Még nincs vége!

Ma bementünk a követségre a holt biztosan utolsó papirokkal. Mondtam, nem hiszem, megint hozzánkvágnak még valamit. Nos igy jönne be a lottó nálam.

Hosszas tanulmányozás után a hölgy kiderítette, hogy az általam lakott országokból is szerezzek be hatósági papirt, hogy nem voltam büntetve és jelenleg sem állok büntetés alatt. Rögvest a kezünkbe nyomott két papirt, amin rajta van, melyik weboldalról lehet a kérelmeket letölteni. Mondtam neki, a svédeket felejtse el. Abból a hatalmas vizfejtől az életben nem tudok megszerezni egy hivatalos papirt. B. izmai rángtak. Ismerem ezt, mikor megismerkedtünk akkoriban volt ilyen.
Itthon aztán nekiláttunk. A svédbe egyből beletörött a bicskánk, képtelenség megtalálni bármit is náluk a weboldalaikon. Irtam e-mailt, amire feltehetően sohanapján fognak válaszolni. A svájciak már kicsit egyszerűbben mentek. Persze mindennek előtt azt taglalták, hogy a pénzt hogyan lehet a számlájukra tenni, de ez nekem természetes. Aztán némi küzdelem után meglett a kivánt nyomtatvány is, amit láss csodát, neten ki lehetett tölteni és e-mailben fog jönni a papir.

Az egészben annyi a pozitivum, hogy B. is kezdi belátni, hogy kár ezt az egészet erőltetni. Nekem 3 hónap nagyon elég lenne egyszerre ott. Már nem dühödten "visszacsinálom az egészet" reagál, hanem ugy, hogy elmegyünk 3 hónapra, aztán majd meglátjuk. Rajtam meg rajtam van a fatalizmus. Ilyíenkor mondom, hogy az égiek se akarják ezt az egészet, ki tudja miért, de biztos igy lesz jól. Már tényleg félek. Nem szeretem a tulerőszakolt dolgokat, mert az nálam még soha nem hozott, távlatilag is, pozitiv eredményt. Nem szép tőlem, veszik egy csomó pénz, az idegeinkről már nem is beszélve, de ellendrukkolok. Kivánom, hogy nem jöjjön meg, ne válaszoljanak, maradjon minden igy ahogy van. Na és mélán útálom az amerikaiakat.