Nos ma már majdnem túléltük az ünnepeket. Nekem nagy feladat manapság már 4 napra tervezni, szervezni és főzni ebédeket. Most is hármasban voltunk, ha valaki ház tartott volna helyettem még élveztem is volna az ünnepet. Természetesen elszámoltam magam, így ma délben kiderült, hogy holnapra már csak a maradékok lesznek ebédre. Szerencsére a vendégségben kaptam egy jó adag füstölt főtt sonkát, így megvalósulhat a betervezett sonkás kocka. Végül is szép volt az idő, de ezt csak tegnap sikerült kihasználni, délután egy kiadós sétával. Ma viszont vendégségben voltunk. Meglátogattuk a barátnőmet, illetve az éber kómás férjét. Örültem, mert a férj fülig érő mosollyal fogadott, szemlátomást megismert. A két fiúra nem mosolygott. Voltak még ott családtagok, két nagyon helyes felnőtt unoka, szóval jól éreztük magunkat.
A nyuszi nekem drága "ajándékot" hozott. A múlt héten voltam a térd orvosomnál, aki úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy vegyek egy mély lélegzetet és operáltassam meg a másik térdemet is. Felhívtam a figyelmét a koromra, de szerinte olyan jó állapotban vagyok, hogy lesz még néhány évem, élvezni a jó térdemet. Nos azóta is kapkodom a levegőt, de nagyjából már beleegyeztem, hogy hogy szeptember, október táján belevágok. Ha az is olyan jól sikerül, mint az első térd, akkor feltétlenül megéri, a nem csekély költséget. Közben magamban nyugtatom magam, hogy ősz még messze van, azt meg is kell még élni, stb. Bandi izgul, hogy mi is lesz, de a 3 nap kórházat majd csak túlélem, aztán meg már semmi gond. Mr. Jóképű is itthon lesz és már mondta, hogy számíthatok rá, mindenben segít. Ilyenkor gondolom, hogy talán mégse vagyok olyan gonosz, mint sokan hiszik, ha így jön a segítség szükség esetén. Persze nyugtával dicsérjük a napot.:-)
🤗
VálaszTörlés