Zajlik az élet

Rumlis nap volt. Délelőtt vásároltunk, már nem is írom, hogy jól felhúztam magam az impotens kasszásokon a Sparban. Végül is intézkedtem és kinyitottak még egy kasszát. A hülye nép meg csak állt bambán és kicsit morogva, hogy nem megy a sor.

Ebéd után aztán elcipeltem B.-t a visszérdoktorhoz. Kicsit féltem a dolgotól, mert akartam időpontot rendelni, de mondták nem lehet, oda kell menni és várni a sorunkat. Mázlink volt, a végén csak ketten voltak előttünk. Orvos rápillantott a lábára, ultrahanggal is és már mondta is az operációs lehetőségeket. Jól lerohnata B.-t mert már pénteken operálja. Persze a májusi önkéntes labor már nem érvényes. Igy aztán kiszorítottam holnapra egy időpontot. Szegény fél tizenegyig nem ehet, mert korábban már nem tudják megcsinálni. EKG is kell, de meglesz minden aztán pénteken jöhet a műtét. Kicsit félek, mert bóditásos altatásban csinálják, de másként nem lehet azt tudom. Orvos persze,mondja mi kell és hozzáteszi, ezt megcsinálják bármelyik SZTK-ban. Hol??? Ezt mi nem tudjuk, de szerencsére nem ragaszkodott ehhez a variációhoz.
Este idegnyugtatónak még kaptam egy e-mailt a svédektől, hogy nem irtam meg a címem, nem tudják hova küldjék az igazolást, töltsek ki uj nyomtatványt. Itt van az elsőnek a másolata, rajta van a cím. De mindegy, uj nyomtatvány kitöltve, aláírva scannelve elküldve. Kiváncsi vagyok a folytatásra.
Közben rápillantok a naptárra, te jó ég! Még mindig semmi hir Amerikából, nem fogom tudni időre átutalni a pénzt.
Irtunk dörgedelmes e-mailt és faxon is átküldtük. Jött is válasz hamarosan, holnap utalhatok. Előtte beveszek egy nyugtatót azt hiszem.