Pünkösd hétfőn "kora reggel", 10 órakor indultunk Potsdamba. Remek vezetőnk volt, aki hozott magával segítséget, aki a zenét szolgáltatta CD-ről az útra, végül is mi zenei utazáson voltunk. Csodálatos idő volt, kis kárpótlás az elázott berlini sétáért, előző nap.
Potsdamal kapcsolatban mindig a Frigyesekről van szó, 1620-tól 1861. összesen hatan voltak. Mindegyik szerette a zenét, volt aki maga is játszott és zenét is szerzett.Miközben gurultunk kifele Berlinből igazi porosz katona indulókat hallgattunk.Közben megtudtuk, hogy Potsdam eredetileg egy halászfalu volt, míg az egyik Frigyesnek eszébe jutott a hadsereget ott elhelyezni. Ettől kezdve elég sokáig egy közönséges garnizon városka lett belőle. Az 1700-as évek közepe táján a "Nagy Frigyes" elkezdett építkezni. Lett kastély színházzal. Miután az építkezéshez emberek kellettek, már akkor vendég munkásokat hívott, főleg hollandokat. Az egész városban eper fákat telepítettek és selyem hernyókat kezdtek tenyészteni. A munkásoknak csinos ki házakat építettek, még ma is látható egy egész utca. Minden házban szőtték a selymet. A hollandokon kívül franciák hugenották is jöttek, őket akkor éppen üldözték de be lettek fogadva. Igen szigorúan protestánsok voltak. Az ő templomukban pl. még orgona se volt, csak a capella énekeltek. Sajnos menet közben nem tudtam jegyzetelni, így nem tudom melyik Frigyesnek volt egy Dupont nevű cselló tanára, aki hozta magával az egész családját, akik vagy szőttek vagy zenéltek. A másik híres zenész család Bender volt. Ők a mai cseh területről "Bőhmen" jöttek. Négyen voltak testvérek. Az apa szövő mester volt a két fia zenész, két lánya pedig énekesnő. Ezek aztán az európai udvaroknál léptek fel.
Közben folyt az építkezés. Megépült a Garnizon Kirche, amiből sajnos semmi nem maradt, de most elhatározták, hogy visszaépítik, no meg különböző paloták. Mikor már kész volt egy palota, akkor a következő Frigyesnek is kellett még egy nyári palota és így tovább. Egy gyönyörű palota "Barbarini" most épült újjá, múzeum van benne, csak kívülről láttuk. Persze van még több templom is. Ha jól emlékszem a második Frigyes építette Sanssoucit.
Közben takaros kis város lett Potsdamból, miután az király is ott lakott, a főurak is ott építkeztek.
A vezetőnőnk igen érdekesen és élvezetesen, nagy tudással mesélte a dolgokat egész úton, közben mindig zenével fűszerezve a mondandóját. Pl. hogy J.S. Bach fia, Emanuel Bach, ott volt udvari zenész, mikor fia született. Bach útnak is eredt, hogy megnézze magának az unokát. Bemutatkozott a királynak is és vitt ajándékba egy szonátát. Ezt is meghallgattuk.
Az egész út 4.5 órát tartott, közben ebédeltünk egy remek olasz étteremben a nagyon modern új színház mellett, ami direkt a vízparton van. Mikor indultunk azt gondoltam, hogy te jó ég, ennyit ülni egy buszban, de úgy elrepült az idő, hogy észre se vettük a sok buszozást. Kiszállni csak a végén Sanssousiban tudtunk. Ott megnéztük az egyik Frigyes sírhelyét. A kastély melletti parkban, szinte észrevehetetlen egy lapos sírkő. Alatta kripta van, amit magának építtetett. Végrendeletileg meghagyta, hogy csöndesen, éjszaka , inden ceremónia nélkül temessék el. Szegény erre elég sokat várhatott. Mikor meghalt az unokaöccse lett az utód. Ezzel az unokaöccsel egész életükben gyűlölték egymást. Így aztán nagy csindarattával temettette el őt az unokaöccs valahova. Mikor megszűnt a porosz királyság, jöttek a háborúk és senki nem törődött a végrendelettel. Aztán Potsdam sajnálatosan a DDR-hez került. Ez elég szörnyű volt, az oroszok még tönkre tették amit lehetett, bár már alaposan tönkre volt bombázva. Végül az egyesítés után előkerült a végrendelet és valóban éjszaka fáklyák mellett 4 katona kíséretében végül is a kijelölt helyre került a tetem.
Potsdamban először még DDR időkben jártam. Akkoriban másfél órát vonatoztunk, hogy oda tudjunk menni, mert a vonat nagy ívben megkerülte nyugat Berlint. Elég siralmas volt. Elég sok romos palota, templom stb. és az épségben maradt házak is elhanyagolva vártak sorsukra. Ez még valamikor a 60-as évek elején volt. Az egyesítés után, mint minden más keletnémet város Potsdam is felvirágzott. Berlinből neves személyiségek költöztek ki oda és rengeteget adományoztak és adományoznak még mindig az újjáépítésre. Neves TV-s, bankár stb. Lehetne követni a példájukat itthon is. A Garnizon templomot is adományokból fogják vissza építeni.
Frigyes temetési kálváriája éppen ismétlődik, a múlt héten meghalt Kohl kancellárral. Nekik van egy családi sírboltjuk, ahol a szülők és a meghalt első felesége is nyugszik. A mostani 35 évvel fiatalabb feleség most másként rendelkezik és nem lehet tenni ellene semmit. Hiába van két fia és unokák, az lesz amit ez a tyúk akar. Pl. nem a fiait hívta fel telefonon, amikor meghalt, hanem Junckert. Ő nem egyezik bele egy német állami temetésbe stb. Nem tudom hol akar majd a nő élni ezután Németországban nem fogja szeretni senki az biztos. No de ennek semmi köze már Potsdamhoz, csak valahogy eszembe jutott a párhuzam.
