeletes bérházakból állt. Mutattak képeket és beszéltek emberekkel akik ott éltek és nőttek föl. Egy nagyon emberi városrész volt. Kb. olyan, mintha itt azt mondanák, lebontjuk a VII. kerületet és ott építünk valami nagyot. Ott ezt simán meg lehetett tenni. Ezért nincs Amerikában egyetlen öreg városrész se, mert jön egy befektető, akkor lebontják még az anyjuk feje felől is a házat.
A kész épület csupa kompromisszum lett. Az eredeti tervekhez és elképzelésekhez igen kevés köze van. Remek akusztikája van, de mint épület unalmas. A filmben is lelkesedtek a csillárokért, amit Bécs városa ajándékozott nekik. Nem azért mondom, de nekem ez volt az egyetlen ami tetszett.
Tegnap este is a müpában voltunk. Megkezdődött a bérlet szezon, első hangverseny volt. Buta fejjel nem néztem meg előre a programot, pedig mindig elküldik nekem e-mailben. 3 vad idegen. soha nem hallott szerző műveit játszották. Mindhárman északiak. Az első nem csak zenét szerzett, hanem festett is. Az első mű közben vetítették a képeket, nagyon szépek, a zene is elment. Na de aztán jött "korunk legnagyobb élő zeneszerzője" aki megtisztelt minket és személyesen ott volt a koncerten. 30 percet tartott a mű. Egy szerencsétlen szoprán énekelt, de nem tudni mit és a zenekar kísérte. 30 perc tömény unalom. Szünet után volt valami rövid, majd ismét az unalmas, most egy nagy kórus is fellépett. Nos akkor el akartam jönni. Bérletet én csak sor szélére veszek, csak fel kell állni és kijönni. B. persze, "azt most már nem lehet", aztán addig vitatkoztunk, amíg elkezdték. Bár az előttünk ülő úr simán felállt néhány perc múlva B.-vel ez nem megy. Szóval végig szenvedtem megint 30 percet.
Közben alaposan megvizsgáltam a termet. A mennyezeten ki volt égve 2 lámpa, nagy slamposság így évad kezdetén. A parketta is javításra szorulna itt-ott. Szóval elfoglaltam magam, de nagyon untam. Amint vége lett és kezdtek tapsolni felálltam és jöttem kifele. Nem voltam egyedül. Ajtón álló lány, közölte, hogy nem tud vissza engedni ha kimegyek. Dehogy jövök én vissza, felkiáltással kiszabadultam végre. Csak remélni tudom, hogy a szezon ezek után már csak jobb lehet.
Mindentől függetlenül érdekes volt. Életem csalódása volt első látogatásom a MET-ben, mert én azt hittem, hogy a filmekből ismert régi operaházba veszek jegyet. Aztán kiderült, hogy mire én New Yorkba mentem, azt már rég elbontották és a jelenlegit építették helyette, ami nem egy különálló ház, hanem egy kultúrkomplex része. Évekig tartott amíg megegyeztek, hogy egyáltalán mi legyen és hol. Beindult a telek spekuláció a mindig újabb felröppenő hírektől. Végül is egy hatalmas területet kiürítettek, porig rombolták a házakat és ott építkeztek. Természetesen volt valaki a háttérben, aki olyan hatalmas pozícióban volt + rengeteg pénze volt, hogy mindent el tudott intézni. Mint mondták délelőtt aláírt egy engedélyt, majd átküldte önmagának egy másik hivatalba és ott engedélyezte azt amit már délelőtt is engedélyezett. Nem vitás, hogy mindezek után még több pénze lett. A városrész amit lebontottak, normális 2,3,4 emeletes bérházakból állt. Mutattak képeket és beszéltek emberekkel akik ott éltek és nőttek föl. Egy nagyon emberi városrész volt. Kb. olyan, mintha itt azt mondanák, lebontjuk a VII. kerületet és ott építünk valami nagyot. Ott ezt simán meg lehetett tenni. Ezért nincs Amerikában egyetlen öreg városrész se, mert jön egy befektető, akkor lebontják még az anyjuk feje felől is a házat.
A kész épület csupa kompromisszum lett. Az eredeti tervekhez és elképzelésekhez igen kevés köze van. Remek akusztikája van, de mint épület unalmas. A filmben is lelkesedtek a csillárokért, amit Bécs városa ajándékozott nekik. Nem azért mondom, de nekem ez volt az egyetlen ami tetszett.
Tegnap este is a müpában voltunk. Megkezdődött a bérlet szezon, első hangverseny volt. Buta fejjel nem néztem meg előre a programot, pedig mindig elküldik nekem e-mailben. 3 vad idegen. soha nem hallott szerző műveit játszották. Mindhárman északiak. Az első nem csak zenét szerzett, hanem festett is. Az első mű közben vetítették a képeket, nagyon szépek, a zene is elment. Na de aztán jött "korunk legnagyobb élő zeneszerzője" aki megtisztelt minket és személyesen ott volt a koncerten. 30 percet tartott a mű. Egy szerencsétlen szoprán énekelt, de nem tudni mit és a zenekar kísérte. 30 perc tömény unalom. Szünet után volt valami rövid, majd ismét az unalmas, most egy nagy kórus is fellépett. Nos akkor el akartam jönni. Bérletet én csak sor szélére veszek, csak fel kell állni és kijönni. B. persze, "azt most már nem lehet", aztán addig vitatkoztunk, amíg elkezdték. Bár az előttünk ülő úr simán felállt néhány perc múlva B.-vel ez nem megy. Szóval végig szenvedtem megint 30 percet.
Közben alaposan megvizsgáltam a termet. A mennyezeten ki volt égve 2 lámpa, nagy slamposság így évad kezdetén. A parketta is javításra szorulna itt-ott. Szóval elfoglaltam magam, de nagyon untam. Amint vége lett és kezdtek tapsolni felálltam és jöttem kifele. Nem voltam egyedül. Ajtón álló lány, közölte, hogy nem tud vissza engedni ha kimegyek. Dehogy jövök én vissza, felkiáltással kiszabadultam végre. Csak remélni tudom, hogy a szezon ezek után már csak jobb lehet.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése