Beszámoló

A végéről kezdem. Az idő fantasztikus, de még nem volt időnk élvezni. Megint mintha csak egy átok ült volna rajtunk.
Elég fáradtam érkeztünk. A newyorki átszállás komplikált volt. Nem csak Ferihegyen, de NewYorkban is buszoztattak minket. Az úton irtó hideg volt, nem csak én fáztam a gépen. Egy gombostűnyi hely se volt, ilyet még nem éltem meg. Az utolsó hely is elkelt. Aki a második busszal jött ki, már nem tudta hova rakni a csomagját. Az más kérdés, hogy mekkora pakkokkal szálltak fel egyesek. Az ellenőrzésnél végigjátszották ismét kisded játékaikat. Hatalmas torna csukákkal átengedtek embereket, velem viszont lehúzatták a kis cipellőmet. Rettenetes merénylő küllemem lehet. Mire a gépre értünk háromszor kérdezték végig, hogy ki csomagolt mit és hol. Van-e nálunk idegen holmi stb. Az egészben csak az a bosszantó, hogy hülyének nézik az embereket.
Szóval miután 9 órát fagyasztottak minket a gépen, megérkezéskor nem működött a klíma sehol a repülőtéren. Folyt rólam a viz, ami nem kellemes. Ilyen körülmények közt sétáltunk vagy 2 kilométert, mire kiderült, hogy buszra kell szállni, amivel aztán visszavittek minket majdnem ugyanoda ahol leszálltunk. De mindegy, túléltük. Itt a szomszéd várt minket, így hamar haza keveredtünk.
A lakás ragyogó tisztán fogadott, Andreánk vasárnap kisuvickolt mindent. Olyan volt, mintha egy szállodába érkeztünk volna.
Másnap aztán kezdődött a cirkusz. Itt az a törvény, hogy minden a születésnaphoz van kötve. Ezek után B-nak a nyár közepén kellett volna autó adót fizetnie. Eddig ezt a biztosítása intézte, de az idén azt mondták, hogy csak ő személyesen intézheti. Természetesen nem intézte, erre annullálták a biztosítását és mikor meglátták, rögvest elvették a jogosítványát. Kicsit izgatottan de hazajöttünk a kocsival. Telefon ide meg oda, új biztosítás de gyorsan. Várni az e-maileket. megjön a biztosítás visszamegyünk a hivatalba, ahol egyébként mindent intéznek, akár egy okmány irodában, de egy Diana mit tudom én ki a tulajdonosa. Szóval lobogtatjuk az új biztosítást, jó, de nincs rajta a szám. Onnan újabb telefonok, de délután 4-kor már senkit nem lehetett elérni.
Közben persze nem ment minden ilyen simán, mert az új biztosítást először nem tudtuk megnyitni, csak a laptoppal, aztán pedig nem tudtuk kinyomtatni. Komplikált módon elkeveredtünk itt egy öregúrhoz, aki felajánlotta a nyomtatóját. Képzelhetitek a végén megkérdezte, hogy adnék-e neki órákat computerkezelésből.:-))) Végül is kiderült, hogy nála kijött ugyan de olyan halvány sárgán, hogy olvashatatlan volt. Körberohantuk a környéket, majd kölcsönkaptunk egy autót, hogy vegyünk nyomtató kazettát. A mienkből ki volt fogyva a sárga szín. Ezek után némi ügyeskedéssel sikerült egy olvasható példányt előállítani.
Ma reggel aztán végre megérkezett a komplett példány, de nem mertünk elmenni az autóval. Igy taxiztunk. Kicsit féltem, mert nincs közel a hivatal, de aránylag nem volt drága. Igaz fél órát kellett várni amig jött a taxi. Szóval ma délutánra végre rendben van és használhatjuk az autót.
Most viszont mit csinálunk? B. huzamosabb ideje öli az autóba beköltözött darazsakat. Igen szép kis fészkeket építettek, amik tele voltak tojásokkal. Plusz felfedezés, hogy a csomagtartóban a pótkerék alatt állt a víz. Honnan került oda? Az rejtély. Eddig azt hittem a víz alulról felfele nem tud menni. Szóval vásárlásról (kaja) még mindig nincs szó, B. dolgozik az autón én meg írogatok itt magamban.Ma aztán
Tegnap este viszont bánatukban, elmentünk a faluba és egy tengerparti vendéglő teraszán ettünk kis rákokat, ami itt a favorit kajám. Közben lement a nap, kint ültünk egyszál semmiben. Szép volt, csak ne kellett volna a mai gondokra gondolni.
Mellesleg az ide átküldött pénzem se nincs sehol. Onnan eljött ide meg nem érkezett meg. Féltem is a dologtól, mert ezek eddig azt állították, hogy itt nincs BIC illetve SWIFT kód. Tavaly is próbáltuk ezt megbeszélni, de állították, hogy nincs. Ma aztán kezemben egy másik átutalás papirjával mentem be, mondván ha a másik banknak van, nekik is kell lenni. Kisasszony állította, hogy nincs. Végül körbekérdezte a kollégákat és az egyik (egyetlen) mondta,hogy van és már diktálta is. A többit legszívesebben jól megráztam volna. Nos ha visszakerül a pénz a kiindulási pontra, most már biztonságosan el tudom majd küldeni. Addig meg kenyéren és vizen élünk. Ez a küldjük ide-oda, no meg a keresés sincs ingyen, sajnos..-(((