Potsdamal kapcsolatban mindig a Frigyesekről van szó, 1620-tól 1861. összesen hatan voltak. Mindegyik szerette a zenét, volt aki maga is játszott és zenét is szerzett.Miközben gurultunk kifele Berlinből igazi porosz katona indulókat hallgattunk.Közben megtudtuk, hogy Potsdam eredetileg egy halászfalu volt, míg az egyik Frigyesnek eszébe jutott a hadsereget ott elhelyezni. Ettől kezdve elég sokáig egy közönséges garnizon városka lett belőle. Az 1700-as évek közepe táján a "Nagy Frigyes" elkezdett építkezni. Lett kastély színházzal. Miután az építkezéshez emberek kellettek, már akkor vendég munkásokat hívott, főleg hollandokat. Az egész városban eper fákat telepítettek és selyem hernyókat kezdtek tenyészteni. A munkásoknak csinos ki házakat építettek, még ma is látható egy egész utca. Minden házban szőtték a selymet. A hollandokon kívül franciák hugenották is jöttek, őket akkor éppen üldözték de be lettek fogadva. Igen szigorúan protestánsok voltak. Az ő templomukban pl. még orgona se volt, csak a capella énekeltek. Sajnos menet közben nem tudtam jegyzetelni, így nem tudom melyik Frigyesnek volt egy Dupont nevű cselló tanára, aki hozta magával az egész családját, akik vagy szőttek vagy zenéltek. A másik híres zenész család Bender volt. Ők a mai cseh területről "Bőhmen" jöttek. Négyen voltak testvérek. Az apa szövő mester volt a két fia zenész, két lánya pedig énekesnő. Ezek aztán az európai udvaroknál léptek fel.
Közben folyt az építkezés. Megépült a Garnizon Kirche, amiből sajnos semmi nem maradt, de most elhatározták, hogy visszaépítik, no meg különböző paloták. Mikor már kész volt egy palota, akkor a következő Frigyesnek is kellett még egy nyári palota és így tovább. Egy gyönyörű palota "Barbarini" most épült újjá, múzeum van benne, csak kívülről láttuk. Persze van még több templom is. Ha jól emlékszem a második Frigyes építette Sanssoucit.
Közben takaros kis város lett Potsdamból, miután az király is ott lakott, a főurak is ott építkeztek.
A vezetőnőnk igen érdekesen és élvezetesen, nagy tudással mesélte a dolgokat egész úton, közben mindig zenével fűszerezve a mondandóját. Pl. hogy J.S. Bach fia, Emanuel Bach, ott volt udvari zenész, mikor fia született. Bach útnak is eredt, hogy megnézze magának az unokát. Bemutatkozott a királynak is és vitt ajándékba egy szonátát. Ezt is meghallgattuk.
Az egész út 4.5 órát tartott, közben ebédeltünk egy remek olasz étteremben a nagyon modern új színház mellett, ami direkt a vízparton van. Mikor indultunk azt gondoltam, hogy te jó ég, ennyit ülni egy buszban, de úgy elrepült az idő, hogy észre se vettük a sok buszozást. Kiszállni csak a végén Sanssousiban tudtunk. Ott megnéztük az egyik Frigyes sírhelyét. A kastély melletti parkban, szinte észrevehetetlen egy lapos sírkő. Alatta kripta van, amit magának építtetett. Végrendeletileg meghagyta, hogy csöndesen, éjszaka , inden ceremónia nélkül temessék el. Szegény erre elég sokat várhatott. Mikor meghalt az unokaöccse lett az utód. Ezzel az unokaöccsel egész életükben gyűlölték egymást. Így aztán nagy csindarattával temettette el őt az unokaöccs valahova. Mikor megszűnt a porosz királyság, jöttek a háborúk és senki nem törődött a végrendelettel. Aztán Potsdam sajnálatosan a DDR-hez került. Ez elég szörnyű volt, az oroszok még tönkre tették amit lehetett, bár már alaposan tönkre volt bombázva. Végül az egyesítés után előkerült a végrendelet és valóban éjszaka fáklyák mellett 4 katona kíséretében végül is a kijelölt helyre került a tetem.
Potsdamban először még DDR időkben jártam. Akkoriban másfél órát vonatoztunk, hogy oda tudjunk menni, mert a vonat nagy ívben megkerülte nyugat Berlint. Elég siralmas volt. Elég sok romos palota, templom stb. és az épségben maradt házak is elhanyagolva vártak sorsukra. Ez még valamikor a 60-as évek elején volt. Az egyesítés után, mint minden más keletnémet város Potsdam is felvirágzott. Berlinből neves személyiségek költöztek ki oda és rengeteget adományoztak és adományoznak még mindig az újjáépítésre. Neves TV-s, bankár stb. Lehetne követni a példájukat itthon is. A Garnizon templomot is adományokból fogják vissza építeni.
Frigyes temetési kálváriája éppen ismétlődik, a múlt héten meghalt Kohl kancellárral. Nekik van egy családi sírboltjuk, ahol a szülők és a meghalt első felesége is nyugszik. A mostani 35 évvel fiatalabb feleség most másként rendelkezik és nem lehet tenni ellene semmit. Hiába van két fia és unokák, az lesz amit ez a tyúk akar. Pl. nem a fiait hívta fel telefonon, amikor meghalt, hanem Junckert. Ő nem egyezik bele egy német állami temetésbe stb. Nem tudom hol akar majd a nő élni ezután Németországban nem fogja szeretni senki az biztos. No de ennek semmi köze már Potsdamhoz, csak valahogy eszembe jutott a párhuzam.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése