Szerdán hajnalban keltünk és irány a repülőtér. Aránylag humánus biztonsági vizsgálat volt. Úgy tűnik a "cipőt is lehúzni" kiment a divatból, pedig a zsebemben vittem egy cipő kanalat extra! Aztán persze várunk itt meg várunk ott, de végül is délre már bent voltunk a városban Zürichben. A repülőtéren minden havas volt, még az előző napokról, de szerdán már nem esett, csak 0 fok. A bélelt ballon fázott kicsit rajtam, de legalább gyorsabban szedtem a lábaimat. Kofferek a szállodában, gyorsan elintéztem az igazán fontos dolgokat. Megvettem a jövő évi naptáramat és az időjárásra való tekintettel egy vastag harisnyát. Az utóbbit aranyárban, de nem volt olcsóbb.
Barátnőm már várt minket. Kellemesen meglepődtem, így két év után rosszabbra voltam felkészülve. Tény, hogy zavart kissé a hófehér haja, mert én csak szőkének ismertem, de általában egész jól van. Lábai dagadnak persze, de szigorúan elzárkózik mindenféle orvostól, mert nem óhajtja már hosszabbítani az életét. Ezt nagyon hihetően adja elő, de azért szerintem nem egészen őszinte a dolog.
Most nagy izgalomban volt, mert egy régi barátnője, aki Izraelban él és 93 éves, elhatározta, hogy be akarja fejezni az életét. Pénze van sok, így a Dignitashoz fordult és ha igaz, akkor a jövő héten meg fog halni. Vasárnap lesz a barátnőmnél. A Dignitas ismert arról, hogy külföldiek is hozzájuk járnak meghalni, de olyanról még nem hallottam, akin csak úgy meguntam befejezem alapon segítettek volna. Nos ezt majd hamarosan megtudom, hogy mi lett a dologból. Szinte napi telefon kapcsolatban vannak, de arra az én földhözragadt kérdésemre, hogy aztán mi lesz? Nem tudott válaszolni. A legjobb tudomásom szerint zsidóknál a hamvasztás nem elfogadott, a nő viszont a férje mellett óhajt nyugodni TelAvivban. Szóval érdekes dolgok ezek.
Csütörtökön kiderült, hogy nincs helyfoglalásunk a repülőre. jegyünk volt de helyünk nem. Kísérleteztünk a szállodából computeren reggel, kiírta, hogy csak indulás előtt 23 órával lehet foglalni. Napközben nem voltunk netközelben, este viszont már nem is adta ki a járatot a gép. Telefon, naná, hogy csak munka időben működik. Délelőtt még kirohantunk a repülőtérre, de kiderült, hogy ott sincs irodája ennek a társaságnak és igaz, hogy közösben vannak a Swiss-el, de foglalni nem tudnak. Mondtam a végén még állva utazunk Tampáig. 10,5 óra, mi az nekünk.
Pénteken aztán minden elrendeződött. Volt hely, csak ki tudja miért nem láttuk a computeren. Kis késéssel el is indultunk és 10,5 óra múlva ide is értünk. Nálunk akkor már éjfél volt, itt pedig 7 óra. Nos ebből keletkeznek aztánn a nehézségek. Mert így az itteni idő szerint 10-kor ágyba estem, viszont hajnalban már fent voltam és 6-kor már reggeliztünk. 11-kor ebédeltünk. Most félhat van és kopog a szemem az éhségtől. B. közben eldőlt a szófán és úgy alszik mint a tej. Mit fog csinálni éjszaka azt nem tudom. El fog telleni még 2-3 nap mire teljesen normálisak leszünk, már amennyire mi normálisak tudunk lenni.
A lényeg, hogy a lakás rendben volt még csak nem is porosodott be. Jól zárnak az új ablakok. 25 fok van és sütött a nap.
Holnap már újságot is fogok olvasni és beszámolok a helyi szenzációkról.
Barátnőm már várt minket. Kellemesen meglepődtem, így két év után rosszabbra voltam felkészülve. Tény, hogy zavart kissé a hófehér haja, mert én csak szőkének ismertem, de általában egész jól van. Lábai dagadnak persze, de szigorúan elzárkózik mindenféle orvostól, mert nem óhajtja már hosszabbítani az életét. Ezt nagyon hihetően adja elő, de azért szerintem nem egészen őszinte a dolog.
Most nagy izgalomban volt, mert egy régi barátnője, aki Izraelban él és 93 éves, elhatározta, hogy be akarja fejezni az életét. Pénze van sok, így a Dignitashoz fordult és ha igaz, akkor a jövő héten meg fog halni. Vasárnap lesz a barátnőmnél. A Dignitas ismert arról, hogy külföldiek is hozzájuk járnak meghalni, de olyanról még nem hallottam, akin csak úgy meguntam befejezem alapon segítettek volna. Nos ezt majd hamarosan megtudom, hogy mi lett a dologból. Szinte napi telefon kapcsolatban vannak, de arra az én földhözragadt kérdésemre, hogy aztán mi lesz? Nem tudott válaszolni. A legjobb tudomásom szerint zsidóknál a hamvasztás nem elfogadott, a nő viszont a férje mellett óhajt nyugodni TelAvivban. Szóval érdekes dolgok ezek.
Csütörtökön kiderült, hogy nincs helyfoglalásunk a repülőre. jegyünk volt de helyünk nem. Kísérleteztünk a szállodából computeren reggel, kiírta, hogy csak indulás előtt 23 órával lehet foglalni. Napközben nem voltunk netközelben, este viszont már nem is adta ki a járatot a gép. Telefon, naná, hogy csak munka időben működik. Délelőtt még kirohantunk a repülőtérre, de kiderült, hogy ott sincs irodája ennek a társaságnak és igaz, hogy közösben vannak a Swiss-el, de foglalni nem tudnak. Mondtam a végén még állva utazunk Tampáig. 10,5 óra, mi az nekünk.
Pénteken aztán minden elrendeződött. Volt hely, csak ki tudja miért nem láttuk a computeren. Kis késéssel el is indultunk és 10,5 óra múlva ide is értünk. Nálunk akkor már éjfél volt, itt pedig 7 óra. Nos ebből keletkeznek aztánn a nehézségek. Mert így az itteni idő szerint 10-kor ágyba estem, viszont hajnalban már fent voltam és 6-kor már reggeliztünk. 11-kor ebédeltünk. Most félhat van és kopog a szemem az éhségtől. B. közben eldőlt a szófán és úgy alszik mint a tej. Mit fog csinálni éjszaka azt nem tudom. El fog telleni még 2-3 nap mire teljesen normálisak leszünk, már amennyire mi normálisak tudunk lenni.
A lényeg, hogy a lakás rendben volt még csak nem is porosodott be. Jól zárnak az új ablakok. 25 fok van és sütött a nap.
Holnap már újságot is fogok olvasni és beszámolok a helyi szenzációkról.
Örülök, hogy rendben megérkeztetek.
VálaszTörlés