Kereskedünk

Mikor ilyen gyönyörű meleg ősz van, megnő a tenni akarás bennem. Kitakarítottam egy két zugot a lakásban és találtam néhány fölösleges dolgot. Nem is az enyém volt a holmi hanem B.-é. A magam részéről csak egy árra voltam kíváncsi, tudtam, hogy nem adom el, ha csak nem ígér rengeteget. Eszembe jutott, hogy ideköltözésem előtt volt egy eladós rohamom és igen jól üzleteltem egy vérbeli kisebbségi kereskedővel. Az illetőnek 2 üzlete is van, bár akkoriban hozzám kiszállt. Ma a feleségét találtuk az üzletben. Sajnálom, hogy a dumáját nem tudom visszaadni írásban. Minden esetre voltam ma egy gyöngyszem, kisbogár és nagyságos asszony is. Rég szórakoztam ilyen jól. Mindent megveszek, volt a jelszó, de mennyiért kérdeztük mi. Mondjunk mi árat. B. végül is kinyögött valamit, amit a hölgy természetesen soknak talált, de beindult rendesen. Én felálltam, komolyan gondoltam, hogy elmegyek, ő meg szorongatta a kezében a cuccot, előszedte a táskáját és elkezdett leszámolni pénzt a pultra. Mondtam erre, hogy ennyi nekem is van, ezzel nem ér el nálam semmit. B. meg csak mesélt neki, mesélt. A végén már mikor igen komolyra fordult az alkudozás és kivonultam az üzletből. Tényleg nem szeretem még hallgatni se az ilyet, de végül B. széles vigyorral távozott és beígérte, hogy megyünk máskor is, mert van még kacat bőven.