Ma pontban délben mentem úszni. Remek volt, csak egy sanyarú nyanya volt a medencében. Szerintem nem ide való, mert jóformán még csak nem is köszönt. Nekem jó az ilyen, mert nincs kötelező bájcsevely. Én úsztam ő meg irtó szorgosan ide-oda gyalogolt a medencében kereszt irányban. Szerencsére hosszú szüneteket is tartott, így nem zavart egy cseppet sem. Nem tudom meddig bírta, mert mikor oda mentem már ott volt és egy óra múlva még mindig ott. Meg is kellett volna néznem. Lehet, hogy nem tud kijönni?
Aztán a nagyobb változatosság kedvéért megint barkács áruházba mentünk. Már zsong a fejem a sok minden árától és méretétől. Felszámoló művész leszek, ha így folytatom. Az eladó köpi a méreteket, én meg vihar sebesen számolom át a colt centire, mert csak centiben tudom elképzelni a mekkorát. Ez amúgy a kedvenc barkácsáruházam. Óriási fás részlege van. Gyönyörű, deszkák, pallók, lécek és farost lemezek tömkelegét simogattam végig. Ez a szerelem, feltehetően keserves fatelepi múltamból maradt vissza, ahol soha ilyen szép fa árúval nem találkoztam. Sajnos egy szál deszka nem sok, de arra sincs szükségem, pedig irtóra élvezném a fa vásárlást.
Holnap IKEA van a soron. Hőmérséklet változatlanul 30 fok körüli, rettenetes párával tetézve, de ez nem panasz! Azért a múlt heti száraz meleg kellemesebb volt.