Egy elég zűrös hét van mögöttem, különösen a péntek fárasztott ki totálisan. Délelőtt haza szállítmányozhattam az összes leszűkített ruhadarabomat. Aztán viharsebesen ebéd készítés, majd háromra már a körzetinél kellett lennem, onnan meg rohantam tovább a szintén háromkor kezdődő ötyére. Az ötyéről, ami két óra intenzív német beszélgetést jelentett, még mentem Bandihoz. Végül este 7 után értem haza. Nem valók már nekem az ilyen egész napos elfoglaltságok.
Gondoltam lesz egy szép nyugis hétvégém. Megbeszéltem, hogy szombaton és vasárnap is átviszik az ebédet én csak majd látogatóba megyek. Ehhez képest, szombaton kiderült, hogy a vasárnapi segítőm beteg lett. A hétköznapi nem ért rá. Megszerveztem az ebéd szállítómat délelőttre. Ebéd után megyek át és én leszek estig ott.
Hogy a délelőtt se legyen túl nyugalmas, hajmosás után felfedeztem, hogy leállt a fűtés. Telefon a barátnőmnek, aki egyben a közös képviselő is.Ezek után ő szervezett gyorsan valakit, aki ott maradt a férjével (éber kóma 8 éve) és eljött megnézni mi van. Telefonált Bandinak, aki eligazított, hogy hol milyen gombot keressen és nyomja meg. Fűtés elindult. Nagy megkönnyebbülés. Ő most vissza rohant a férjhez. Neki is több állandó segítője van, de valahogy vasárnap többnyire neki kell helyt állni. Hát így élünk mi.
Én most készítem az ebédet, közben szárad a hajam és mehetek át, estig. Szép nyugis hétvége adieu.
Csodálom az erődet, hihetetlen, mit meg tudsz tenni. További sok erőt kívánok Neked. 🧡
VálaszTörlésKöszönöm szépen.
VálaszTörlésCsatlakozom Jolimamához!!Szívből!!
VálaszTörlésMit csodálkoztok? Nem ismeritek? :-) Ilyen és ilyen volt mindig.
VálaszTörlés