Kétségkívül rendkívüli hó helyzet van Magyarországon. Igaz néhány napja ez ugyanez volt Németországban, Franciaországban és még részben Angliában is. Sok ilyet láttam amíg kint éltem, miután a németek se képesek otthon maradni egy hétvégén. Az óriási különbség csak az, hogy ott nem okolnak a hóban ragadásért senkit. Nem a belügyminiszter, a közterületfelelősök vagy mások az okai a hóban ragadásnak, hanem az időjárás és ők maguk. Nem tudom mikor fog eljutni az emberek tudatáig, hogy a saját sorsuk csak rájuk tartozik. Vagy tudnak segíteni magukon vagy nem és kész. Ha mégis jönne a segítség valahonnan akkor hálásnak kell lenni nem pedig elvárni mindenkitől, hogy rajtam segítsen. Vannak ilyen havas élményeim régebbről nekem is. Talán 15 éve ismerőssel akartunk Bécsbe menni. Hajnali indulás. Kinézek, esik a hó. Meghallgatom az időjárást a rádióban, havazni fog. Telefonálok, ne induljunk. De az illető már beleélte magát, így elindultunk. Nagyon nehezen és sokára eljutottunk Tatáig. Tényleg hatalmas hó volt, ukrán kamion állt keresztbe az úton, letértünk a pályáról a mellékút is teljesen be volt fújva, lépésben mentünk egy darabig. Végül kivertem a hisztit és elértem, hogy forduljunk vissza. Délutánra otthon voltam. Ki volt a hibás? Mi. Nem kellett volna elindulni.
Régebbi élmény, 1946 szilvesztere. Vendégségbe voltunk hívva valahova, talán Szolnokra? Elindultunk Szegedről, nagy hó volt és nagyon hideg. Az autókban akkor természetesen még semmilyen fűtés nem volt. Valahol kompon kellett volna átkelnünk a Tiszán. Mikor odaértünk, kiderült, hogy úgy zajlik a Tisza, hogy nem jár a komp. Keskeny meredek út vezetett le a komphoz. Már állt ott egy másik autó is. Apám valahogy helyben megfordult, még most is emlékszem, hogy nagyon féltem. Majd vissza fel az útra. Ezek után én már elaludtam, de valami hosszú kerülővel valahol csak átkeltünk a Tiszán. Érdekes módon a vendégségre nem is emlékszem, csak erre az útra.
Mindez az interneten olvasható dühöngések, felháborodások stb. okán jutott az eszembe. Hó és egyéb helyzetek vannak az életben. Ilyenkor magad uram, ha szolgád nincsen, meg kell oldani és nem háborogni meg a sült galambot várni.
Régebbi élmény, 1946 szilvesztere. Vendégségbe voltunk hívva valahova, talán Szolnokra? Elindultunk Szegedről, nagy hó volt és nagyon hideg. Az autókban akkor természetesen még semmilyen fűtés nem volt. Valahol kompon kellett volna átkelnünk a Tiszán. Mikor odaértünk, kiderült, hogy úgy zajlik a Tisza, hogy nem jár a komp. Keskeny meredek út vezetett le a komphoz. Már állt ott egy másik autó is. Apám valahogy helyben megfordult, még most is emlékszem, hogy nagyon féltem. Majd vissza fel az útra. Ezek után én már elaludtam, de valami hosszú kerülővel valahol csak átkeltünk a Tiszán. Érdekes módon a vendégségre nem is emlékszem, csak erre az útra.
Mindez az interneten olvasható dühöngések, felháborodások stb. okán jutott az eszembe. Hó és egyéb helyzetek vannak az életben. Ilyenkor magad uram, ha szolgád nincsen, meg kell oldani és nem háborogni meg a sült galambot várni.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése