Tegnapelőtt este kapok egy e-mailt, hogy a marbellai barátnőm fia és barátnője, akik már 2 hónapja Magyaroszágon vannak, feljönnek Pestre, de csak tegnap és csak délben szeretnének találkozni velünk. Jó, megyünk ebédelni!
Csodásan megtaláták az eldugott vendéglőt és ettünk. Közben mesélték, hogy mennyit dolgoztak a házukon, ami egy csinos parasztház, vályogból és totál fel lett újítva. Új villany vezeték, cirkós fűtés stb. A kinti benti festést, kerítést stb. maguk csinálták. A ház valahol a Tisza vagy Tisza tó környékén van, állítólag 1óra 10 perc alatt értek fel Pestre. A srác (67 éves) elújságolja, hogy kérni fogja a magyar állampolgárságot. Ő Londonban született még ott éltek a háború alatti evakuálás nyomán. Aztán természetesen Gibraltárban élt, nevelkedett. Életében először 60 évesen volt Magyarországon. Beszélt valami ügyvéddel, hogy ha a mama születési anyakönyvi kivonatát bemutatja, akkor beadhatja az állampolgársági kérelmét. Az elmúlt években a magyar lány mellett teljesen jól megtanult magyarul. B. Kezdet valamit mesélni angolul, de leintette, hogy érti ő magyarul is. Persze tudom, hogy az egészség biztosítás izgatja őt, mert ha itt önkéntes biztosítást csinál, az olyan olcsó mint sehol máshol. Persze mondtam neki, hogy azért nagy reményeket ne fűzzön a hazai egészségügyhöz, de szerinte mindegy, de legalább van valami. Egész életében szabadúszó volt, gondolom a nem egetverő állami nyugdíjon kivűl nincs is más. Igaz ha a mama meghal, bőven lesz örökség.
Azóta is csak kuncogok magamban, különösen mikor olvasom az anglomán magyarok írásait, miszerint vagy ott lehet élni vagy sehol. A kint élő magyarok, nyugdíjas éveikre Spanyol ország felé kacsingatnak, mert az olcsó, gondolják ők. Aki ott élte le az életét, az tudja, hogy egyrészt nem olcsó, másrészt maszekban betegnek lenni egy vagyonba kerül. Most aztán kíváncsian várom a fejleményeket, ha élek még jövő ilyenkor.
Csodásan megtaláták az eldugott vendéglőt és ettünk. Közben mesélték, hogy mennyit dolgoztak a házukon, ami egy csinos parasztház, vályogból és totál fel lett újítva. Új villany vezeték, cirkós fűtés stb. A kinti benti festést, kerítést stb. maguk csinálták. A ház valahol a Tisza vagy Tisza tó környékén van, állítólag 1óra 10 perc alatt értek fel Pestre. A srác (67 éves) elújságolja, hogy kérni fogja a magyar állampolgárságot. Ő Londonban született még ott éltek a háború alatti evakuálás nyomán. Aztán természetesen Gibraltárban élt, nevelkedett. Életében először 60 évesen volt Magyarországon. Beszélt valami ügyvéddel, hogy ha a mama születési anyakönyvi kivonatát bemutatja, akkor beadhatja az állampolgársági kérelmét. Az elmúlt években a magyar lány mellett teljesen jól megtanult magyarul. B. Kezdet valamit mesélni angolul, de leintette, hogy érti ő magyarul is. Persze tudom, hogy az egészség biztosítás izgatja őt, mert ha itt önkéntes biztosítást csinál, az olyan olcsó mint sehol máshol. Persze mondtam neki, hogy azért nagy reményeket ne fűzzön a hazai egészségügyhöz, de szerinte mindegy, de legalább van valami. Egész életében szabadúszó volt, gondolom a nem egetverő állami nyugdíjon kivűl nincs is más. Igaz ha a mama meghal, bőven lesz örökség.
Azóta is csak kuncogok magamban, különösen mikor olvasom az anglomán magyarok írásait, miszerint vagy ott lehet élni vagy sehol. A kint élő magyarok, nyugdíjas éveikre Spanyol ország felé kacsingatnak, mert az olcsó, gondolják ők. Aki ott élte le az életét, az tudja, hogy egyrészt nem olcsó, másrészt maszekban betegnek lenni egy vagyonba kerül. Most aztán kíváncsian várom a fejleményeket, ha élek még jövő ilyenkor.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése