Kezdünk normális életet élni. Bár nem tudom mennyire normális, hogy pl. a medencének még a táján se jártam. De holnap megyek.

Ma vásárlás volt, nem csak az ennivalókat szereztük be, hanem kötni való fonalat is kerestem. Tavaly kettő üzletet találtam, ma ezeket is megnéztük. Felettébb csodálkoztam, mert amig tavaly egyszerűen nem lehetett igazi gyapjú fonalat találni, az idén majdnem kizárólag csak 100% gyapjú fonalak voltak. Ilyen gyorsan változik erre felé a világ. Nos fonal meg lett, most csak igyekeznem kell, hogy időre el is készüljön a mű, ha már ezt kapja a barátnőm a 70. születésnapjára. Itthon persze kiderült, hogy nincs olyan vastagságú tűm ami ehhez a fonalhoz kell, így még egyszer elmentünk. Mit elmentünk! Elautóztunk. Az üzlet kb. 10 kilométerre van tőlünk. Másodszorra 8.45 volt a fizetendő összeg. Lényem odaadott egy húszast és mondta, hogy van aprója. Ki is kereste az aprót, amitől a kasszirnő úgy megzavarodott, hogy egy külön kis kalkulátoron számolta ki, hogy akkor neki mennyit kell most visszaadnia.

A pénzem még mindig bolyong Európa és Amerika bankjai között. Kezdek kicsit ideges lenni. Ma egy hete küldtem el.:-(((