Milánó

Azt hiszem ez nem az én városom. Össze számoltam most hatodszor vagyok itt, ebből harmadszor a Scalaban. Három látogatást elmosott az eső. Utoljára B. pénztárcáját ellopták az állomáson, mikor megérkeztünk. Első este és éjszaka, telefonálgatással, kártya letiltás, tellett. Ezek után a második opera elöadásra az előző napi jegyet sikerült magunkkal vinni, minek következtében az előadás elejét nem láttuk. Felmehettünk viszont az 5. emeletre, ahonnan állva élvezhettük a darabot, a szünetig.
Most "csak" az altatómat hagytam otthon. A vonaton így semennyit se tudtam aludni. Zürichben a patikában már majdnem kaptam altatót, de mikor kiderült, hogy galucomám van, lebeszélt róla a patikus. Adott valami növényi szert, ami semmit se ér, így a szállodában is alig aludtam. Mindent össze vetve az egyetlen tökéletes kirándulás az első Scala látogatás volt, amikor remek időben  Zürichből autóval jöttünk. Marton Éva aznap debütált itt a Turandotal csodálatos volt.

Mindezen zűröktől eltekintve ez az út is remek volt eddig. Hihetetlen jó igazi nyári idő van. Este 11-kor egy szál nyári ruhában sétáltunk haza tegnap az operából, kabát a kezemben, mert meleg volt. Jonas Kaufmann nagyot teljesített, egy igen nehéz dal est után még 5 ráadás is volt. Mikor rátért az opera áriákra, a közönség hangosan tombolt, én is természetesen. Jó a csoport is, éjfél utánig ment  a duma a bárban.
Nap közben tegnap a városban mászkáltunk, miután a nevezetességeket már mind láttuk. Nem győzök csodálkozni, hogy mennyi remek ruha üzlet van, lépten nyomon. Ilyen már se Bécsben se Berlinben nincs, ebben teljes volt az egyetértés a csoport nőtagjai közt. Óriási a kihívás, de semmit nem vásároltam. . Ma a Scala múzeumban voltunk, nagyon érdekes de fárasztó, mert sok volt a mese és emiatt az álldogálás. Ki is dőltem egy idő múlva.
Ma magunktól ebédeltünk így nem volt 3 fogás csak kettő. Kellemes árnyas udvarban volt az étterem. Utána még akartunk kicsit mászkálni, de szombat lévén irtózatos tömeg volt az utcáḱon.

Este megint a Scalaba mentünk. Az előadás előtt kaptunk egy vezetést az egész épületben. Fent a hatodik? emeleten kezdtük Meghallgattuk a történetet is, meg az ottani szokásokat. Pl. a szakértők a legfelső karzaton ülnek és ültek is mindig, nyilván ott olcsóbb a jegy. Rajtuk  múlik az előadás sorsa. Ha ők kifütyülik valamelyik énekest vagy rendezőt stb. akkor halálra van ítélve a dolog. A színház egyébként 1787 óta működik. Eredetileg a parketten nem voltak ülő helyek. Az első emeleti páholy sor volt az igazán előkelő. Ott csak arisztokraták vehették meg a páholyokat. A felette levő két emeleten a meggazdagodott polgárság osztozott. A földszint és a karzatok a népé voltak. Miután eleinte csak 10 operát játszottak, egy idő után már mindenki unta, viszont mégis járt a Scalaba,  mert az volt a sikk. Az előadás már nem is érdekelte őket, ott éltek társadalmi életet, kötöttek üzleteket stb. Volt olyan páholy, amiben kandalló is volt, még van egy mutatóba. Az oldal páholyokban hatalmas tükrök voltak, amiből háttal ülve remekül lehetett látni, mi történik a másik oldalon. Páholyokat le is lehetett függönyözni és ott sok minden történt. A scala volta az egyetlen hely, ahol társadalmilag elfogadott volt, hogy bárki a hivatalos szeretőjével is megjelenhetett.
Utána Verdi, Ernani c. operájának volt a premierje. Ezt az operát, aminek igen zavaros a története, még senki nem látta a csoportból, pedig elég vájtfülü, komoly zenében jártas társaság volt. Fischer Ádám vezényelt, az énekesek ismeretlenek voltak számunkra. A zene jó volt, hatalmas kórusokkal, igazi régimódi rendezés, díszletekkel, jelmezekkel stb. Sajnos egy szál dallam se ragadt meg a fülemben, de ettől élveztem. Legelső páholyban ült az opera intendánsa, aki az egész előadást végig vezényelte énekelte stb. Időnként a fejét fogta, szóval egy kis külön cirkusz volt nekünk. Előadás végén a karzat, szegény énekes nőt rondán kifütyülte. Állítólag mindenkit kifütyülnek aki nem olasz. Miután én soha nem hallottam a darabot, dunsztom sincs, hogy jól vagy rosszul énekelt szegény.
Opera után búcsú este volt, megint sok vidám dumával. Bécsi házaspár ideadta az elérhetőségeit, hogy ha arra járunk szóljunk. B. el volt ragadtatva a nő angoljától, a férj nem jeleskedett annyira az angollal. De a legnagyobb meglepetésem egy észak német nő volt, aki első este mellettem ült a vacsoránál. Ő először volt Milanoban és kíváncsian várta milyen lesz. Beszélgetés közben felfedeztük közös nagy szerelmeinket Wagnerrel kapcsolatban. Mondta, hogy jön nyáron a Wagner napokra valami bécsi barátokkal. Elmondtam mire készüljön, nagyon lelkes volt. Nos mikor búcsúztunk megölelt és közölte, hogy annyira örül, hogy megismerhetett és milyen jó lenne kapcsolatban maradni. Miután egy értelmes nőszemély, rögtön címet cseréltünk. Nemigen fordulnak elő komolyabb ismerkedések ilyen 3 napos utakon, így külön örültem ennek is.
Ezek után másnap vonat Zürichbe, az idő változatlanul remek volt. Győnyőrű tájon jár a vonat, na meg azt hiszem Európa leghosszabb alagútján is átfut. Zürichben nagy meglepetésemre szintén meleg volt. Bevásároltam némi csokoládét, majd beültünk a megszokott éttermünkbe vacsorázni. Érdekes módon utána a vonaton is egész tűrhetően aludtam. Az igazság az, hogy bármennyire kényelmesre vesszük is az utazást, mégis elég kifáradunk. Tegnap csak lézengtem és kipakoltam egész nap. Most kellene egy félévre téli álomba merülni.